Nagyon vártam már ezt a játékot! Nem láttam ugyanis mindezidáig igazán jó FPS-t kézi konzolon. GBA-n nem is nagyon fogok, már csak a hardver lehetőségei miatt sem. Na de itt az N-Gage, amely a Tony Hawk’s Pro Skaterrel, és a Tomb Raider-rel már bizonyította 3D képességeit, és itt van a Monkeystone fejlesztőgárdája, élén azzal a John Romeróval, aki a Doom és Quake nevű csodák megalkotásában szerzett elévülhetetlen érdemeket.
„A nevem Parker. Bányász vagyok a Marson. Hogy miért jöttem erre a kietlen planétára? Pénz és kaland. Ezt ígérte nekem az Ultor. Az övék itt minden. Az egész istenverte bolygó. Pénzt nem sokat láttam, a legnagyobb kaland pedig a harc a túlélésért. Aki nem a bányákban hal meg, azt vagy ez a titokzatos kórság viszi el, vagy az Ultor felügyelői verik halálra. De engem aztán nem kapnak el! Becsempésztem egy pisztolyt, azt mindig magamnál tartom. Ha kezet emel rám valamelyik vadállat, addig él. Azért remélem, erre nem kerül sor – nem akarok itt meghalni. Egyetlen reményem ez a rejtélyes szervezet, a Red Faction, és a vezetője, Eos. Bárcsak léteznének… De elég ebből. Egy újabb dolgos nap kezdődik itt, a bányákban.”
A Red Faction eredetileg PC-re és PS2-re jelent meg, még 2001-ben. Bár nem hozott forradalmat a saját szemszögű akciójátékok világába, néhány ügyes technikai megoldással, eredeti ötlettel és izgalmas történetvezetésével általános elismerést váltott ki a stílus kedvelőinek körében. Én is jó szívvel emlékszem rá vissza, hiszen azóta se nagyon láthattunk olyan mértékben rombolható terepet (ez volt az agyonreklámozott Geo-Mod technika ugyebár), és a vezethető járművek alkalmazásában is úttörőnek számított. Persze tisztában voltam vele, hogy a Nokia konzolra egy, a hardver korlátainak megfelelően lebutított verzió érkezik majd. A grafikától éppen ezért ne várjunk Doom III szintet, és akkor jól nagyon fogunk szórakozni a játék során. A helyszínek ugyan nem túl változatosak, de ez a játék történetéből, jellegéből adódik. Alapesetben a D-Paddal mozgunk, az 5-el lövünk, 4-6 az oldalazás, 2 az ugrás, 1-3 a fegyver váltás, a 9-es pedig a legutóbb használt fegyvert veszi elő. A 7-essel válthatunk a másik módba: ilyenkor a D-Paddal nézelődhetünk, a 2 előre, a 8 pedig hátrafelé mozgat, a többi ugyanaz. Egyébként nem túlzottan zavaró az FPS-ekben megszokott szabadság részleges hiánya, hiszen nem gyakoriak a nagy szintkülönbségek a pályákon, és működik az automatikus célzás is, ami valemelyest megkönnyíti a dolgunkat. Arra viszont nagyon kell ügyelni, hogy az oldalazás helyett nehogy a mellette lévő tűzgombot nyomjuk meg – nem egyszer sikerült ily módon levegőbe repítenem magam egy lábam elé ejtett gránáttal… Kalandjaink a többi verzióhoz hasonlóan a bányában kezdődnek. Többnyire az Ultor felügyelők az ellenfeleink, akikkel nem szabad kesztyűs kézzel bánjunk. A játékra amúgy nem jellemző a túlzott erőszak, nem tudjuk széttrancsírozni az ellenfeleinket, nem folyik patakokban a vér. Mindenesetre így a fiatalabb játékosoknak is nyugodt szívvel ajánlhatjuk a programot. A játék tizenkét pályát ölel fel, ezek kisebb részpályákra vannak tagolva. Bár a játék eléggé lineáris, és elég egyszerűek a feladatok, ettől függetlenül biztosan lesznek olyanok, akik megakadnak a végigjátszás során. Ezt elkerülendő nézzünk néhány tippet, amelyek nagyban segíthetnek az ilyen problémák megoldásában:
Minden pályát olyan állapotban kezdjük, amilyenben az előzőt befejeztük. Épp ezért sose mentsünk közvetlenül az előző állásunkra, inkább két (vagy több) slotot használjunk, így lehetőség lesz esetleg a korábbi szinteket is újrateljesíteni.
A vöröskeresztes ikon 50 életerőpontot ad. Ha mondjuk 90 fölött van az energiánk, inkább kerüljük ki, szorultabb helyzetben még visszamehetünk érte. A 20 páncélzatpontot töltő bónuszoknak viszont szinte mindig jó hasznát vesszük, csakúgy mint a 100 páncélpontot adó védőruhának.
A furcsa mintázatú, esetleg kicsit elálló falrészek mögött titkos szobák lehetnek. Ezeket gránáttal vagy távirányítású bombával fedhetjük fel.
