Elsőként a nagytérképen zajló stratégiai részt fogom kitárgyalni, majd rátérek a csatákkal kapcsolatos információkra, amelyben főként taktikai tippeket fogtok találni. Mindjárt az elején szeretném megjegyezni, hogy a játék jellege miatt végigjátszást nem lehet írni, hiszen számtalan út vezet a győzelemhez.

Ezenkívül – az oldalszám véges volta miatt – alapvető kezelési kérdésekkel, mint a „hogyan kell az adót beállítani” vagy „formációkat megadni” sem fogtok foglalkozni, mivel ezeket a játék gyakorló pályáin könnyen meg lehet tanulni – persze a trükkösebb dolgokról azért lesz szó. Egy jó tanács azért van: próbáljuk ki a jobb gombot mindenen (katonák, tartományok, épületek, egységek), és olvassuk el gondosan a felbukkanó információkat!

Kezdjünk is bele, és nézzük, hogy milyen jellegű kampányok állnak rendelkezésünkre.

1. A teljes játékot akkor kapjuk, ha a New Campaign opcióval indítunk. Ebben az esetben Európa térképén kell stratégiai döntéseket hoznunk, hadseregeket toboroznunk, építkeznünk, és ha ütközetre kerül sor, akkor hadvezéri képességeinket is megmutathatjuk. Aki inkább csak a gazdaság menedzselését szeretné irányítani, az a csaták megvívását a gépre is bízhatja, bár ezzel a játék egyik legjobb része veszik el.
A játék nehézségi fokozatát ebben a módban több tényező fogja meghatározni. Az értelemszerű 4 nehézségi szint mellett az is befolyásolja a kihívást, hogy a rendelkezésre álló nemzetek közül melyik uralkodójaként szeretnénk tetszelegni. Ezenkívül kiválaszthatjuk, hogy a győzelemhez az összes provinciát kell-e meghódítanunk, vagy elegendő bizonyos kisebb célokat elérnünk.

2. A Historical Campaigns küldetései elsősorban azoknak szólnak, akik kedvelik a „Mi lenne ha?” jellegű játékokat. Ebben a módban valóságban is megtörtént csaták sorát játszhatjuk újra, például a 100 éves háború vagy a tatárjárás nagyobb ütközeteiben jeleskedhetünk. Bár több csata következik egymás után, ebben a módban nem kell semmilyen gazdasági döntést hoznunk.

3. A Quick és Custom Battle módok pedig azoknak készültek, akik nem akarnak mást, pusztán egy jót vérengzeni. Az első esetben a gép generál egy véletlenszerű csatát, míg utóbbiban azért beállíthatjuk a küzdő felek és a hadszíntér jellemzőit.

Szerény véleményem szerint akkor van a legnagyobb szabadságunk a játékban, ha az első módban játszunk. Természetesen a csaták önmagukban is szórakoztatóak, mindenesetre az MTW felét ilyenkor egyszerűen kihagyjuk.

Az MTW stratégiai része

A játék ekkor egy területekre osztott Európa térképen zajlik. A célunk természetesen az, hogy minél több területet tudjunk birodalmunkhoz csatolni. Ehhez viszont hadseregre lesz szükség, ami pedig hatalmas mennyiségű pénzt (a játékban florins névre hallgat) igényel. Hogyan is juthatunk az anyagiakhoz? Jó királyhoz méltón adókat hajtunk be birodalmunk területéről – ez a legfontosabb forrás a játékban. Az adók (taxation) mértéke 5 fokozatban állítható, minden egyes provinciára külön-külön. Természetesen nem kell nagy ész hozzá, hogy minél nagyobb az adó, annál könnyebben lázad fel a nép, mivel a terület lojalitása (loyality) az adók növekedésével csökken. Általános irányelvként elmondható, hogy a lojalitás értéke semmi esetre se menjen 100 alá, de az előre nem látható események miatt próbáljuk az adót úgy beállítani, hogy minimum 120 körüli értéket kapjunk. Fontos megjegyezni, hogy minden területen – függetlenül a lojalitás értékétől – szükséges minimum 100 fős „hadsereget” állomásoztatnunk egy alapszintű várban (fort), az esetleges elégedetlenségek elkerülésére. Lázadás esetén az adott tartományban egy független hadsereg jelenik meg, amely a következő évben automatikusan támadást indít a helyőrség ellen. Amennyiben ilyen nincs, vagy a lázadók legyőzik, a terület automatikusan függetlenné nyilvánítja magát, és kikerül az irányításunk alól. Frissen elfoglalt provinciákban az első néhány évben elég nagy helyőrséget érdemes állomásoztatni, hiszen nyilván nem csak elfoglalni, hanem megtartani is szeretnénk azokat.

