Ha platformhős, akkor Mario és Sonic után minden bizonnyal Rayman neve ugrik be harmadikként. A ’95-ös első epizód óta laza barátunk átköltözött 3D-be, és nem egy sikeres játékban vállalt főszerepet. Most a handheld verziók kedvéért mégis visszatér a gyökerekhez, hogy egy igazi, klasszikus, kétdimenziós platformjátékban vezethessük győzelemre.
A játék története nem túl bonyolult: Globox barátunk véletlen lenyeli a sötét lumok urát, s mielőtt a kockázatokról és mellékhatásokról kikérhetné kezelőorvosa vagy gyógyszerésze véleményét, egyszerűen köddé válik. Rayman azon nyomban útra kel, hogy felkutassa elveszett pajtását, de nem csak ő ered a nagy mamlasz nyomába: régi ismerősünk, Razorbeard kapitány ugyanis régóta feni a fogát a sötét lumra. Ha megtalálja, képes lehet elpusztítani hősünket – ezt kell mindenképpen megakadályoznunk.
Utunk során négy különböző világot kell felderítenünk, melyek összesen húsz pályát tartalmaznak. A pályák általában két részből állnak, és többször is visszatérhetünk rájuk. Erre szükség is lesz, ha száz százalékosan akarjuk végigvinni a játékot, hiszen bizonyos helyeket csak később szerzett speciális képességekkel érhetünk el. Minden világhoz tartozik egy olyan helyszín, ahonnan az összes többi elérhető. A próbafülkére emlékeztető, lefüggönyözött izék az átjárók. Egy „próbafülke” elé állva megtekinthetjük az adott pályán elért statisztikánkat: a begyűjthető sárga lumokból mennyit sikerült megszerezni, illetve hány ketrecet törtünk össze. Ha megvan a megfelelő mennyiség, átjuthatunk a világtérképre, és továbbmehetünk a következő világba.
Mit tud Rayman?
Rayman bizony olyan laza, hogy majd’ szétesik. Konkrétan fejét és végtagjait semmi nem is köti testéhez, aminek jó hasznát vesszük a játék során. Legfőbb fegyverünk ugyanis az öklünk, melyet a 7-es gombbal lőhetünk ki magunk elé. Ha hosszabb ideig lenyomva tartjuk a 7-est, a lövés távolsága megduplázódik. Az ellenfelek likvidálása mellett a kapcsolókat is ezzel a módszerrel aktiválhatjuk. Az 5-ös gombbal ugorhatunk, sőt, ha a levegőben még egyszer megnyomjuk, Rayman beindítja a helikopter-üzemmódot, és fülei vad pörgetésével lassítja az esést. Sajnos a helikopterezés csak rövid ideig működik, de arra elég, hogy megnöveljük ugrásaink hosszát. A játékban előrehaladva újabb képességekre tehetünk szert: kilőhetjük mindkét öklünket (a nagy hordók csak így tisztíthatók el utunkból), elkaphatjuk a gyűrű formájú lila lumokat, és tarzanozhatunk rajtuk, felmászhatunk a két fal közötti keskeny réseken, kék lumok segítségével felfelé is helikopterezhetünk, illetve bizonyos helyeken áttörhetjük a talajt magunk alatt, rejtett részekre jutva.
