A II. világháború népszerű téma, legyen szó filmekről, könyvekről, videojátékokról. Időről-időre előkerül a dolog, és ilyenkor mindenki nekiáll ilyen típusú játékokat gyártani (igaz tavaly Vietnám volt a sláger, most úgy látszik, ismét visszanyúlnak a „klasszikushoz”). Nos az egyik jól csengő név ezekben a körökben a Medal of Honor, mely már hat éves múltra tekinthet vissza és mára már számítógépeken is ugyanúgy hódít. Nézzük mit ígér a legfrissebb inkarnáció.
A sorozat ötödik darabja lesz ez, amelyből az első kettő sima PlayStation-re jött ki, az utóbbi két darab pedig a mostani triumvirátus tagjaira. Mindenekelőtt azonban tisztázzuk a cím körüli hercehurcát. A játék Medal of Honor: Dogs of Warként kezdte meg pályafutását, ám a közelmúltban átkeresztelődött, mert bizonyos országokban nem talált kedvező fogadtatásra az elnevezés, így alakult ki a Medal of Honor: European Assault. Egy széria újabb darabját elkészíteni mindig kétélű fegyver, mert ha jól fut a szekér, akkor ugyan sikerre van ítélve a folytatás is, viszont rengeteg újdonságot kell felmutatni, hogy fenntartsák a játékosok érdeklődését. Viszont ha bukta volt az utolsó epizód, akkor nagyon nagyot kell alkotni, hogy a csalódott rajongók kiengesztelődjenek. Nos a MoH esetében sajnos az utóbbi eset áll fenn, a Rising Sun enyhén szólva nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szerencsére az EA Los Angeles-nél nem adták kesergésre a fejüket a srácok, hanem inkább virítottak egy vadi új engine-t, amelyben nemcsak grafikailag, hanem a játékmenetben is teljes reformról beszélhetünk. A fejlesztők hasonlatával élve a korábbi részek egy hullámvasútra hasonlítanak, amely ugyan nagyon élvezetes, de másodjára, harmadjára már nem olyan nagy szám. Ezzel arra utalnak, hogy a MoH epizódok mind nagyon izgalmasak, filmszerűek voltak, de ennek kapcsán egysíkúak. A European Assault ezzel szemben teljes szabadságot kínál, vagy hogy a példánál maradjunk, ez már egy komplett vidámpark lesz. Mindjárt ki is tárgyaljuk, mit kell érteni ezalatt, de előbb lássuk a háttérsztorit.
1942-ben vagyunk és egy William Holt nevű OSS (Office of Strategic Services – a mai CIA előfutára) tiszt szerepét kapjuk, aki az európai frontra kerül. Titkos küldetésünket az Egyesült Államok elnökének parancsára hajtjuk végre, feladatunk, hogy maroknyi egységünkkel, avagy magányos farkasként a négy legfontosabb csatában megfordítsuk az erőviszonyokat, és győzelemre segítsük a szövetségeseket. Franciaország, Észak-Afrika, Belgium és Oroszország szerepel a bejárandó helyszínek listáján, és persze ezúttal sem marad el a sorozatra jellemző történelmi hűség és realitás, amely már a korábbi részekben is megmutatkozott. E célból az EA külön szakembereket alkalmazott, ezúttal is közreműködik a fejlesztésben Dale Dye sokat látott veterán katonaként, aki nem egy hollywoodi produkcióban (Született július negyedikén, Szakasz, Ryan közlegény megmentése) dolgozott már hasonló szerepkörben, a játék forgatókönyvét pedig egy idáig meg nem nevezett, de jó nevű író jegyzi. Összesen 12 pályát járhatunk majd be, mind a négy régión belül hármat-hármat. A végrehajtáshoz azonban szabad kezet kapunk, tetszőleges lehet a sorrend. Vannak elsődleges és másodlagos feladatok, emellett még akadnak kisebb, a végigvitelhez nem feltétlen szükséges küldetések, amelyek azonban kellőképpen megjutalmazzák a maximalista játékost, ha veszi hozzájuk a fáradtságot. Ilyenkor fegyver upgrade-ek, titkos térképek és egyéb nyalánkságok ütik a markunkat. A legfontosabb viszont, hogy tényleg dönthetünk, merre is megyünk, az útvonalat mi szabhatjuk meg. Az ellenfelek bizonyos pontokon vannak a térképen, és ugyan egyes helyeket érintenünk kell, de a köztük vezető utat az ügyesebbek kevés harccal, könnyedén teszik majd meg, míg a kevésbé tapasztaltak esetleg leragadnak majd egy-egy nagyobb ellenállási gócpontban. Mindenképp szót érdemel, hogy akár csapatot is kaphatunk a játék során, melynek tagjait tudjuk irányítgatni. Persze nem kell bonyolult dologra gondolni, nem a Rainbow 6 illetve a Full Spectrum Warrior babérjaira akarnak törni a készítők, egyszerű menj oda, küzdj, gyere ide típusú utasításokról van szó. Mégis új ízt kölcsönöz ez a MoH-nak, például előfordulhat olyan szituáció, hogy a társainkat küldjük előre a föld alatti laboratórium felderítésére, míg mi kinn maradunk, és megpróbáljuk tartani a frontot a felszínen. Ha már itt tartunk, akkor nagyon sokat fejlődött az engine, egyszerre akár 50 katona is nyüzsöghet a képernyőn, ami bizony már egy komoly csata hatását kelti. Ez a szám egyébként nagyobb, mint a sorozat többi részének hasonló mutatója összesen, az első epizódban például két ellenfél lehetett egyszerre a látóterünkben, különféle trükkökhöz kellett folyamodni, hogy komolyabb ellenállás hatását keltsék bennünk.
