Szerte a világban közel huszonhárom millió darab fogyott a Capcom soha véget nem érő Megaman szériájából, amely nyárról-nyárra, évről-évre újabb fejezetekkel örvendezteti meg az otthoni és a hordozható konzolok tulajdonosait. A jelenlegi Gameboy Advance játékfelhozatal nem is lehetne teljes a sorozat folytatása nélkül, és ezért mi sem mondhattunk le a játék részletesebb ismertetéséről.
Meglehetősen nehéz a Megaman (japánban Rockman) játékokról egységes összképet vázolni: ezt a sztorit mindenki másképp éli meg, jómagam sem találkoztam még két olyan játékostársammal, aki hasonlóan nyilatkozott volna kis barátunk kalandjairól. Ez talán annak tudható be, hogy meglehetősen sokféle cím jelent már meg a franchise-on belül, amit még az eltérő régiókból fakadó névváltoztatások is megzavarnak. Capcom apónak semmi nem elég: némely esetben még történetileg is megkavarják a „nagyjából” azonosnak feltűntetett, de eltérő címmel megjelenő produktumok történeti szálait. Így nincs más megoldás, aki profira akarja magát trenírozni Megaman téren, az készítsen be magának évekre való hidegélelmet, ugyanis több mint kilencven (!) történetet kell végigjátszania. Lássuk hát a Megaman Battle Network széria ötödik tagját, amely a Team Protomant (Rockman.EXE 5: Team of Blues (Japán) címen is ismeretes) rejti maga mögött.
Ha még nem játszottál Battle Network epizóddal ezelőtt, bizonyára újdonsággal hat, hogy az ilyen címen megjelenő gammák nem a hagyományos oldalraszkrollozós Mega Man játékokat jelentik. Ehelyett egy sztorivonal-vezette, akció/kaland hibridről van szó, amely valós idejű harcokat és ún. kártyaalapú menedzsmentet takar. Mega barátod egy speckó számítógépes program (nevezett Navi), aki félig egy virtuális játékban, félig egy PDA-szerű eszközben lakozik. Gazdája, Lan pedig a világot járva és kalandot keresve azon mesterkedik, hogy a virtuális kibertérbe juttatva kicsiny programját elpusztítsa az interneten található vírusok hadait.
Lant (Nettó Hikari) a valós, míg Megamant a mellesleg izometrikus nézetben elénk táruló kibertérben irányíthatjuk. Hősünknek immáron nem csak az egyetlen Mega Buster áll rendelkezésére a pusztításhoz: az általánosak mellett most már a Battle Chipeket (ezek az ún. kártyák) is használhatja, amelyek így vagy úgy, de változtatják erejét, növelik speciális támadási képességeinek számát. A Battle Network széria játékai játékmenetet tekintve lényegében ezek gyűjtögetéséből és okos felhasználásából fakadnak – persze azért akadnak még egyéb befolyásoló tárgyak és okosságok is.
Kísért a múlt…
Valamikor régen, egy internetes bűntényekkel foglalkozó szervezet, a WWW (World Three) sikeresen megszerezte a világ harcászati rendszereinek belépési kódjait, amelyekkel világméretű pusztítást okozhattak volna, ha Lan, Megaman Net Operátora meg nem akadályozta volna őket. (Battle Network 1, későbbiekben BN) A kísérlet így kudarcba fulladt, ám a csapatnak követője akadt egy újabb netmaffia, a Gospel személyében, akik szintén az Internet feletti hatalomátvétellel kísérleteztek (BN2). Lan-ék ismételten sikert arattak, ám győzelmük nem tartott sokáig. Rövidesen ismét felütötte fejét az egykor már legyőzött WWW szervezet, akik ha már a világ feletti hatalomátvételt elbukták, az Internetet is magukkal szerették volna rántani a pusztulásba (BN3). Kitalálhatjátok, megint nem sikerült, így barátaink ismételten szegre akaszthatták fegyvereiket.