Visszatérve a gazdaságra, bevételünk 4 fő összetevőből áll össze:

– mezőgazdaságból: ez minden területnél alapból létezik, értéke változó. Érthető, ha egy sivatagi provincia nem termel annyit, mint a dús angol legelők. 20%-os lépésekben fejleszthető az improved farmlands megépítésével.

– bányászatból: ez csak azokon a területeken lehetséges, amelyek rendelkeznek valamilyen nyersanyaggal (resources). Minden esetben szükséges legalább az alapfokú bánya megépítése ahhoz, hogy bevételünk legyen.

– kereskedelemből: kikötőre és kereskedőkre (trading post) valamint eladható árura (tradable goods, területjellemző, amit nem befolyásolhatunk) van szükség. A kereskedők alapból a saját tartományban is tudnak árut eladni, de az igazi bevételt az idegen nemzetekkel folytatott kereskedelemtől várhatjuk. Fontos, hogy az adott nemzet szövetségesünk legyen. Az üzlet létrehozásához válasszuk ki azt a tartományunkat, ahol van valamilyen áru, és szemeljünk ki egy (vagy több) céltartományt. Ezután építsük meg a kikötőt és a trading postot, valamint minimum annyi hajót, hogy a két tartomány közti tengeri útvonalon lévő összes területre jusson belőle egy. Amint mindegyiket elhelyeztük, automatikusan létrejön a kereskedelmi kapcsolat, és a trading postnál láthatjuk is a bevételt. Fontos, hogy amennyiben ellenséges hajó megszakítja az útvonalat, úgy bevételünk sem lesz addig, amíg el nem távolítjuk azt. A kikötőink is termelnek pénzt akkor, hogyha más nemzetek építenek ki hozzánk kereskedelmi útvonalat. Talán a leírásból is látható, hogy a pénzszerzésnek ez a módja bizony nem olcsó mulatság (az épületek és a hadiflotta megépítése is eltart egy darabig), ám ha sikerül sok útvonalat kiépíteni, akkor nagyon nagy jövedelemre tehetünk szert.

– nagy templomokból: ezeket „csak” meg kell építeni. 

Zárójelben megjegyezném, hogy az idegen területek elfoglalásakor több-kevesebb pénz üti markunkat, ám ez nyilvánvalóan nem tekinthető gazdasági bevételnek.

