Az 1998-as E3 kiállításon már bemutattak néhány elkészült animációt a Max Payne-ből, de az évek múlásával csak újabb videókkal és újabb határidőkkel traktáltak minket, a játék azonban csak nem akart megjelenni. Most, három várakozással teli év után, a Remedy Entertainment üdvöskéje többszöri átdolgozást követően, új motorral végre napvilágot látott.
Megérte-e a várakozás, és a hozzá fűzött remények valóra váltak-e? Maximálisan igen lehet a válasz. A Remedy Entertainment fejlesztőgárdája tényleg kitett magáért, még egy új (ezután más játékokhoz is felhasználható) motort, a MAX-FX-et is kisajtoltak magukból, aminek működését már láthattuk a 3D Mark 2001 tesztanimációja során. Valóban szemet gyönyörködtető látványt nyújt, főleg ha valaki rendelkezik olyan grafikus kártyával, amely ismeri a T&L technológiát.
A Max Payne tulajdonképpen egy third person shooter, azaz vérbeli akciójáték. Voltak már eddig is hasonló próbálkozások, ahol a billentyűzettel irányítottuk a figurát, míg az egérrel céloztunk, de messzemenően a Max Payne-ben a legkiforrottabb ez a rendszer. A fő attrakciója a játéknak az úgynevezett Bullet-time rendszer, amikor lelassítva az időt, különböző vetődésekkel kombinált lövöldözéssel, akciófilmbe illő jelenetekkel irthatjuk az ellent. A ma már kultuszfilmnek számító Mátrixban és a John Woo filmekben láthattunk már ilyet, de eleddig játékprogramban még soha.
Az időlassítás során a hangok is annak megfelelően torzulnak, és láthatjuk, ahogy a gonosz fickók elvétett lövései nyomán a fejünk mellett elsüvítő golyók hatalmas csempedarabot szakítanak ki a falból, miközben mi egy jól célzott lövéssel leterítjük őket. Valóban olyan érzése támad az embernek, mintha egy jól megrendezett (vagy rosszul, amikor a halálunkkal végződik a jelenet) akciófilm főszereplőjének bőrébe bújhatnánk, és jelenetről-jelenetre tennénk el a rosszfiúkat láb alól.
A nevem Payne. Max Payne
Talán rossz történettel is eltengődne a piacon a játék, de szerencsére a fejlesztők ezen a téren sem bíztak semmit a véletlenre. A történet (és a játék) kezdetén három évvel ezelőtt járunk, amikor is Max Payne, a zsaru, hazatérve otthonába azt tapasztalja, hogy gyermekét és feleségét néhány drogos brutálisan megölte. Bosszút fogadva beépül a drogelosztó szervezetbe. Három évvel családja halála után egy új kór tűnik fel a New-York-i utcákon, egy drog, melynek neve Valkyr. Ez ugyanaz a szer, aminek családja gyilkosai is hatása alatt voltak, amikor elkövették szörnyű tettüket.
Miközben Max Payne (ill. a bőrében mi) követi a nyomokat, az egyetlen embert, aki tudott arról, hogy ő beépített rendőr, megölik, ráadásul őt vádolják a gyilkossággal. Ezután már törvényen kívülinek számít, és menekülnie kell, miközben a bosszútól fűtve tovább nyomoz a titokzatos kábítószer után…
Akár könyvet is lehetne írni a történetből, hisz annyira kidolgozott, és intrikákkal, valamint keserédes humorral fűszerezett, amit nem is vártuk volna egy ilyen játéktól. De a finn fejlesztőcsapat megmutatta, hogy ilyet is lehet készíteni, ráadásul nem szükséges hozzá gyönyörűen kinéző filmbetét, hogy élvezni lehessen a történéseket. Ugyanis ezt szintén egyedi módon oldották meg a fiúk, mert képregényszerű átvezető jelenetek vannak a játékban.
A rosszfiúknak befellegzett
Mint azt az elején már említettem, a Max Payne egy MAX-FX nevű motort kapott, aminek hála gyönyörű és gyors (persze megfelelő gépen) játékot élvezhetünk a monitor előtt ülve. A karakterek és helyszínek kidolgozottsága eszméletlen. Az ellenfelek – gépünk erősségétől függően – rendkívül változatosak, de ha ez nem volna elég, akkor a motorhoz kifejlesztett egyik egyszerű szerkesztővel bárki készíthet továbbiakat (vagy a kevésbé kreatívabbak letölthetik a netről).
