Itt most tulajdonképpen egy teljes (vagy majdnem teljes) Outpost leírás kellene hogy következzék, de bizonyos okok miatt ez nem történhet meg. Az eset tanulságait egy rövid kis példázatban foglalnám össze. Természetesen a szereplõk egyáltalán nem a képzelet szüleményei, így bármiféle hasonlóság jelenkori vagy múltbeli személyekkel egyáltalán nem a véletlen mûve! Ezen kívül a neveket sem változtattuk meg – szóval teljesen igaz és valósághû történetrõl van szó…
Egy szép nyári napon hõsünk (nevezzük a továbbiakban P.-nek) elvetõdött egy újság (nevezzük a továbbiakban G.-nek) szerkesztõségébe, ahol a kezébe nyomták a Sierra (azért se nevezzük S.-nek!) legújabb, sokszor beharangozott CD-s csodájának, az Outpost-nak a dobozát. Mivel P. meglehetõsen kedvelte a stratégiai szimulációkat, nem is habozott, hanem elvitte és otthon fel is rakta a gépére.
Itt sajnos meg kell szakítanunk a történetet egy pillanatra: ez a felrakás ugyanis nem ment teljesen simán! A programot kétféleképpen lehet installálni, az elsõ módszernél mindössze 1.3 MB helyre van szükség a winchesteren (bár a játék késõbb közli, hogy ez esetben nem árt a 486DX, 8 MB RAM és duplasebességes CD-ROM konfiguráció), a másik módszer nem igényel ilyen konfigurációt, viszont kb. 35 MB hely kell a winchesteren… Végül is hõsünknek itt szerencséje volt, mert a gépe kielégítette a fenti követelményeket, így megúszta az elsõ verzióval. De térjünk vissza a történetünkhöz…
Mivel P. nemrégiben verte meg az UFO nevû programot superhuman szinten, úgy gondolta, nem szükséges bajlódni a kézikönyvvel. Különben is sokkal érdekesebb, ha mindenre magától jön rá az ember (így életszerûbb lesz a leírás is). Neki is fogott nagy bátran: mindenféle névadogatás, meg szintválasztás idõrabló bepötyögése után, kilövöldözte a megfelelõ szondákat és elindította az ûrhajót. A felszerelések bepakolásánál rájött, hogy sokkal jobb Tokamak reaktorokat vinni, mint napelemes mûholdat. Mindenféle egyéb szondával azonban bõségesen ellátta magát…
Berakott annyi embert is amennyit lehetett, valamint élelmiszert és egyéb felszerelést is (life support). Közben megjött a szondák jelentése is, amiket páratlan megérzõképességével párosítva rájött, hogy inkább a többezer km átmérõjû bolygóra érdemes telepedni (minden rendszerben 1 bolygót és egy kavicsot talált ugyanis…).
Végül is eljutott álmai(?) bolygójára… A leszállóegységbõl kigördültek az elsõ droidok, hogy az emberek leszállásához elõkészítsék a terepet. A bulldózerek elegyengették a terepet, a bányászdroidok a mûhold által érdemesnek tartott helyeken megkezdték a bányák kiépítését. Néhány standard idõegység múlva (amit a terep jobb alsó sarkán lévõ ikonnal léptetett) felépült a leszállóegység reaktora és gyára, valamint a központ is. Közben – mivel az egere néha akadozott – P. arra is rájött, hogy több funkció elérhetõ, ha az ablakokon kívül klikkelünk (pl. load-save, opciók, szintek közötti léptetés stb.). Mikor a terep már megfelelõnek tûnt, kijelölte az embereket szállító kompok leszállási helyét – nem tudva mit követ el ezzel…
Az emberek leszálltak, elhelyezkedtek a gyárakban, majd elkezdtek hullani, mint a legyek. Mivel hõsünk is megélt már néhány évet ezen a világon, úgy gondolta tudja mi a baj! Felhúzott gyorsan egy élelmiszertermelõ és egy vízrõl és levegõrõl gondoskodó egységet (CHAP). Semmi sem segített, hamarosan a parancsnok (vagyis P.) volt az egyetlen élõ ember a bázison. Természetesen hõsünk makacs alkat, ezért azonnal újrakezdte a dolgot, de elõtte megnézte a konkurencia bázisát is. Itt kiderült, hogy egy CHAP nem CHAP, legalább kettõ kell, valamint, hogy a föld alatt is lehet építkezni!
