Platoon

Végigjátszás a programhoz.

1., Baptism of Fire

Lionsdale őrmester szerepében első bevetésünkkor nem kisebb feladatot kapunk, mintsem egy civil falu melletti terület felderítését és megtisztítását. Mivel Whitemore hadnagy a csapatával jobbról közelít, nekünk egyértelműen nyugat felé kell vennünk az irányt, hogy megtaláljuk és megritkítsuk a közelben ólálkodó Vietkong egységeket. A feladat nem lesz nehéz, amennyiben nem rohanunk fejjel a falnak, hanem óvatosan, a terep adottságait kihasználva osonunk a bokrok alatt. Ehhez megkapjuk az M16-os köteléket, valamint az extratápos M60-as gyilkoló masinát. A poén az egészben mindössze csak annyi lesz, hogy a nyugati régióban az égvilágon senki nem lesz fellelhető – nemhogy ellenséges erő –, így aztán kénytelenek leszünk átkászálódni a térkép keleti felére, és fentről leereszkedve, a dzsungel szélén haladva lőni, akit érünk. Viszonylag hamar, három ellenséges csapat elpusztítása után már jelentkezik is Whitemore pajtás, hogy találtak egy foglyot, és találkozóra invitál a középen elterpeszkedő falu főterén. A térképen szimpatikus kék X jelzi a helyet, ahová el kell jutnunk. Természetesen alternatív útvonalak is rendelkezésünkre állnak, hiszen ha kapásból kelet felé indulunk, alulról felfelé haladva, az erdőben bujkálva megölhetjük az ellenséges csapatokat – és a hatás is ugyanaz: találkozó a falu közepén. Az átvezető beszélgetés után máris töltődik a második pálya.

2., The VC Lookout

Az elfogott vietkong mély hallgatásba burkolózik, úgyhogy nem ő lesz az elsődleges informátorunk, viszont a közelben kiszúrt falunál figyelemkeltő dolgok folynak, úgyhogy a vezetés jóvoltából megnyertünk egy újabb feladatot, ezúttal egy utász vendégszereplésével, aki főleg az aknák hatástalanításában lehet majd hasznunkra. Ez már csak azért is jön jól, mert a kiindulóponttól északra rögtön egy bázikus méretű aknamező terpeszkedik el, amin ha nem vigyázunk, könnyen az ott fekvő tehén sorsára juthatunk… Vigyázzunk a menetelésnél is, hiszen a mező közepétől számított keleti erdőrészen egy szerény VC alakulat lapul, akikkel nem ártana minél kevesebb veszteséget jelentő kapcsolatot kiépíteni – vagyis lelőni őket a lehető leghamarabb. Innentől kezdve a játék jól bebuktatja a kalandozni vágyókat, ugyanis a térképen jól látjuk majd, hogy két völgy is lesz a fő csapástól keleti irányba, amik korrekt zsákutcáknak minősülnek, és csak a harmadik leágazás lesz az, ahol majd jól betámadnak minket, úgy 12-en egyszerre. Persze előtte a két zsákutca között még le kell terítenünk 2-3 darabnyi vietet – ez ne is zavarjon senkit. Szóval a harmadik elágazásnál lesz egy kis matek – az itt állomásozó egységeket célszerűnek tartom fentről betámadni, ehhez az kell, hogy előtte az út bal oldalán, a hegyoldalba szorulva lopakodjunk el előttük. Utána egyik szemfüles katonánk kiszúrja a dombtetőt, és az ott rejtőző – remélhetőleg utolsó adag – katonát: irány tehát a völgy mélye. Fussunk fel a dombtetőre, öljük meg a megmaradt pár katonát, majd iszkoljunk vissza a kijelölt tisztásra, hiszen értünk küldtek egy mentőhelikoptert. A feladat végrehajtása közben még egy adag katonát kell felaprítanunk, ám azután már rá is térhetünk a következő feladatra.

