A harmatgyenge MoH Underground csúfos bukása szerencsére nem kedvetlenítette el az EA urait. Sebeik nyalogatása helyett inkább fejlesztőt és stílust váltottak, hogy összehozzanak egy olyan játékot, amely képes lehet helyreállítani a mundér becsületét.
A még 2002-ben megjelent Underground a „nagy” konzolokról és PC-ről ismerős FPS stílust követte. Ez önmagában még nem lett volna baj. Láttunk mi már igényes anyagokat ebben a kategóriában, a nem éppen 3D-re kiképzett GBA-n, de sajnos az akkori fejlesztők képtelenek voltak értékelhető grafikus motort tenni a játék alá. A hibából okulva az új epizód egy jóval régebbi sémához nyúl vissza, melyet anno a megboldogult Commodore-os időkben a Commando, a Who Dares Wins vagy éppen a Cannon Fodder képviselt. A fiatalabbaknak talán nem sokat mondanak ezek a nevek, de a lényegre ők is hamar rá fognak érezni: menni és lőni mindenre, ami mozog. Vérbeli akciójátékkal van tehát dolgunk, aprólékosan megrajzolt 2D fél-felülnézeti grafikával, hangulatos zenékkel és vérpezsdítő hanghatásokkal.
Az Infiltrator összesen öt küldetést tartalmaz, egyenként három-három pályával. Ezek közül egy mindig speciális szintet takar, amelyen a célkeresztet irányítva kell a felbukkanó ellenségeket likvidálni. A hagyományos helyszínek között találhatunk városi környezetet és nyíltabb terepeket, öldöklős és lopakodós részeket egyaránt. Szerencsére itt az utóbbiakat sem kell nagyon komolyan venni, egy-egy riasztás csak némi plusz tűzharccal jár, de nem jelent nagy veszélyt a küldetés sikerére. Az missziók során nem csak a túlélés, vagy a pálya végigvitele a cél, hanem néhány fő- és mellékfeladatot is végre kell hajtanunk. Előbbiek feltétlen szükségesek a továbblépéshez, utóbbiak viszont az új játékmódok megnyitására használhatók. Általában ellenséges objektumok felrobbantásáról, dokumentumok megszerzéséről vagy bizonyos személyek felkutatásáról van szó.
Irányítás
Emberünket a D-paddal irányíthatjuk, a jól bevált amerre nyomom, arra megy elv szerint (vagyis nem az oldalra = forgás, fel-le = menés sémát alkalmazták a készítők). Ez azt jelenti, hogy összesen nyolc irányba tudunk mozogni, vagyis 45°-onként fordulhatunk. Meglehetősen nehéz lenne így a pontos célzás, de szerencsére az R gombbal oldalazó üzemmódba kapcsolhatunk, hogy könnyebben lővonalba foghassuk az ellent. Ha pedig már úgyis ott vannak, sorozzuk meg őket az A gomb lenyomásával. Automata fegyvereknél akár fel se engedjük az ujjunkat. Legalábbis amíg a tár ki nem ürül, akkor aztán az L lenyomásával újratölthetünk. Vagy éppen átválthatunk a másodlagos fegyverre a B-vel, hiszen a változatosság gyönyörködtet. A gránátokat különböző távolságokra hajíthatjuk, minél tovább tenyerelünk az A-n, annál messzebbre.
A speciális célkeresztes pályákon a D-paddal szolgál célzásra, amit az R nyomva tartásával finomíthatunk. Lőni itt is az A gombbal lehet.
Feladatainkat a Selectel csalhatjuk elő, itt az is látszik, hogy mit teljesítettünk eddig. A Start gombbal a szokásos menüfunkciókat érhetjük el.
Harctéri praktikák
Az első és legfontosabb szabály: mindig Te támadj először! Lassan és óvatosan nyomulj előre, kihasználva a terep adta fedezékeket, soha ne középen, hanem a falak mentén, hogy ne kerülhess két tűz közé. Ha ellenséges katonát látsz, próbáld még messziről elintézni, olyan gyorsan, hogy ne tudja viszonozni a tüzet. Ha többen vannak, hajíts gránátot közéjük. A legnagyobb dobással pont egy függőleges képernyőnyi távolságra lehet eljuttatni a robbanószerkezetet, viszont ilyen távolságból még észrevétlen maradhatsz.
A fenti taktikák természetesen nem érvényesek a lopakodós missziókra. Ezekben érdemesebb kifigyelni az őrök mozgását, és észrevétlenül elslisszolni közöttük. Ha mindenképp ölni kell, tegyük azt is halkan: hátulról megközelíthetjük a strázsáló németeket, és közvetlen a hátukban nyomva A-t nem lelőjük, hanem leütjük őket. Már csak azért is hasznos ez a módszer, mert a lövés legtöbb esetben riasztást von maga után: ilyenkor néhány náci csődül a helyszínre, s csak az ő elintézésük után haladhatunk tovább.
Fontos, hogy minden tűzpárbaj után töltsük újra fegyverünket. Nincs kellemetlenebb, mikor egy komolyabb őrjáratba ütközve kell a tárazással vacakolnunk.
Harc közben folyamatosan mozogjunk, úgy kevesebb sérülést szerzünk. Automata fegyverekkel jó ötlet ide-oda oldalazgatva „kaszálni” az ellent, ha hárman-négyen támadnak egyszerre. Kevesebb ellenségnél inkább a pontos célzásra ügyeljünk, spórolva az értékes munícióval. Érdemes észben tartani az ellenfelek pozícióját, ugyanis ez nem változik a játék során – egy esetleges elhalálozás után hasznos lehet tudni, hol fognak támadni a németek.
