Üdv néked olvasó. Mondd csak végignyomtad már a Gloom-ot és az AB3D-t?
Rendicsek! Akkor jöhet a következő.
Emlékszel még a 2048-as évre? Neem! Na jó akkor felelevenítem számodra.
Abban az évben döntöttek a szuperhatalmak egy globális védelmi rendszer
kiépítéséről. Mindhárom uralkodó szövetség megépítette a saját főhadiszállását,
majd ezeket egymással összekötve koordinálták döntéseiket a többi
szövetséggel.
A rendszer lelkét egy neurális számítógép képezte, amely képes volt
másodpercek alatt kiértékelni a világ szituációit. Ezután olyan
döntéseket hozott, amelyek több millió életet befolyásolhattak.
A szuperszámítógépek neve NEMAC I-III volt. (valami fejlett Amiga lehetett)
Egy hosszú háború során az egész rendszer értelmét vesztette, mivel biztonsági
rendszerük hiányosnak bizonyult.
A háború befejeztével létrejött új szövetség megalkotta a valaha készült
legbonyolultabb számítógépes rendszert, a NEMAV IV-et.
A korábbi hibából okulva olyan bázist hoztak létre, amely gyakorlatilag
megsemmisíthetetlen kívülről. A műholdak a szemei, az automatizált
hadseregek és a nukleáris fegyverek a karjai.
Az üzembehelyezést követően egy harci helyzet szimulációjával tesztelték, ám
elfelejtették tudtára hozni: csak játék!
Néhány másodperc múlva a személyzet likvidálva, a hadi cselekvés beindítva.
Egyetlen dologról nincs tudomása, az FIKM-7 nevü távirányítható egységről, ami
az állomás meghibásodott harci droidjainak megsemmisítésére szolgál.
A távirányítást Te végzed. Meg kell semmisítsd a 30. szint környékén lévő fúziós
reaktort. Ez ez egyetlen menekvés a nukleáris katasztrófától. Nincs más lehetőség!
Az FIKM-7 egy speciális páncélozott lépegető droid. Négy fegyverzettel rendelkezik.
A gépágyúból és a plasma lövegből egy-egy pár van a droid két oldalára szerelve.
Ezenkívül egy gránátvető és egy detonátor kihelyező egészíti ki az arzenált.
Minden fegyver lőszere kompatibilis az állomást védő harci egységek lőszerével, így
nem gond az utánpótlása.
Egy a roboton fixen rögzített kamera képe jut műholdakon keresztül a kezelő
személy monitorához. Itt találkozhatunk azzal a technikai előrelépéssel, ami
alapján a Nemac IV-et, az Amigán látható 3D Texture Mapped játékok második
generációjába sorolok. Ez pedig nem más mint a grafika konfigurálhatósága.
A színek száma 64 (EHB), vagy 256 (AGA) lehet. A felbontás pedig szinte bármelyik,
amit az adott gépen elérhetünk 320×200 tól 640×512-ig. Persze a dologhoz
hozzátartozik, hogy 320×200-nál nemigen van értelme nagyobbra választani a
felbontást, hiszen a textúrák felbontása is véges. Amit viszont ezáltal megtehetünk,
az az, hogy VGA monitoron is nyomulhatunk.
Amellett, hogy a játék elmegy OCS vagy ECS chip set-en, kell még neki
legalább egy 020-as processzor is. Ezért tehát alap 500-ason sajnos nem fog menni.
A képernyőre vonatkozó alapbeállítást, a billentyűzet kiosztásával és a használt
memória méretével együtt a program elindítása után jelentkező ablakban adhatjuk meg.
De, hát milyen is ez a grafika, melyet ilyen remekül konfigurálhatunk?
Az akció sík területen játszódik. A főhadiszállás egyes emeletein belül nincs
szinteltérés. A mennyezet és a talaj borítása egybefüggő az egész szinten.
