A nyári uborkaszezon végével szép idők köszöntenek a sportjátékok szerelmeseire: az EA Sports menetrendszerűen piacra dobja nagynevű sorozatainak aktualizált darabjait, ezúttal (mily meglepő!) egy 2002-es számot biggyesztve a jól ismert címek mögé. A szokásoknak megfelelően elsők között az amerikai profi jégkorongligát feldolgozó NHL 2002 kerül a boltok polcaira. Joggal merül fel a kérdés: vajon kapunk-e érdemi újításokat a pénzünkért, vagy csak a menü átrajzolására és az adatbázis frissítésére tellett a készítőktől? A válasz nem egyértelmű…
Az EA általában a grafika csinosítására fordítja a fő hangsúlyt, ám ezúttal inkább a tartalmi újítások és az eddig nem látott hangulati elemek megjelenése jelentenek változást. A képi megjelenítés szinte teljesen megegyezik a 2001-es változatéval, ami még a mai napig is gyönyörűnek számít. A designerek kitettek magukért, a menürendszer nem csak áttekinthető, de még szép is. A körítésre tehát nem lehet panasz, lássuk hát a játékmenet változásait!
Az NHL 2002 leginkább a drámai momentumok kihangsúlyozásában, a hangulat fokozásában tud újat nyújtani. Így például a közönség érzései ezúttal hatással lesznek a hazai csapat teljesítményére, és viszont. Az Emotion Meter segítségével követhetjük figyelemmel a tömeg hangulatának alakulását: ha kedvenceik jól játszanak, megjön a hangjuk, és ez érezhetően fokozza a játékosok teljesítményét, ám ha nem tetszik nekik a meccs alakulása, elégedetlenkedésükkel képesek megingatni a hazaiak önbizalmát. A meccsek teljesebb átélését szolgálja az új EA Game Story nevű attrakció, ami a fontosabb momentumokat elemzi ki kis átvezető animációk formájában. Megjegyzendő, hogy bár játék közben a közönséget továbbra is 2D sprite-ok alkotják, néha kapunk egy-egy bejátszást a publikumról, ahol már valódi 3D-s figurák tömik magukba a pattogatott kukoricát. Ezek a jelenetek igen változatosak, és tökéletesen visszaadják egy TV-közvetítés hangulatát. Érdekes újdonság az úgynevezett Breakaway Camera. Ez akkor aktivizálódik, amikor játékosunk egyedül törhet kapura: ilyenkor a kép kékes árnyalatúra vált, a játék lelassul, a közönség moraja elhalkul és csak a szívdobogásunk hallatszik. Tényleg nagy élmény, leginkább a Max Payne-féle bullet-time-hoz tudnám hasonlítani. Természetesen ha valakit zavarnak az efféle arcade-elemek, az nyugodtan kikapcsolhatja őket.
A végére hagytam a talán legnagyobb újítást, az NHL Cards opciót. Ez valójában egy új játékmódot jelent, melyben a legkülönfélébb feladatok teljesítésével (ezekből rengeteg van, mint például 5 faceoff megnyerése, gólszerzés breakawayből, vagy győzelem egy tornán) gyűjtött pontjainkból véletlenszerűen összeállított, tíz kártyát tartalmazó csomagokat vásárolhatunk. Ezek azon kívül, hogy szépen mutatnak az albumunkban, a legváltozatosabb dolgokra képesek: a játékos kártyáktól emberünk mindenféle bónuszokat kaphat, a cheat kártyákkal csalásokat engedélyezhetünk, az easter egg lapok pedig az olyan jól ismert gegeket hozzák elő, mint például a nagy fejű hokisok. A legérdekesebbnek én mégis a celebration kártyákat tartom, melyeket a tűzgombokhoz rendelve a gólok után változatos ünnepléseket csalhatunk elő.
A hangok külön bekezdést érdemelnek – megkockáztatom, ezen a téren már a tökéletesség határát súrolja az NHL 2002. A menük alatt és a meccsek kezdetekor pörgős rockzene teremti meg az alaphangulatot. A mérkőzés hangjai, a nézők moraja, a műsorközlő, na és az elmaradhatatlan elektromos orgona is nagyon a helyükön vannak, az ember tényleg egy hatalmas jégcsarnokban érzi magát. A kommentárok komoly fejlesztésen estek át: ha kikapcsoljuk a Color Commentary opciót, akkor ebből semmit nem veszünk észre, ellenkező esetben viszont a szokásosnál sokkal dinamikusabb, helyenként igen humoros közvetítésben lehet részünk.
Összességében egy minden ízében professzionálisan kivitelezett sportjátékot kaptunk az EA Sports-tól. Bár forradalmi változások most sem történtek, a „sok kicsi sokra megy”-elv alapján azt kell mondjam, az NHL 2002 nem okozott csalódást.