A géppuskafészkekbe bujkáló lövészeket egy jól irányzott gránátdobással gond nélkül ártalmatlanná (magyarul halottá) tehetjük, a nyílt sisakos rohamot viszont nagyon nem ajánlom, könnyű ráfázni.
Járjunk be minden mellékutat, menjünk be minden épületbe! Csak így teljesíthetjük a fő- és mellékfeladatokat, ráadásul sok értékes cuccra is bukkanhatunk. A fegyverraktárak nem csak felszerelésünk lecserélésére és lőszerkészletünk maximumra töltésére alkalmasak, hanem egyfajta ellenőrzési pontként is szolgálnak. Elhalálozás után, ha maradt még életünk, a legutóbbiból indulva folytathatjuk a játékot.
Muníciót szerezhetünk még a pályán található pakkokból is, a nagyobbik fullra tölt, a kisebb nem, mindenesetre felszedésük előtt nem árt betáraznunk, mert a fegyverünket nem töltik újra. Még hasznosabbak a vöröskeresztes csomagok a kisebbik 25 ponttal növeli életerőnket, míg a nagy teljes felfrissülést (99HP) nyújt.
Megölt ellenségeink időnként felszedhető extrákat (lőszer, elsősegélycsomag) hagynak maguk után: ezeket gyorsan össze kell kapkodnunk, mert hajlamosak meglehetősen rövid idő alatt eltűnni a színről.
Észrevehetjük, hogy ha nem mozgatjuk hősünket, pár másodperc múlva okosan hasra veti magát. Ezt jól használhatjuk rejtőzködős részeknél, hiszen fókapózban elbújhatunk olyan ládák rejtekében is, amik mögül állva simán kilátszanánk.
A sivatag alatt érthető okokból nincs csatornahálózat, így aztán a csatornafedők is ritkák. Ha mégis látnánk egy-kettőt, taposóaknára gyanakodva kerüljük el őket messzire.
A vörös hordók néhány jól irányzott lövéssel felrobbanthatók. Új utakat nyithatunk meg e tudás birtokában, vagy egyszerűen csak a levegőbe repíthetünk néhány nácit.
Ha többen jönnek ránk, bemenekülhetünk az épületekbe: az ajtóba nyomuló németeket belülről egyesével levadászhatjuk. Ugyanilyen hasznos a sarkok mögé rejtőzni, majd az utánunk rohanó katonákat sorban elintézni.
Végül egy jótanács a kezdéshez: a legelső pálya partraszállós jeleneténél a bombázások, az aknák, és az erőteljes náci rohamok miatt könnyen elszórhatunk 1-2 életet. Ez a későbbiekben nagyon megbosszulja magát, ezért mindenképpen ajánlom az újrakezdést mindaddig, amíg nem sikerül életvesztés nélkül átvészelni ezt a részt.
Good job, Soldier!
Bizony-bizony, a fejlesztők kiváló munkát végeztek. Az új GBA-s Medal of Honor egy igazán szép, hangulatos és izgalmas akciójáték lett. A korabeli filmekből összeollózott átvezető videók és az igényes, digitalizált hangok is sokat dobnak rajta, de a lényeg mégis az egyszerűségében is nagyszerű játékmeneten van. Mindenkinek ajánlom, aki egy kis önfeledt lövöldözésre vágyik!
Fegyverek
A játékban alapvetően kétféle fegyverünk van: lőfegyver és robbanószer. Ezeket minden esetben árukapcsolt formában vehetjük magunkhoz, tehát meghatározott típusú puskához adott típusú gránát/bomba jár. Sokszor szabadon választhatunk ezek között a párok között, érdemes hát behatóbban megismerkedni velük:
Thomson SMG + 10 kézigránát: ez az alapfegyverünk, harmincas tárral és igen jó tűzgyorsasággal rendelkezik. Összesen százötven lőszer lehet nálunk egyszerre. A szórása elég nagy, ami viszont nem mindig hátrány – kiválóan alkalmazható nagyobb csoportok ellen. Sajnos tűzereje gyengécske, ezért aztán eléggé zabálja a muníciót. A gránátok használatáról a tippek között olvashattok bővebben.
Browning AR + 5 kézigránát: szintén automata fegyver, ám tűzereje némileg nagyobb, szórása pedig jóval kisebb. Húszas tárkapacitás mellett maximum százhúsz lőszerrel rendelkezhet. A pontosabb célzás lehetősége nem biztos, hogy megér öt gránátot – ízlés dolga.
M1 Garand + 10 időzített bomba: rendkívül erős fegyver, mely távolról is pontos és halálos, viszont nem automata. Ennek megfelelően 8/40 lőszerrel bír. A mellékelt bombák leginkább szabotázsakciókra és kapuk átrobbantására használhatók, harcban nem sok hasznukat vesszük.
Colt .45 + Bazooka: a Colt gyenge és meglehetősen haszontalan szerszám, 7/50 lőszerrel. A bazooka, mindenki kedvence, már jóval hasznosabb jószág, a vég nélküli gyilkolásnak csak a kilőhető rakéták igencsak korlátozott száma (1/8) szab határt.
Nem csak kézifegyverekkel irthatjuk ám a nácikat!
Géppuskafészek: L-el foglalhatjuk el, majd a kifogyhatatlan muníciónak köszönhetően kedvünkre oszlathatjuk a tömeget. Ha az A gomb mellet az R-t is nyomva tartjuk, zárótűz alá vehetjük az előttünk lévő területet. Mindezek mellett még sebezhetetlenek is leszünk a szemből jövő támadásokkal szemben – egyedül a kézigránátokra kell figyelnünk.
Tank: akkorát lő, mint állat, és még egy géppuska is van rajta. Király(tigris)!