3., Shiny Bayonet

A harmadik misszióban már változik a felállás, hiszen csökken a csapatlétszám némiképp, illetve át is alakul: az M60-as egységünk helyett egy gránátost üdvözölhetünk, az utászunkról meg egyelőre le kell mondanunk… De sebaj, a feladatot így is meg kell tudnunk majd oldani, ami nem lesz más, mint egy behatolás egy vietkong faluba, ahol nem elég, hogy minden ellenséges erőt le kell győznünk, még a civilek életére is vigyáznunk kell. A falu középen helyezkedik el a térképen, rajtunk múlik, hogy melyik oldalról vesszük be – célszerűnek tartom a ’termékeny félhold’ taktikát alkalmazni, azaz balról egy iszonyatosan nagy kerülővel hátulról bekopogtatni… A főtéren álló civilt kell megmentenünk, majd miután eloldoztuk a köteleit, a falutól északra fekvő romnál kell bevárnunk a visszatérő járőröző vietkongokat és elpusztítanunk őket. Ezzel máris bevégeztük dolgunkat – már csak a domb aljában parkírozó teherautót kell ripityára lőnünk, és az érkező helikopterrel a következő misszióra szállnunk.

4., Covering Operation

Alakulnak az események – most már a szövetséges erőknek vélt vietkongok is felkeltek ellenünk, így tehát újabb feladatot bíznak ránk főnökeink: amíg meg nem érkezik az erősítés, addig egy létfontosságú híd őrzését kell megoldanunk. Egy darab sárga nem teheti rá a lábát a folyót keresztülszelő betonútra… Ehhez megint elég kis létszámú bandával kell hozzálátnunk – de hát talán már hozzászokhattunk, úgyhogy induljunk is el gyorsan észak felé. Az esőben vigyázzunk, hogy ne futkároztassuk túl embereinket – hiszen hamarabb kifáradhatnak –, és hát a látási viszonyok sem a legtökéletesebbek… Ennek ellenére az út melletti susnyásban fészkelő egyedeket hamar kiszúrhatjuk – sőt, ha lenne késes emberünk, akár le is… ennek hiányában azonban bőven megteszi az is, ha lelövöldözzük őket. Mivel egy védett hídállásnak a lehető legbotorabb dolga szemből nekirontani, ezért alternatív útvonalat javaslok, mégpedig a folyón nyugat felé található kis gázló képében, így hátulról a hídvédők mögé kerülve könnyedén elintézhetjük őket. A sikeres akció után Whitemore hadnagy jelentkezik be rádión, hogy utasítást adjon az elrabolt rakétavető visszaszerzésére. Induljunk is fel toronyiránt a keletre található szerpentinen – ám embereink gyorsan kisasolják, hogy ellenséges haderő közeledik a lenti úton. Vissza tehát a hídhoz – hisz azt meg kell védelmezni! Miután leszedtük az enyhén szólva is népes sereget, ideje felbaktatnunk ahhoz a rég elfeledett szerpentinhez – ahová eredetileg is indultunk volna –, hisz itt lesz a mi kis kilövőállomásunk. Miután megszervizeltük a masinériát, máris indulhat a hajtóvadászat az ellenfél hasonszőrű gépezete után, hiszen lépten-nyomon egy-egy gránát csapódik be csapatunk mellett. Segítek: észak felé, a híd felett található kis ösvényen kell felbaktatnunk a hegytetőre, majd jól megsemmisítenünk azt. Nincs is már más feladatunk hátra, mint visszaereszkedni a völgybe, és felszállni az értünk jövő helikopterre.

