Most, hogy a képregényhősök ismételten reneszánszukat élik a képernyőkön, a Marvel és hasonló kategóriájú kiadók (pl. a Constantine-t is piacra dobó DC/Vertigo) kedvelőinek egy csepp idejük sincs unatkozni. Szuperhősök jönnek-mennek egymás után a mozivásznon, s vívják csatáikat a nézettségért, hogy aztán végül a legsikeresebbek (pl.: Pókember) maradjanak csak talpon. Ha a képregénykiadó-óriás Marvel karaktereire gondolunk, előkelő helyet képvisel a Megtorló (Punisher) is, így nem volt véletlen, hogy Frank Castle szerepe az 1990-es Dolph Lundgren-féle C kategóriás tékamozi után ismét megelevenedett a mozivásznakon.
Ki is az a Punisher? A bosszúra éhes, fájdalomtól sajgó lelkű ex-tengerészgyalogos, Frank Castle az 1974-es The Amazing Spider-Man képregény 129. számában tűnt fel először. Az egyszemélyes gyilkológép feleségét és gyermekét a maffia kegyetlenül lemészárolta, miután szemtanúi voltak egy véres leszámolásnak. Castle-nek szerettei után nem marad vesztenivalója: életét a bűn üldözésére és büntetésére teszi fel. Egyszemélyes hadsereg, profi bérgyilkos, bíró és végrehajtó egymaga. Nincs múltja, nincs jövője, csupán egyvalami érdekli: megbosszulni azt, mi számára egykoron a legfontosabb volt…
Várható volt tehát, hogy a mozisiker után (meglepően jól termelt a film az Államokban) játék formájában is szem elé kerül a történet. A fejlesztői szerepet a Volition, a kiadói bábáskodást pedig a THQ vállalta magára. Az eredmény: egy gyengécske alkotás, amely valószínűsíthetően a tömegjátékok állóvizébe fojtja a produktumot. Hogy miért? A cikk végére kiderül…
Mivel a program alapvetően a képregény és a film keverékére hagyatkozik, mindkettővel párhuzamba állítható. A sztori amolyan visszatekintő, a Ryker-börtönszigeten két nyomozó társaságában elevenítjük fel az elmúlt három hét eseményeit, miután Frank Castle-t több gyilkosság elkövetésének alapos gyanújával letartóztatják. Hősünket ez nem érdekli, hiszen elvégezte amit akart, így nyugodt szívvel menetel a halálba. A dossziékat fellapozva egy drogosoktól és bűnözőktől hemzsegő romos épületben kezdjük a kalandozást, amely egyben gyakorló szint is.
Felkészülni…
A profil megalkotása után Castle pihenőszobájába kerülsz, ahol a fegyverek és a felszerelések mellett elrejtve a játék főmenüjét találod. A Warzone a küldetéseket, és azok leírását, céljait tartalmazza New York térképén. Az Armory-ban egy általános ismertetőt hallhatsz a programban fellelhető gyilokvetőkről, melyek csak úgy unlockolhatóak, ha akció közben a pályákon megtalálod őket. Az Upgrades menüpont magáért beszél: a megszerzett pontjaidat (ezekről később) költheted el különböző felszerelésekre, és a játékmenetet könnyítő okosságokra. A War Journal napló funkciót tölt be: a kardélre hányt ellenfeleid, illetve a rólad szóló újságcikkek között bóklászhatsz, melyek olykor hasznosak a későbbi visszatekintések alkalmával. Az Extras menüpont annak fejében változik, mennyire vagy sikeres az akciók során: hol az időt, hol a gyorsaságot, hol pedig az ügyes vallatást a program képregény-borítókkal, koncepciótervekkel, átvezető filmekkel, trailerekkel és csalásokkal jutalmazza. Az Options menüt nem ecsetelem, mindenki számára világos információkat tartalmaz.
Mikor a Warzone menüben egy-egy küldetést kiválasztasz, a kezdés mellett lehetőséged van fegyvert váltani (Change Weapons), statisztikákat elemezni (View Statistics), illetve speciális módozatokban játszani. A Challenge módban az a feladat, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a feltüntetett mennyiségben, eltérő vallatási forma alapján kell kideríteni a továbbjutáshoz szükséges információkat, míg a Punishmentben (amely csak a Silver Medal szint megszerzésekor válik aktívvá) a minél magasabb pontszám elérése a cél.
