A Rockstar Gamest nem hiszem, hogy különösebben be kellene mutatni bárkinek is. A GTA sorozattal igencsak letették a névjegyüket, és hogy valóban minőségi játékokat csinálnak, mi sem mutatja jobban, mint hogy egy másik széria is megért már három részt – természetesen jelen alanyunkról beszélünk.
Annak idején igen kedvező fogadtatásra talált a Midnight 3, mert ugye mindennel rendelkezett, ami a korrekt autókázáshoz szükséges: kellően feszes tempó, értelmes ellenfelek, hatalmas területek, gyönyörű grafika és persze remek zenék – nos, kérem szépen, ez itt is mind egy szálig meg van. Egy szemernyit sem változtattak semmin: természetesen kerültek be új zenék és új verdák, no meg egy extra város (Tokió), ám grafikailag és főleg játékmenetre nem változott semmit. Ami persze nem feltétlenül baj, hiszen ami egyszer bevált, azon minek változtatni? Gondolhatták ezt a fejlesztők is, és nem is alaptalanul: a designerek ráuszítottak pár grafikust a játékra, hogy készítsenek hozzá még pár verdát, összevásároltak néhány zenét, neves és kevésbé neves előadóktól és már készen is van a régi-új játék. Nem akarok mindjárt most értékelni, ezért vessük is bele magunkat a sűrűjébe!
Menük, beállítások
A kellemes intró megtekintése után a remekül megtervezett főmenübe kerülünk, ahol jó szokásunkhoz híven ismét lentről haladunk felfelé. Quit Game – erre sajnos nem sikerült még rájönnöm, hogy vajon mit is jelenthet. Options – természetesen a játék beállításait tartalmazza. A Controlnál állítgathatjuk az irányítást, ami a PS2 verziónál tökéletesen kézreáálló, ám az Xbox verziónál javasolt némi módosítás eszközölése, nekem legalábbis nagyon nem állt kézre. Az biztos, hogy nitrózni, és az autót bedönteni nagyon nehéz így, persze ezt mindenki maga döntse el. A Game-nél lehet a kormány érzékenységét állítani, valamint be lehet kapcsolni a videók alatt a feliratokat – angolul kevésbé jól értőknek melegen ajánlott. A HUD-nál állítgathatjuk a tükröt, a térkép megjelenését, valamint az ellenőrzési pontokat mutató nyíl helyzetét. Az Audiónál értelemszerűen a hangokat és egyéb zörejeket kalibráljuk be, még a saját autónk motorhangjának hangerejét is beszabályozhatjuk. Camera – azt hiszem ez is egyértelmű, a Camera Shake-et kikapcsolva az ütközéseknél nem rázkódik be, így talán kicsit könnyebb lesz követni az eseményeket. A Cheat-nél lehet beadni a gyári kódokat, a Credits-nél pedig meg lehet tekinteni a készítők listáját. Az Options után a Go to Garage menüpont kínálja magát, amivel, ugye, a garázsunkba léphetünk be. Itt a már megvásárolt és megtuningolt gyönyörű gépeinket tekinthetjük meg, sőt tovább polírozhatjuk őket, ahogy nekünk tetszik, erről majd egy kicsit később. A Race Editor menüpontot majd egy külön boxban tárgyaljuk – mint ahogy a neve is mutatja, saját pálya készítésére szolgál. A Neworkingnél hódolhatunk az online örömöknek, akár nyolc játékos is küzdhet egyszerre. Arcade – becenév, kocsi, és pályaválasztás után máris a kellős közepébe csöppenünk az eseményeknek: itt nem ellenőrzési pontokon kell áthaladni, hanem hagyományos versenyben kell körbe-körbe menni a pályákon, amelyek ezúttal egy palánkkal vannak elszeparálva a külvilágtól. Tokyo Challange – a már ismertetett plusz pálya, ez csak a Remix verzióban található meg. Természetesen a Career módban megszerzett járgányokat használhatjuk itt. Ez a rész sokkal nagyobb kihívásokat tartogat, mint a karrier mód, a versenyek nehezebbek, és kevesebb pénz is jár eredményes abszolválásukért. Nyilván a készítők is érezték, hogy azért az nagy kiszúrás lenne a tisztelt játékosokkal, ha egy-két óra alatt végigjátszható üzemmóddal próbálnák meg kiszúrni a szemüket. Már csak a Career menüpont maradt, de ezt nagyjából ki is tárgyaltuk: a játék százalékban méri, hogy mennyit teljesítettünk már a játékból, természetesen a versenyek megnyerésével, újabb kocsik és felszerelések behozásával ez a szám exponenciális növekedést mutat.
