Oddworld. A címében is benn van, hogy ez egy igen furcsa világ. Rendkívüli dolgok történhetnek meg, rendkívüli figurákkal. Igazság szerint minden sarkon belebotlunk valami eget rengetően furcsaságba! Most kicsit hanyagolni fogjuk Abe barátunkat, de nem kell félni, kapunk helyette egy friss, ropogós, szappankerülő hőst!
Stranger színre lép
Mikor a kilencvenes évek második felében az Oddworld játékok megkezdték világhódító hadjáratukat, még nem jöttek divatba a 3D-s platformjátékok, így gyönyörű, oldalra szkrollozós formában vezettük Abe-et a „szabadsága” felé. A grafika gyönyörű volt már akkor is, a játékban, pedig kevesebb akció, de több rejtvény volt. Használni kellett rendesen a fejecskénk, amennyiben tovább akartunk jutni a kizsákmányoló fogvatartóink védelmi rendszerein.
2001-ben, az Xbox megjelenésével egy időben huppant a boltok polcaira a Munch’s Odyssey. Ez az új Oddworld-játék már csillogó-villogó 3D-s motorral szaladgált, új játszható karaktert mutatott be, és még mindig intelligens rejtvényekkel volt teletűzdelve. Azt nem mondtam, hogy ebben a játékban is ugyanolyan, ha nem furcsább világ tárult szemünk elé, mint a nagy elődökben. Egy kicsit pihentek a fejlesztősrácok, majd nekiálltak gondosan megtervezni a következő projektet. Ezúttal több hangsúlyt szerettek volna fektetni az akcióra, és az adrenalin-pumpáló, izgalmas játékmenetre. Ez lenne a Stranger.
Az univerzum ugyanaz, ahol Abe a boldogulását kereste, ám míg ő az eszével, Stranger a puszta kezével küzdi le az elé tornyosuló akadályokat. Képzeljünk el egy világot, amely tökéletesen hasonlít a XIX. századi vadnyugatra. Ugyanannyi homok, ivó, rosszfiú, és magányos-szűkszavú hős. Ám itt a városkákban tollas, madárszerű lények erős akcentussal járják poros utcáikat, néha vadásznak, gazdálkodnak, vagy bányásznak egy keveset. A banditák rendkívül sok gondot okoznak nekik, szinte soha nincs egyetlen nyugodt percük sem. Semmi vész, mert sarkantyúcsikorgás, és poncho-susogás közepette megérkezett Stranger… Képzeljük el Clint Eastwoodot, csak sokkal szőrösebben.
Mint írtam, ez a játék teljesen új koncepción alapul, egy vérbeli shooterrel van dolgunk! Látszik, a fejlesztés két éve alatt maximális erőbedobással folyt a munka, mert itt bizony minden apró játékelem a végletekig ki lett polírozva. Minden darabja fényesre csiszolt, és az egész egyetlen hatalmas drágakövet alkot. Tökéletes az egyensúly a fegyverek és ellenségek közt, és a pályatervezés semmi kívánnivalót nem hagy maga után. Nagyon jól sikerült eltalálni a nehézségi szintet: a játék úgy adagolja a keményebb és keményebb ellenfeleket, ahogy haladunk előre a sztoriban, de még van valami, amit a következőképpen tudok elmagyarázni: gyakran hangzott el a fejemben összecsapások után, hogy „ez igen, ennél több ellenfelet nem tudtam volna lenyomni”. Pontosan annyi van mindenből, amennyi szükséges az izzasztó, de teljesíthető feladatokhoz.
De mit is érne egy Oddworld-játék a már jól bevált humor nélkül?! Szerencsére ezt a srácok is tudják, ezért lépten-nyomon belebotlunk valami olyanba, ami a „széles mosolytól” a „hasfalszaggató nevetésig” terjedő skálán képes derűt hozni számunkra. A kedvencem, mikor Stranger a visszafogott személyiségével, mély hangjával és komoly ábrázatával megtanulja az egyik vadállat párzásra hívó bőgését. Azt nem árulom el, miért, mindenki használja a fantáziáját.
