A névbitorló újra feltűnt! Tehát a hírek igaznak bizonyultak, Mad Dog nem halt meg, csak meghúzta magát valahol addig, míg teljesen fel nem épült. Milyen kár, hogy nem engedtem bele Coltom forgótárának teljes készletét! De most már késő ezen elmélkedni, különben sem vagyok olyan, aki megvárja azt, hogy a másik támadjon először. A városba felé menet az öregbe botlottam. Jól megszedte magát, négylovas postakocsiját féltékenyen vizsgálgatta. Mikor meglátott, vidáman üdvözölt, idegennek nevezve. Miközben a lovak a város felé húzták a kocsit, az öreg felháborodva mesélte az éppen aktuális hírt: Mad Dog a város környékén van, indiánokkal és Mexikóiakkal szövetkezett valamiféle elveszett arany miatt. Kémei is vannak a városban, bár azt senki sem tudja, hogy kik azok. Mikor közöltem, hogy Mad Dogért jöttem, társam fellelkesült, de előbb látni akarta azt, hogy milyen formában vagyok. Sértett volna a kishitűsége, de rá nem igazán tudtam haragudni. Az öreg szerint gyakorlásnak is jó lesz egy kis célbalövés. A kocsiról gyerekeknek való feladat volt eltalálni az oszlopot, a koponyát és a táblát.
Az öreg hirtelen hangos kiáltással megállította a lovakat. Előttünk egy másik kocsi volt, mellette egy ember feküdt a földön, telis-tele nyílvesszőkkel. A sündisznó-szerű ember egy agyonvérzett térképet nyújtott felém, mely szerinte annak a kincsnek a helyét jelöli, amit Mad Dog is keres. A papírdarabot átadva a férfi meghalt, mielőtt még bármi mást is kérdezni tudtam volna tőle. A kocsi mögül hirtelen előugrott Mad Dog egyik embere, de pisztolyom gyorsabb volt az övénél. Még négyen jutottak a sorsára. Amikor az utolsóval is végeztem, egy lovas vágtatott el a távolban és lovát visszafogva egy pillanatra, a levegőbe lőtt. Tudtam, hogy Ő volt az, és ez azt jelentette, hogy még találkozunk.
Az öreg nem vitt be a városba, féltve új kocsiját. Óvatosan lépkedtem az utcán minden rezdülésre figyelve, hiszen már tudtak rólam a gonosztevők. Egyszerre gyanús lett az egyik ház. Egy üres koporsó hevert előtte az utcán, melyből hirtelen egy alak emelkedett fel tüzelésre kész puskával. A golyó pontosan a homloka közepén hatolt be. Társa ijedten tántorgott elő a WC-ből. Megvártam míg elő nem kapta fegyverét, csak azután tüzeltem; szó nélkül eldőlt. Őt egy indián követte, aki a lépcsőről akart végezni velem. Még ketten kísérleteztek szánalmas eredménnyel. Már indultam volna tovább, amikor a szemem sarkából észrevettem, hogy a piros ruhás megmozdul a földön. Megpördültem és csípőből tüzelve végleg elnémítottam.
Tudtam, hogy a papot kell keresnem. A templomban sötét volt, az áldozati asztalnál állt a csuhás, háttal felém. Odamentem és megálltam az asztalka előtt. Megint csak híres reflexem mentette meg az életemet, mert a fickó hirtelen megfordult, kezében pisztoly, amivel valószínűleg engem akart lelőni. Csináltam köpönyegére még egy gomblyukat. Később visszamenve már a valódi papot találtam ott, aki lelkendezett egy sort, majd közölte, hogy három embert ajánl nekem segítségül; egy öreg indiánt, egy tüzes lányt és egy szórakozott professzort.
Először az indián keresésére indultam. Hamarosan meg is találtam őt néhány vidám mexikói társaságában, kik éppen a fellógatására készültek. Nem volt nehéz őket elintézni. Utoljára a lovat tartó ombrét lőttem le. Az öreg rövid köszönetet mondott, majd elindultunk a kincs felé.
Előbb azonban a lánnyal is akartam beszélni. A háznál ott voltak Mad Dog emberei is, kik hamar elcsendesedtek (végleg), amikor pisztolyom beszélni kezdett. Mikor az utolsót is elintéztem, egy bandita jelent meg az ajtóban szorosan tartva a lányt, szabad kezében pedig egy égő kanócú dinamitrudat szorongatott. Vártam, míg a bal oldala szabaddá nem vált és lövésem megint pontosan talált. A lány szemében megcsillant a bosszúvágy, felkapta a még szikrázó dimamitot és bedobta a házba. Hatalmas robbanás volt az eredmény, mely után nem sok ép holmi maradhatott bent.
Már csak a professzorra voltam kíváncsi. Bementem az ivóba, hisz tudtam, hogy a prof nagy (hamis)kártyás. Az emeletről figyeltem, hogy kopasztja meg a a többieket. De az egyik fickó gyanút foghatott, mert felkiáltott: Professzor, te csalsz! A vendégek – tudva, hogy mi következik – szanaszét futottak. Az ember gyorsan rántotta ki fegyverét, hogy szellőzőlyukat rakjon a prof szívébe, de nálam nem lehetett gyorsabb. Azonban nem volt egyedül, mert még a csapos is Mad Dog embere volt! Ezután az egerem elkezdett rakoncátlankodni, és Mad Dog Jont hamar szitává lőtte egy csapat röhögő mexikói…
Szóval ez a Mad Dog II. Csak a történet más, ugyanaz maradt a hangnak nevezett recsegés, és nem lett jobb a csak távolról élvezhető pixelparádé sem. A game ennek ellenére nagyon jó! Vérben forgó szemekkel élveztem az általam rendezett tömeggyilkolást. Ha haragszol valamelyik ismerősödre, ez a te játékod! Nekem ennél (és az első részénél) jobban csak egy játék tetszik PC-n, a DOOM. A Mad Dog McRee és Mad Dog II (majdnem) teljes beleélést ad a történésekbe anélkül, hogy az ember élete veszélyben forogna. Sajnos, mint említettem, a hang és a kép még kívánalmakat hagy maga után, egy 486-os PC egy duplasebességű CD-ROM-mal azért többre is képes (Pl. Drakula, Man Enough). Nagyon remélem, hogy az American LaserGames a nagyon jó storyboardosai és kiváló filmes csapata mellé beszerez néhány jobb képességű programozót is.