Az elején
Tegyük fel, hogy új játékot kezdtünk, teljesen a nulláról indulunk a Career módban. Ekkor először is kreálnunk kell magunknak egy profilt, amiben megadhatjuk nevünket, sőt a becenevünket is – a versenyek során a program ezen a néven fog szólítani minket. Amint végeztünk, egy videót láthatunk, amelyben egy tuningműhelyben kavargunk (619): a tulaj némi telefonálás után kioktat minket a játék kezelését illetően, illetve további jó tanácsokkal lát el. Vele még többször össze fogunk futni, és mindig hasznos lesz odafigyelni arra, amit mond. Végre megérkezünk a tényleges játékba, ahol is kapunk 22.000 dollárt, amiből megvehetjük első járgányunkat. Elsőre érdemes az SRT4-et megvételezni, de még jobban járunk a Golf R32-essel – remek tulajdonságai vannak, és nagyon jól tuningolható. Érdekes módon a Remix verzióba belekerült a Scion TC, ami valami elképesztően gyenge mutatókkal rendelkezik, szóval ne nagyon erőltessük, legalábbis első körben. Ha megvagyunk, még a maradék pénzünkből vehetünk egy-két extrát a gépre, és végre kigurulhatunk az utcára, egy bemelegítő körre. Ismét kapunk egy kis videót, amiből megtudhatjuk, hogy a narancssárga pontokon kell átmennünk (ellenőrző pontok), amikhez az utat a bal felső sarokban látható nyíl mutatja, természetesen légvonalban, szóval kissé csalóka! A piros pont mutatja a célt, idáig kell elvergődnünk – ne aggódjunk, most még nagyon könnyű dolgunk lesz. A következő versenytípusokat tartalmazza ez a mód: Street, City, Trophy, valamint Ordered. A Street versenyekkel haladhatunk előre a ranglétrán, és szerezhetünk reputációt, míg a City versenyek csak pénzszerzésre valók – így értelemszerűen soha nem „merülnek” ki, bármennyiszer újra lehet őket csinálni. A maradék két versenymódban nyerhetünk autókat és egyéb jóságokat. Ha egy adott versenyre, illetve kihívásra szeretnénk elvergődni, nincs más dolgunk, mint előhozni a térképet, és kiválasztani az adott célpontot, majd ekkor a bal felső nyíl egyenesen odanavigál minket, á la Need for Speed. Természetesen különböző információkat is lekérdezhetünk a kihívó személyről: milyen kocsija van, hány versenyből áll a kihívás, stb. A Career módban három várost találhatunk, ezeket a megfelelő versenyek megnyerésével lehet megnyitni.
A műhelyben
Minthogy a tuningolás és szépítés igen jelentős részét képezi a játéknak, ezért nézzük át, hogy mit kell róluk tudni. Tehát a menüből bármikor betérhetünk garázsunkba, ahol a következő opcióink vannak: Manage Vehicles, Customize Vehicles, Buy Vehicle, Exit Garage. Utóbbi kettő gondolom, nem szorul magyarázatra, az elsőnél tölthetjük be, menthetjük el, illetve adhatjuk el kocsijainkat. Az érdekes rész a Customize pontnál következik. Legelső pont itt a Performance, talán a leglényegesebb, hiszen itt tudjuk kocsink erejét, kezelhetőségét növelni. Először is módosíthatjuk a motor tulajdonságait, ennek keretében kipufogót cserélhetünk, turbót és nitrót építhetünk be, számítógépes vezérléssel láthatjuk el, valamint az egész motort cakk-pakk fejleszthetjük eggyel magasabb szintre (upgrade), minek hatására a gyorsulás és a végsebesség fog megnőni. Másodsorban lehetőségünk van az áttételekkel variálni a Transmission opciónál – a kuplungot és a hajtást módosíthatjuk. Következik a Chassis, aminél az alvázat berhelhetjük, és természetesen mindent, ami hozzátartozik. Szerelhetünk be légzsákot, változtathatjuk a felfüggesztést, valamint építhetünk be hidraulikát, amivel igazi low rider módjára dobálhatjuk majd kocsinkat. Ezt nem minden járgánynál lehet megtenni, például az Exotic besorolásúaknál sem. Ha kissé lejjebb eresztjük a felfüggesztést, a kocsi sokkal jobb úttartással fog rendelkezni, könnyebben lesz kezelhető, és könnyebben is fog fordulni, valamint a kisebb légellenállás miatt némileg növekszik majd a sebessége is. A SUV kocsiknál ez különösen fontos tényező, hiszen viszonylag magasak, és ennek köszönhetően könnyen is borulnak – ennek kockázata is csökkenthető a magasság állításával. