Most összesített gépismertető lesz, tehát nem csak egy gépről, hanem az
egymásra sokban hasonlító típusokra térünk ki, mivel hogy ez egy
sorozat, a gépek nem fejlődtek rohamléptekkel. És aki esetleg nem tudná,
az első generációban, 1972-ben indult Odyssey sorozatról lesz szó.
lesz szó.
Magnavox Odyssey
Az első típus, a Magnavox Odyssey volt az első otthoni videójáték konzol (megelőzve a Pong gépeket) 1972 augusztusában kerülve a piacra. A konzol fejlesztője, Ralph Baer
már 1966-tól fejlesztette az 1968-ban prototípust kapott gépet. A gép
nem konkrétan beépített játékokkal, hanem az alap áramkört egy
cserélhető nyomtatott áramköri lapka (dióda-tranzisztor logikai áramkör)
vezérelte (a belső logikai és jelgenerátorok, diódák, tranisztorok
összekapcsolásával változott a leadott jel és kimenet).
Körülbelül 10 kártya létezett, amelyen kb. 25-30 játék volt elérhető.
Magnavox Odyssey reklámok és televíziós szereplések (link)
Az Odyssey nem szolgáltatott valódi grafikát (sőt hangnak is szinte
híján volt), ezt a szerepet a játékok mellé adott, tévére helyezhető
színes átlátszó műanyag lapok látták el.
A gép a fekete képernyőn a megjelenített fénypont(oka)t vezérelte, az
aktuális program által meghatározott változók (irány, sebesség,
megjelenítés) szerint.
Tervbe voltak véve az ún. aktív kártyák is, amelyek további
elektronika segítségével plusz beállításokat adtak volna a játékokhoz,
de ezek nem jutottak el a gyártási fázisba.
 |
|
| A Magnavox Odyssey | A játékok “színei” |
A konzol készítője a Pong! konzol megjelenése után az Atari céget
beperelte a szabadalom ellopása miatt (ugyanis a Pong az Odyssey Tennis
játékára hasonlít), majd később sikeresen a többi ilyen céget is:
Activision, Coleco, Mattel…
Később megírta a Videogames: In the beginning című könyvet erről a korai korszakról, a tervezésről, a gépekről (link).
A csomag részét képezték a játékokhoz olykor használatos kiegészítők
is: rulett, kártyák, pókerzsetonok, pontok vezetésére szolgáló füzet,
stb.
Az egyetlen olyan kiegészítő, amely megjelent, a Shooting Gallery elnevezésű, sörétes puska-kinézetű fényfegyver (az első videójáték-fényfegyver), amelyet négy játékkal lehetett használni.
 |
|
| A szabvány vezérlő | A Shooting Gallery fényfegyver |
És íme egy szabadszájú ismertető Angry Video Game Nerd
jóvoltából. A videó magyar felirattal is elérhető az AVGNhunsub.blog.hu
fordítóinak jóvoltából. (Kérdés lehet, hogy miért írom a posztot, ha
van egy ilyen videó, illetve miért linkelem a videót, ha van a poszt. A
válasz: a teljesség miatt oda-vissza.)
Az első Odyssey tehát cserélhető játékokat tartalmazott,
ellenben a sorozat további (szinte mindegyik) tagja immáron dedikált
videójáték konzol volt, vagyis kizárólag beépített játékokat
tartalmazott, bővítési, választási lehetőség nélkül. Hasonlóak a
korabeli Pong konzolváltozatokhoz (abból is volt jó pár, különféle cégek
különféle változatai) bár az elnevezésben nem túlzottan változatosak 🙂
Odyssey dedikált videójátékok
Odyssey 100 (1975)
2 játékot (tenisz és jégkorong) tartalmazó konzol. Baer a fejlődő
integrált technológiát akarta használni a gép képességeinek elérésére.
Először különböző gyártókkal tárgyaltak, amelyek különböző
technológiákat ajánlottak fel. Azonban a gyors piacra dobás érdekében a
leggyorsabb ajánlatot fogadták el, így négy Texas Instrument chip került
bele a korábban használt alkatrészek kiegészítéseként.
A korabeli konzolokhoz képest hátrányban volt: a gépbe épített
irányítópanelek, manuális (nem a képernyőn megjelenő) pontszámolás…
Odyssey 200 (1975)
Az
első verzió továbbfejlesztésének tekinthető, plusz két újabb Texas
Instruments chip beépítésével a tenisz és a jégkorong mellé elérhetővé
vált egy harmadik játék, a Smash.