Mindent összevetve az Oddworld: Stranger’s Wrath egy eszméletlen jól összerakott, hangulatos csoda. A főhős egyszerűen olyan valós figura, hogy kiugrik a TV-ből, és önmagát irányítja az Xboxon. Más, mint a csapat korábbi játékai, ez tény. De, hogy ez nem vált kárára, azt sziklaszilárd meggyőződéssel állíthatom. Az idei év játékfelhozatala legyen akármilyen, a Stranger biztos, hogy ott lesz a „Game Of The Year” jelölések között.
Tippek
Az Oddworld: Stranger’s Wrath-ben a legfőbb feladatunk a fejvadászat. Persze ezt nem azért tesszük, mert éppen nem lenne jobb dolgunk, de nem ám. Kell a műtétünkre a pénz. Amennyiben nem tudjuk összeszedni a szükséges anyagi javakat, a Doki nem tud rajtunk segíteni. (Az, hogy mi is a rejtélyes bajunk, majd kiderül a történet háromnegyedénél, de nem lövöm le a poént előre.) Tehát a levadászandó bűnözőkről a Bounty Store-okban szerezhetünk tudomást, itt vállalhatjuk el a küldetéseket, és itt kapjuk meg a fejpénzt a teljesített feladatokért. Mivel eljutni a főellenségekhez (képük a WANTED feliratú lapokon) kizárólag egyenes utakon lehet, ezért azt nem írom le külön. Mikor elvállalunk egy küldetést, megkérdezhetjük a városlakó tollaskákat, hogy merre is van a bűnöző. Ők segítőkészek lesznek, és mindig útbaigazítanak minket! Noha az út „egyenes” a boss-okhoz, korántsem egyszerű. Minden főnöknek megvannak a saját törvényen kívüli csatlósai, akik egy kisebb sereget képeznek. Itt nem működik a Rambo-taktika. Ha két ellenségnél több van a radarunkon, akkor nem érdemes berohanni közéjük, mert könnyen előfordulhat (sőt, valószínű), hogy mi húzzuk majd a rövidebbet. Inkább fedezékből próbáljuk meg kilőni a gonoszokat, vagy csalogassuk el őket társaiktól a megfelelő módon (lásd a fegyverekről szóló dobozt)
Viszont, ami ezután következik, az a játék egyik legnehezebb eleme: a főellenségek elleni harc. Ezeknél lehet a legjobban elakadni, mert általában hosszúak, és nem túl könnyű meglelni a gyenge pontjukat. Írásom további tárgya így hát az, hogy milyen taktikával, milyen fajta lőszerrel szállhatunk szembe a leghatékonyabban a gonoszságokkal!
Filthy Hands Floyd
Ez a gonosz Floyd elfoglalta a tollaskák „szekérvonalát”, így semmiféle utánpótlás nem jut Gizzard Gulch népéhez. Nem is vehetünk semmit a boltban, mert üres, egy fia lőszerük sincsen. Tehát Floyddal egy hatalmas adag tollas-szekér társaságában kell megküzdenünk. Mivel ez még a játék eleje, így nehéz is lehet elsőre, de például másodszori végigjátszás során már csukott szemmel és megkötözött fülekkel is könnyűszerrel legyőzhetjük. A kulcsszó a legtöbb boss-fihgt-ban, így itt is a fedezék. Ha van egy állandó fedezék, ahol felgyógyulhatunk, nem lesz semmi baj, mert két támadás között mindig feltölthetjük leapadt életerőnket! Itt szerencsére rengeteg ilyen van, pl. az a kis házikó, ahol nemcsak regenerálódhatunk, hanem még lőszert is találhatunk eleget. Floyd szinte sosem mozdul el a saját kis magaslatáról, ezért jó ötlet, ha már a harc elején (ahogy elintéztük a csatlósait) odaszórunk 5-6 Fuzzle-t a környékre. Ezek gyönyörűen elkezdik harapdálni, és szedik le alaposan az életét. Mikor látjuk, hogy eszét vesztve rohangál, szaladjunk oda és Zappflies-szal pörköljünk oda neki. Várjuk meg, míg feltöltődik elektromos lőszerünk, mert anélkül keveset sebez. Amennyiben még bírja, kapjon Fuzzles-t, és újból Zappflies-t. Ez könnyű volt!