A következõ kísérlet már valamivel jobban zajlott, itt már nem volt probléma a levegõvel (biztonság kedvéért négy CHAP-et is épített), valamint rájött a fúrórobot használati módjára is: egy csõelágazásnál lefúrva liftet lehet készíteni! Innen minden irányba tágítva a lyukat, majd bulldózerrel elsimítva már rakhatjuk is le a földalatti lakóépületeket. Megnézte a jelentéseket (bal-click a központon) és úgy gondolta mindent elintézett.
Hátradõlt a székében és várta az elhalálozási ráta csökkenését. Azt ugyan várhatta! Az emberek szépen sorban eltávoztak egy boldogabb világba… Most már tényleg megroppant valami hõsünkben, úgy gondolta itt az ideje komolyan venni a dolgot. Ezért elõvette a korábban félrerakott gépkönyvet, gondosan áttanulmányozta (elölrõl-hátra, majd a biztonság kedvéért visszafelé is), majd átböngészte a játék helpjét is. Emígyen kiokosítva(?) fogott bele a harmadik menetbe.
Egy kívülállót biztosan örömmel töltött volna el az a tökéletes koordináció és pontosság, ahogyan a játék kezdeti szakaszát levezényelte. Eddig nem sikerült a gyárakat beindítania, de mivel a helpbõl megtudta, hogy a gyárak a gyártásra valók, úgy gondolta biztosan õ rontott el valamit. Elolvasta a gépkönyv idevágó fejezetét is, ahol azzal a bölcs megállapítással gazdagodott, hogy mivel az ûrhajó nem vihet magával minden felszerelést, a gyárakban gyártani kell…
A korábbi két játékban még lehetett arra fogni a sikertelenséget, hogy az emberek morálja alacsony volt, de ez alkalommal ez nem mûködött (a morál stabilan a maximális 1000-es értéken volt, a komputer minden második körben biztosította is P.-t az emberek feltétlen odaadásáról – a végén már kissé idegesítõ is volt a dolog). Elõvette minden közgazdasági tudását (mert õ ilyen egyetemekre is betévedt néha – persze csak a büfé kedvéért), és végiggondolta mi szükséges egy gyár elindításához. Az infrastruktúra (a gyár) megvolt, az energia szintén. Az abszolút lelkes munkásréteg sem hiányzott, sõt nyersanyag is volt bõviben (ezt a “stocked” felirat is jelezte). Egyébként a nyersanyagok csoportosítása tényleg egyszerû: a fõbb csoportokon belül (fémek, ásványok, fúziós elemek, valamint feldolgozott nyersanyagok) A, B, C, D csoportokba vannak osztva (ami a gyakoriságot jelöli) – szóval nem kell bonyolult neveket megtanulni…
Egy szó mint száz, kijelölte, hogy öt kör múlva egy teherautót szeretne látni. Öt kör múlva benézett a gyárba, de még mindig a gyártás elsõ fázisa tartott (magyarul nem csináltak semmit) – viszont ezt konzekvensen csinálták: sem a leszállóegység gyára, sem az újonnan épített gyár nem gyártott semmit. Itt
hosszas gondolkodás következett, mi is lehet a probléma…
Végül hõsünk a homlokára csapott (ahol normális emberek agya szokott rejtõzni – bár ezt az õ esetében sokan kétségbe vonták. De a következõ ötlet zsenialitása megcáfolja ezeket a kételkedõket…) és a következõ terv jutott az eszébe. Mivel egy teherautó elkészítése meglehetõsen bonyolult feladat, valamivel egyszerûbbel kell kezdenünk. Felhúzott egy könnyûipari gyárat a felszín alatt, és mindjárt mellé rakott egy elosztóközpontot is (commercial). Úgy okoskodott, hogy a “commercial centre” nyersanyagai között szerepelnek a luxuscikkek, így az addig nem fog elindulni, amíg legalább egyet nem gyártanak. Kijelölte a gyárban, hogy neuromancer programokat kell gyártani (ez mindössze egy számítógépet igényel) – ez összesen egy kör alatt megtörténhet. A commercial centre ablakát nyitva hagyta, hogy maga is tanúja legyen az örömteli eseménynek… Ami elmaradt… Ezek a nyavalyások nem csináltak semmit! Még egyszer ellenõrizte a nyersanyagokat (megvolt minden), kikapcsolta a felszíni gyárakat, leállította az építkezéseket (nehogy prioritási problémák lépjenek fel), de így sem történt semmi.
