A Kameo: Elements of Power cikkben már említettem, hogy a Rare játékokkal mindig is jó viszonyt ápoltam, kölcsönösen szerettük egymást az elmúlt évek során. A lehető legfinomabb megfogalmazást használva megállapíthatjuk, hogy a Microsoft „anyagi ráhatásának” köszönhetően a Rare két igazán remekül sikerült játékkal készült az Xbox 360 premierjére. Az elsőről már áradoztam egy keveset, most viszont vizsgáljuk meg közelebbről Joanna Dark legújabb kalandját, a Perfect Dark Zerót.
A „legújabb” kifejezés tulajdonképpen egy kétélű jelző ebben az esetben, mivel csak a mi naptárunk szerint számít újnak a Perfect Dark Zero. A sorozat kronológiáját tekintve egy prequelről, vagyis az eredeti, Nintendo 64-re készült játék előzményéről van szó. Nem tudom, hogy hányan voltak ott közületek mikor nagyjából hat éve megjelent az első Perfect Dark. Akiknél kimaradt az a gyöngyszem, dióhéjban összefoglalom, hogy egy rendkívül jól sikerült FPS-ről volt szó, amiben szerepeltek titkos szervezetek, gonosz iparvállalatok, egymásnak uszított földön kívüli fajok, és további nyalánkságok. Akinek viszont még ennyi sem volt elég, az megtalálhatta a számítását a csavaros történetben, ami rengeteg embert ejtett rabul akkoriban.
A Perfect Dark Zero tehát a fenti történések előtt játszódik: itt még Joanna Dark és édesapja Joseph együtt fejvadásznak, amolyan családi vállalkozás formájában, ám mindez csak az indulás, a sztori csavarodik egyet-kettőt, és hipp-hopp egy világkörüli lövöldözéstúrán találjuk magunkat. Nem szeretnék túl sokat elárulni a történetből, mivel úgy az igazi, ha mindenki saját maga fedezi fel a rejtelmeket és konspirációkat.
Sajnos azonban a történeten enyhe helykitöltő szerep érződik, szinte olyan, mintha csak azért létezne, hogy legyen mivel összekötni a különböző helyszíneken játszódó akciójeleneteket.
A fenti hiányosságok ellenére is maradjunk bizakodóak a Perfect Dark Zeróval, mert csupán át kell siklani a csorba történet felett, és megérkezünk a nonstop akció birodalmába.
A harc kiváló minősége, intenzitása és taktikus mivolta erőlködés nélkül elviszi a hátán az egész játékot. Akárhol is járunk a tizenhárom hosszú küldetés során, mindenhol más jellegű, de egyformán élvezetes tűzharcokba keveredünk. Teljesen mindegy, hogy éppen a Víz alatti bázison, a sűrű aljnövényzettel borított Dzsungelben, vagy Hong Kong háztetőin ér utol minket az akció szele, mindegyik helyszínen éppen ugyanolyan hangulatos lesz a küzdelem.
Persze a Perfect Dark Zero nem csak esztelen lövöldözésekről szól, rendkívül változatos feladatokkal kecsegtet az egyjátékos mód: Beszivárgás, Célpont azonosítás, Kíséret, Hekkelés, hogy csak a legjobbakat említsem. Ennek megfelelően a játékmenet sosem lesz egysíkú, nagyon jól adagolják a Rare dizájnerei a különféle feladatokat, egy pillanatra sem hagyják lankadni figyelmünket.
Aki úgy érzi, hogy egyjátékos módban már nem rejlik számára kihívás, az kipróbálhatja a Kooperatív játékot is. A legszebb az egészben, hogy a – Kameóval ellentétben – a szingli rész akármelyik küldetését teljesíthetjük ketten is, így újabb módon színesíthetjük az amúgy is változatos játékmenetet.
Természetesen meg kell említenem az Xbox Live támogatást, mert aki Multiplayer élvezeteket hajszol, az máshova nem is fordulhat. A multi-térképek nagyon jók: a dizájn illeszkedik a PDZ hangulatvilágába, minden map szép nagy, és a tervezésük is dicséretre méltó. Emellett a fegyverek is nagyon okosan kerültek kiegyensúlyozásra, valamint bónuszként néhány igen ötletes szerkezet is helyet kapott. Nem túlzok, ha azt mondom, igazán jó móka néhány körre felpattanni a Live-ra, és összemérni tudásunkat másokkal is.
Aki egy jól összerakott, logikusan felépített First Person Shooterre vágyik, és a next-gen fronton tapogatózik, az mindenképpen próbálja ki a Perfect Dark Zerót. Még a felemás sztori ellenére sem fog benne csalódni senki.