Looten Duke
Ez a Looten Duke igazán kemény gyerek. Elfoglalta a kis csapatával (miket beszélek, rengetegen vannak) Gizzard Gulch szennyvíztisztító telepét. Hogy miért pont ezt szemelte ki magának, azt senki sem tudja, de annyi biztos, hogy 15 méteres falak veszik körül a komplexumot, melynek egyetlen bejárata van, és bent pedig vagy 20 katona sürgölődik. Kemény diónak néz ki, és – nem szépítem a dolgot – az is. Egy magaslatról ráláthatunk erre a kis bázisra, és ha vettünk távcsövet a boltban, akkor ki is kémlelhetjük az ellenséget. Néhány Chippunkkal először ajánlatos elcsalogatni azokat, akik kívülről őrzik a bejáratot, utána el kell őket tenni láb alól. Vissza a magaslatra, és ugyancsak a Chippunkokkal csalogassuk őket a lőrésekhez, majd elektromosan feltöltött legyeinkkel perzseljük meg őket. Miután több nem jön a nyíláshoz, óvatosan hatoljunk be a komplexumba, és intézzük el a maradékot. Looten előjön, ha már nincs egy samesza sem életben. Rohanjunk fel az első emeleti „gyilokjáróra”, és onnan lőjük Lootent Thudslugs-zal, és Zappflies-szal! Előbb-utóbb ő is feljön utánunk, ekkor fussunk körbe, csalogassuk le, majd újból a fenti karzatról szórjuk meg mindennel, amink van. Két-három ilyet bír ki, mielőtt a csatlakozik hombre-ihez az örök vadászmezőkön. (De el is kábíthatjuk, hogy aztán dutyiba zárjuk.)
Boilz Booty
Ez a rémség szabályosan megostromolja Gizzard Gulch települését. Nem csoda, hogy pipa, hiszen az intróban az ő bátyját kaptuk el, és dugtuk rács mögé a bevezető küldetésben! Nem messze onnan, ahol kezdünk, jobbra van egy romos házacska, ahol néhány leomlott deszka tökéletes fedezéket biztosíthat számunkra. Azonnal bújjunk oda. Nem egyedül jött Boilz, hanem hozott magával még 10-15 kis idegroncsot, akiknek viszket az ujjuk a ravaszon! Sebaj, itt nekünk tökéletes helyünk van. Ha felkészültünk, kukucskáljunk ki, és ahogy narancssárgára változik a célkeresztünk, eresszünk el pár Zappflies-t. Nem számít, hogy kire lövünk, csak lőjünk. Meglátnak minket a fedezékben, úgyhogy még bujdosás közben is legyünk felkészülve arra, hogy tüzelnünk kellhet! Eresszük be az összes Fuzzles-t a hadszíntérre, hadd végezzék a dolgukat! Természetesen az ellenségek utánpótlása is elfogy, ekkor lép színre Boilz. Igen erőteljes lövéseket képes irányunkba küldeni, úgyhogy akármit is teszünk, sose távolodjunk el a fedezékünktől 5 méternél messzebbre! Kifejezetten irritálja ezt a gonoszságot, ha elektromosan csurig feltöltött Zappflies-szal kínálgatjuk, de a Thudslugnak is éppen ennyire tud örülni (és a Boombat is hatásos)! Nosza, addig üssük a vasat, amíg meleg, a főellenséget pedig addig, míg eszméletét nem veszti, vagy meg nem hal!
Ezt a kisvárost is alaposan megtisztítottuk, úgyhogy itt már nincs is semmi keresnivalónk. Fogadjuk a tollaskák köszönetét, majd iramodjunk tovább, a következő városba, Buzzarton-ba. Táblák tájékoztatnak, nem fogunk eltévedni. Útközben találkozhatunk egy oppel farmmal (nem autókat termesztenek itt, hanem valamilyen furcsa oppelt (apple=alma), vagyis ómát:-), ennek a helyét jegyezzük meg, később visszatérünk ide. Itt a városban a Bounty Store rögtön négy választási lehetőséget is felkínál! Először szabadítsuk ki Eugenius-t, eme küldetés során nem lesz főellenség, csak egy jó kis darálás.