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a kettes szintű felfüggesztést (de ez vonatkozik bármelyik tuningcuccra) fel lehet szerelni az egyes megvásárlása nélkül is! Ha megvan a lóvénk rá, a program azonnal engedélyezni fogja – a legtöbb másik játékkal ellentétben tehát nem kell feleslegesen költenünk a pénzünket. Következnek a kerekek a Tires menüpontban, ahol természetesen jobb és jobb abroncsokat rángathatunk fel autónk lábaira. A Brakes menüben fékeket vételezhetünk, ami tekintve, hogy a játék veszett gyors, és igazából nem nagyon van szükség a lassításra, némileg feleslegesnek tűnhet. Persze játékosa és vezetési stílusa válogatja, ha valaki inkább a biztonságra játszik, az nyugodtan invesztáljon ebbe is pénzt, bár nem hiszem, hogy nagy szükség lenne rá. Legutoljára marad az Autoupgrade, ami egy nagyon hasznos funkció! A program kiszámolja a meglévő pénzünkből a legoptimálisabb alkatrészek megvételének hierarchikus sorrendjét, amit egy táblázat formájában bele is tol az arcunkba: láthatjuk, hogy miből melyik alkatrészt tudjuk kapásból megvenni. Nagyon jó ötlet ez, mert a program abszolút logikusan fejleszt, tehát nem kell félnünk az RPG-k átkától, miszerint csak a legrosszabb jöhet ki egy ilyen opcióból. A Performance Shoppal végeztünk is, rátérhetünk a következő részre a Detail Shopra, ahol természetesen kocsink külső megjelenését tudjuk módosítani, nem is akárhogy! A Vinyls opciónál tudunk különböző vicces/meglepő/szuper festésekkel operálni, ide tartozik a kocsik oldalára festhető csíkoktól kezdve a lángnyelvekig minden. A Licence Plates-nél a rendszámtáblákat „tuningolhatjuk”, vagyis beállíthatjuk, hogy Amerika mely államából származónak tartjuk magunkat. Decals – matricák, melyeket a kocsi legkülönbözőbb pontjaira tehetünk fel, előre, oldalra, hátulra, az ablakokra, és még ki tudja hova. Tervezhetünk egyedi ragacsokat is, de természetesen lehetőség van egy halom valódi gyártó valóban létező termékét ráragasztani járművünkre, ezzel igencsak megdobva a külsejét. A Badges-nél mindenféle fém/króm bizgentgyűket installálhatunk a kocsinkra, az index mellé, vagy éppen a kocsi hátuljára – tudjátok, ahol a kocsi neve szokott állni. Apróság, ám nagyon jó ötlet. Az optikai tuning része ennyiben nem merül ki a játéknak, hiszen itt van mindjárt a Body Shop, amelyben még tovább hangolhatjuk kedvencünket. A Body Upgrade-nél különböző terelőszárnyakat, szpoilereket szerelhetünk fel oldalra, előre és hátulra is, tehetünk rá igazán kemény kipufogócsövet, vagy éppen a világítással babrálhatunk, annak még színét is megadhatjuk. A Wheels-nél a kereket dekorálhatjuk, különböző festéseket tehetünk rájuk, beállíthatjuk méretüket, valamint kiválaszthatjuk a gyártó típusát is. Itt állíthatjuk be a kocsi magasságát is (dimensions), az előbb említett módon. Utolsó helyszín a Color Shop, ahol a színekkel variálhatunk. Lehetőségünk van az egész kocsit egyben átfesteni, de külön az ablakokat is besötétíthetjük, a felniket színezhetjük, a fékpofákat is lekenhetjük, sőt még a kipufogót is. Van lehetőség neon színben is lefesteni az autót, ami igen vadállattá teszi! Még a kilométeróra színét is beállíthatjuk, ekkor így fog feltűnni a képernyőn, miközben játszunk.