Rengetegféle fegyver lesz (több mint 35), bármit felvehetünk majd, amit a földön találunk, ám egyszerre csak két típust tarthatunk majd magunknál, plusz a gránátokat. Ez egy kicsit pergősebbé teszi majd a játékmenetet, jobban át kell majd gondolni, mikor mit akarunk magunkhoz venni. Csapatunkkal közelharcba is bocsátkozhatunk, de vannak egyéb meglepetések is, például visszadobhatjuk a gránátokat, mielőtt azok felrobbannak, vagy akár szétlőhetjük őket az ellenfél kezében is, mielőtt sikerülne felénk löknie. Mindehhez persze az kell, hogy a Havok 2.0-ás fizikai rendszer megfelelő hátteret biztosítson, vagyis minden tárgy és minden személy a valóságban megszokott módon reagáljon az általunk elindított cselekvéssorozatokra.
A másik sarkalatos pont a mesterséges intelligencia. A játék itt is jeleskedik, lesznek agresszívabb lelkületűek, és csendben, fedezékben megbúvók, viszont mindnyájan taktikusan, meggondolva támadgatnak majd. Akadnak majd köztük kiemelt figurák, amolyan mini főellenségek, akik túl is élhetnek csatákat, és későbbi találkozásoknál felismernek minket. Ami viszont az általunk irányított harcost illeti, lesz egy érdekes újítás. Biztos láttatok már háborús filmekben olyan pillanatokat, amikor egy katona látszólag eszét vesztve kiugrik az árokból, és hősiesen elkezdi aprítani az ellent. A jelenség nem hatásvadász filmes trükk, hanem egy valós dolog, a csaták hevében gyakran előfordult ilyesmi. A játékban ezt Rally Mode-nak hívják, és egy-egy szép akció (fejlövés, többszörös kill) során majd egy mérő, a Rally Meter mutatja az állapot növekedését, ha eléri a maximumot, csőlátásba megy át a látóterünk, és végtelen energiát és lőszert kapunk pár pillanat erejéig, s akár egy lövéssel végezhetünk ilyenkor ellenfeleikkel.
Hogy egy kicsit a technikai jellemzőkről is szó essen, a játék támogatja majd a Dolby 5.1-et Xbox-on, és a Dolby Pro Logic-ot GC-n és PS2-n, de nem lesz lehetőség a soundtrack cseréjére az X-eseknek. A szélesvásznú megjelenítés és a progressive scan szintén játszanak majd, így semmi sem szabhat gátat az audio-vizuális örömöknek, ha rendelkezünk a kellő felszereléssel. Az online örömökre áhítozóknak azonban csalatkozniuk kell, a European Assault-ban nem lesz támogatva ez a mód semelyik platformon. A fejlesztők épp a Rising Sun példájából okulva döntöttek így, ott ugyanis nem sikerült maradéktalanul megalkotni a rendszert, így most úgy döntöttek, hogy a single playerre koncentrálnak. A multis móka azonban nem marad el, két- illetve négyfelé osztott képernyőn is játszhatunk majd a haverok ellenében, összesen 16 pálya lesz elérhető, melyből kilenccel csak itt találkozhatunk.
Hogy a Medal of Honor sorozat visszanyeri a régi fényét, az természetesen most még nyitott kérdés. Az viszont tény, hogy rengeteg újdonság került a European Assaultba, igazi vérátömlesztésen esett át a játék. A nemlineáris játékmenet, az 50 ellenfelet is elbíró engine, és a többi kisebb-nagyobb ötlet nagyon kellettek, hogy felrázzák a kicsit megkopott sorozatot, ám ez még nem biztos, hogy elég. Természetesen a konkurencia sem alszik, hasonló témában fél tucat vetélytárs érkezik az elkövetkezendő hónapokban, és hát a dolog a vásárlók kezében, vagyis a Ti kezetekben van. Nyilvánvalóan az nyeri a versenyt, akinek a portékája a legkelendőbb, bízzunk benne, hogy a Medal of Honor: European Assault ott lesz a legjobbak között.