A széria negyedik tagja (BN4) kisség kilóg az eddigi sorból: a szappanoperába hajló sztori folytatása mellett (a Dark Chip Syndicate nevű bajkeverők egy meteor Földre irányításával hoztak volna teljes sötétséget a világra – eredménytelenül) megpróbáltak egy felújított harci rendszert is bevezetni, ami csak félig sikerült, így az egész játék felemás képet alkotott. Nem is szerepelt valami fényesen, mivel a korábbi epizódokból ismert scenario összeállítások itt már unalomba fulladtak: a Capcom rosszul hitte, hogy egy ugyanolyan csontot háromnál többször is meg tudnak etetni a nagyérdeművel.
Változtatásra volt szükség, amit úgy tűnik, a Battle Network 5 hozott el. Nemcsak a történet, hanem a játékmenetben is drasztikus változtatások léptek életbe. Miután a DCS kudarcot vallott, az Internet még biztonságosabbá vált, ám az eddig megfertőzött területeket összefogó Nebula folyamatosan erősödik, rövidesen kész átvenni a teljes irányítást a hálózatok között. A rosszindulatú tevékenység megállítására Megaman egyedül már nem képes, így társakat kap hat különböző hős személyében, akik mind egyedi képességekkel, valamint háttérsztorival rendelkeznek és mellesleg a korábbi BN-ekből származnak. A játék egyébként Liberate Mission-ök (felszabadító küldetések) sokaságából áll: a cél, hogy saját kis csapatunk folyamatos előrenyomulásával felszabadítsuk a Nebula által uralt net-szegleteket és panelokat.
Csatasor
A történeti szálat Lan viszi tova, vele kell bizonyos helyen párbeszédeket folytatnunk és a küldetéseket is az ő személyén keresztül kapjuk. A megoldásokat mindig egy frappáns helyen található CPU-terminál, vagy csatlakozó testesíti meg, mikoris Megamané lesz a főszerep. Ekkor hősünkkel a kibertérbeli sétálgatásunk közben számtalan formájú és képességű vírusba botlunk, ahol a találkozáskor a játék átvált az izometrikus nézetből a körökre osztott valós idejű játékokban megszokható nézetre. A Liberate Mission hadszíntere alapjában véve egy 3×3-as mátrixból áll (a cellák színezete mutatja, hova tudsz lépni és hova nem), bal oldalán Megaman, jobb oldalán pedig a vírusok foglalnak helyet. A harc megkezdése előtt a menedzsment fázist kell elvégezni, ahol a listából megfelelő chipeket (egyszerre maximum 5 db-ot használhatunk) kell implementálni kedvenc programunkba. A chipek eltérő képességgel rendelkeznek, ezek minden esetben láthatóak a státuszképernyőn is. Van olyan, amelyik a sebzésed fokozza, de akad olyan is, ami másik fegyvert (erősebb blaster, robbanótöltet, stb.), esetleg egy speciális képesség használatát (pl. energiaszívás, vagy a 3×3-as mátrix kibővítése, előnyösebbé tétele) adja a kezedbe.
Chip-chip csóka
A chipek lelkivilága szövevényes. Számtalan fajtájuk létezik, hatástól függően. Akadnak olyanok (Syncronisation Chip), amelyek sebzését számlálók véletlenszerű leállításával vagy gerjesztésével akár a duplájára is emelhetünk, mások időlimites megoldásokat kínálnak. A legérdekesebbek azonban mégis a Dark Chipek, amelyek a sötétség erejét felhasználva brutális sérülést okozhatnak ellenfeleidnek, ugyanakkor csökkentik a te energiádat is 1 HP-val.
Csapatodban az idő és a sztori előrehaladtával több Navi kap helyet: ilyenkor a harc előtt mindegyik menedzsmentjét el kell végezned, egyikük sem maradhat ki, még akkor sem, ha úgy döntesz, hogy ő az adott körben ne tegyen semmit (pl. csak a Blastert, vagy a favorit fegyverét markolássza). A vírusok elpusztítására három kör áll rendelkezésre – ha ennyi idő alatt nem jutsz győzelemre, az adott panel felszabadítása kudarcba fullad. Teljesítményed alapján Navi chipeket kapsz, amelyek ösztönző hatásúak, hiszen mennyiségüktől függően lesz értékelve a játékmeneted.