Az ellenséges katonák AI-ja kimerül a felénk rohanva lövöldözésből. Ettől függetlenül veszélyesek, mert idegesítően pontosan céloznak nagyon messziről is. Kerüljük a szemtől-szembeni tűzharcot, mert szinte lehetetlen sérülés nélkül kijönni belőle! Inkább dobáljunk gránátokat, távirányítású bombákat a sarkok mögé. A halálsikolyok elárulják, ha az ellenség kilehelte a lelkét.
A katonák hajlamosak beleragadni a falakba. Ilyenkor örüljünk, és vessünk véget szenvedésüknek leggyengébb fegyverünkkel.
Egyéb esetekben is takarékoskodjunk a munícióval, hiszen nem osztogatja túl bőkezűen a program az utánpótlást. Főleg az automata fegyverek zabálják a lőszert, de a robbanószerekből sincs sosem elég.
Figyeljük a tár állapotát, ugyanis ha harc közben kiürül, sok időt veszthetünk az újratöltéssel. Persze manuális tárcserére nincs lehetőség…
A játék közben felbukkanó szövegdobozok képében kaphatunk segítséget az ellenállóktól, és így értesülhetünk a történet alakulásáról is. Érdemes legalább egyszer elolvasni őket, de az akció részre koncentrálók nyugodtan elolvasás nélkül is folytathatják a játékot.
Időnként belebotlunk haldokló bányászokba, akik szintén szolgálhatnak hasznos információkkal.
Nagyon ritkán élő bányászokkal is találkozhatunk, ők többnyire a segítségünkre sietnek.
A sárga hordókat néhány jól irányzott lövéssel fel lehet robbantani, persze csak biztonságos távolságból. A jutalmunk rejtett átjáró lehet.
A zárt ajtókat kapcsolók nyitják, a kapcsolók pedig általában konzolokon vagy a falon találhatók. Elég közel menni hozzájuk, és a sárga jelzés zöldre vált, jelezve működésünk sikerességét.
A sárga robotokat a Docking Bay szinten távirányítós bombával lehet elintézni.
A mennyezetről lelógó automata ágyúkat inkább kerüljük el, nem sok esélyünk van ellenük.
A tengeralattjárós szinten nem érdemes felvenni a harcot az ellenséges járművekkel, inkább gyorsan süllyedjünk le és ússzunk át alattuk. A halakba viszont így is kell egy-egy torpedó.
A lopakodós szinten mindenképpen kerüljük el, hogy észrevegyenek! Nem könnyű, de meg lehet oldani.
Végül egy kis csalás – játék közben üssétek le a következő billentyűket maximális életerőhöz: #85526# vagy #24559#. Ha pedig maximális páncélt szeretnétek, pötyögjétek be a #86642# kombinációt.
A Red Faction egy izgalmas akciójáték, aránylag egyszerű történettel. Akik kedvelik a stílust, biztosan jól szórakoznak majd a programmal, annak ellenére, hogy a konzol méreteihez, tudásához mérten a nagykonzolokhoz képest kevésbé látványos grafikát kapunk.
Fegyverek:
Stun Baton: az elektromos sokkoló közelharci fegyver, sok hasznát nem lehet venni.
Pistol: alapfegyver, szinte kifogyhatatlan tölténymennyiséggel, így mindig számíthatunk rá. Elég gyenge a sebzése, de viszonylag pontos.
Shotgun: a jó öreg sörétes, közelről halálos, távolra pontatlan, de azért nagyon hasznos
Sniper Rifle: mesterlövészpuska. Az 5-ös megnyomására távcső-módba váltunk, újabb megnyomására lövünk, és egyben visszatérünk normál nézetbe. Ez eléggé lelassítja, és nehézkessé teszi a használatát, pedig egyébként van tűzereje rendesen.
Submachine gun: elég jól használható, de hosszú sorozatokat kell vele lőni, mert nem túl erős. Így persze hamar kifogy a lőszer…
Assault rifle: nagyon erős automata fegyver, és még pontos is.
Raildriver: elég egzotikus fegyver ez a szögbelövő. Hasonlóképpen működik, mint a mesterlövészpuska, de annál sokkal hatékonyabb.
Rocket launcher: az elmaradhatatlan rakétavető. A neve mindent elárul. Jobb, ha nem használjuk közeli célpontok ellen, mert mi is sebződhetünk.
Grenade: a gránát nagyon hasznos, hiszen úgy ölhetjük meg az ellenfeleket, hogy nem is látjuk őket. Csak dobáljuk az áldást a sarok mögé, amíg nem halljuk a halálsikolyukat.
Remote charge: az 5-össel letehetjük a bombát, majd menjünk jó messzire, és az 5-ös újbóli megnyomásával robbantsuk fel. A gránáthoz hasonlóan lehet használni a terep „előtisztítására”.
Riot Shield: ha hiszitek, ha nem, a rohamrendőrök plexipajzsa a leghasznosabb fegyver a játékban! Az ellenfelek nem tudnak megsebezni mögötte, mi viszont üthetjük őket vele, így életerővesztés nélkül győzedelmeskedhetünk. Egyedül akkor van gáz, ha több irányból támadnak egyszerre. Sajnos egy idő után összetörik, ezt a sűrűsödő repedések jelzik előre.