Mint látható volt, a pénztermeléshez (a mezőgazdaság kivételével) külön épületek szükségesek, és a jövedelem nagysága a legtöbb esetben fokozható modernebb létesítmények megépítésével. Azonban rendkívül körültekintően kell eljárnunk a fejlesztések során, mert az építkezések nagyon sokba kerülnek (hatványozottan nő a fejlettebb épületek ára), sokáig tart, amíg elkészülnek, és nagyon lassan, 10-20 év vagy még hosszabb idő alatt térülnek csak meg. Csak példaként, egy alap sóbánya 250 florinba kerül, és évente átlag 26 hasznot hoz. És ez még egy viszonylag hamar megtérülő befektetés!
Megépítés előtt tehát mindenképpen tájékozódjunk, hogy megéri-e egyáltalán felépíteni egy épületet az adott területen. Szerencsére a legtöbb esetben kapunk információt arról (jobb gomb az építési ablakban), hogy az adott területen mennyit fog hozni a konyhára a kérdéses fejlesztés. Általában elmondható, hogy a magasabb szintű épületek jóval többe kerülnek, és sokkal később hozzák be az árukat, így érdemesebb először több provinciát inkább kisebb mértékben fejleszteni, főleg ha figyelembe vesszük azt is, hogy sok esetben a területen lévő várat is modernizálni kell a magasabb szintű épületek eléréséhez.
Van azonban még egy lehetőség, amivel jelentősen növelhetjük a befolyó adók mennyiségét, és szinte semmibe sem kerül. Ez a kormányzók kinevezése. Ehhez tudni kell, hogy minden egyes katonai egységnek automatikusan van egy vezére, legyen szó akár csak egy csapat felfegyverzett parasztról. A vezetők 5 tulajdonsága közül (hűség – loyality, hit – piety, hírhedtség – dread, command – hadvezéri képesség, acumen – üzleti érzék) az utolsó mutatja meg, hogy mennyire ért a gazdaság megszervezéséhez. Minél magasabb az üzleti érzéke, annál jobban növeli meg a kormányzó a területről befolyt adót. Egy nem ritka 3-as fokozattal rendelkező személy minimum 30% bevétel növekedést jelent, de kis szerencsével ennél jobb (akár 6-8 pontos) képességű egyénekkel is találkozhatunk! Ezt a lehetőséget ezért sose felejtsük el. A kinevezés egyszerű – a területen lévő tekercset kell annak a csapatnak adni, amelyik vezérét szeretnénk kormányzóvá tenni, és már nézhetjük is, mennyivel nőtt a befolyt adó. Ha időközben egy alkalmasabb embert találunk, a leváltás a nagykövet (emissary) segítségével lehetséges, bár érthető okokból a leváltott személy hűsége csökken, és szélsőséges esetben fel is lázadhat. Ha már kormányzókról van szó: érdemes tudni, hogy a kormányzó vallása és hírneve, valamint az egyéb speciális tulajdonságai (vices&virtues, nem mindenkinél van, a személy jellemzőinél a lefelé mutató nyíl jelzi) is hatással van a tartományra. Például a mélyen vallásos nép nem szereti az alacsony hittel rendelkező vezetőt, egy félelmetes hírnevű elöljáró pedig rettegéssel tölti el az emberek szívét, és ez egy darabig elfojthatja a kezdődő lázadásokat.

A bevételek mellett a kiadási oldallal is foglalkoznunk kell. A legnagyobb pénzfalók az új, egyre magasabb szintű épületek, ezen kívül a hadseregek létrehozása és fenntartása (!!), valamint a lerongyolódott csapatok  feltöltése is jelentős tétel lehet. Nem kötelező, de ha szeretnénk idegen helyőrségeket diplomatáinkkal átcsábítani, az a csapatok nagyságától függően akár 10-15000 florinba is kerülhet.