A versenyekről
Most, hogy már nagyjából látjuk, hogy épül fel a tuningolás menete, vethetünk pár pillantást a konkrét versenyekre is, és nézzünk néhány gyakorlati tanácsot! Lehetőleg minél hamarabb szereljük be a nitrót a kocsiba, versenyeket dönthet el! Csak akkor használjuk, mikor az ellenfél éppen nem, hiszen akkor semmi értelme! Ja, és a legfontosabb: egyet mindig tartsunk meg a célegyenesre! Érdemes észben tartani a játék alapszabályát: teljesen mindegy, hogy milyen útvonalon éred el az ellenőrzési pontokat – azaz keresd mindig a legrövidebbet. Elsőre talán érdemes úgy csinálni, hogy követjük a többieket, mert ők általában megmutatják a kiskapukat, aztán második nekifutásra már lehet villogni – persze akinek olyan istenadta reflexei vannak, az nyugodtan tekerjen elől, abból baj nem lehet! Ja, és ne feledjük: attól, hogy lehagytak a többiek, még nem érdemes újra kezdeni a versenyt: szerencsére a nehézség jól el van találva, és a többiek vezetési stílusa is teljesen reális, így utol lehet őket érni, nem egyszer fordult elő, hogy kihagytam egy pontot, és vissza kellett fordulnom, hogy érintsem azt, és utána még simán elértem a többieket, sőt le is hagytam őket. Tehát ha ügyesek vagyunk, győzhetünk. Már majdnem azt mondtam, hogy teljesen mindegy, milyen verda van alattunk, ha elég jók vagyunk, de természetesen ez nem így van. Mindenesetre érdemes küzdeni!
Értékelősdi
Nos, azt hiszem az eredmény nem meglepő: mint tudjuk, a Midnight 3 fel tudott mutatni 20 óra tiszta játékidőt, ezt most még megfejelték kb. 5-6 órával a tokiói résszel. Ez így nem rossz, plusz ugye ott van még a remek online móka, ami soha nem látott örömöket tartogat, vagy tartogathat, már ha van ugye az embernek valami jobbfajta netkapcsolata. A probléma ott kezdődik, hogy a tokiói pálya akármelyik másik is lehetne, különösebben nem tűnik fel, hogy ez most egy teljesen más rész– mindössze a házak falán japán feliratokat láthatunk az eddigi angolok helyett. És ez bizony szomorú. Mármint annak, aki megvette az eredetit – mert ennyi újdonságért kételkedem, hogy valaki kiadna pénzt. Igaz az is, hogy jelentősen olcsóbb lesz, már a budget kategória árát súrolja, és ez nem mindegy. Ennek tekintetében főleg annak éri megvenni, aki egy évvel ezelőtt kihagyta az elődöt – nekik viszont mindenképpen. Ennyi pénzért egy ilyen jó játékot vétek nem megvenni. Azt hiszem ez végszónak jó is, mindenkinek kellemes időtöltést hozzá!
Race Editor
A pályaszerkesztő név egy kicsit csalóka, lévén nem tudunk magunknak saját várost építeni, mindössze arra van lehetőségünk, hogy egy adott helyszínen lerakhatunk ellenőrző pontokat, így kijelölve a pálya nyomvonalát. Így végtelenül leegyszerűsödik a képlet, és rettentően egyszerűen, szinte pillanatok alatt össze lehet dobni egy tetszetős kis versenyt – sőt, arra is van lehetőség, hogy a program véletlenszerűen lehelyezzen pontokat, ergo magától generál egy egyedi versenyt. Szerkesztésnél a kamera szemszögéből látunk mindent, ám átválthatunk felülnézetre is, ami véleményem szerint jóval megkönnyíti a szerkesztést. Ellenőrzési pontot tudunk lerakni, felvenni, arrébb tolni, és ha már nagyon sokat leraktunk, és nincs kedvünk végigszenvedni a nyomvonalon azért, hogy egyet megtaláljunk, akkor a blokkokkal egyikről a másikra ugrálhatunk. A pontoknál meg kell adni, hogy milyen magasságban legyenek és azt is, hogy a program mekkora rádiusszal kezelje őket – ez azt jelenti, hogy mennyire kell pontosan átmenni a kis nyilacskán – értelemszerűen ez az érték minél nagyobb, annál messzebbről kerülhetjük ki, úgy, hogy azt még eredményesnek vegye a program. Mert ugye nincs is annál idegesítőbb, mikor elhúzunk egy pont mellett, és a játék nem vette szabályosnak, mi meg fordulhatunk vissza, csak hogy pontosan keresztülmenjünk rajta. Az editor menüjében különböző pályaviszonyokat tudunk beállítani, úgymint időjárás, napszak, körök száma, stb.. Lényegében egy remekül kezelhető, nagyon jól átlátható szerkesztőt kapunk, amivel tényleg pillanatok alatt összeállíthatunk egy saját pályát.