Ezeket el is tüntethetjük, helyére szürke mozaikot vagy csíkozást állíthatunk.
A fény eloszlása pedig teljesen egyenletes, vagyis nincsenek sötét zugok és
villódzó fénycsövek. Mindezek lehetővé teszik, hogy a játék elég gyors legyen.
Minden szintre egyszerre többféle droid van kihelyezve. Mozgásuk és fegyverzetük
is eltérő, így próbálnak teljes védelmet nyújtani. Mozgásukat tekintve van
antigravitációval lebegő, keréken gördülő, lépegető és humanoid is.
Fegyverzetük pedig ugyanaz, amit mi használunk, de szerencsére egy droidon
nem egyszerre.
Egy automatikus térképező rendszert is tartalmaz a droid, ami menet közben is
rávetíthető a képernyőre.
A terepen nemcsak ellenséges robotokkal és lőszer valamint pajzs utánpótlással
találkozhatunk. Gyakoriak az állomás területén a hőre hevesen reagáló anyagokkal
teli hordók is. Azonkívül, hogy ezekkel rossz esetben magunkat is levegőbe
repíthetjük, még mozgathatjuk is. Robotunkkal magunk előtt tolva áthelyezhetjük,
nagyobb kárt okozó helyre.
Ismerjük a feladatot, ismerjük a terepet, itt az ideje megismerni, mivel vághatunk
utat magunknak:
Chain gun – hagyományos acél lőszerrel, másodpercenként 10 lövedék;
Plasma gun – az anyag negyedik formáját használó energiafegyver, másodpercenként
6 impulzussal;
Gránátvető – másodpercenként 4 robbanó ‘tojás’;
Bomba – távirányítással felrobbantható detonátor.
A bomba eldobható, majd szükség esetén az elbodás sorrendjében felrobbantható.
Ha egy droidhoz közel lőjük ki, akkor az hozzátapad a robothoz és testén
cipeli mindaddíg amíg jónak látjuk. Az eldobált de fel nem használt
detonátorok újra begyüjthetőek.
Nagyon jól oldották meg az utánpótlást. Ha valamelyik lőszerből csak néhányat
tudunk már felvenni, akkor nem fog az egész láda eltűnni. Csak annyit vesz
magához amennyit bír, a többiért később visszamehetünk.
A játékból az ESC-el egy menübe léphetünk ahol 8 képpontonként állíthatjuk be
a képernyő méretét. Ugyanitt válthatunk át a 2×2 és az 1×1-es pixelméret között.
Ennyi grafikai beállítási lehetőség mellett mindenki összehozhatja, hogy játszható
sebesség mellet fusson a program.
A végére hagytam azt a lehetőséget, amit a program elején állíthatunk be, mégpedig
a VR szemüveg és a Graffiti grafikus kártya támogatása.
Mindkettő meglehetősen bizalomgerjesztő dolog. Az utóbbi gyorsabb játékot eredményez
nagyobb felbontásban, míg az előzővel térben élvezheted a látványt, még tovább
menve egy fej mozgásérzékelővel is összekapcsolható, a megaélvezethez.
Sajnos ezeket nem állt módomban kipróbálni, de amint utamba kerülnek ilyen
vackok, majd értesítek mindenkit.
Végül pedig megpróbálom összegezni a tesztelés során látottakat, hallottakat.
Ezek a fickók kitettek magukért és az Amigáért. Bár grafikailag rendkívül
kellemes a játék, ám azáltal, hogy a harmadik dimenzió csak a falak magasságában
jelentkezik, számos lehetőségtől vágták el a pályákat.
A zene ugyan kimaradt játék közben, a hangeffektek remekül sikerültek.
Az ellenséges robotok mind ray-trace-eltek, nagyon jól néznek ki, viszont könnyen
egymásnak esnek, ezzel szabotálva feladatukat. A játszhatóság és a játék
hangulata viszont a műfaj legjobbjai közé emelik a NEMAC IV-et.