Jo’Momma
Micsoda kedves öreg hölgyemény! Legszívesebben megkóstolnám a legfinomabb süteményét, egy bögre forró kakaó társaságában. Megtenném mindezt, ha nem lenne törvényen kívül bandavezér, gonosz szarvakkal felvértezve. Üsse kavics, nem állhat az utamba, kell a pénz a műtétemre a szentségit! Az öreg hölgyemény a régi hajóroncsnál vert tábort, és ő sincs egyedül. Neki már izmosabb sameszai vannak, mint az előző városban legyőzött gézengúzoknak. Hatalmas szerencse, hogy a telep hemzseg az élő lőszertől, és az óriási fedezékektől. Kezdetnek szedjünk össze annyi muníciót, amennyit csak bírunk, de lapítsunk, nehogy észre vegyenek minket! Az ellenség legyen bármekkora, Boombat-et egyáltalán ne, Thudslugot pedig csak kis mennyiségben vessünk be ellenük. Tartogassuk a főellenségnek ezeket az ajándékokat! Két behemót van a „földszinten”, kezdjük velük. Amennyiben nem őket lőjük ki először, úgy meglátnak minket a többiekkel való harc közben, és a nyakunkra másznak. Stingbees-szel sorozzuk meg mindkét jószágot, majd egy pár Thudslugot nekik! Vadásszuk le a többi lőszert, és a bal oldalon található karzaton lévő lövészeket vegyük célba a méhecskékkel! Nem nagy ügy leszedni őket. Rohanjunk oda, ahol a két monstrum állt előbb, ott egy lift. Menjünk fel, de maradjunk a „fémláda” mögött. Innen lőjük ki a lent hemzsegő rosszfiúkat, majd a túloldalon lévő Jo’Mommát piszkáljuk meg a Boombat-ekkel! Hamar kiüti, ekkor másszunk át, és már vihetjük is a sittre!
Meagly McGraw
Emlékeztek még az Opple farmra? Na, ez a gonosz pontosan oda ment. Szerencsétlen tollaskák mezőgazdasági létesítményeit egy az egyben elfoglalta, ellenvéleményt nem tűrő módon. Nem hagyhatjuk, hogy ez így legyen, rögvest oda kell mennünk. Már a tanya bejáratánál is szép látvány fogad majd minket: rengeteg az ellenség. A Rambo-taktika továbbra sem alkalmazható, úgyhogy csak finoman. Különben is, bal oldalon van egy szőlőprés, melyre ha rálövünk egy Zapfly-t, akkor összezárul. Kitűnő! Néhány Chippunkkal csalogassuk oda az ellenségeket, és passzírozzuk össze őket! Ez így nagyon szépen hangzik, de vannak még bőven. Intézzünk el mindenkit, majd irány a nagyház, és találkozunk Meagly McGraw-val! Egyedül az itt a baj kérem, hogy Meagly a testőre, Picúr hátán pöffeszkedik két és fél méter magasban. Ez nem túl bíztató. Meneküljünk az alsó szintre, és a lejáratokat szórjuk meg Fuzzles-szal. Csalogassuk ki a szabadba a főellenséget, és ott intézzük el Thudslugs-zal. Picúr hamar elhullik ezektől, de Meagly még csak most következik! Ellene mindent bevethetünk, amink maradt, csak annyi a fontos, hogy mindig, folyamatosan legyen menekülési útvonalunk egy közeli fedezékhez! Öt-hat találat ettől a rosszarcútól, és nekünk kampec. A Stingbees-t nem szereti, és a feltöltött Zappflies-t sem. Macska-egér játék, de végül ő lesz a zsákmány!
Pack Rat Palooka
Ellopta ez a rosszfiú Eugenius laptopját, amelynek segítségével le akarja állítani Buzzarton áramellátását. Ezt nem hagyhatjuk, úgyhogy rohanvást haladjunk a Junkyard felé! Miután megtisztítottuk a szeméttelepet, színre lép Pack Rat is! Lehetne ez a főellenség iszonyatosan nehéz is, mégis, ez a legkönnyebb az egész játékban! Rakétákat lövöldöz, ellenségeket küldözget… Na és?