Ellenségek
Szerencsére a Rayman játékok sohasem az ellenségek áradatával növelték a nehézséget, inkább az ötletes pályatervezésen, és a némi gondolkodást is igénylő feladatokon, na meg az ügyességen és a jó reflexeken volt a hangsúly. Nincs ez másként most sem, ennek ellenére megosztanék veletek pár jó tanácsot, hiszen sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat, ha életerő veszteség nélkül küzdjük le ellenfeleinket. Leggyakrabban robotkalózokkal fogunk találkozni: ők sajnos ügyesen felugrálnak feléjük száguldó öklünk elől, ráadásul még vissza is lőnek. Lényeg, hogy megfelelő ritmusban felugorva elkerüljük lövedékeiket (nem szabad túl közel menni hozzájuk), és sorozzuk őket dupla ütésekkel. Ha egy platform szélén állnak, jó taktika lehet megkapaszkodni a peremen, felugrani, támadni, majd visszaesni, így nem tud minket megsebezni. A pajzsos figurákban csak egy módon lehet kárt tenni: ugorjunk fel előttük, majd ahogy felemelik pajzsukat, küldjük be öklünket a fedezékük mögé. Ehhez egész közel kell állni hozzájuk, de óvatosan közelítsük meg őket, mert hajlamosak lövedékekkel üdvözölni minket. Ugyanez elmondható a repkedő rémekről is, ha meglátjuk őket, máris ugorjunk egy nagyot, így elkerüljük első támadásukat. Eresszük el még a levegőben öklünket, másodikra már nem is lesz idejük. A dárdával rohamozó ellen több gondot okoz: szemből sebezhetetlen ugyanis a kis édes. Sebaj, egy jól ütemezett ugrással a háta mögött találhatjuk magunkat, és már üthetjük is. Sajnos hamar megfordul, így általában kétszer kell ezt eljátszani, mire feldobja a bakancsát. A felénk repülő rakétákat egy gyors helikopteres ugrással könnyen elkerülhetjük, az öklünknek viszont velük szemben nem vesszük hasznát. Sok esetben egyébként nem szükséges elbánnunk az ellenségekkel, elég átugorni őket és továbbhaladni – kivételt képeznek az olyan esetek, mikor valami fontos pályarészhez torlaszolják el az utat.
Tippkazal
Hamar észre fogjátok venni, hogy a játékban található pályák sokszor egyáltalán nem lineárisak. Ha mindent össze akartok szedni (és hát ez lenne a játék célja ), fel kell derítenetek a fő haladási iránytól eltérő mellékágakat is, be kell kukkantanotok minden kis rejtett zugba. Sőt, bizonyos repkedős részeknél az út kétfelé ágazik, és csak úgy szerezhetjük meg az összes lumot, ha meghalunk, és a másik irányban is végigrepülünk.
A ketrecek feltörése általában egyszerű feladat, de mi van, ha az épp egy platform aljáról lóg le? Semmi vész, Rayman képes egy kézzel is megkapaszkodni a peremen, s lelógva másik öklével beleboxolni a kalitkába.
A puskaporos hordók felhasználási lehetősége meglehetősen sokrétű: felkaphatjuk őket vállunkra (egyszerűen sétáljunk melléjük), majd elhajíthatjuk őket (7), így robbantva szét a lezárt ajtókat. Hordócipelés közben nem tudjuk használni öklünket, holott szükség lehet rá – például rögtön az első főellenségnél. Ilyenkor az 5-ös lenyomásával magunk fölé hajíthatjuk terhünket, majd az ütés után újra elkaphatjuk. Van, hogy nem hajigálnunk kell, hanem repkedni a hordóval: a kis fáklyákhoz sétálva a puskapor meggyullad, és máris egy kezdetleges rakétát tartunk a kezünkben!
Ha már a rakétáknál tartunk: a két lábon járó rakétákat (csakúgy, mint a többi Rayman játékban) itt is meglovagolhatjuk.
Elhalálozás esetén a legutóbbi zöld lumhoz kerülünk, és vesztünk egy életet. Akkor sem kell megijedni, ha az összes életünk elfogy: a játék felajánlja a folytatás lehetőségét, így 3 élettel a pálya elején találhatjuk magunkat. Az adott pályán megszerzett lumok és ketrecek csak akkor válnak véglegessé, ha sikerül a végére érnünk. Ezzel együtt bárhol befejezhetjük a játékot a softkeyjel előhívható menüben a Quit pontra lépve, ám ilyenkor az adott szintet legközelebb kezdhetjük elölről.
