Egy legándás cikk és egy legendás cikkíró, tessék kapaszkodni 15 évet ugrunk vissza az időben, 1992 októberét irjuk, megjelent a GURU 1992/3.
Az elmúlt évek során a nyugati repüléstechnika egy- és kéthajtómûves csodáinak legjavát sikerült berepülni, de ezek a taktikai vadászbombázók nélkülözték a hatalmas légi erõdök összetettségének báját. Legutóbb 1985-ben ülhettünk a 617-es század egyik Lancasterjének pilótafülkéjébe, most pedig egy 1955-ben rendszerbe állított típus hi-tech példányával gyakorlatozhatunk a Red Flag program keretében. Bombázhatjuk Szaddam Irakját vagy akár mi is résztvehetünk Dale Brown : A BOMBÁZÓ címû regényében leírt drámai bevetésben. Az EB-52-es személyzete öt fõbõl áll; az állomások egymás felett, két szinten helyezkednek el. Fõpilóta (PLT) a felsõ színt bal oldalán foglal helyet. A képernyõ jobb oldalán találhatóak a gázkarok, hajtómû ellenõrzõ lámpák és az önindító patronok kapcsolója (C / F), melyet indítás után azonnal állítsuk vissza az ‘F’ állásba. Az ‘ALL’ gomb, a motorokat egyszerre készíti elõ az indításra. Középen egy CRT-én szemlélhetõ a passzív és aktív radar, valamint a gép elõtti domborzati látkép. Itt állítható be a mélyrepülést segítõ Terrain Avoidance Computer követendõ magassága is. A CRT-tõl balra, a sarokban lévõ hat gomb, az öt állomás és a külsõnézet átkapcsolására szolgál. A villogó piros kör jelzi az átlépés szükségességét. A mellete lévõ kapcsoló TAXI állásban max.20 kts sebesség esetén, max. 55 fokban engedi elforgatni az orr futókat, míg LAND pozicióban, mely fel- és leszállásnál alkalmazandó, a forgás 12 fokra redukálódik. Az AP lámpa a robotpilóta vezérlése, az LA kis magasság, az ML ellenséges rakéta indítása, míg az RO a saját aktív, támadó radar mûködése esetén világít. A H és az E világítása esetén a hidraulikus, illetve az elektromos rendszer hibásodott meg. Az F a futómû, kerozintank vagy az ívelõlapok sérülésére hívja fel a figyelmet. A FUEL lámpa villogni kezd, ha már csak tíz percre elegendõ és folyamatosan ég, ha öt percnél is kevesebb üzemanyag van a tartályokban. Az UHF a rádió mûködésére, az OIL pedig a motorok alacsony olaj szintjére figyelmeztet. A DRS akkor ég, ha nyitva vannak a bomba kamrák, melyek a duplájára növelik az RCS-t. Az ablakok felett található a légi utántöltési panel. A C megnyomása, a tanker radar jelére való rákapcsolódást jelzi, az RDY a sikeres találkozás esetén gyullad ki és a DRS aktiválása megkezdi a kerozin feltöltést. A fõpilótától jobbra található a másodpilóta (Co-Plt) állomása, ami négy fõ panelbõl áll. Fel- és leszállás elõtt, valamint tankolásnál kötelezõ felkapcsolni a guruló (LAND / TAXI), a navigációs (NAV) és ütközés elkerülõ (ANTI- COLLISION) fényeket, de ellenséges légtérben soha se hagyjuk égve õket. A belsõ világítás (DOME LIGHT) csak PC-n van; nincs lényeges funkciója. Az IFF / UHF adóvevõa védelmi kód szempontjából fontos. Az adó legyen vételen (STDBY), azonosítási kérelem esetén a kód beütése után kapcsoljuk adásra (ON), majd nyomjuk meg az IDENT billentyût. Helyes kód esetén felvillan a REPLY lámpa. A bal felsõ sarokban van a Hidraulikus Vezérlés panel. Itt látható a hat hid. pumpát mûködtetõ hajtómû ellenörzõ lámpája (PUMP OUT), a legfontosabb mûszereket ellátó négy elektromos pót hid. pumpa kapcsolója és a kombinált V vezérsík hidraulikájának kijelzõje is. A tökéletes manõverezéshez mindkettõre szükség van. Ha az egyik megsérül vagy kikapcsoljuk, lényegesebben megnehezül az irányítás, míg mindkettõ elvesztése esetén- sok szerencsét! A CRT-t kapcsolhatjuk radar (RDR), domborzati látkép (RNGE) és belsõrendszerek (INT) módba. Ez utóbbi az elektromos rendszerek (ELEC) és az üzemanyag ellátmány (FUEL) helyzetét mutatják. Bármely kerozintartály sérülése esetén át kell szivattyúzni tartalmát egy másik tankba (XFER). A PROCEDURALS