A Mario név mindig is a minőségi szórakozás biztosítéka volt. A Nintendo hősén nem fog az idő, és bár már kismilliónyi, legkülönfélébb műfajú játékban vállalt főszerepet, még mindig milliók várják újabb kalandjait.
Bár a bajuszos vízvezeték-szerelőt legtöbben platformjátékokból ismerik, volt már ő logikai-, gokart- és partygame, sőt, RPG főhőse is. Utóbbi stílusba SNES-en (Super Mario RPG) és az N64-en (Paper Mario) kóstolt bele, és mindkétszer sikert aratott. Nem csoda hát, hogy a jelenleg legsikeresebb Nintendo gép, a GBA sem maradhatott Mariós szerepjáték nélkül: ez lenne a Superstar Saga.
Nehéz helyzetben vagyok, mikor a Mario & Luigiról kell írnom: egyrészt talán tíz oldal sem lenne elég a kivesézésére, másrészt ez tipikusan az a játék, amit játszani kell, nem olvasni róla! Annyit azért elöljáróban megjegyeznék, hogy bár az irányítás a legtöbb esetben adja magát, a történet megértéséhez nem árt némi angol nyelvtudás. Akkor vágjunk is bele!
Mi újság a Gombakirályságban?
Semmi meglepő: a Hercegnő ismét bajba került, s derék vízvezeték-szerelőink segítségére szorul. Ezúttal azonban nem Bowser, a gonosz teknőc-király a tettes: a Beanbean királyságból érkezett, Cackletta nevezetű boszorkány lopta el Princess Peach hangját. Hogy a helyzet még rosszabb legyen, a szó legszorosabb értelmében robbanékony szókinccsel helyettesítette azt, így szegény Hercegnő minden szava méretes detonációt von maga után. Ez már Bowsernek sem tetszik, hiszen ki akar ilyen közveszélyes túszt ejteni? Összefognak hát a régi ellenségek, és együtt indulnak a Beanbean királyság felderítésére…
Barangolás kettesben
A Superstar Saga legfőbb jellemzője, hogy a Mario-Luigi testvérpárt együtt irányítjuk. Ez néha kissé furcsa lehet (például minden ugrást duplán kell végrehajtatnunk) ám lehetőséget ad jópár extra mozdulat végrehajtására is. Alaphelyzetben A-val az elöl lévő karakter ugrik, B-vel a hátsó, a Start gomb pedig helycserére szolgál. Az A-val időnként egyéb akciókat is végrehajthatunk (beszédbe elegyedhetünk valakivel, táblákat olvashatunk, stb.), a jobb felső sarokban látható ikon képe ilyenkor megváltozik. Az L és R szolgál a speciális mozdulatok közötti váltásra. Ezek különböznek a két karakternél, mindig a hátul lévő tudja végrehajtani őket, így az aktuális feladatoktól függően folyton váltogatnunk kell a sorrendet. Lássuk, mit tudnak hőseink a terepen!
Magas ugrás: Luigi van hátul, felugrik Mario fejére, majd újra B-t nyomva mindketten magasra pattannak. Korábban elérhetetlen platformok nyílnak meg előttünk ezzel a képességgel.
Pörgő ugrás: Mario hátulról Luigi nyakába pattan, majd pörögve a levegőbe emelkednek. Átrepülhetünk így kisebb szakadékok felett, bár arra érdemes figyelni, hogy a pörgés csak rövid ideig tart.
Kalapács: ezt akár az első, akár a hátsó karakterrel használhatjuk. Sziklákat takaríthatunk el az útból, vagy ellenségeket támadhatunk meg vele.
Egérré változás: Luigi hátulról kalapáccsal az elöl álló Mario fejére csap, aki ettől egér méretűvé zsugorodik, így elérhetővé válnak új helyszínek is. Újabb csapás visszaváltoztatja hősünket normál méretűre.
Vakond módszer: Az előzőre hasonlít, de a szereposztás fordított: Luigi a kalapácsütéstől a talajba fúródik, így átmászhat kapuk alatt, vagy kiáshat cuccokat a föld alól.
Tűzgyújtás: Mario akciógombját (A vagy B, pozíciótól függően) lenyomva tartva, majd a feltöltődés után felengedve lángra lobbanthatjuk a közelben lévő dolgokat.
Áramütés: Hasonló az előzőhöz, ám Luigi elektromos kisülést tud létrehozni, amivel energiát szolgáltathatunk bizonyos tárgyaknak.
Tüzes száguldás: Marionak hátul kell állnia, hogy Luigi hátsó fertályára alkalmazhassa a tűzgyújtást. Ettől a zöldruhás fivér eszeveszett száguldásba kezd, félrelökve mindent az útjából.
Elektromos kapcsolat: A hátul álló Luigi egy jól irányzott áramütéssel összekapcsolódhat Marióval. Így képesek leszünk hátrálni és oldalazni is, ami a továbbjutás kulcsát jelenti bizonyos helyzetekben.
Az elmaradhatatlan küzdelmek
Az RPG-k egyik alapeleme az időről időre felbukkanó ellenségekkel folytatott csata, mely – valljuk be őszintén – legtöbbször unalmassá válik egy idő után. A M&L fejlesztői mindent megtettek, hogy ez ebben a játékban ne következzen be, és egy igazán változatos, stratégiai érzékünket és ügyességünket egyaránt próbára tevő harcrendszert dolgoztak ki.