Jobbra van egy L alakú rácsos oszlopszerűség, oda el lehet bújni! Itt már csak ki kell lőni a jobbra-fent található automata gépágyút, és már koncentrálhatunk is a főellenségre! A pajzsa két oldalán két-két energiakoncentráló pont van. Ezeket ki kell lőni feltöltött Zappflies-szal, ekkor lehull Pack Rat védelme, és kegyetlenül elkezdhetjük sorozni Boombat-ekkel, és Thudslugokkal! Egy idő után újra működésbe lép az energiapajzs, és két kisebb ellenség is a nyomunkba ered. Az egyik bambán áll a helyén, a másik megtalál minket, de ahogy odaér hozzánk, mi csak fejeljük le, szippantsuk fel, és kilőhetjük a másikat is. Innentől fogva ugyanaz a dolgunk, mint az előbb. Három-négy körig bírja Pack Rat Palooka!
Gyerünk, irány a Mongo Valley! Itt, a kis völgyben van egy aranyos település, melynek neve New Yolk. Ebben a városban rengeteg érdekes dolognak lehetünk szemtanúi, úgyhogy csak figyeljünk!
X’Plosives McGee
Ez a rosszfiú bevette magát New Yolk bányáiba. A hozzá vezető utat felfoghatjuk előrejelzésnek is. Idáig eljutni is nehéz volt, legyőzni is nehéz ezt a bosszt. Kezdetben békésen kocsikázik egy csillében, jó magasan, úgyhogy első feladatunk az lesz, hogy sikeresen lehozzuk őt onnan! Megkavarja a dolgokat az is, hogy közben kapjuk az áldást a nyakunkba, egy-egy ellenség, lövés, vagy csapda képében. A lényeg mindössze annyi, hogy meglőjük az irányváltó gombokat akkor, amikor a csilléjével odaér X’Plosives. Három külön váltóval kell ezt megismételni, és hipp-hopp már lent is van a nyakunkon a bestia. Itt kapunk szerencsére egy Autosave-et, úgyhogy ha meghalunk (párszor tuti), innen kezdhetjük újra. Először forduljunk meg, és a mögöttünk lévő teremben hemzsegő ellenségeket a robbanó hordó kilövésével semmisítsük meg. A kékpáncélos rosszfiút ne próbáljuk megölni, nincs annyi időnk, mert jön a bossz. Helyette Bolamite-tal kötözzük meg, és a robbanóhordós terem előtti szikla körül körözve lőjük X’Plosives-t mindennel, amink csak van. Ha kiszabadul a kékpáncélos ellenség, kötözzük vissza, és ismét foglalkozzunk a főellenséggel. Ezzel a taktikával kifejezetten gyorsan megszabadulhatunk őgonoszságától!
Fatty McBoomBoom
Dagi McDurrDurr. Nem mondom, jó kis neve van, mint valami gyorséttermi western-menü. Ez a csúfság rettentő módon beásta magát rejtekhelyére. Nem túlzok, ha azt mondom, kb. 40 kisellenség hemzseg körülötte! Az aréna bejáratánál balra van egy tökéletes búvóhely, itt bevárhatjuk a rosszarcúakat. Fatty csak néha-néha jön le a platformjáról, akkor sem mászik el idáig. Kb. negyed óra, míg az összes kisellenséget elintézzük, ekkor rátérhetünk a lényegre. A bejárat után van egy szép nagy szikla, mely tökéletesen alkalmas a búvóhely szerepének betöltésére. Innen ki-kikukkantva Boombat-ek hadával lephetjük meg Fatty-t, aki ezt nem tolerálja túlzottan! Vigyázat, mert a Dagitól jobbra-fentről néha előjön egy sniper, aki igen kemény sérüléseket képes okozni Strangernek! Tehát Fatty-t lőjük, de ő néha lejön a platformjáról, és hova máshova jöhetne, mint hozzánk. Ekkor kell vigyázni, mert rakétáit közvetlen közelről lövi, ügyesen kell ugrálnunk, és rögtön visszatámadnunk! Tehát Boombat és Stingbees a séf mai ajánlata!
