Third Person Shooter, néminemű kalandelemmel alátámasztva alkotja a Rayman M-et – amit akár négyen is játszhatunk egyszerre!
1995 a nagy visszatérés éve volt sokak számára. 1986-ban még Commodore-ra, később Amigára (emlékszik még egyáltalán valaki ezen gépekre?) fejlesztett egy játékprogramokat egy kis francia csapat – a Ubi Soft – és értek el nem is kicsi sikereket különböző mókás játékaikkal. Aztán betörtek a piacra a PC-k, és a kis csapat a feledés homályába veszett. Aztán jött ’95, és minden megváltozott… Ekkor mutatkozott be a ugyanis nagyközönség számára többek között Rayman is, aki az addig tetszhalottnak hitt Ubi Soft védőszárnyai alól próbálta meg beférkőzni magát a platformjátékosok szívébe. Ami olyannyira sikerült, hogy azt talán még maguk a készítők sem gondolták: a cég kirobbanva az álmos felébredésből mára fő meghatározójává vált a játékterjesztésnek, 18 országban terjesztve játékokat, és fejlesztve saját játékaikat tovább.
Rayman ötlete egy bizonyos Michel Ancel nevű grafikus agyából pattant ki, aki egy olyan eljárást próbált meg kifejleszteni, ahol egy játék fő karakterének fő végtagjai között nincsenek csontok, vagy inak, sőt: egyáltalán nincs semmi összeköttetés. Így ezt a mókás karaktert már csak néminemű energiával, humorérzékkel kellett felruházni, hogy egy egész történetet és világot köré rakva megalkothassák Raymant. A siker pedig, amit elértek – önmagáért beszél. Sokan megszerették a karaktert a fentebb említett tulajdonságai miatt, így nem meglepő, ha több folytatás is született, melyből szám szerint a harmadik az M, azaz Multiplayer jelzővel felaggatott rész. Azonban nem árt tisztázni gyorsan, mit is takar ez a talányos kifejezés!
Eddig Raymant kizárólag egyedül tudtuk irányítani, köszönhetően a kötött történetvezetésnek – azonban ebben az új részben ezt akár 4-en is megtehetjük EGYSZERRE, hála az osztott képernyőnek. Internetes és hálózatos játékot tehát, mint olyat, nem takar a misztikus M jelentette Multiplayer…
Ha már többen leülhetünk játszani egy játék elé, akkor elvárható tőle, hogy vidám, szórakoztató, ne túl nehéz, ám mégis megfelelő kihívásokkal teli legyen – lévén ezért voksoltunk rá –, amit a Rayman M tökéletesen tud is vállalni, hiszen nem egy kihívásokkal teliaggatott játékról beszélünk. A család, a haverok és a szórakozás szent kötelékét kívánja megcélozni a program.
A játék alapvetően két részre osztható, amit további két részre tagolhatunk – döntenünk kell, hogy egy vagy többjátékos módban indulunk neki a kalandoknak, illetve hogy akció vagy pedig ügyességi szemszögből vállaljuk a kihívásokat. A második részt kicsit jobban kifejtve arra szerettem volna utalni, hogy két fajta rendszerben döngethetünk végig a játékon. Vannak az úgynevezett szaladgálós pályák, ahol bármilyen versenyjáték mintájára egy önmagába visszahajló körpályán kell végigszáguldanunk – azzal a különbséggel, hogy jármű gyanánt maximum saját lábunk áll rendelkezésre –, valamint vannak a lövöldözős részek. Itt a feladat általában egy-egy tárgy begyűjtése – közben pedig egy aktuális gonosz likvidálása. Ezek a részek rengeteg sok pályát és feladatot tesznek ki, hiszen van, hogy egy adott helyszínre többször is vissza kell térni más és más apropóból.
Amúgy az egész progi a Rayman 2 világában játszódik, tehát a régi játékosoknak visszaköszönhet pár dolog, azonban az újoncoknak sem kell megriadni – nem kötelező az elődök ismerete a játék élvezetéhez. Ami amúgy nem eshet nehezére senkinek, hiszen mind grafikailag (szintén Rayman 2 tulajdonság), mind pedig zeneileg, irányíthatóságban és hangulatában azt nyújtja, amit kell: könnyed, játszható, szórakoztat és kikapcsol.