Hadakozás a stratégiai térképen

Az MTW-ben – más középkorban játszódó játékokkal, mint például az Europa Universalissal szemben – a diplomácia elég egyszerűre sikeredett, és ha terjeszkedni szeretnénk, az esetek döntő többségében katonai erő alkalmazására van szükség. Így amint sikerül létrehoznunk egy viszonylag stabil gazdaságot, figyelmünket a hadsereg létrehozására kell fordítani. Szeretném kihangsúlyozni, hogy először mindenképpen a bevételeink maximálására törekedjünk, mivel e nélkül birodalmunk hamar kifullad, és könnyű prédává válik. A katonák toborzásához minden esetben szükségünk van várra a kiszemelt tartományban, emellett kiegészítő épületeket (swordsmith, spearmaker, horse breeder stb.) is kell építenünk a fejlettebb csapatok eléréséhez. Emellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy egyes csapatok csak bizonyos területeken toborozhatóak. Például a felföldi gyalogság (Highland Clansmen) csak Skóciában (Scotland) toborozható, míg ha svájci alabárdosokra (Swiss Halberdiers) vágyunk, akkor bizony Svájcot kell bekebeleznünk. Megjegyzem, azért előfordulhat, hogy a kocsmát (Inn) felépítve más országok feloszlatott csapatai közt is találunk ilyen „speciális” egységeket, akiket aztán zsoldosként felfogadhatunk. Előnyük, hogy azonnal megjelennek a területen, hátrányuk, hogy kicsit többe kerülnek, és elég véletlenszerű, hogy milyen a választék (sokszor abszolút nincs lehetőségünk zsoldosokat felfogadni, hiába van kocsma).
Minden tartomány legjobb esetben évente csak 1 csapatot képezhet ki, de hajók, ostromgépek esetében akár 3-4 év is szükséges lehet. Mivel azonban a modernebb és erősebb csapatok megépítéséhez egy tartományt nagyon fel kell fejleszteni, ami viszont horribilis kiadásokkal jár, ameddig nem dúskálunk az anyagiakban, célszerű a területeket specializálni, azaz lehetőség szerint előre eltervezni, hogy milyen csapatokat szeretnénk az adott helyen toborozni, és csak a szükséges épületeket felépíteni. Nyilvánvaló, hogy egy alacsony szintű épületeket igénylő milíciát nem túl optimális egy fegyverkovácsokkal, páncélkészítőkkel felfejlesztett várban toborozni, hiszen egy jóval fejletlenebb vidéken is lehetőségünk van erre. Az így megtakarított pénz segíthet abban, hogy némi időveszteség árán nagyobb sereget tudjunk létrehozni.
A várakban nemcsak új csapatokat hozhatunk létre, hanem feltölthetjük a harcban megfogyatkozott létszámot, illetve fejleszthetjük is a csapat támadó/védekező/morál értékét. Ehhez annyit kell tennünk, hogy az adott csapatot be kell „húznunk” egy vár kiképzési sorába (training queue). Mindkét esetben feltétel, hogy a provinciának képesnek kell lennie az adott egység felépítésére, azaz meg kell lennie a szükséges épületeknek. A csapatok fejlesztéséhez pedig olyan extráknak is létezniük kell, mint a templomok, fémművesek illetve páncélkészítők különböző fokozatai (mindegyikből 4 féle van). Fejlesztésnél megjegyzendő, hogy a csapat típusa nem változtatható meg, így ha egy elavult csoportot szeretnénk megszüntetni, akkor azt mindenképpen fel kell oszlatnunk (disband). Ennek van azonban egy mellékhatása: ezek a csapatok más országokban zsoldosként jelenhetnek meg, és előfordulhat, hogy pár évvel később egy csatában fogunk találkozni velük, csak az ellenség zászlaja alatt.
A katonáinkat seregekbe kell szerveznünk, hogy hatékonyan harcolhassunk velük. Minden egyes sereg maximum 960 főből vagy 16 csapatból állhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy maximum ekkora erővel támadhatunk, ugyanis egyszerre több sereget is mozgathatunk az ellenséges területre, amelyek így egyszerre fognak támadni, illetve ha egy területen tartózkodnak, akkor egyszerre fognak védekezni. Így a csatákban több ezer katona vehet részt, de erről később még lesz szó.
Minden seregnek automatikusan lesz egy vezére, méghozzá annak a csapatnak a vezetője lesz az, aki a legmagasabb command (parancsnoki) értékkel bír, amelyet a sereg ikonja mellett a csillagok száma is mutat. A csatákban egy jó vezér irányítása alatt a csapatok bátrabban és jobban harcolnak, ám kínosan ügyelnünk kell arra, hogy az ő életét mindenáron védjük, és lehetőség szerint a harc is elkerülje! Abban az esetben ugyanis, ha a vezér – és csapata – elmenekül, vagy rosszabb esetben meghal, úgy szinte biztos, hogy az egész sereg nyúlként fog elfutni a csatamezőről. A játékban általában a királyok illetve azok leszármazottai a legjobb parancsnokok, ám sok esetben közkatonák között is találhatunk jó képességű parancsnokokat.