Trükkök
A versenyeket kezdjük mindig kiugrással: húzd be a kéziféket és egyidejűleg nyomd tövig a gázt, majd a megfelelő pillanatban engedd fel – ha jól csináltad, kilősz, és máris a mezőny elején vágtázhatsz. Érdemes észben tartani a pörgést is: ez szintén a kézifék és a gáz házasságából, valamint az egyik irányba való kormányzásból áll: ekkor egy helyben meg tudunk pördülni, és a kellő irányba kilőni – életmentő lehet egy-egy elhagyott ellenőrző pontnál. A másik nagy ász a nitró: a megfelelő időben elküldve nagy előnyre tehetünk szert, ám vegyük figyelembe, hogy a kormányzási esélyeink kb. nullára redukálódnak, szóval csak erős szakaszokon erőltessük. Kicsit nehezebb is lesz tőle a kocsi, ami nem feltétlenül baj, hiszen jobb lesz az úttartása. A szélárnyékban való haladást is díjazza a program: minél közelebb vagyunk ellenfelünk farához, annál jobban töltődik jobb oldalon a mérőcsík, majd azonnal el is süthetjük, ezzel kilökve ellenfelünket, esetleg hirtelen ki is vághatunk elé.
Speciális „mozgások”
Ezeket a jószágokat a különböző céhektől tudjuk eltanulni, és természetesen járműfüggők. Ha jól teljesítünk, egy-egy céh kihív minket, és ha győzedelmeskedünk, miénk lehet a mozdulat. Remek találmányok, nagyon jól lehet velük taktikázni, érdemes megtanulni őket jól, és ésszerűen használni. Emitt figyelnek:
Roar: egy nagyon kedves húzás a részünkről. Aktiválva egy hatalmas, koncentrikus körben táguló energiabombát küldhetünk el, melynek epicentruma természetesen mi vagyunk. Szó szerint kitakarítja körülöttünk az utat, elég hatásos tud lenni. A legviccesebb a célvonal előtt elsütni, persze csak akkor, ha mi vagyunk a másodikak. A nehezebb kocsikat értelemszerűen kevésbé dobja meg. Csak a Muscle Car és a Chopper besorolású gépek kaphatják meg.
Zone: egy még hasznosabb találmány. Amint aktiváljuk, az idő lelassul, mi pedig képesek vagyunk könnyedén átsiklani még a legnehezebb részeken is. Persze csodát nem kell várni tőle, hiszen a tehetetlenségi nyomaték ugyanúgy hat a kocsinkra, így ha már sodródunk, valószínűleg nem vesszük túl nagy hasznát. Használjuk mindig, ha olyan részre érünk, ami nagyon trükkös, esetleg nem vagyunk benne biztosak, hogy merre is akarunk menni. Amúgy egyetlen probléma vele, hogy nagyon rövid ideig tart. Csak a Tuner, Sport Bike és Exotic besorolású gépek kaphatják meg.
Agro: egy kevésbé hasznos mozdulat. Járművünk tömege többszörösére nő, így ennek minden előnyét-hátrányát élvezhetjük. Főleg az vicces, mikor az ellenfelekbe beletrafálunk, azok meg elszállnak, mint a győzelmi zászló. A másik két mozgás talán jobban használható. Csak a SUV-ok, Luxury Sedan és Cop Car besorolású gépek kaphatják meg.
Tokió
Japán fővárosa, és egyben legnépesebb metropolisza. 12 millió ember él ott, és közvetlen környezetében, az ország teljes népességének majdnem 10%-a. Tokióban hivatalosan 8 millió ember lakik, ám a környékről bejáró dolgozó és tanuló embereknek köszönhetően ez nappal 2,5 millióval megemelkedik. Tokió városnak 23 kerülete van, ezek mellett vannak saját kormányzású területek is (26 város, 5 község, 8 falu) – ám hivatalosan mégis hozzá tartoznak. Mint az ország politikai, üzleti, gazdasági, oktatási és kulturális központja, Japánon belül Tokióban van a legtöbb cég központja, gazdasági intézménye, egyeteme és főiskolája, múzeuma, színháza, vásárló és szórakoztató létesítménye. Rendkívül fejlett tömegközlekedése van – gondoljunk csak a Shinkansenre, ami akár több mint 400 km/h-ás sebességgel is mehet. Ez a hihetetlen központosulás egyszerre áldás és átok, ezért többször felmerült, hogy a főváros egy másik régióban lévő város legyen. Ezenkívül esélye van egy Tokiót megrázó hatalmas földrengésnek is, ami beláthatatlan következményekkel járna az egész országra nézve. Mégis azt hiszem, hogy egy olyan város ez, amit egyszer mindenképpen látni kell az életben. Forrás: Wikipedia