Először is el kell érnünk, hogy minél előnyösebb pozícióban kezdhessük a küzdelmet. Ha sikerül ráugrani a pályán mozgó ellenségre, még a csata előtt megsebezhetjük, és mi támadhatunk először. Ellenben ha ők kapnak el minket, valamelyik karakterünk harcképtelen lesz egy kör erejéig. Ha egyszerűen csak rárontunk az ellenre, a szerencsén és a Speed jellemzőn múlik, kié lesz a kezdeményezés joga.
A harc képernyőn négy ikont láthatunk hőseink feje felett, melyek a lehetséges akciókat mutatják:
Run: ha már nagyon esélytelennek érezzük a győzelmet, megpróbálhatunk elmenekülni.
Item: tárgyainkat vehetjük használatba, lemondva ezzel a támadás lehetőségéről. Főleg az életerő-visszatöltő gombákra lesz majd szükségünk. A gyógyítást nem csak magunkon hajthatjuk végre, hanem a másik karakteren is.
Solo Attack: mindkét karakterünk háromféle egyéni támadást vihet végbe, bár az utolsó kettőre csak kalandjaink előrehaladtával teszünk majd szert.
– Jump: a klasszikus fejreugrós támadás. Ha az ellenség elérésének pillanatában lenyomjuk a karakternek megfelelő akciógombot, extra sebzést okozhatunk.
– Hammer: támadásban és védekezésben is hasznos. Előbbi esetben növelhetjük hatékonyságát, ha lenyomjuk az akciógombot, mikor remegni kezd. Ellentámadáshoz viszont tartsuk lenyomva a gombot, majd még a remegés kezdete előtt engedjük fel.
– Hand Technique: Mario esetében tűz alapú, Luiginál elektromos támadás. Feltöltés után az akciógombbal lehet elsütni.
Bros. Attack: a testvértámadásokban a fivérek együttműködve vesznek részt. Kivitelezésük nehezebb, mint az egyéni akcióké, hiszen itt több gombnyomás megfelelő ütemű végrehajtására van szükség a sikerhez, ráadásul a testvérpontjainkat is csökkentik. Cserébe jelentősen nagyobb sebzést kapunk, persze csak tökéletes időzítés esetén. A sebzés függ még a Bros. Attack szintjétől is: ezt egy hármas skálán állíthatjuk tetszés szerint az L/R billentyűk segítségével. Egyes szinten a kritikus pillanatokban lelassul az akció, és egy ikon jelzi, hogy melyik gombot kell lenyomnunk. Kettes fokozaton utóbbi segítség még megvan, de már nincs lassítás. A hármas szint már semmiféle segítséget nem nyújt, így ezt csak akkor válasszuk, ha a kisujjunkban van az adott kombó. Értelemszerűen az egyes fokozattal sebezzük a legkevesebbet, míg hármassal a legtöbbet. Utazásaik során hőseink négy-négy különböző testvértámadásra tesznek szert, ám ezek ismertetése a hely szűkösségére tekintettel ezúttal elmarad.
Mindenképpen szót kell még ejtenem a védekező mozgásokról: ellenfeleink támadásait az akciógomb jól időzített megnyomásával elkerülhetjük, sőt, bizonyos esetekben még meg is sebezhetjük őket egyazon ugrással. Arra azért ügyeljünk, hogy egyes támadások ellen pont a mozdulatlanság nyújt védelmet – ilyen például a fejünk fölött elpattanó kő, amely csak akkor sebez meg, ha felugrunk eléje.
A kalandok csak most kezdődnek
Rengeteg minden van, amiről nem sikerült szót ejtenem ebben a cikkben: nem szóltam a történet során felbukkanó tizenöt minijátékról, melyek között találhatunk kötélugrást, gokartozást, baseball-t, vagy éppen az ősrégi Pong egy változatát is. Nem említettem a folyamatosan jelenlevő, végtelenül aranyos humort, az eredeti és mókás figurákat, amik a Mario játékok védjegyei. A mellékelt Mario Bros. Classic játékot. A rengeteg fejtörőt és logikai feladatot. A hangulatos zenéket, a jópofa hanghatásokat. Az aprólékosan megrajzolt, csodásan animált grafikát. Kezdek kifogyni a jelzőkből, úgyhogy itt most abbahagyom… inkább megyek vissza játszani .
Karakterfejlesztés
Mint minden valamirevaló RPG-ben, a Superstar Sagában is szerzünk tapasztalati pontokat, melyek nélkülözhetetlen kellékei a szintlépésnek. Szintlépéskor alaptulajdonságaink automatikusan nőnek, és ráadásképpen választhatunk, hogy melyikre teszünk – a szerencsénktől függően 1-3 – bónusz pontot. Az alaptulajdonságok:
HP: életerőpont, ha elfogy, kidőlünk a sorból. Ekkor még a másik szereplő és egy speciális gomba birtokában feltámasztható a karakter, de ha mindkét testvér elhalálozik, az a játék végét jelenti. Eleinte mindenképpen erre érdemes tenni a bónuszokat, legalábbis míg a huszonöt pontot elérjük. Ennyit töltenek ugyanis vissza az alap gombák, így száz százalékosan kihasználhatjuk őket.
BP: testvérpontok, melyeket a harc közbeni kettőstámadás aktiválására használhatunk fel.
Attack: támadásaink erősségének mértéke. Minél nagyobb, annál többet sebzünk.
Defense: védekezési képességünk, növelésével a sebződéskor óhatatlanul fellépő HP-veszteséget csökkenthetjük.
Speed: gyorsaság, minél nagyobb, annál valószínűbb, hogy miénk lesz az első támadás joga az összecsapások során.
Stache: egyfajta szerencsemérték, a kritikus támadások és a harcok után kapott cuccok gyakoriságában van szerepe, valamint magas értékénél árkedvezményeket kapunk a boltokban.
