Az Amiga és a flipperek kapcsolata azt hiszem nyilvánvaló mindenki előtt, hiszen a flipperek történelmét az
Amiga
kezdte el írni a Pinball Dreams-szel. Az ezt követő hasonló programok között is ez a sorozat volt a minőség legjobb mércéje, és nem nagyon akadt flipperprogram, amely le tudta volna defeatolni a csúcsról. Persze akadtak próbálkozások mindkét géptípusra, de ezek nem igazán arattak osztatlan sikert. A most ismertetésre kerülő flipper sem igazán éri el az igen magasra emelt mércét, de azért el lehet vele ütögetni a golyszlit egy darabig.
A The Ultimate Pinball Quest legjellemzőbb tulajdonsága a többképernyős pályarendszer, de sajnos a játék pályái nincsenek túlbonyolítva bumperekkel és egyéb target tárgyakkal. Emiatt a program kissé sivárnak tűnik, és egy idő után meglehetősen unalmassá válik (legalábbis számomra). Persze ez nem jelent semmit, hiszen ízlések és rúgások között igen eltérő különbségek vannak, így lássunk egy tárgyilagos ismertetőt.
A proggy három pályát (világot) tartalmaz, amelyeken belül még plusz két-két bonus rész is található. A pályákat játszhatjuk egyenként vagy egymás után is, és sajnos van egy nagy közfelháborodást keltő opció is, nevezetesen az, hogy játszhatunk az összes bonuson (talán csak gyakorló célzattal rakták bele, de így elvesztették bonus jelentésüket is, mivel nem kell megküzdeni ahhoz, hogy láthassuk őket). Egyébként a bonuspályákat a space-szel behívható optionsban ki is kapcsolhatjuk.
Az első pálya a Wasteland nevet viseli, és ehhez híven nem sok minden található rajta, bár az első szekció (a pálya háromrészes) közepét elfoglaló rúnás szerencsekör igen érdekes látvány. A talaj vörösesbarna színű, kövekkel és némi kúttal kiegészítve. Az egyes pályaszekciókat elválasztó kőgyűrűk igen idegesítőek, mivel rajtuk keresztül a keservesen fellőtt golyó pillanatok alatt vissza tud esni. A bonuspályák: 1: van a Nagy Fej meg a falon oldalt a Kis Fejek. Nagy Fej szájából előtör a Kukac. 2: UFO-szerű dolog középen + repkedő valamik.
A második (Antarctica) a jégvilágba kalauzol el minket. Itt szerencsére nem kell küzdeni olyan idegesítő dolgokkal mint a karrierista előrejutás, de helyette ott van a nagy és beláthatatlan tér. A tárgyakkal itt is spúrkodtak (copyright by Shoebaron), bumperek helyett pedig jégkristályok vannak, amik a találatok hatására folyamatosan amortizálódnak. Bonusok: 1: fal(jég)törő icenoid. 2: hasonló az előzőhöz, csak dolgokat kell felütni.
Az utolsó a Heavy Metal, mely egy teljesen fém pálya mindenféle mechanikus szerkezettel. Bonus 1: oldalsó alagutakból kell kiütni a pontot jelentő izéket. 2: Körbe-körbe keringő bogyókat kell eltalálgatni.
Többet nem igen lehet elmondani eme alkotásról. A golyó mozgása sem olyan szép mint a Pinball sorozatban, a pályák kidolgozottsága pedig igen sokkal marad el az általam elvárttól. Előnye, hogy kihasználja a több RAM-ot, így a töltési idő jelentősen lecsökken. Az irányítás megegyezik a fent emlegetett programmal azzal az eltéréssel, hogy a maximum négy játékost a számbillentyűkkel választhatjuk ki. Összefoglalva: szép, szép, de az Amiga azért többre is képes!
M.D.Jon, the Flipper Oetchee