Miután összeállítottuk seregünket, itt az ideje a támadásnak. Ha nincs vár vagy hadsereg a célterületen, az azonnal uralmunk alá kerül. Amennyiben védő hadsereg is van, több dolog is történhet. Ha túlerőben vagyunk – igyekezzünk ezért több sereggel egyszerre támadni –, és az ellenfélnek van lehetősége visszavonulni egy másik területre, valószínűleg harc nélkül hátrálni fog. Ha úgy gondoljuk, az ellenfél túlságosan erős, úgy mi magunk is lemondhatunk a támadásról, és veszteségek nélkül visszatérhetünk az indulási helyre. Ha várral védett területet támadunk, akkor lehetőségünk van arra, hogy néhány év alatt kiéheztessük a védőket, és a terület harc nélkül a kezünkre kerüljön. Ennek előnye az, hogy veszteségeink nem lesznek, hátránya, hogy egy nagyobb vár esetében akár 6-8 évig is eltarthat az ostrom, amely idő alatt bármikor érkezhet felmentő sereg, valamint az ostrom során folyamatosan romlik a vár fejlettségi szintje, aminek helyreállítása sok pénzbe és időbe kerül. Végül, ha nincs más megoldás, akkor a taktikai csata következik, amit személyesen vagy automatikusan bonyolíthatunk le. Ez utóbbit csak akkor válasszuk, ha jelentős túlerővel bírunk, egyébként elég komoly veszteségeink lesznek. Ha azonos erősségű vagy túlerőben lévő ellenséges csapatra támadunk, akkor mindenképpen személyesen irányítsuk az ütközetet.
Ugyanezek a lehetőségeink vannak akkor is, ha minket ér támadás. Seregeinkkel védekezhetünk, visszavonulhatunk a várba, vagy harc nélkül feladhatjuk területünket – hogy a következő évben egy erősebb sereggel jöjjünk vissza.
Amikor egy provincia gazdát cserél, a győztes fél minden esetben kap némi pénzmagot, illetve az ott lévő épületek egy része megsemmisül. Ez utóbbi bizony elég komoly nehezítés, hiszen az új terület gazdasági értéke jelentősen csökkenhet. Viszont ezt kihasználhatjuk, ha kisebb, portyázó sereggel be-becsapunk az ellenfél védtelen területeire, és így gazdaságilag meggyengíthetjük azokat. Amikor pedig ellentámadás érkezik, nyugodtan visszavonulhatunk.
Ha egy területet rombolás nélkül szeretnénk elfoglalni, csak egyetlen lehetőségünk van: egy diplomatát felhasználva meg kell vesztegetnünk a védőket, akik ezután harc nélkül átadják azt. Bár ez több ezer florinba is kerülhet, egy jól felfejlesztett provincia esetében az épületek összértéke miatt sokszor megéri a ráfordítást.
Szigeteket és partmenti területeket vízen keresztül is támadhatunk. Ehhez – a kereskedelemhez hasonlóan – a kiindulási és céltartományok közötti összes tengeri területen kell hajónknak lennie, és ellenséges flották sem lehetnek útban. Ezen kívül, az indulóhelyen kikötőre is szükség van, és bár a megtámadott területen nem szükséges kikötőnek lennie, ha győzünk, seregünk csak kikötővel rendelkező területről tud azonnal visszajönni. A tengeri utazás egyébként bármekkora távolság esetében csak egy kört vesz igénybe, így jól használható saját tartományok közti csapatszállításra is.