Ahogy egyik helyszínről a másikra vándorolunk, érdemes néha elidőznünk, és „megcsodálni” a környezetet. A New-York-i alvilág élőtere, a bordélyházként is szolgáló hoteltől kezdve, a Mátrixban látott hatalmas irodaházig megtalálható a játék során. Sőt, a Half-Lifehoz hasonlóan szinte itt is mindig történik valami a környéken. A párkányon mászva alant elhúzó rendőrautó, a robbanószerhez nem értő bűnözők halála, bekábítózott emberek álmatag motyogása, és még sorolhatnám. A szemfülesek észrevehetik a WC-s jelenetet a Ponyvaregényből. Bár sajnos elég rövidre sikerült a játék, a motor biztosít egy állítólag könnyen kezelhető pályaszerkesztőt is, amivel saját pályákat kreálhatunk, ha úgy tartja kedvünk.
Hogyha már az ellenfeleknél és a környezetnél tartunk, ki kell térni az AI-re, azaz a mesterséges intelligenciára is. A rosszfiúk amellett, hogy fel vannak szerelve ellenünk mindenféle igen hatásos ólomszóró szerkezettel – valamint gránátokkal és molotov koktéllal -, vetődnek, elbújnak egy felborított asztal mögé, vagy a pult alól lőnek ránk. Viszonylag életszerűen viselkednek, de néha becsúszik egy-egy hiba, és láthatjuk, hogy a bizonyos dologra beprogramozott „emberek” nem tudnak magukkal mit kezdeni, ha nem a megszokott környezetbe kerülnek, azaz bekövetkezett valami változás. Ilyenkor aztán fel-alá rohangálnak, de a fő programrészüket, azaz hogy minket eltegyenek láb alól, még így is kitűnően elvégzik.
Ha már a rendelkezésünkre álló fegyverarzenálnál tartunk, akkor vegyük szépen sorjába, milyen irtóeszközökkel vehetjük fel a versenyt a rosszfiúk ellen. Összesen hatféle lőfegyver közül választhatunk, ami első hallásra nem tűnik soknak, de ha még mellévesszük a baseball ütőt, a feszítővasat, a gránátot és a molotov koktélt, akkor már igen szépszámú fegyvert használhatunk; és ha még ez sem volna elég, akkor a Beretta pisztolyból és az Ingram gépfegyverből egyszerre kettőt is kézbe vehetünk. Szerencsére nem tettek be semmi különleges fejlesztésű lézerfegyvert, így nem rontották el a hangulatot, és maradtak a klasszikus (Desert Eagle, Shotgun, gránátvető stb.) fegyvereknél.
Max Payne-t nem lehet klónozni
Csak reménykedni lehet, hogy a játékkészítők követendő példának tekintik a Max Payne-t, de persze az sem volna jó, ha most már minden akciójáték Bullet-time effekttel jönne ki a piacra. Elégedjünk meg azzal, hogyha végigjátszottuk, akkor további két nehézségi szinten is nekiugorhatunk újra a játéknak, vagy a mazochisták megpróbálkozhatnak a negyedik játékmóddal, amikor időre kell teljesíteni a pályákat. További lehetőséget jelentenek a netről letölthető pályák, és talán a remény egy kiegészítő lemezben, amelyre talán most már nem kell ennyit várni.
A netező embereknek viszont sajnos le fog fagyni a mosoly az arcukról, amikor a játékot elindítva nem látnak többjátékos módot. Ez talán a játék legnagyobb hibája, és nem lehet tudni, hogy szándékosan így készítették, vagy a folyamatos csúszás miatt maradt ki végül. Mindenesetre ezen a téren is csak reménykedjünk, hogy változni fog a helyzet, hisz tényleg mókásan nézne ki, ha egy pályán tíz Max Payne rohangálna, vagy ott van a többi karakter, lehetne például rendőrrel, maffiataggal, kommandóssal is játszani.