5., Search and Rescue

Ismét egy izgalmasnak ígérkező küldetés, melyben újfent megismerkedhetünk 1-2 eddig nem látott egységgel, mint például az őrült kommandóssal vagy a szanitéccel… Az őrült kommandós szerepében egy skót akcentussal beszélő, ámde annál jobban beépülő ügynökről van szó, aki leginkább mindenhez ért, mintsem semmihez. Bombákat képes felszedni, gránátokat dobál, ismeri a vietkongokat, és nem utolsó sorban beszéli a nyelvüket. Pont kapóra is jön abban a faramuci helyzetben, ami elé állított a sors: egy szövetséges repülőgépünket találat ért, és lezuhant a dzsungelban. Nekünk kell kideríteni, hová, és pontosan kik is a túlélői a balesetnek. Ehhez először is fel kell osonnunk az északnyugaton található faluba – még viszonylag kevés ellenféllel kell számolnunk az úton –, majd ott megtudakolni valakitől, hogy ki mit látott. Miután megvan az info, igyekezzünk a szemtanú által megjelölt mocsárhoz, ahol a másodpilóta vélt rejtőzködési helye van. Mivel kelet felé mehetünk csak, azt az utat válasszuk, majd a kis ösvényen dél felé folytassuk az utunkat, egészen addig, amíg egy út nem keresztezi a dzsungelt. Ezen már csak át kell vágnunk, hogy odaérjünk a sebesülthöz. Mert bizony a landolás nem éppen kivilágított leszállópályára történt, és ami talán még fontosabb: nem is önként – ezért most aztán rendkívül gyors orvosi beavatkozásra lesz szükség! Ezt a máris érkező helikopterből kiszálló csapat fogja biztosítani – vágjunk át szélirányba a dzsungelen velük, hogy elérjük a pilótát. Miután az orvos meggyógyította, elárulja, hogy a roncs körül még ólálkodtak bizonyos katonák, és talán nem volna szerencsés, ha megkaparintanák a fedélzeten lévő tölteteket. Irány tehát az innen északra található roncs. Miután lerendeztük a bombákat, másszunk vissza a kiindulóponthoz a falun keresztül – így talán elkerülhetjük a nagyobb fogadóbizottságot. A helikopter máris szállít vissza a bázisra, és vele együtt a következő pályára is.

6., VC Bunkers

Miután már nem kevés ideje vagyunk a dzsungelben és ebben a háborúban, bizonyos jelei kezdenek mutatkozni a barbarizálódásnak. Itt vannak például a vietkongok, akik nem átallnak saját civiljeiktől elkobozni az ételként szolgáló rizsterményt, így ítélve biztos éhhalálra a népüket. Ámbátor arra nem számítottak, hogy az elkeseredett lakosság az amerikai hadseregtől fog segítséget kérni… Az első feladatunk ebben a misszióban a porrá zúzott város átfésülése lesz, annál is inkább, mert a város falain kívül ólálkodnak még ellenséges erők – őket kéne megtalálni és likvidálni. Ez viszonylag hamar megoldható, hiszen összesen 5-6 katonát kell hűvösre tennünk, hogy teljesen tiszta legyen a terep. Az egyik robbanós házból ítélve számítottak a jövetelünkre, mint ahogyan akkor valószínűleg azt a telepet is védeni fogják, ahová a rizsszállítmányt rejtették el – a térkép északnyugati csücskébe. Innentől kezdve nagyjából és egészében teljesen mindegy, hogy délről avagy keletről közelítünk, a fogadtatás ugyanaz lesz. Alattomos, terepszínű bunkerek, ezresével ránk zúduló VC csapatok – csak győzzük őket irtani. A pozitív oldalon legalább annyit meg tudok említeni, hogy egy elég életképes csapatot irányíthatsz: Orvossal és aknásszal is fel vagy szerelkezve – ki is kell majd használni őket rendesen… A pálya végén azonban nem várt esemény következik be: Whitemore hadnagy pályafutása csúfos véget ér egy ellenséges bunkerből kilőtt gránát által, így hősünket terjesztik be előléptetésre főnöke helyett – hiába, a háború néha kegyetlen és igazságtalan…

7., Hill 534

Az 534-es hegy története nem annyira bonyolult: e mögött a dombocska mögött rejtőzik ugyanis az elrabolt rizskészlet – ahogyan azt megtudhattuk a felfedező egységektől. Kapásból nem leszünk elegen, hogy ezt az akciót végrehajthassuk – ezért induljunk el kelet felé, majd fel északnak, végül az első adandó alkalommal forduljunk nyugatra, hogy betérjünk a megadott tisztásra, és találkozzunk az erősítéssel. Velük tovább haladva nyugat felé egy úthoz jutunk, amin bátran induljunk el észak felé. Itt majd óvatosan közlekedjünk, hiszen két oldalt el lesz szórva pár sunyi bunker – és hát ezek aztán tudnak ám lőni… Szóval miután megtaláltuk a rizskészletet, ne habozzunk sokat: égessük fel az egészet. Mint aki jól végezte dolgát, hívjuk a szállítóhelikoptert – ám még nem mehetünk: van egy csapat, akiket be kell várnunk. Dél felé induljunk el, és a térkép sarkában meg is leljük őket – igaz, kicsit lehasznált állapotban, mert péppé lőtték őket. Sebaj, kutassuk fel a maradék ellenséges bunkereket, majd az északnyugati sarokba visszatérve repüljünk át a következő misszióra.