Keresztény nemzetek specialitásai

Amennyiben keresztény államokat irányítunk, lehetőségünk van keresztes hadjáratokat (Crusade) indítani a szent földre, illetve a játék során a Pápa hatalmával is számolnunk kell. A hadjárat indításához először a Chapter House nevű épületet kell megépíteni, majd ezután lehet az egységek közt a Crusade-t választani. Ez tulajdonképpen egy sereg magja, amit fel kell töltenünk. A hadjárat elindításához a megjelenő keresztet egy hitetlen területre – azok közül is csak speciális helyekre pl Antiókia, Armenia – kell „rádobni”. Gyakori, hogy a pápa támogat bennünket, így néhány csapat automatikusan megjelenik induláskor a keresztes hadseregben, egyébként pedig azokból a tartományokból, ahol a keresztes sereg áthalad, a fanatikusság (zeal) értékétől függően automatikusan csatlakoznak katonák. A Szentföldre tartó seregek elvben szabadon átmehetnek az útba eső többi katolikus ország területén – bár az uralkodó meg is tagadhatja az engedélyt. Ebben az esetben azonban a szentszék nagyon morcos lesz az adott országra, ráadásul a sereg erővel is utat tör magának. Ettől a kivételtől eltekintve a Szentföldre tartó keresztesek csak iszlám államok seregeivel harcolnak. A célon kívül az útba eső iszlám uralom alatt álló területeket is elfoglalják számunkra. Hadjáratot főként akkor érdemes indítani, ha a szomszédos katolikus államokkal nem szeretnénk ujjat húzni, és emiatt már nincs terjeszkedésre lehetőség. Sajnos, az MTW-ben még a szövetséges államok területén sem lehet áthaladni normál seregekkel, csak a keresztesekkel. Ilyenkor távolabbi tartományokat is meg tudunk szerezni, de számítsunk arra, hogy a megtámadott arab ország nagy erőkkel fogja ezeket az elhódított és elszigetelten álló területeket támadni.
A másik, speciálisan keresztény nemzetekre jellemző probléma a pápaság intézménye. Nem véletlenül neveztem problémának, ugyanis a pápáknak a középkorban megvolt az a rossz szokásuk, hogy nagy hatalmunk lévén mindenbe beleszóltak. Az MTW-ben sincs ez másképp. Előfordulhat, hogy egy másik keresztény nemzet ellen harcolva (függetlenül attól, hogy esetleg csak védekeztünk az agresszió ellen) a Pápa utasít bennünket, hogy 2 éven belül fejezzük be a háborút, és 10 évig nem is indíthatunk újat. A Pápa akkor is rendreutasítja a királyokat, ha a harcok során a vetélytárs területének felét elveszíti. Ha nem engedelmeskedünk, akár kiközösítés (excommunication) is lehet a jutalmunk, sőt felvehet minket a keresztes hadjáratok célpontjai közé is. Ezután nagy valószínűséggel az összes keresztény állam nekünk fog esni, és legjobb barátaink az arabok lesznek. A kiközösítés automatikusan megszűnik, ha az aktuális pápa meghal, és új vezető kerül az egyház élére. Ha esetleg megunjuk a katolikus egyházfő kotnyeleskedését, és arra gondolnánk, hogy meghódítjuk a Vatikánt, és mi nevezünk ki új pápát, tudnunk kell, hogy a pápai állam ugyan meghódítható, de az egyház maga elpusztíthatatlan, és idővel megint egy mindenbe beleavatkozó pápához lesz szerencsénk. Azért pozitív oldala is van a történetnek, ugyanis ha jó viszonyban vagyunk az egyházzal (például sokat jeleskedünk a keresztes hadjáratokban), akkor rendszeresen kapunk anyagi támogatást a hit védelmezéséért.
Még egy extrája van a keresztény államoknak, nevezetesen hogy a fiúk mellett (akik hadvezérként tevékenykedhetnek) a lányörökösök is hasznos tagjai a családnak. A hercegnőket felderítésre használhatjuk, sőt, őket férjhez adva más országok királyaihoz be is házasodhatunk velük. Ennek előnye, hogy ez automatikusan szövetséget hoz létre a két ország között, és ha valamelyik fél királya fiú utód nélkül hal meg, a másik ország jogot formálhat a trónra.

Muszlim országok specialitásai
Elsőként azt kell megjegyezni, hogy ezek az országok sokkal szabadabban tevékenykedhetnek, mivel nincsen a katolikus pápához hasonló befolyással rendelkező arab vallási vezető. Ezek az országok a keresztes hadjáratokhoz hasonlóan Jihad-ot hirdethetnek az idegen kézen lévő területek megszerzésére. Különbség, hogy csak olyan helyekre lehet szent háborút indítani, amelyek eredetileg arab kézen voltak, és csak később foglalták el a katolikusok. Végül pedig az iszlám szokásoknak megfelelően csak a fiú trónörökösök számítanak, a női utódok ezekben az országokban nem is jelennek meg.

Speciális csapatok a játékban
A több mint 100 féle katonai egység mellett néhány különleges szereplő is van a játékban. Mindegyikre igaz, hogy minél tapasztaltabb az illető, annál magasabb a valour értéke. Ennek elsősorban az orgyilkosok elleni harcban (az esély a sikeres akcióra egy „vén róka” esetében jóval kisebb) illetve vezérek esetében csatában van jelentősége. Minden ország számára rendelkezésre állnak ezek a szereplők, amennyiben – némelyik esetében – a szükséges épületeket már létrehoztuk.