Végszó
Szerencsére jópár N-Gage játékot kipróbálhattam már, de azt kell mondjam, a Rayman 3 az egyik legjobb közülük. Csodálatos grafika, eltalált irányítás, élvezetes játékmenet, nagyszerű és változatos pályák jellemzik. A nehézségi szint kezdő játékosoknak talán túl magas lehet, de legalább van benne kihívás. Csak ajánlani tudom!
Szereplők és lumok
Rayman: laza és vagány, már számos kalandot megélt, de most újabb kihívás vár rá. Az egyik legeredetibb játékhős.
Globox: az elválaszthatatlan jóbarát, akit nem az eszéért szeretünk. Ezúttal komoly bajba keveredett, melyből csak mi rángathatjuk ki.
Murfy: leginkább egy zöld légyre hasonlít, ő szolgál információkkal hősünknek. Az őt ábrázoló szobrokhoz érve jön elő.
Ly: kedves tündérlány, tőle kapjuk az új képességeket, ahogy haladunk előre a játékban.
Sssssam: lila kígyó, a mocsárbéli vízisízésben lesz társunk.
A Teensie-k: ezek a mókás kis lények őrzik az átjárót a következő világba.
Jano: a küklopsz valaha segítségére volt hősünknek, ám ezúttal mint főellenség tűnik fel.
Razorbeard kapitány: a robotkalózok ura, nem először gyűlik meg a baja Raymannel. Gyűlöli is hősünket rendesen, de ha jól nyomjuk, ezúttal is ő húzza a rövidebbet.
Sárga lum: minden pályán ezeket kell begyűjtenünk. Néhányat csak úgy érhetünk el, ha visszatérünk a pályára, miután valamilyen speciális képességet megszereztünk.
Piros lum: egy pöttynyi életerőt ad (csak akkor érdemes felszedni, ha nem vagyunk maximumon)
Fehér lum: egy életet nyerünk vele.
Lila lum: gyűrű alakú, beleöklözve elkaphatjuk, és lengedezhetünk rajta. Sokszor egyikről a másikra kell ugrálnunk.
Kék lum: a szuper-helikopterezéshez szükséges.
Zöld lum: elhalálozás esetén innen folytathatjuk.
Rayman történelem
Az első Rayman játék új színt hozott a 2D platformjátékok világába: aranyos, jól kitalált szereplőivel, gyönyörűen megrajzolt és animált grafikájával és izgalmas játékmenetével sokak tetszését elnyerte. Az 1995-ös év egyik legkellemesebb meglepetése volt PC-n, PS1-en, Sega Saturnon és Atari Jaguaron. 1997-ben kihoztak belőle egy bővített, pályaszerkesztővel kiegészített változatot is Rayman’s World címmel, de az igazi folytatásra 1999-ig kellett várni. A Rayman 2 a kor követelményeinek megfelelően full 3D-ben pompázott, de ez szerencsére nem vált a játékélmény kárára. Szinte minden akkori gépre kijött, így játszhattunk vele PC-n, N64-en, Dreamcasten és PS1-en is. Időközben Gameboy Colorra megjelent két epizód, melyek természetesen a hagyományos 2D vonalat vitték tovább. 2001 magasságában a PS2-n landolt egy felturbózott Rayman 2, Revolution alcímmel, és kijött az első rész remake-je GBA-ra. A full multiplatform (PC, PS2, XBOX, GC), multiplayerre kihegyezett, ám kevéssé sikeres Rayman M, és a szintén többjátékos módra építő PS1-es Rayman Rush után el is érkeztünk 2003-hoz. Végre egy újabb, teljes értékű részt szólíthattunk magunkhoz, és a Rayman 3 (PC, PS2, XBOX, GC, GBA, N-Gage) nem is okozott csalódást. Megjelent még a felsoroltakon kívül néhány oktatóprogram és kisgyerekeknek szánt szórakoztató alkotás a Rayman témában, sőt még egy TV-sorozatban is főszerepet kapott kedvenc hősünk.
