Maradva a játéktermi gépeknél, jöjjön a következő nagy kedvenc, a Moon Cresta.
Tulajdonképpen a program nem túl bonyolult az eddigiekhez képest, adva van egy három fokozatból álló űrhajó melynek részegységeit fokozatosan kapjuk meg, feltéve persze ha eljutunk odáig, hogy túlélje az aktuális fokozat az érkező ellenfeleket. Ha nem sikerül a dolog, akkor megkapjuk a következő fokozatot, ellentétes esetben pedig az összekapcsolás nemes és közepesen nehéz feladatát kell végrehajtanunk.
Az ellenfelek kisebb csoportokban támadnak, az elején a legnagyobb nehézséget az első fokozat egy picinyke ágyúja jelenti, csak célzott lövésekkel érdemes manipulálni, itt a sorozatra nincs lehetőség. Később ha sikerül az összekapcsolás, akkor a helyzet javul, 3 lövéssel már van keresnivalón.
Ellenfeleink gyakorta alulról kanyarodnak vissza a fenekünkbe, bizony nem árt figyelni rájuk, főleg a kettélőhető napocskák szoktak ilyesmit játszani. Az űrhajók után jönnek az aszteroidák és a lehulló meteoritok, mindkettő tulajdonképpen csak kis figyelmet érdemel, nagyon kiszámítható a mozgásuk. És itt véget is ér az 1980-ban készített Gremlin játék, legalábbis előröl kezdődik minden. Lecsatolják rólunk a további fokozatokat és indulhatunk tovább irtani a már látott ellenfeleket.
Tulajdonképpen a játék nem egy nagy durranás, de nekem valahogy bejött annakidején, jópár érme bánta a dolgot a Délinél vagy a Visegrádi utcai játékteremben. De szép is volt…