Követ (emissary): ők töltik be a diplomaták szerepét. Bármely országban szabadon mozoghatnak, de az ellenséges orgyilkosok megölhetik őket. Idegen területen kémként is funkcionálnak, megmutatják a helyőrség létszámát és összetételét, valamint a provinciában lévő épületeket. Saját vidéken pedig segítenek az ellenséges kémek és orgyilkosok lefülelésében. Használhatóak idegen csapatok megvesztegetésére, valamint más követtel illetve királlyal szövetséget is köthetnek. Érdemes mindig sok követet használni a játékban, felderítésre és az ellenséges ügynökök elleni harcra.
Orgyilkos (assassin): Más országok speciális egységeinek és vezéreinek likvidálására képzett személyek. A siker esélye függ a célpont fajtájától és tapasztalatától (egy hercegnőt értelemszerűen nehezebb megölni, mint egy papot). A siker esélyét százalékban az akció indításakor megtudjuk, és minden sikeres bevetés tapasztalatot jelent az orgyilkos számára. Ha egy csapat vezérét likvidáljuk, akkor az adott egység morálja egy körig csapnivaló lesz, de automatikusan új vezetőt fog kapni – így elég ritkán van értelme csapatokra küldeni bérencünket.
Megjegyzendő, hogy az orgyilkosok és a kémek ellen nagyon hatásos a határerőd (border fort), ami a ki- és belépő ügynököket tudja elfogni – ha már bejutottak a területre, akkor saját embereinkkel kell felderíteni őket.
Kém (Spy): Nem nehéz kitalálni, hogy James Bond korai elődei az információszerzés és az ellenséges titkos ügynökök lebuktatásának eszközei.
Papok: a háromféle (katolikus, iszlám és ortodox) vallás képviselői hittérítőként tevékenykedhetnek bármely országban. Képesek – megfelelő idő alatt – akár egész tartományok vallását megváltoztatni, és ezzel akár lázadást is szíthatnak. Ugyan teljesen valóságellenes, de bárhol prédikálhat bármely vallás képviselője, és csak az orgyilkosokkal szabhatunk határt tevékenységüknek. Saját területünkön is hasznosak, mert a vallási épületekkel együtt segítenek a lázadások kitörésének megelőzésében.
Hercegnő (princess): már volt róluk szó, katolikus országok esetében más uralkodókkal való szövetségkötésre és házasságra „használhatóak”.
Herceg (prince): általában kellemes tulajdonságokkal megáldott személyek, akik főként hadvezérként alkalmazhatóak, és egy elit testőrgárdát is kapnak indulásként, amelyek harcban elég erősek. Fontos, hogy 1 herceg mindig legyen biztonságban a hátországban, ugyanis ha az uralkodó fiú utód nélkül hal meg, az az ország végét is jelentheti, de mindenképpen káosz és zűrzavar következik.

Most pedig távirati stílusban lássunk néhány hasznos javaslatot a csatákhoz:

1. Ne sajnáljuk az időt, és a játék beépített gyakorlópályáit vigyük végig. Ezek által sok információhoz juthatunk, és legalább megtanuljuk a taktikai rész irányítását.

2. A legfontosabb a csatákban a MORÁL. Ugyanis ha sikerül egy sereg akaratát megtörni, akkor a győzelem szinte biztos. Erre több lehetőség van. Ha a seregnek az ellenfélhez képest aránytalanul magasak a veszteségei (ezt a játékban a mini térképen lévő piros (ellenfél)/zöld (saját) csík hossza mutatja), akkor előbb-utóbb egyes csapatok menekülőre fogják a dolgot. Hasonlóképpen igaz ez csapatokra is lebontva – ha egy egységnek túlerő ellen, magányosan a főerőktől elszakadva kell harcolnia, akkor hamar megtörik az ellenállása. A legjobb mód azonban az ellenséges hadvezér megfutamítása vagy megölése. Ebben az esetben akár egy teljesen érintetlen sereg is elmenekülhet. Figyeljünk arra, hogy egyetlen csapat megfutamodása is láncreakciószerűen hat a többire, igyekezzünk a veszélyesen túlterhelt egységeinket felmenteni a harcban erősítés küldésével.

3. Ha az ellenség menekül, üssük egy darabig, de ne lepődjünk meg, ha idővel összeszedi magát, vagy friss egységek jönnek a harcba (utánpótlás, 1000 főnél nagyobb összevont támadó seregek esetén). Ezért az üldözés során ne engedjük teljesen szétszéledni csapatainkat, és ha nagyobb sereggel akaszkodtunk össze, rendezzük sorainkat a második hullám fogadására. 