8., Convoy Security

Mi a teendő akkor, ha egy olyan úton kell végighaladnunk, ami tele van aknázva, két oldalról pedig tonnaszám süvítenek el mellettünk a golyók? Végighaladni a pályán és megoldani a feladatot… Nagyjából ez lesz a felállás a nyolcadik küldetésben, ahol egy csapatszállító autót, valamint egy mesterlövészt kapunk segítségül. Az utásszal haladjunk elöl óvatosan, hogy időben hatástalaníthassuk az elszórt aknánkat, és közvetlen mögötte 1-2 katonával, hogy biztosítsuk őt. A második aknatelep után nem árt vigyázni, hiszen az út menti erdőkben rengeteg vietkong fog lapulni, a közelben lévő bázisukról már nem is beszélve. A mesterlövésszel leszedhetünk 1-2 embert távolról, azonban takarékoskodjunk a töltényeivel, hiszen amint elintéztük a sárgák sátortáborát, máris jön a híd, és a túloldalán a detonátor. Igen, azt kéne megakadályozni, hogy a híd felrobbanjon – ergo le kéne puffantani mindenkit, mielőtt odaérnének a kapcsolóhoz. Ide nem árt a mesterlövész… Vagy egy páncélököl… Miután kirobbantottuk a híd védelmezőit a helyükből, nem ártana hatástalanítani a rákötött robbanószerkezetet! Ha ez megvolt, már csak annyi lesz a feladatunk, hogy megvédelmezzük a rajta áthaladó konvojunkat, ami abból fog állni, hogy minden életben maradt egységünkkel az út menti vieteket kell majd lelövöldöznünk. Ha a konvoj épségben áthaladt, máris szaladhatunk a következő pályára.

9., Prisoners of War

Egy másik csapat foglyul ejtett tagjait kell kiszabadítanunk ebben az akcióban. Miután Mitchells volt az egyetlen, aki el tudott szökni, és hírt tudott adni az eseményről – ő az a partizán, aki magára vállalja, hogy visszamegy, és kiszabadítja a foglyokat a táborból. A bekötőút mentén gyalogolva hamar észrevehetünk egy nyugati ösvényt, ami – ismerve az északon tanyázó állapotokat – több mint nagyszerű megoldásnak bizonyul. Nincs is más dolgunk, mint szépen végigbaktatni az ösvényen, és eljutni a fogolytáborig. Itt viszont semmi mást nem tehetünk, mint értesítjük az őrmestert erősítésért, ugyanis kicsit elfáradtak embereink, úgy, hogy még mozogni sem tudnak. Az APC-vel és a lövészcsapattal induljunk el északnak, azonban a félkörös kanyar után hamar konstatálhatjuk, hogy tank elleni harcban annyira nem jeleskedünk még így gyalogszerrel – úgyhogy vegyük fel a nyúlcipőt, és pucoljunk innen. Miután időközben rádión segítséget kértünk, immáron ott pózol két harckocsink a kezdőpontnál – velük gyerekjáték lesz szétzúzni annak a 3 ellenséges tanknak az arcát… Immáron szabad az út a fogolytáborba – mehetünk szépen észak felé az elágazásnál. Itt nyugati irányban frontálisan ütközhetünk a teleppel, meg a körülötte ólálkodó védelemmel. Nincs is más dolgunk hátra, mint hogy az egyik csoport foglyot a csapatszállítóba pateroljuk, és a nagy úton visszatérjünk velük a kezdőponthoz, míg a másik adag emberünkkel az ösvényeken jussunk vissza a starthoz. Miután minden egység a helyén, máris töltődik a következő pálya.