Vigyázz…
Karakteredet a TPS akciójátékokhoz megszokott módon irányítod, azaz: a bal analóggal mozogsz, a jobbal pedig a kamerapozíciót változtathatod. A program meglepően sok cselekedetet ismer, de egy idő után mindegyik unalmassá válik. Az A gombbal tudod aktiválni a kapcsolókat, illetve elvégezni az egyes mozzanatokat az adott helyszínen. Mivel Castle elég mozgékony, képes a vetődésre, illetve az előre és hátra bukfencre is: ezt egyszerűen a B megnyomásával és a megfelelő irányba való tereléssel oldhatod meg. Tüzelni a jobb triggerrel, hajigálni pedig annak bal megfelelőjével tudsz. Ami fontos lehet még, az a gyilkoló eszközök közötti váltás, melyért a D pad felelős. Ha a bal kart lenyomod, guggolni tudsz, ha a jobbal teszed ugyanezt, Sniper Aim módba kerülsz, mellyel pontosabb találatot vihetsz be, ugyanakkor lassabb az akció. Az egyik legérdekesebb dolog akkor történik, mikor az Y-t használod: ilyenkor néhány másodpercig Slaughter módba kerülsz, amelyre megnő Castle gyilkoló ereje; a triggerekkel késeket hajigálsz, gyorsan mozogsz és iszonyatos pusztítást okozhatsz.
Tűz!
Ezek az eksönök nem okoznak akkora élvezetet, mint az, amikor egy ellenfél közvetlen közelébe kerülsz, ugyanis itt csúcsosodik ki a Punisher előnye a többi hasonszőrű játékkal szemben. Itt választhatod ugyanis a kihallgatás, fenyegetés avagy a kényszerítés lehetőségét, melyet az A gomb megnyomásával érhetsz el (helyzettől függően kb. százféle létezik belőlük). Ilyenkor több lehetőséged is van: rögtön kivégezheted (X gomb) vagy fojtogatod (Choke), vagy kicsit helyrepofozod (Punch), esetleg szétvered az arcát (Face Smash), netalán pisztolyt szegezve a homlokához kényszeríted térdre a szerencsétleneket. Az egyes mozzanatokat az analóg karok megfelelő irányba nyomásával aktiválhatod, melyet a manőver erősségének meghatározása követ. A színes csíkok az ellenfél energiáját (piros), illetve stressz-szintjét (sárga) jelentik: ha három másodpercig képes vagy a karokkal a jelzőcsíkot a narancssárga mezőn belül tartani, túszod mindent bevall. Ha nem a vallatás a célod (a koponyával jelzett karaktereket célszerű kihallgatni, ugyanis ők azok, akik a sztori szempontjából érdemi információval tudnak szolgálni) az A gomb megnyomásával élő pajzsként is használhatod a többi gazfickó ellen, ami egy igen ötletes megoldás főleg akkor, ha kis területen nagy számú gonosztevővel kell megküzdened. Túszod el/oda is hajíthatod ha már nincs rá szükséged. Ez idő alatt lehetőséged van fedezéket szerezni, mely jól jön újratöltés (A gomb) vagy egyéb tárgyak felszedése (Swap = fekete gomb) esetén. Ha a vallatni kívánt személyt a narancssárga jelzéshez viszed, változatos kihallgatási formákban részesítheted, ha azonban a fehér jelzéseket választod, látványosan kivégezheted (megsütheted, ledarálhatod, kihajíthatod az ablakon, stb.). Sikerességedet a program pontokkal jelzi, mely hozzáíródik a mindenkori pontszámodhoz. Ha azonban olyasmit teszel, ami helytelen (lelősz egy bűnözőt, aki vallott avagy „értelmetlenül” gyilkolsz) levonásokat kapsz. Az első érthetetlen dologgal itt találkoztam: mi értelme van ennek a bűntető rendszernek, ha a Punisher szellemisége, a történet és a környezet megkívánja a gyilkolást? Uszítjuk a játékost az ölésre, mégis megdorgáljuk Pistikét, ha habzó szájjal agyonlő egy tucat pokolra való gengsztert? Kérdem én Volition, miért volt erre szükség ?! Mínusz pont.