Lefty Lugnutz
Hozzá nem túl bonyolult eljutni, megölni viszont már nehezebb. Meg kell tanulnunk egy vadállat párzási bőgését, mert Lefty vérbeli vadász, és csak ezzel tudjuk előcsalogatni. A sírkertben tanyázik a rosszfiúkkal a bossz, úgyhogy készüljünk fel a legrosszabbra. Három „házikó” van fent a temető fölött, valamelyikből jön ki Lefty. Mikor megsebezzük, visszabújik, és legközelebb egy másik odúból tolja elő kalapos orcáját. Boombat és Thudslug a nyerő párosítás ellene. Miután eleget vettünk le az életéből, ránk küld jó néhány törvényenkívülit, úgyhogy keressünk gyorsan fedezéket a házikóktól balra lévő sziklafal környékén. (Azért, hogy a kicsikkel való harc közben Lefty ne tudjon minket eltalálni.) Semmi jó nem tart örökké, ezért Lefty életének negyedét leszedve a vérbeli vadász lepattan a sírkertbe hozzánk. Legyünk felkészülve, és sebesen rohanjunk a folyóparthoz, majd forduljunk jobbra. Itt lesz egy sziklákkal elkerített kis tér, és jó sok élő lőszer. Továbbá azért gyönyörűséges ez a hely, mert Lefty soha nem jön el idáig! Mikor készen állunk, dugjuk ki az arcunkat a fedezékből, és ha narancssárgára vált a célkereszt, egyből lőjünk Thudslug-ot, Boombat-et, vagy (ha ezek már elfogytak) Stingbees-t, és feltöltött Zappflies-t. Azért kell a célkereszt színére hagyatkoznunk, mert a legritkább esetben láthatjuk csak Lefty-t a sűrű bokrok miatt! Soha ne legyünk kint két lövésnél több időre, és ismétlem, sose távolodjunk el a fedezéktől 5 méternél távolabbra!
Elboze Freely
Hú, ő nagyon gonosz. Nem túlzok, de tényleg három órát próbálkoztam vele, mire rájöttem, hogy mi a gyenge pontja. A legrosszabb az, hogy egy pillanatra sem állhatunk meg kifújni magunkat, mert az a biztos halált jelenti. A legjobb az, hogy nincs lőfegyvere, és csak közelharcban árthat nekünk! Van 8-10 mechanikusan irányítható platform az arénában, három gőzoszlop, és maga a küzdőtér. A platformokon kell ugrálnunk állandóan, mert Elboze állandóan kiszedi őket a lábunk alól a kapcsolók segítségével. Miután körbe értünk rajtuk, a gőzoszlopok segítségével tudunk újra felugrani rájuk. A taktika (így utólag visszatekintve) rém egyszerű. Mindössze annyit kell tennünk, hogy ha látjuk, amint a platformunk kapcsolója felé rohan a bestia, rálövünk hátulról, a nyaka körül található narancsos foltra. Ez a páncéljának az egyetlen gyenge pontja. Ha nem ezt találjuk el, minden lepattan róla. Mikor meglőttük ezt a részét Elboze-nak, ugorjunk át a következő platformra, és ismételjük meg. Az egészet addig csináljuk, míg meg nem hal!
D. Caste Raider
Sekto a hátunk mögött megegyezett ezzel a fickóval, természetesen ellenünk szólt az egyességük. Először egy kisebb robbanószerekkel feltuningolt arénában kell harcolni vele és rengeteg emberével, de mindegy mit csinálunk, mert mielőtt lemenne teljesen az életünk, alkut ajánl a bossz. Alkudozás közben meglepnek minket, és már csak megkötözve térünk magunkhoz. A poncho, a fegyver, minden a földön. Ja, mi pedig egy kötélen lógunk gúzsba kötve. Itt jön a játék egyik nagy fordulata, szerintem hatalmas ötlet volt a készítőktől. A teremben tűz üt ki, és nekünk puszta kézzel kell legyőznünk a főellenséget és csapatát. Mindenek előtt azokat a kicsiket intézzük el, akiknél puska van, majd a többiekre is figyelhetünk. Lökjük bele őket a lobogó tűzbe, akkor sokszor, gyorsabban sebződnek. Rátérhetünk Raiderre. Illetve nem is kell rátérni, ugyanazt kell tenni vele, mint a kicsikkel! A tűzben hamar ropogósra sül.