Újabb telefonálgatások és találkozók után (más is kínlódott ugyanis a programmal) kiderült, hogy addig nem csinál a gyár semmit, amíg nincs kész egy raktár (warehouse). Aki azt hiszi, hogy a program erre figyelmeztet, az téved – a dolog teljesen véletlenül derült ki: a barátom ugyanis azzal kezdte a kimentésem felülvizsgálatát, hogy felhúzott minden épületbõl egyet, amit még nem látott…
Szóval happy end (meg minden) lett volna, ha a teherautók kijöttek volna a raktárból (a többi robottal nem volt baj, azokat tudtuk vezérelni – az új minerekkel például lejjebb ástuk a kimerült bányákat…). Ezután a végsõ lökést az adta, hogy embereink kezdték otthagyni a laboratóriumokat, a morál pedig rohamosan csökkent (természetesen ismét nem kaptunk információt, hogy miért).
Ennyi elég volt – szépen abbahagytam a játékot, leültem a Word for Windows elé (azt legalább lehet kezelni) és megírtam ezt a leírást(?).
Az értékelés ennek megfelelõen történt:
A grafika elég jó (256 színû módot érdemes beállítani, 16 színûvel értelemszerûen semmi sem látszik, de több színû módoknál is lehetnek problémák). Ha 800×600-as felbontást állítunk be, esetleg lesz helyünk néhány plusz ablak kirakására is. Azt nem értem miért kellett Windows alá írni a programot, ugyanis emiatt irgalmatlan lassú lett…
A hangok is elmennek, bár a narrátor (nõi) hangja elég idegesítõ lesz egy idõ után. Ez a megállapítás nem vonatkozik egyes digitalizálásokra – azok pocsékak lettek…
A legnagyobb probléma azonban a játszhatósággal van! Az elsõ pofon a kézikönyv és a help (amit a kézikönyv – kissé nagyképûen – “context-sensitive help”-ként emleget), amelyek katasztrofálisan ROSSZAK. Amit leírnak, arra magától is rájön az ember (ismét kedvenc példám: a gyárban gyártani kell… Kösz…), ami probléma lehet, arról szó sincs (vagy nem ott). Azt már csak halkan merem megjegyezni, hogy egy ilyen bonyolultságú játékhoz illene “tutorial game” lehetõséget (vagy valami hasonlót) biztosítani.
A kézikönyv azért néhány fontos információt is tartalmaz: megtudhatjuk, hogy a Mars típusú bolygókon a meteorveszély négyszer nagyobb mint a Vénusz típusúakon, valamint hogy a játéknak nincs is igazi végcélja – mindenki addig játssza, amíg akarja (ezt megfogadtam). Persze ezt azért csinálták, mert majd jönnek sorban a különbözõ bõvítõ modulok…
Sajnos a szimulációval is komoly problémák vannak: nem tudjuk meg miért halnak az embereink, mûködik-e a nyersanyagszállítás, miért csökken a morál, miért van 44 munkanélküli tudósom – ugyanakkor áll a labor (minden más nyersanyag volt!) stb. Ezek után már csak apróság, hogy nem történik SEMMI (Bocsánat. Bocsánat. Egyszer fogadnom kellett a helyi újság vezetõjét, egyszer meg leesett egy meteor – egy heti játék után…).
Összefoglalva: tudományos szempontból lehet, hogy remek szimuláció, de játéknak meglehetõsen gyenge. Csak nagyon nagy Sim õrülteknek ajánlom…
Pellus
Pellus