Előfordul olyan helyzet, hogy neked kell túszokat megmentened: ilyenkor célszerű a sima pisztoly, mert Aim módban könnyebb vele eltalálni az ellenfél koponyáját; más kérdés persze, hogy a célzás sok esetben teljességgel használhatatlan, sebzés bevitelére egyszerűen nem alkalmas. Mire befogsz valakit, sikerül a megfelelő irányba terelned a célkeresztet, hetedhét országon túl jár már az illető, miközben beléd ereszt öt tárat. Hiába a változatos fegyverarzenál (a főmenü Armory-ja tömve van jobbnál-jobb stuffokkal) szinte mindegyik hasonló elven működik, ami ugye abszolúte nem reális. Újabb mínusz pont.
Sokszor érthetetlen az is, hogy közelről egy tárat beleeresztve egy ellenfélbe miért rohan az tovább és miért lő agyon minden különösebb gond nélkül. Ráadásul mindezt olyan bambán, hogy még csak el sem bújik, és menekülni sem próbál. Mínusz pont.
A vallatások sokszor teljesen feleslegesek, mitöbb értelmük sincs olyan esetben, ha nem kulcsszemélyről van szó. Az első pályán még alkalmazza ugyan az ember, de ha mindenféle kivégzési formával találkozol, eszedbe nem jut újra elővenni. Rövid idő után monoton, unalmas lesz az előrenyomulás és ezen a változni próbáló (de nem tudó) környezet sem segít. Mínusz pont.
Rátérve a küllemre: ezen a téren nincs annyi szégyenkeznivalója a játéknak, megüti a nagy átlag szintjét. Véleményem szerint azonban süt róla az összecsapottság; az ismétlődő szobák, faltextúrák, és a hasonló ruházatú személyek a polc aljára való cuccot sejtetnek. A fizikai motor domborít ugyan néha, de sikeressége sajnos elvész a többi negatívum között. Szintén jó dolog a több fajta fegyver alkalmazása, ám az arzenálban való válogatás közben Castle leejti a lecserélt stukkert, sőt, két különböző hordozására sincs lehetőséged. A HUD-on is csak az aktuális tárhelyet látod, valójában fogalmad sincs, mennyi lőszer van nálad. A földön heverő fegyvereken való áthaladáskor ugyan megsúgja a program, hogy mennyit vettél fel, ez azonban édeskevés. Mínusz pont.
Konklúzió
A tizennégy misszió mindegyike boss fighttal ér véget, melyek a kibontakozó sztorivonalban amolyan gócpontnak nevezhetőek. A főnökök likvidálása nem túlságosan nehéz, mégcsak taktika sem kell hozzájuk (ha folyamatosan fejleszted a fegyvertárad és páncélzatod, akkor meg pláne), elég ráfeküdni a tűzgombra; ez, valljuk be, nem igazi kihívás, így nem sok a különbség az egyes pályaszakaszok között. A tizennégy helyszín összességében nem sok, egy átlagos játékos 5-6 óra alatt végigrohan a programon, ami manapság nem elegendő, hisz a legtöbben tartalmasabb szórakozásra vágyunk. Mínusz pont.
Az átvezető animációk hangulatosak és látványosak, kár, hogy végezetükkel a játékos szembesül a sajnálatos valósággal. Ez a program a vallatáson kívül semmi érdemleges újítást nem tartalmaz, melyet ugyan a rengeteg gyilkolással, arroganciával és egy rajongó számára érdekfeszítő extrákkal el lehet feledtetni, de rövid idő alatt kibújik a szög a zsákból.
A Run’n Gun-szerű „végigrohanok és mindekit kiírtok” stílusú Punisher csak azoknak ajánlható igazán, akik nagy becsben tartják a sorozatot és imádják a képregényt. Nekik a sok comic között, szalaggal átkövetve, igazi ajándék lehet, de ha kellemes TPS programot keresel a piacon, ez nem az. Kár.
Tudtad-e /érdekességek
…hogy a héten jelenik meg az Amazing Spider-Man 517. száma az Államokban? Habár a csapat már nem a régi, de kedvenc Pókemberünk rendületlenül éli mindennapjait és küldi halálba a világra törő gazembereket…
…hogy a Punisher zenei kiadványán (OST) olyan előadók szerepelnek, mint a Nickelback, vagy a Puddle of Mudd?
Tippek: Először lőj, aztán kérdezz: a vallatandó személyek amúgyis kevesebben vannak, könnyű őket megtalálni. Így érvényesül legjobban a Run’n Gun-módszer.