4. Védekezni könnyebb, mint támadni. Próbáljunk hatalmas túlerővel támadni, hogy az ellenség kivonuljon a területről, és ha ellentámadást indít, könnyebb dolgunk lesz, mert ekkor már védőként fogunk szerepelni.

5. Hídon keresztül támadni nagyon nehéz. Ha mi vagyunk a védekező fél, a híd felénk eső oldalára állítsunk valamilyen jól védekező egységet, és mögé helyezzünk el rengeteg íjászt, katapultot. Mivel az ellenfél nem tud megkerülni bennünket, mire közelharcba kezdhetne, az íjászok már elvégezték a dolgukat. Az esetek többségében nekem csak minimális közelharcra volt szükségem ilyenkor, mivel az ellenség morálja már a béka feneke alatt volt. Ha támadnunk kell, próbáljuk átcsalogatni a gépet a hídon, egyébként szinte nincs esélyünk.

6. Igyekezzünk mindig elfoglalni a dombokat, és fentről lefelé harcolni. A magaslatokat igen nehéz megrohamozni, viszont onnan lefelé annál könnyebb, nem beszélve az íjászok jobb célzási lehetőségeiről.

7. Erdőben a lovasság hátrányban van, és az ott lévő csapatok védettebbek az íjászokkal szemben.

8.  Próbáljunk egy csapatot több oldalról támadni, vagy ha lehet, ne szemből, hanem oldalról vagy hátulról kapjuk el. Mielőtt közelharcra kerül a sor, rohamozzunk (charge), hogy nagyobb károkat okozzunk rögtön az elején. Főként a lovascsapatok esetében igaz ez, a hegyoldalról vágtázó nehézlovasság félelmetes rendet tud vágni.

9. Minden egységnek van ellenszere, és mindegyiknek megvan a maga felhasználási módja. Lovasság ellen legjobbak a lándzsás gyalogosok, íjászok ellen a pajzzsal felszerelt vagy gyors lovas egységek, lándzsások ellen a páncélozott gyalogság. A sor hosszan folytatható, de ebből is látható, hogy ésszel kell a csatába menni, és seregeink mindig vegyes összetételűek legyenek. Gondosan tanulmányozzuk a megtámadandó csapatokban lévő egységeket, és ennek megfelelő sereggel induljunk.

10. A katapultok és balliszták nemcsak várak ellen, hanem támadó csapatok ellen is kellemesek, mivel a falak mellett a morált is nagyon rombolják. Hátrányuk viszont, hogy csatában nem mozgathatóak, így elsősorban védekezésnél és várostromnál használhatóak.

11. A lovasság a csata elején leparancsolható a lovakról (csata elején jobb gomb az egységen, majd mount/dismount parancs). Ezt akkor érdemes használni, ha az ellenséges csapatban rengeteg a lovasság ellen hatásos lándzsás csapat. Azért célszerű mindig megtartani egy-két mozgékony lovascsapatot, bekerítésre és üldözésre jól használhatóak.

Sajnos a rendelkezésre álló hely korlátai miatt nagyon sok dolog kimaradt e leírásból. Ne sajnáljuk az időt a kísérletezésre, mivel nagyon sok apróbb összefüggés van a játékban elrejtve. Mindig legyünk rugalmasak, ugyanis verhetetlen stratégia vagy csapatösszeállítás nincsen.

Hogyan legyünk magyarokkal?
Bár hivatalosan Magyarországot kihagyták a játszható nemzetek közül, ezt kis barkácsolással megváltoztathatjuk. Keressük meg a játék campmapstartpos könyvtárában az  early.txt nevű fájlt, és ebben keressük meg a ”SetActiveFaction:: FN_HUNGARIAN” szöveget (idézőjelek nélkül). Itt az FT_MINOR értéket FT_MAJOR-ra átírva máris indulhatunk hazai színekben. Bár a módszer nem tökéletes – mivel speciális magyar célok nincsenek, „csak” Európa elfoglalásával lehet győzni – érdemes egyszer ezt is kipróbálni. Milyen jól is néz ki, amikor Angliában magyar fejedelem uralkodik:)! Természetesen a változtatás előtt készítsünk biztonsági mentést az early.txt fájlról.