Nehéz harcok esetén célszerű a Soul Union eseményt kijátszanod: ez már a BN4-ben is megtalálható volt, de itt kicsit több lehetőség adott a felhasználására. Soul Chipek szükségesek hozzá, melyekből hat darab van, az összes megszerzésére legjobb esetben is három végigjátszás után kerülhet sor. Ez a legjobb felállás, de többségében bőven elegendő, ha már eggyel, vagy kettővel rendelkezünk – ez is döntő csapást mér az ellenfélre, ha az SU-t vetjük be ellenük. Erődet bármelyik csapattárs Soul Chipjével vegyítheted (akár mind a hattal, nem számít még az sem, ha Dark Chippel vannak gerjesztve), így megkapod speciális képességüket és erejüket is, így többszörösre emelt támadási ponttal vághatsz bele a csatába.
Ha valamelyik Navi Dark Chippel manipulált, akkor az egyesítés alkalmával Chaos Union (CU) szabályrendszer lép életbe. Hasonló a Soul Unionhoz, ám nem csak magad, hanem társad is erősödik, mialatt egyikőtök sem sérül a Dark Chipek energiaszívó hatásától. Tehát a gerjesztett, kombinált támadások közül csak a CU-val lehetséges a Dark Chipek kijátszása úgy, hogy te magad ne sérülj a támadás alatt. A CU-t lehetőleg minél kevesebbszer alkalmazd, mivel ha nem sikerül kivitelezni három kör alatt (és ez néha előfordul), akkor Megaman testéből előbukkan a gonosz lélek és rendesen megsebzi a karaktereket. Ráadásul minél többször használod a Dark Chipet, annál kevesebb lesz a társaid és magad maximum találati pontja is…
A teljes játékmenet kb. tíz és száz óra közé tehető, attól függően, milyen stílusban játszol (felkutatsz minden chipet, titkos panelokat, és vírusokat, vagy csak átrohansz a pályákon), és hogy hanyadszorra teljesíted a programot. A MM5:BN meglehetősen hosszú szórakozást ígér, a harcok nem válnak unalmassá, a speciális kombók kijátszása pedig tovább színesíti az összecsapásokat. Grafikailag nem sok a változás az elődhöz képest, inkább a részletességen volt a hangsúly – nem úgy a zenei felhozatalban, ahol még mindig az első és harmadik epizód viszi a pálmát. Néhány hiányosságtól eltekintve (fordítási problémák, gyengébb puzzle-szerű kalandok) egész tűrhető Battle Network folytatást kaptunk, ám ha nem lenne az új, módosított harcrendszer, ez is csak egy lenne a mára lassan már megszámlálhatatlan Megaman cím közül.
Fontos megjegyezni, hogy a BN5 kétféle alcímmel kerül a boltok polcaira. Mindkettő kapható lesz Európában és az amerikai kontinensen is, ám van egy kevéske eltérés a verziók között. A játék magja és a történeti szál 90%-ban ugyanaz, ám egy-két ponton eltérések tapasztalhatóak, melyek az eltérő chipekben és csapattársakban nyilvánulnak meg.
Pozitív dolog azonban, hogy az eltérő verziók a GBA-k linkelésével kompatibilisek, így adott a lehetőség azok adás-vételére, csereberéjére, a Navi Customizerrel akár tulajdonságaik megváltoztatására is. A fentebb említett lehetőséggel a multiplayer kapuja is megnyílik előttünk: arénákban harcolhatunk egymás ellen, ahol a nyertes véglegesen elnyeri a Battle Chipet ellenfelétől.
Aki szereti a hosszú, Advance Wars vagy Fire Emblem-szerű alkotásokat és nem volt még szerencséje Megaman kalandjaihoz, annak a Megaman Battle Network 5: Team Protoman és Team Colonel kifejezetten ajánlott, mindenki másnak csak óvatos fogyasztása javasolt.
Tudtad-e,
…hogy a Mega Man 1 még a Nintendo Entertainment Systemre (NES) jelent meg, 1987-ben ?