ikon pedig a legfontosabb mûveletek sorrendjét jeleníti meg a képernyõn. Az elülsõ (FWD) és hátsó (AFT) akkumulátorokat minden hajtómû indításnál és kisegítõ rendszer mûködtetésénél be kell kapcsolni; ezektõl eltérõ esetben, használat után kapcsoljuk ki õket! A belsõ nyomást (CABIN PRESSURE) 9,000 ft feletti egyenletes repüléskor 7.45 PSI-re, hirtelen magasság változtatások esetén 4.50 PSI-re állítsuk. A hûtést és szellõztetést vészhelyzetben a RAM egységen beáramló levegõ végzi. Ha nem vagyunk kíváncsiak a személyzet problémáira, kapcsoljuk ki a belsõ kommunikációs rendszert (INTERPHONE). A Navigátor (NAV) háttal ül a másodpilótának és állomása lényegében két CRT-bõl áll. A nagyobb képernyõ négy módozatban mûködhet: Térkép (MAP) állásban információt szolgáltat a környék katonai (MIL) és polgári (CIV) létesítményeinek elhelyezkedésérõl, feltünteti a navigációs pontokat (WAYPOINTS) és lehetõvé teszi ezek megváltoztatását (EDIT). A kisebb képernyõn a jobb mouse gomb segítségével végignézhetjük a települések és bázisok adatait. Tájékozódás (NAV) módban a gép és a célpontok koordinátái jelennek meg, míg a radar (RADAR) állásban a gép elõtti táj Hi-Res 3-D képét láthatjuk. Ezen a képernyõn, az egér segítségével módosítható az útirány, ha a robot pilóta be van kapcsolva. Az EB-52-es elõtt elterülõ terepet láthatjuk a TER állásban (csak PC), de lényeges funkciója ugyanúgy nincs, mint STV módozatban a képernyõ kontrasz állításának (BRIGHT). A Steerable low-light level TV a gép körül 360 fokban forgatható és tízszeresére felnagyíthat minden befogott tárgyat. Igazi funkciója azonban a célazonosítás és a fegyver rávezetés. Egy szinttel lejjebb, a jobb oldalon alakították ki az elektronikus védelmi tiszt (EW) állását. A bal felsõ panelen egy kis CRT és négy jelzõfény található: itt jelennek meg az AN/ALQ 172 passzív radar érzékelõ által lokalizált sugár források. A KÖR keresõ radart, a GYÉMÁNT SAM radart, a ‘DENEVÉR SZÁRNY’ vadászgép radart, a T tankert jelöl. A pontok és az “A” építményeket, illetve légvédelmi tüzérséget jelent. A SEARCH ellenséges keresõ radar érzékelése, a TRACK a radar által való követés eredményeként világít. A LAUNCH akkor gyullad ki, ha a tûzvezetõ radar befogta, vagy ha már levegõben van a rakéta, melynek közvetlen becsapódását a PROXMTY felvillanása jelzi. A nagy CRT radar és jelzés (SIGNAL) módban üzemelhet. A felsõ vonal a követõ radar, a középsõ valamilyen infra-vörös keresõ, az alsó pedig bármely fogható rádióadás görbéje, melynek zavarása történhet automatán (JAM SIGNAL, IR, COMM), illetve manuálisan. Utóbbi esetén úgy kell a frekvenciákat manipulálni, hogy a görbe egyenes vonallá válljon. De ne feledjük: a radar zavaró elektromágneses, az IR pedig lézersugárzást bocsájt ki, ami könnyen észlelhetõ az ellenség által. A hátrafele nézõ IR (RLIR), a gép mögött 30 mérföldön belül minden IR forrást érzékel. Ha automatára állítjuk a dipól fólia és termik gömb szórást, akkor az AN/AAQ 12-es magától védi a hátsó fertályat. Mellette pedig a félelmetes fegyverek ura, a bombázó tiszt (OW) kapott helyet. A konzol közepén a négy módban mûködõ CRT foglal helyet: kutató (SCAN) üzemmódban a passzív érzékelõ mutatja ki a sugárzást kibocsájtópontokat, az aktív támadó radar bekapcsolásakor gyullad ki az ATTACK lámpa, míg a vezérlés (CONTROL) mód a HARM és STRIKER átprogramozását, valamint a szabadesésû municiók Függõleges Indítási Koordinátájának megtekintését teszi lehetõvé. A CAMERA üzemmód nemcsak a cél beazonosítást és kiválasztást könnyíti meg, hanem sok fegyver pontos becsapódását is elõsegíti. A látószög manuálisan változtatható, de ha egyszer rákapcsolódtunk egy célpontra (CAMERA LOCK), akkor ezt automatikusan követi. Szabadesésû municiók esetében, a kamerának vízszíntesen 0° fokban kell lenni; a bombát pedig a megadott