A sztori háromnegyedénél járunk körülbelül, de innen már nincs lehetőségünk fejvadászgatásra. Most már csak a bosszú lebeg a szemünk előtt, és ebben a Grubbs népséggel közös ellenségre leltünk. Sekto. Kizsákmányolta a Grubbok folyóját, nekünk pedig az életünkre tört, és mivel fény derült valódi személyiségünkre, a fejünket a falára kívánja, a gyűjtemény többi részéhez! Nagyon izgalmas pályák jönnek, de egyszer sem kerülünk bajba, ha taktikusan cselekszünk! 1. Nem rontunk be 2-nél több ellenség közé. 2. Mindig figyeljük a radart. 3. Nem muszáj felszippantani mindenkit, az életünk fontosabb. 4. Ha nem tudjuk újratölteni az életünket, pihenjünk biztos helyen, míg fel nem töltődik a Stamina. 5. Használjuk a környezetet. Sok fedezéket, és egyéb hasznos dolgot rejthet.
Másfél-két óra játék után elérünk Sekto fészkébe! Itt találkozunk, nem is egyszer, néhány Sekto-pókkal! Veszélyes teremtmények, és főellenségekre utaló életerő-vonaluk van. A legfontosabb a velük való harc során, hogy mindig legyen egy nagyobb tárgy, amely körül folyik a harc. Így nem tudják ránk lőni a zöld nyálkát, de mi felkészülten tudjuk sorozni a Stingbees-, Thudslug-, Boombat-trióval! A fő-főellenség előtt egyszerre két ilyen pók mászik a nyakunkba!
Sekto
Csak elértünk hozzá is! Kegyetlen nehéz dolgunk lesz vele, nekem szó szerint órákig tartott, míg végre sikerült felülkerekednem rajta! Tanácsot nem is tudok hozzá adni, mert bevetettem mindent, amim volt. Aki idáig eljutott már rendelkezik némi rutinnal Stranger világában, úgyhogy használjunk fel minden tapasztalatot, amit eddig szereztünk. Még ekkor is nehéz dolgunk lesz, szerintem nekem is csak a mázli-faktor segített a legyőzésében!
Magamat idézem zárszóként, remélem ez mindent elmond: „Az idei év játékfelhozatala legyen akármilyen, a Stranger biztos, hogy ott lesz a „Game Of The Year” jelölések között.”
A muníció
Ez az Oddworld univerzum. Ha lövöldözős-akciójátékról van szó, nem lehet, hogy csak egy sima géppityuval irtsuk az ellenséget. Az nem lenne elég … furcsa. Stranger sosem szerette a puskapor szagát, úgyhogy egy saját fejlesztésű nyílpuska fityeg a jobb karján. De nem nyilakat lő ki! Különféle élőlények alkotják a fegyverarzenálunkat, mindegyik más képességű, más a hatása és az ereje. Lőszerhez úgy juthatunk, hogy a kis állatok természetes élőhelyére vándorolunk, és ott ejtjük el őket. (Lépten-nyomon akad ilyen a küldetések során.) Nézzük meg, hogy milyen arzenál szolgál a törvényenkívüliek módszeres felszámolására!
STUNKZ
Ezek a kis bűzös borzok igazán hasznos kis állatkák! Ha kilőjük őket, egyből beindulnak az illatmirigyeik, ami zöld felhőcske képében vizualizálódik is. A törvényenkívüliek ezt nem bírják, úgyhogy óhatatlanul is elhányják magukat. Hányás közben begyűjthetjük az ellenségeket!
BOLAMITES
Akinek arachnofóbiája van, az most gyorsan ugorja át ezt a bekezdést! Ezek a kis huncut, pókszerű lények akkor bizonyulnak értékesnek, ha csendben szeretnénk valakit begyűjteni. Csak rálőjük az ellenségre és ő sitty-sutty behálózza. Eközben eltehetjük láb alól a gonoszságot.
CHIPPUNK
Ez az aranyos kis mókuska általában párosan használandó a Bolamites-szal! Bizonyos sugarú körben odavonzza az ellenségeket, így lesből letámadhatjuk őket a pókokkal. Halkan, de biztosan!
