1998. a dátum. Az általános iskolának már nagyon a végén jártam, és ekkorra már jó rég áttértem a PC világába, magam mögött hagyva a jó öreg Super Nintendós időket. Egy kis szünet következett a konzolos pályafutásomban, de a barátoknál mindig láttam a legfrissebb dolgokat, és volt, hogy kölcsön is kaptam a kis dobozkákat egy-egy kötelezőbb cím végigjátszásának erejéig. 1999 legelején egy kis szürke dobozt adtak, mellé egy szép CD-t, amelyre Metal Gear Solid volt írva. Minden megváltozott.
A szürke Playstation feliratú dobozban nem volt semmi különös, mert már rengetegszer játszottam vele, nagyjából tisztában voltam a képességeivel. A játékok, amiket addig kipróbáltam, tetszettek, de nem győztek meg arról, hogy állandó levelekkel bombázzam a Jézuskát egy ilyen kis gépért. Ezt ugyan a Metal Gear Solid sem változtatta meg, viszont azt elérte, hogy újból felfigyeljek a konzolok világára, és a mai napig rabja maradjak.
Ez a Metal Gear Solid nevezetű játék először nem mondott semmit, betettem a lemezt, elindult a játék. Már este nyolc óra volt, jó pár órája benne voltam már a feledhetetlen akcióban, mikor feltűnt, hogy egy darab memóriakártya sincs a Playstation-höz mellékelve, azt a barátomnál hagytam. „Nincs az az Isten, amiért ezt abbahagyom!’ – mondtam magamban, és így, kártya nélkül, éjszakába nyúlóan játszottam végig a Metal Gear Solid első részét. Letehetetlen volt. Psycho Mantis-szel az első találkozás egyszerűen hihetetlen volt, mai napig él bennem ez a bossfight, egyszerűen beleégett az emlékezetembe.
Habár angoltudásom akkoriban még erősen hézagos volt, a történetet nagyjából sikerült összeraknom, de teljesen csak egy sokadik végigjátszás során értettem meg, addigra bővült a szókincsem. Az idő akkoriban mintha gyorsabban rohant volna, úgyhogy szélsebesen a kezeim között termett a Metal Gear Solid második része, a Sons Of Liberty. Új megoldások, új sztori, remek grafika, és újra a régi érzés, melyet már az elődnél is érezhettünk. (Persze ott volt Raiden karaktere, aki sokaknak szúrta a szemét, és igen vegyes fogadtatásban részesült a srác, de végeredményben nem húzta le a játékot a jelenléte.) Nem vitás, megkaptuk ismét a szokott minőséget.
A harmadik rész a Snake Eater alcímet viselte, és a tavalyi év folyamán állapodott meg a boltok polcain. Ez az MGS idővonalban igen érdekes pozíciót foglalt el: a hatvanas években játszódott, és Big Boss karakterének feltűnésére koncentrált. A játéktér áttelepült a dús, szövevényes dzsungelbe, ahol minden lehetőséget meg kellett ragadnunk a túlélésre. Ismerős karakterek köszöntek vissza fiatalabb kiadásban, újakat ismertünk meg, és harmadszor is tátva maradt a szánk: a sorozat nem vesztett sem frissességéből, sem pedig minőségéből. Ez a Hideo Kojima tudhat valamit…
Mindenkin kitört a frász, mikor szárnyra kapott a pletyka, miszerint Kojima mégsem kíván beülni a MGS4 rendezői székébe. Az első időkben még Alan Smithee-t jelölték meg direktorként, azonban ez csak egy hollywoodi álnév, amit akkor használ egy rendező, ha nem kívánja sajátjaként elismerni a kész művet, ekkor a stáblistán kicserélik a valódi nevét a fenti titulusra. Később evolválódott a szóbeszéd, méghozzá olyan szintre, hogy egy bizonyos Shuyo Murata (MGS3 társírója) foglalja el Hideo Kojima székét, ám végül az idei E3 alkalmával hivatalos közleményt adtak ki, miszerint mindketten, társrendezőként fognak feltűnni a Metal Gear Solid 4 stáblistáján. A kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad, mindezt úgy, hogy az aggodalom legkisebb szikráját is kiölhetjük magunkból: nyerő ez a párosítás.
Szeptember közepén lezajlott a Tokyo Game Show, és elérkezett a világszínvonalú első valódi MGS4 bemutató. Ha a technika ördöge nem szól közbe, akkor nagy valószínűséggel megtalálhatjátok ezt a mozit a DVD-mellékletünkön, úgyhogy nem is mennék bele a részleteibe, mindenkinek a saját szemével kell látnia az anyagot!