FIK negatív elõjelû értékénél kell kioldani! A fõ bomba kioldásvezérlõ (MASTER BOMB CONTROL) panelon reteszelhetõ be (UNLTCH) és nyitható (OPEN) (manuálisan (MNL) és automatán (AUTO)) a két bombaszekrény. A vészleoldásnál (JETTISON CONTROL) kétszer, az élesített fegyver kilövésénél (LAUNCH) pedig egyszer kell megnyomni a gombot! Ha STV-rõl vezérlésre (GUIDANCE) kapcsolunk át, a TV irányítású fegyvereket (AGM-130, AGM 142) juttathatjuk célba a camerát mozgató karral. Az EB-52 farokkúpjában elhelyezett ágyút az AN/APQ 166 önállóan állítja ra a két mérföldön belüli légi célpontokra. A 30 db, 12 hüvelykes lövedékkel ellátott fegyvert a LAUNCH AFT MINES gombbal aktiváljuk. Felfegyverzés és fegyver rendszerek: Egy állig felfegyverzett EB-52-es elképzelhetetlen pusztítást képes véghez vinni; a két törzsbe beépített ‘forgó indítóba’ (Common Strategic Rotaty Launcher) és a félszárnyak alatt elhelyezett 1- 1 pilonra megközelítõleg 23 tonna!! bombát és rakétát lehet felaggatni. Ez egyenértékû négy A-6-os, egy EA-6B, egy S-3A Viking és egy hármas köteléknyi F-14 együttes tûzerejével. Bár a B-52D 40,370 kg légi-bombát szállíthatott Vietnám felé, ne feledjük, hogy a Megafortress legtöbb fegyverzete ‘inteligens’. A felfüggesztés kompatibilitása következtében L-L és L-F fegyverek széles skáláját szállíthatja, ezáltal több profilú bevetésekre alkalmazható. A rakéták felillesztése (Load a missile) és lecserélése (Remove a missile) a rendelkezésre álló készlezbõl történik (List missiles available). Ellenõrizhetõ az aktuális terhelés és összetétel (Display ordnance loaded), de a konfigurálást a számítógépre is rábízhatjuk (Restore Default Ordnance). Ne feledjük, a terhelés a kerozin rovására megy. A max. együttes terhelés nem haladhatja meg a 192000 fontot. Az Irak elleni bevetéseknél az elsõ utántöltési lehetõségig min. 40000 fontra van szükség, ha 10,000 láb magasan repülünk. A fegyverek között négy új típus található: az AGM-136A Tacit Rainbow, egy szubszonikus radar romboló, melynek különlegessége, hogy direkt támadás helyett a légtérben cirkál és beméri az ellenséges állomásokat, majd a legerõsebbet pusztítja el. A találati arány a radar lekapcsolása esetén is nagy. Megerõsített célpontok ellen alkalmazható az AGM-142 Have Nap, mely az izraeli Popeye rakéta amerikai változata. Célba juttatása TV vezérléssel történik. A legpusztítobb az AGM-130 Striker sikló bomba, mely mélyen a hátországban telepített, jól védett célpontok ellen ajánlott. Kétféleképpen vezethetõ rá a célra. Direkt üzemmódban ‘tüzelj és felejtsd el’-ként mûködik, míg indirekt támadás esetén vagy a kioldás után fogja be a célt, vagy a bombázó tiszt irányítja a becsapódásig az orrba épített kamera segítségével. Az utóbbi esetben a kioldás a légvédelmi rakéták hatósugarán kívül eshet. Kifutók rombolására szolgál: a reptér romboló kombinált lõszer (Direct Airfield Attack Combined Munition), ami 8 db BLU-106/B beton rombolóból és 24 db Hunting HB 876 aknából tevõdik össze. A HARM a másik programozható fegyver; önvédelmi módban (Self-protect) az EB-52-s érzékelõi lokalizálják a radart és koordinátáit beprogramozzák. Ha viszont a célpont helyét tudjuk megadni (Pre-brief mode), a rakétát vakon indítjuk és az aktív keresõfeje vezeti rá a célra. A program inkább a stratégiai, mint a hagyományos repülés szimulációk osztályába tartozik; nem a repülés látványosságán van a hangsúly. Mégis érthetetlen, hogyan sikeredhetett ilyen botrányosan lassúra és szín szegényre az Amiga verzió. Tudom, egy B-52-sel ne ‘Immelmannozzon’ a pilóta, de ennyire lomha csak nem lehet egy bombázó!! Ennek ellenére, a program egyediségének és összetettségének köszönhetõen kellemes benyomásokat ébreszt. De vigyázat! Aki azonnal szõnyegbombázni akar, csalódni fog; Red Flag gyakorló repülések nélkül sajnos nem