Madagaszkár szigetén királyság az élet. Ennek megmondhatója lehetne akár a híres magyar felfedező, Benyovszki Móric is, de most egészen másról van szó: nevezetesen a Dreamworks legújabb animációs filmjéről, amelynek hősei egy kényszerű kirándulás keretében jutnak el Madagaszkár dzsungelébe. No de talán kezdjük inkább az elején!
Mindenütt jó, de a legrosszabb otthon: vallják a pingvinek a New York-i Central Park állatkertjében, így hát megszöknek, és ezzel bajba keverik az állatkert többi lakóját. Alex, az oroszlán, Marty, a zebra, Melman, a zsiráf, és Gloria, a víziló tulajdonképpen nagyon jól megvoltak az állatkert rácsain belül, hiszen már fogságban születtek, és más életet el se tudtak képzelni, de a pingvinek akciója magával sodorja a négy jóbarátot is, akik hamarosan egy hajón találják magukat Madagaszkár felé, ahol a betondzsungel után egy valódi dzsungelben kell boldogulniuk – és ez persze nem megy nekik könnyen.
A Shrek alkotói – szokásuk szerint – nagy nevekkel igyekeznek népszerűsíteni a filmet (az oroszlán Ben Stiller hangján szólal meg, míg a zebra, aki nem tudja, hogy fehér-e fekete csíkokkal, vagy inkább fordítva, Chris Rock orgánumával löki a sódert), de ugyanez az igényesség sajnos a játékra már nem igazán fog vonatkozni. Az Activision illetékesei szerint a célközönség (magyarán a kiskölykök tömege) úgysem fogja észrevenni a különbséget, tehát nincs szükség profi színészekre.
Nem szokás ugyan egy preview verzió alapján ítélni, de ami a szerkesztőségünkbe eljutott, abból már előrelátható, hogy a Madagascar nem lesz más, mint egy megrendelésre készített, sebtében összedobott platformjáték. Ami az előnyére írható fel: igyekeznek kihangsúlyozni a karaktereket. A négy jóbarát animációja szemlátomást a filmből lett kölcsönözve, és mindegyikük rendelkezik valami olyan specialitással, amelytől nélkülözhetetlenné válik a csapat számára. Marty nagyokat tud rúgni, s így betörheti a zárt kapukat, Melman a hosszú lábait rotorként használva „helikopterezni” képes, így rövidebb távok felett átlebeghetünk egy-egy ugrásnál. Gloria a méretes ülepével lapítja szét az ellenséget és meglepően jó futó, végül pedig az oroszlán az üvöltésével ijeszti el a közelében tartózkodókat, és a karmait is jó hatásfokkal tudja használni. Rajtuk kívül néha a pingvinek irányítását is átvehetjük, ami elég mókás epizódokat eredményez. Például egy horgászós minijátékkal szórakozhatunk, vagy ami még jobb: az egyik pályán lopakodó-művészként kell helytállni. Nevezetesen a tengeri úton végig kell lopózni a hajó fedélzetén a teljes pingvincsapattal, s ehhez vagy el kell kerülni a matrózokat, vagy különböző trükkökkel meg kell szabadulni tőlük – például egy darut működtetve szépen a tengerbe dobálhatjuk őket.
A játék nagy része fix forgatókönyv szerint zajlik, de vannak olyan pályák is, ahol megválaszthatjuk, milyen sorrendben teljesítjük a feladatokat, sőt szereplőt is tetszés szerint válthatunk az erre rendszeresített totemoszlopoknál. A szóban forgó feladatok – mint az már az eddig említettekből is nyilván kiderült – sokfélék lehetnek, noha mint minden platformjáték, úgy a Madagascar is leginkább a gyűjtögetésről szól: már a spéci mozdulatok aktiválásához is kártyákat kell összeszedni. Gyűjthető továbbá pénz is, amit az állatkert szuvenír-boltjában költhetünk el mindenféle extrára. A designerek minijátékokat is beiktattak, ami egy újabb pozitív vonás: például játéktermi géppel egy labirintusban tankcsatázhatunk, vagy két pálya között elugorhatunk minigolfozni, netán egy ritmusjáték keretében táncikálhatunk a Dance Dance Revolution stílusában.
A gyerekek végül is biztosan élvezni fogják a nem túl bonyolult kihívásokat, ámde ez mit sem változtat azon a jól megjósolható tényen, hogy a platformjátékok népes mezőnye mindössze megint egy olyan filmátirattal fog bővülni, amely a film lecsengésével együtt feledésbe is merül.