10., Armored Assault

Ebben a misszióban nem csak hogy minden egyes ellenfelet meg kell majd semmisítenünk, hanem még időből is szűkén állunk, nem beszélve a rendelkezésre álló arzenálból… Indításképp kezdjünk el futni a nyugati irányba, majd a fenti domboldalban maradva észak felé folytassuk az utunkat. Hamarosan egy útkereszteződés mellett rohanhatunk el, ami felett egy tank leselkedik majd ránk. Ha ezt a páncéltörős embereink kilyuggatták, máris jöhet a rejtőzködő akció, ugyanis a jobbról érkező ellenséges különítménynek nem szabad észrevennie minket! A feladat a következő: a térképen jelölt két hegycsúcsra feljutni, hiszen ágyúvetőink ott lapulnak szépen, csendben. Ehhez célszerű két osztagra válni, s míg egyikük alulról közelít az északi felé, a másikuk délről veszi be a hegyet. Az ágyúk előtt még vár minket egy kisebb fogadóbizottság – ám miután ezt is letudtuk, máris lőhetjük az utat, illetve a rajta menni próbálkozó ellenséges gépjárműveket. Mivel a 10 kilőhető golyóbis kevés lesz a 3 tank és 2 teherautó elpusztítására, azt javallom, hogy megmaradt embereinkkel szaladjunk le az útra, és kézi erővel vessünk véget az ott uralkodó állapotoknak. Mivel a bombák eljuttatása a célba némi időkihagyással működik, általános tanácsként javaslom, hogy a járművek elé célozzatok – így mire becsapódik, pont ráhajt a szerencsétlen. Ha nem jutott át egyetlen ellenséges kocsi sem a völgyön, a misszió sikeres volt, nekünk meg már töltődik is az utolsó előtti pálya.

11., A Religious Task

Ebben a küldetésben már kikerülünk a dzsungelből végre, és egy városban találhatjuk magunkat, hiszen miután a vietkongok Hue városának szentélyét vették célba, nekünk kötelességünk megvédenünk azt. A főutcán észak felé indulva máris aláaknásított területtel találhatjuk szemben magunkat, az útszéli banditákról már nem is szólva… A lényeg azonban a keletre fekvő szentélyben rejlik, ugyanis oda kéne behatolnunk. Trükközni nincs nagyon lehetőségünk: a folyóval körbevett területnek ugyanis csak egyetlen bejárata van. Egyetlen, amit atombiztosra csináltak, és vagy 20-an védik. Miután bejutottunk, még mindig nincs vége a történetnek – le kell győznünk a bent ólálkodó ellenségeket. A terep megtisztítása után válaszút elé állít minket lelkiismeretünk: robbantsuk vagy ne robbantsuk ezt a gyönyörű épületet?! Mivel azonban tele van csapdával, és stratégiailag nem engedhetjük, hogy a sárgák visszatérjenek ide, muszáj az elpusztítása mellett döntenünk. Fent, északkeleten az érkező helikopter már szállítja is a hozzávalókat. Miután karácsonyfa módjára teleaggattuk díszítéssel, ideje a távozás hímes mezejére lépnünk, annál is inkább, mivel északnyugatról VC tankok közelítenek… A terepen útközben azért legyünk óvatosak – aknamezőként funkcionál a kis csapás… Ha mindenki beszállt a csapatszállító helikopterbe, már töltődik is az utolsó pálya.

12., Airborne Assault

Az utolsó pálya lényegében nyugdíjas misszió, már abban a tekintetben, hogy nem lesz szükségünk lélegzetelállító taktikai hadműveletekre, egyszerűen csak le kell gyakni mindenkit, aki a saját bázisunk területén ólálkodik. Az akciót Kyle Mitchells kezdi, akivel fel kell derítenünk a tábor környékét. Kelet felől kerülve délről lehet a legjobban behatolni – ám óriási a túlerő, trükkhöz kell folyamodnunk. Ez pedig nem lesz más, mint az alsó résznél történő robbanószer-elhelyezés – így az őrök pont akkor fognak a levegőbe repülni, amikor visszatérnek a járőrözésről. Az akció után elindulhat a második hullám északról, és bevehetjük a kiegészült csapattal az egész bázist. Itt már csak a végjáték megtekintése van hátra, valamint a stáblistáé… Gratulálok, végigvitted a Platoont!