Némi javulás, hogy egy nagyon alap pontkijelző (nem számmal
kijelzett) is megjelent a képernyőn, valamint elsőként volt elérhető a
két/négy személyes játék is az otthoni konzoloknál.
Odyssey 300 (1976)
Az
Odyssey 200 játékait tartalmazó, de immáron egy chipre integrált
változat (General Instrument AY-3-8500: több Pong-konzolban használt IC,
amelyet direkt ezekre a platformokra – több, mint 20 helyen alkalmazták
– terveztek: rádiófrekvenciás modulátorra volt képes videójelet
küldeni, 6 Pong-változatot).
Az előző Odyssey változattól még a háromfokozatú (Novice, Intermediate, Expert) nehézségbeállítóban különbözött.
Odyssey 400 (1976)
Az
Odyssey 200 változat játékai, kezelőfelülete, de immáron elsőként az
Odyssey konzoloknál volt képernyőn látható számokkal operáló
eredménykijelző, amely csak akkor látszott, amikor a labda nem volt
játékban. Ezt a funkciót egy újabb chip beépítésével érték el.
Ráadásként automata szerválási funkció is beépítésre került, de ezeken
kívül csak a korábbi újabb változatának tekinthető.
Odyssey 500 (1976)
A
kor nagy újításaként a korábban ismert függőleges “lapátok” helyét
egyszerű embermegjelenítés vette át, a játékoknak megfelelő színvilággal
– tehát színes megjelenítéssel. Négy játék volt immáron elérhető, bár a
negyedik foci csak a jégkorong pálya és a squash játék karakterét
ötvözte.
A gép elején két kapcsolóval lehetett állítani a játékokat: az
egyikkel a pályát (bal oldalt fal-squash, középen vonal-tennisz, két
oldalt fal, lyukkal- jégkorong) a másikkal a játékosok alakját lehetett
változtatni.
Odyssey 2000 (1977)
Az
Odyssey 300 fejlesztett változata, 4 fekete-fehér játékkal (a három
ismerten kívül a negyedik az egyjátékos gyakorló fallabda változat
volt).
A korábbi három tekerő gombot egy váltotta fel, szintén beépített formában.
Odyssey 3000 (1977)
Ismét csak egy régi változat újragondolása: ezúttal az Odyssey 2000
került javításra új néven: áttervezett külsővel, a gépről “levehető”
vezérlőkkel. Ez tekinthető az első igazi változtatásnak, hiszen korábban
a külső formája (és a vezérlők kötöttsége) állandónak volt mondható.
Odyssey 4000 (1977)
A
sorozat utolsó, Magnavox név alatt megjelent tagja, amely a korábbihoz
hasonlóan ismét csak kivehető irányítókkal, csak most már joystickok
voltak a korábbi tekerős megoldások helyett. Nyolc színes játékot
tartalmazott, amelyek a tenisz, jégkorong, squash, különféle variációi
voltak.
Odyssey 5000 (prototípus)
Az Odyssey 5000 egy, csak tervezési-prototípus változatig eljutott
konzol volt. 2 újabb fajta chip segítségével 7+2 játékra lett (volna)
alkalmas: különféle variációjú faltörő, flipper, tenisz, kézilabda,
jégkorong program mellett egy tankos és egy helikopteres is szerepelt
volna.
Magnavox 4305 TV (1976-77?)
Egy
nagyon ritka TV, amelybe beépítésre került a cég három játéka, így
lehetőség volt gép nélkül játszani a televízión, sőt mellékelve voltak a
játékvezérlők is.
Phillips európai változatok
A Phillips 1974-ben megvette a Magnavox céget, majd számos
elektronikai terméküket a korábbi Norelco név helyett a Magnavox név
alatt futtatták tovább az Egyesült Államokban. Mindezek mellett korábban
is adtak ki Odyssey terméket, illetve a megvásárlás után is. Lássuk
ezeket:
Phillips Odyssey 200 (1976)
Az amerikai változattal azonos európai licenszelt verzió, csak a márkajelzésben különbözött a Magnavox Odyssey 200 konzoljától.