ZAPPFLIES
Ez az alaplőszerünk. Kis legyecskék, akiket kilőhetünk sorozatban (egymás után nyolcat), vagy ha hagyunk neki egy kis időt (1-2 másodpercet), akkor elektromosan feltöltődnek. Árammal dúsítva körülbelül nyolcszor akkora sebzést képes okozni, mint sorozatlövéskor.
FUZZLES
Ezek a szőrös kis teremtmények első látásra igazán aranyosnak tűnhetnek. Tulajdonképp azok is, csak az ellenséggel gorombák! A földre kilőve őket élő-harapó aknaként funkcionálnak: ahogy közel ér egy gaztevő, ráugranak és elkezdik marcangolni. Ugyanezt a hatást érhetjük el, ha magára az ellenre tüzelünk velük.
THUDSLUG
Ezek a súlyos, repülő csigák valami elképesztő erővel rendelkeznek! Közelről kilőve szinte biztos, hogy elkábítják az ellenséget, többet rájuk lőve pedig játszi könnyedséggel meg is ölik őket! A legtöbb főellenség ki nem állhatja, ha ilyennel lövünk rájuk!
BOOMBATS
Hasonlóan a Fuzzles-ekhez, roppant aranyos kis teremtmények ezek addig, amíg ellenség nem kerül az utunkba. Ha kilőjük őket egy gazfickóra, akkor becsapódáskor felrobbannak, és a robbanás sugarában mindenkit megsebeznek. Csoportosulások feloszlatására kiváló!
STINGBEES
Ez Stranger „gépfegyvere”. Alapjáraton is 350-et tudunk magunkkal vinni a méhecskékből, és harmincas tárakból lőhetjük őket ki. Noha az okozott sebzésük csak közepes mértékű, gyorsaságuk, célkövetésük és tüzelési sebességük mindenképpen a legfontosabb fegyverré teszi normál törvényenkívüliek ellen!
Muníció-evolúció
Az élő lőszereink előbb-utóbb már kevésnek bizonyulnak az egyre erősebb ellenfelek ellen, úgyhogy mindegyik leváltásra kerül, kivéve a Zappflies-t. Nézzük, mivé fejlődnek élő-munícióink:
IMPLOSION STUNKZ
A legjobb kifejezés erre a borzfajtára: „Bűzmágnes”. Ahova kilőjük, egyszerűen odaszippantja az összes törvényenkívülit. Ez hatalmas segítség lesz a játék vége felé, ahol akár tíz gonosztevőt is odaszippanthatunk egy szakadék szélére, ahonnan már nincs visszaút!
BOLA BLAST
Ez a pókfaj kifejezetten hasonlít az alapváltozatra, mindösszesen annyi a különbség, hogy ez egyszerre három ellenséget is képes megkötözni! Meleg helyzetekben elengedhetetlen!
HOWLER PUNK
Üvöltöző kismókus. A „sima” rágcsáló jobban kiképzett változata, akinek olyan hangja van, hogy egyszerre akár egy ellenséges osztagot is egy helyre tud csalogatni!
RABID FUZZLES
Ezek a szőrcsimbókok ugyanúgy néznek ki, mint alapjáraton, kivéve, hogy… vérben forog a szemük. Dühösebbek és éhesebbek, mint eddig! Immáron sorozatlövésre alkalmas, akárki ellen veszélyes fegyverré váltak!
RIOT SLUGS
Ez már valami! Közelről kilőve egyetlen találat is elég a legtöbb ellenség azonnali elhaláloztatásához. Távolról olyan a szórása, mint egy shotgun-nak, de még úgy is felér egy sima Thudslug erejével!
BADA BOOM
Pusztító fájdalmat hoz az ellenségnek ez a megátalkodott kis denevér! Egyszerre két pár hagyja el nyílpuskánkat, követik a célpontot, és sokkal nagyobb sebzést képesek okozni, mint az alap Boombat-ek. Nincs olyan lény, aki kibírja eme rosszcsontok támadását!
STINGBEES BLAST
Ha a sima Stingbees kiváló „gépfegyver” volt, akkor erre már nem is találok szavakat. Rendben van, hogy követi a célpontot, nagyobb a tár, megnövelt a sebzés, de hogy kétszer olyan gyorsan tüzel, mint az alapváltozat, az már nekem (és az ellenségeknek) is sok! Isteni!