Sajnos a videón kívül csak grammban lehet mérni az információt, ami kikerült a játékkal kapcsolatban. Amit tudunk, azt nyilatkozatokból, elejtett megjegyzésekből, pletykákból, és egyéb, készpénznek nem vehető forrásokból tudjuk. Amíg nincs konkrét, kemény hír a MGS4-ről, addig csak ezekből tudunk építkezni, de nem lennék meglepve, hogy a mostani feltételezések, pletykák holnap már hivatalos infók lennének.
Annyi biztos, hogy a negyedik rész a Guns Of The Patriots címet viseli, és meghatározatlan idővel a Big Shell-i incidens után játszódik. A képeken látható ősz hajú, bajszos karakter bizony maga Solid Snake, aki a fő-fő karakter lesz, tehát a második részhez hasonló Raidenes kilengésekre ne is nagyon számítsunk. (Bár nem kizárt, hogy a Sons Of Liberty óta eltelt időben ő is tapasztalt rókává vált, és az is lehet, hogy találkozni is fogunk vele, jelenleg kevés dolog sziklaszilárd.)
Az előzetes bemutatómoziban feltűnik a „No Place To Hide” szlogen, vagyis „Nincs hova bújni”. Hideo Kojima szerint nem kell megijedni, a MGS játékokra jellemző rejtőzködés nem tűnik el, mindössze átalakul néhány lopakodási módszer. Ez logikus is, hiszen az előzetes alapján a helyszín egy háború dúlta romváros lesz, ahol teljesen új szabályokhoz kell majd alkalmazkodnunk. A dolog másik része, hogy az új rész már Playstation 3-ra jön, a gép az új lehetőségek táptalaja, tehát borítékolhatjuk a szétlőhető, megváltozó, dinamikus fedezékeket. Ennek tükrében tényleg nem lesz hova bújnunk, hacsak nem alkalmazkodunk az újfajta környezethez.
A tervek szerint kicsit módosul a kamerakezelés is, ami tekintve, hogy a fix kamera már nem túl divatos, érthető döntés volna. Nemsokára megjelenik a Metal Gear Solid 3 Subsistence, ami a harmadik rész kibővített változataként funkcionál majd, és ebben már fellelhető lesz nyomokban az új kamerarendszer egy változata. Összeesküvés-elméleteket nem szoktam kitalálni, de némi logikát harcba küldve rájöhetünk, hogy a játékosok véleménye alapján fogják a végletekig tökéletesíteni a kamerakezelést a negyedik rész megjelenéséig.
A Subsistence ezen kívül is indikátor jelleggel kerül piacra, mert ebben a játékban szintén szerepelni fog egy olyan elem, mely a negyedik epizód szerves része lesz, ez pedig nem más, mint egy online játékmód. Itt is a közönség tesztelésével érik majd el, hogy Snake következő eljövetelére minden simán menjen.
A grafikáról ejtsünk még néhány szót, mert van miről beszélni. A képek és a videó alapján sokan hitetlenkedve állnak a tény előtt, hogy minden, amit látunk az egy nem végleges Playstation 3 hardveren, realtime, vagyis valós időben futott, és nem előre renderelt maszlag volt. Olyan effektek köszönnek vissza, amelyeket manapság csakis az engine-bemutató mozikban, vagy még ott sem láthatunk. Szálló por, kiváló animáció, mélységélesség, HDR megvilágítási rendszer, minden ott van, aminek ott kell lennie.
Ahogy több információ kerül ki a szabad ég alá a Metal Gear Solid 4: Guns Of The Patriot-ról, tőlünk rögtön megtudhatjátok őket. Addig is azonban abból kell építkeznünk, ami a rendelkezésünkre áll: pletykák, fülesek és elcsípett nyilatkozat-foszlányok.
Il Maestro
Hideo Kojima 1963-ban született Tokióban. Habár mindig is a filmipar vonzotta, mégis játékfejlesztéssel kezdett foglalkozni: 1983-ban csatlakozott az MSX-hez játékdizájneri pozíciót elfoglalva. A Penguin Hunter című programnál már társrendező volt, az igazi sikert számára az 1987-ben megjelent Metal Gear hozta meg. Ez volt az első olyan játék, amelyben a játékost bátorították a lopakodásra, valamint a direkt tűzharcok elkerülésére. 1988-ban kihozta a Snatcher című szövegalapú kalandjátékot, majd két évvel később kijött a Metal Gear 2: Solid Snake. Innentől fogva piacra dobott különböző platformokra különböző stílusú játékokat, és végül eljött 1998, innen kezdődik a cikk, és a hosszú idő óta tartó őrület.
Átnézve a Metal Gear játékok átvezetőit, szívesen megnéznék egy Kojima által rendezett élőszereplős filmet is, elvégre mindig is vonzotta a mozi világa!