Phillips Odyssey 2001 (1977)
A
Magnavox Odyssey 4000-hez hasonlatos, de nem joystick-megoldással (mint
ott), hanem a korábban alkalmazott tekerőgombos kivitellel. Kizárólag
európai (nyugat-európai) megjelenésű dedikált konzol.
Három színes játékkal volt ellátva, amelyek azonban csak függőleges mozgást engedtek (az alkalmazott chipek miatt).
Phillips Odyssey 2100 (1978)
Kinézetében
hasonló a 2001 változathoz (ugyanúgy európai), azonban itt már 6 féle
játék különböző variációja volt elérhető (így összesen 23).
Az egyik vezérlő gombjával a játékok közt lehetett váltani, míg a másik vezérlő gombja a játékok resetelését hajtotta végre.
Magnavox Odyssey 2 (1978)
A
Magnavox típusváltása, vagyis a dedikált konzolokról való áttérése. Az
1978-ban megjelent új gép már a Phillips észak-amerikai leánycégeként
tevékenykedő Magnavox terméke volt.
Fontos megjegyezni, hogy Európában Philips Videopac G7000, míg az Egyesült Államokban Magnavox Odyssey² néven ismerték.
A brazil változat Philips Odyssey (1983), a japán kiadás (1982) pedig az “odessei2” nevet kapta.
Az
európai változat (Philips Videopac G7000, vagy csak simán Videopac) nem
volt egyedül; kiadásra került Philips Videopac C52 (francia), Radiola
Jet 25 (francia), Philips G7000 CSV (német), Schneider 7000, és Siera
G7000 (belga) néven is.
A kizárólag európában eladásra került Philips
Videopac G7200 (illetve Radiola Jet27, Schneider 7200) változat
beépített 9 colos fekete-fehér monitorral rendelkezett.
A 7400/7401
sorozat (Philips G7400, Radiola Jet47, Schneider 74+, Siera G7400,
Radiola Jet471…) volt még elérhető az öreg kontinensen, szóval
típusban és névben nem volt hiány (egy komolyabb rajongói oldal itt: link).
Ezek már részben túllépnek az Odyssey gépeken, itt még csak rövid
említés esik róluk (hiszen a Philips Videopac erősen európai konzol, a
márka külön posztot érdemel, átléptek a második generációba).
Ez gép immáron részben számítógépnek is tekinthető (hiszen
alfanumerikus billentyűzettel rendelkezett, programozni is lehetett), de
sokan csak videójáték-konzolnak tekintették. Kb. 70 hivatalos játék,
illetve kb. 20 külsős, illetve házi készítésű játék készült a
Videopac/Odyssey 2 gépekre. A korai időkben zárt rendszerként nem tették
lehetővé a külsős cégeknek a fejlesztést, csak később, amikor már nem
volt olyan sok értelme (1983-as videójáték krízis).
Technikai adatok
Processzor: Intel 8048 mikrokontroller (korai proci:
egyetlen lapkára integrált feladatoptimalizált számítógép), amelynek
sebessége 1,79 MHz volt.
Memória: 64 byte belső processzormemória, 128 byte audio/video memória, valamint 1kByte BIOS memória
Megjelenítés és hangok: Intel 8244 / Intel 8245
(PAL) egyedi áramkör, amely 16 színű színpalettát tett lehetővé, 8 szín
egyidejű használata mellett a 160×200 pixel felbontáson (NTSC
rendszeren).
Lehetőség volt 4 db 8×8 méretű egyedi, egy színű sprite, 12 db 8×8 méretű egy színű karakter használatára.
Ugyanezen chip (gépenként egy volt) látta el a hangok létrehozását is: mono hangok, illetve egy zajgenerátor volt elérhető.
A programok vezérlése a QWERTY billentyűzet és a 2 darab digitális
joystick segítségével történt (amelyek egy gombbal rendelkeztek –
eleinte a géphez kötve, későbbi modelleknél eltávolítható változatban).
Lehetőség volt memóriabővítésre cartridge segítségével, amelyek
léteztek 2, 4, 8 KByte méretben, ezen kívül volt két további kiegészítő
modul: a The Voice, amely javított hanghatásokat és beszédszintetizálást
tett lehetővé, valamint a Chess Module, amely egy külön processzort
tartalmazott memóriával egyetemben – hogy képes legyen a sakkprogram
bonyolultabb számításait elvégezni…
Forrás: Retemu
