A sorozat eredeti célja, hogy mindenkivel megismertesse a Nintendo új generációs konzolját, és felnyissa azok szemét is irányába, akiké esetleg eleddig zárva volt.
A félreértések elkerülése végett az elején lelohasztom, avagy felcsigázom mindenki kedvét: mivel a Nintendo Wii önmagában hatalmas potenciált jelent cikk szempontból is, ezért úgy döntöttünk, hogy nem egy száz oldalas leírásban, hanem egy cikk-sorozatban ismertetjük veletek a Nintendo új generációs konzolját.
Mivel egy házat sem a tetőtől kezdenek el építeni, így én is az alapoktól kezdem az ismertetést, természetesen nem teljesen az alapoktól, az óvodás korszak már rég elmúlt.
1. Rész: A kezdetek:
Félve csomagoltam ki a drágaságot, hiszen annyi jót hallottam már róla, hogy úgy vártam mint kisgyerek a karácsonyt. A csomagolásból előugrott természetesen maga a gép, a WiiRemoite (kapásból kettő is+elem), és rengeteg hasznos kiegészítő, amelyeket feleslegesnek tartok most felsorolni. Mindenesetre, akinek még nem volt a kezében ilyen gépezet, illletve haveroktól, ismerősöktől sem hallotta hogyan kell beüzemelni, az is elboldogulhat vele, nem árt azonban odafigyelni a mellé kapott kiskönyvre, amiben képeken mutatják be az amúgy egyszerű összeszerelés folyamatát.
Jellemtől függően ez 5 perc alatt véghez mehet, és el is érkeztünk a legszebb pillanathoz, elkezd duruzsolni a gépezet. Az ügyesebbek már nyilván kitapasztalták, de mindenki számára álljon itt tanulságnak: a Wii mozgásérzékelőjét tessék olyan helyre tenni, ahol nem kényelmetlen nekünk a mozgás, tehát tv tetejére, polc tetejére, avagy fej, illetve mellkas magasságával megegyező helyre. Azt is érdemes még elmondanom, illetve óvatosságra intenem mindenkit, hogy a Wii Remote-on nem dísz gyanánt fityeg az a kis csuklópánt, hiszen nem egyszer előfordult már a hiányában okozott baleset (tv képernyő betörés, berendezésrongálás, vagy éppen egy másik személy elleni “erőszak”).
A Wii készüléken elhelyezkedő gombok magától értetődőek, hiszen az eject (kiadás), reset és Power címkéket már ükatyáink is ismerték, azonban újabb tipp a kezdők részére: a lemezt mindig az írott felével balra kell betenni, ellenkező esetben hiba léphet fel az olvasás közben, vagy akár más nem várt következményei is lehetnek.
A Wii Remote természetesen elemmel működik, így a hozzá kapott két ilyen tárgyat a legegyszerűbben úgy tudjuk behelyezni (mivel az egész eszközt átlátszó gumi védi), hogy alul a csuklópánt kezdeténél hátrahajtjuk szépen, óvatosan a gumit, és máris beszerelhetjük a két elemet. Ezek után ugyanilyen módon hajtsuk vissza, majd mehet a menet.
Miután bekapcsoltuk a gépet, elénk tárul kis idő múlva maga az úgynevezett interfész (vagy másnéven általam eszköztárnak nevezett kezdőképernyő), amelyet csak Wii Menü-nek szokás nevezni. A menüben mint mindenki látja helyet kapott sokféle alkalmazás, amelyek számát saját magunk is bővíthetjük, ezt azonban a későbbiek során vesszük át. Az általunk betett lemez tartalma a bal felső sarokban jelenik meg minden esetben, így itt érdemes keresgélni az alkalmazások kusza ösvénye között.
A menü részeivel, azok beállításaival, és a további paraméterekkel a következő részben foglalkozunk, amelynek címe a Menü, és minden ami benne van lesz.