megy!! Megesik, hogy lopakodásunk ellenére elér a vég és mivel katapultálási lehetõség nincs, elveszettnek tûnik az egész bevetés. Ekkor próbálkozzunk meg kényszerleszállást végrehajtani; oldjunk le minden fegyvert, semmiképpen se eresszük ki a futómûveket és a végsõ leszállási sebességet tartsuk 130 kts alatt. Próbáljátok ki, hátha sikerül….. Sorell’ MEGAFORTRESS, avagy milyen faj, a ‘Vén eb’? Elsõ látásra megállapítható, hogy keverékrõl van szó. Az EB-52 egy szuperszonikus utasszállító (SST) orr kúpjával, erõsen hátranyilazott szárnykkal és V-formájú vezérsíkokkal felszerelt szerkezet, melyet egy B-52 H nehéz bombázó átalakításával szerkeztettek. A cél, egy relatív olcsó, kísérleti próba gép kialakítása volt, a lopakodó technológia gyakorlati kipróbálása és tovább fejlesztése számára. Ez a megoldás lényegesen olcsóbbnak és kevésbé rizikósnak tûnt, mint az egyik B-1-es prototípus e célra valólekötése. A Dreamland-i mérnökök, a Stratofortress nagy, radar sugárzást visszaverõfelületeit ‘csökkentett észlelhetõségû’ modifikációkkal látták el, új ECM berendezéseket helyeztek el és módosították a sárkányt is, melynek következtében a bombázó radar keresztmetszete (RCS) a felére redukálódott. Ebben persze fontos szerepe volt a felhasznált sugárzást elnyelõ anyagoknak (RAM) és a Ferrite festéknek. A más néven ‘vas golyó’ festékként ismert anyag bár súlya jelentõs és a felhordása is bonyolult, fenntartja a RAM elnyelõ képességet, színezõanyaga pedig lehetõvé teszi, hogy fényszórókkal való megvilágítás esetén is beleolvadjon az éjszakai égboltba. A gépet késõbbiekben bevetési eljárások kidolgozására, valamint a B-1B és B-2-es bombázókba szánt új mûszerek kipróbálására használták. Katonai bevetésekre való felkészítését, egy új elmélet megjelenése váltotta ki. A korszerû harcászati támogató gépeknek, sem hatótávolság, sem fegyverzete nem teszi lehetõvé hadászati támadóbevetések végrehajtását. A hadászati bombázók védelmi rendszerei pedig nem nyújtanak kellõ biztonságot a kritikus fõ védelmi rendszerén való átrepüléshez. Az elképzelés szerint, a nagy számú offenzív és defenzív fegyvert szállító EB-52-es, sikeresen átküzdheti magát a kritikus pontokon, miközben egy csatornát képez maga után, ahol a taktikai egységek kisebb veszteségek árán juthatnak el céljaikhoz. Lopakodó tulajdonságaiból az következik, hogy felderítése és megsemmísítése, az ellenfél jelentõs erõit köti le, ami ismét a többi támadónak kedvez. A szerzõ : DALE BROWN A név bizonyára ismerõsen cseng a repülõs-techno regények kedvelõi körében, hiszen az elmúlt két évben magyar nyelven is megjelent három mûve; stílusukat tekintve elég egyedinek mondhatók. Míg nyugaton a minõségi repülõs irodalom széles skálájából csemegézhetünk, addig itthon az ilyen könyvek elég ritkán kerülnek forgalomba. Dale Brown az Államokban a téma egyik elismertebb szerzõi közé tartozik; bestseller regényeit, olyan hírességek ajánlják mint Tom Clancy, Stephen Coonts vagy éppen Clive Cussler. A ‘Brotherhood of War’ sorozat szerzõje szerint, “Ha Dale negyed olyan jó tiszt volt, mint amilyen regényíró, akkor a leszerelésének napja, sivár nap volt az Egyesült Államok számára”. Ez tehát megoldja Brown pontos ismereteinek rejtélyét; elárulhatom, hogy 1978-tól 1986-ig századosi rendfokozattal szolgált a légierõnél. Navigátorként több ezer repült órát töltött a SAC B-52 és FB-111 típusain. Szolgálati ideje során, számos hadgyakorlaton vett részt, melyek egy igazi háború, stratégiai hadviselését voltak hivatva szolgálni. Kitüntetései között szerepel az A.F. Commendation Medal, az Archievement Medal és a kiemelkedõ személyzeteknek adományozott Combat Crew Award. Eddig megjelent regényei : Flight of the Old Dog (A Bombázó) 1987Silver Tower 1988 Day of the Cheetah (Vaskeselyû) 1989Sea Lion 1990Hammerheads1990Sky Masters 1991
