Reunion

A XX. század vége felé a Föld bioszférája rohamosan pusztulni kezdett. Az ózonréteg oly mértékben elvékonyodott, hogy a felszín bizonyos területein rendkívül veszélyes szintet ért el a káros sugárzás. A helyzet nagyon súlyos volt, így rövidesen megállapodás született a nemzetek vezetői között, hogy minden erőforrást a bolygó megmentésének szentelnek. Voltak persze akik nem értettek ezzel egyet, de a XXI. század közepe felé már sehol a világon nem fejtettek ki komoly ellenállást a terv megvalósításával szemben, így a teljes irányítás az ENSZ kezébe kerülhetett. A XXII. század elején végre sikerült megfékezni az ózonréteg pusztulását, sőt, egy speciális “ózonpótló” technika segítségével a kialakult hézagok is kezdtek eltünedezni. A helyzet szép lassan normalizálódott, az élet visszatérhetett a régi kerékvágásba. A hatalom továbbra is az ENSZ kezében maradt, és így egy sokkal humánusabb és jobb világ vehette kezdetét a Földön. A fegyvereket – amennyire csak lehetett – megszüntették, az agresszív tendenciákat mutató nemzetekkel az ENSZ csapatok foglalkoztak… 

A Földön hosszú idő után újra béke volt. Ez a hozzávetőleges nyugalom nagyban elősegítette a tudományok fejlődését, mígnem a XXVI. század derekára az “Einstein-i Relativitás Elmélet” és az anti-anyag fizika speciális ötvözéséből megszülethetett egy újfajta űrhajómeghajtás, mely lényegesen lerövidítette a távolságokat. 2568-ban, hat hónapnyi utazás után a “Hermes” elnevezésű szondának sikerült elérnie a Proxima Centauri csillagot, és ezáltal az első ember építette tárgy lett, mely elért egy másik naprendszert. A szonda sebessége megközelítőleg megegyezett a fény terjedési sebességének nyolcszorosával.
Az eredményen felbuzdulva rövidesen két teljesen felszerelt kutatóhajó – az Explorer1 és az Explorer2 – hagyta el a Földet, hogy kolonizálásra alkalmas bolygókat keressenek. 14 évnyi kutatómunka után az “Explorer1”-ről egy vészjelzés érkezett, majd teljesen megszakadt a kapcsolat… Az “Explorer2” sikeresen visszatért a Földre, teljesítette a küldetését, mivel felfedezett néhány lakható, és viszonylag elérhető távolságban lévő bolygót.
2616-ban egy teljesen váratlan és megmagyarázhatatlan felkelés tört ki a Földön. Az emberek érthetetlen módon rendkívül agresszívvé és ellenségesekké váltak, szinte mindennaposak voltak a véres összecsapások. A lázadók egyre nagyobb számban képviseltették magukat, az irányítás kicsúszott az egykori vezetők kezéből. A régi rezsim utolsó határozata az “Explorer 2” vészindítása volt. Az időközben felújított űrhajó 1500 főnyi legénységével sikeresen elhagyta a naprendszert, de rövidesen egy ezidáig feltérképezetlen aszteroidamezőbe keveredett. Az áthaladás közben megsérült a hiperhajtómű és a hibákat a későbbiekben sem sikerült teljesen helyrehozni. Mindezek ellenére a hajó mégis eljutott a célbolygóhoz, mielőtt azonban sikerült volna földetérniük, a hajtómű végképp felmondta a szolgálatot és felrobbant.

Csak nagyon keveseknek adatott meg az űrhajó legénységéből, hogy új hazájukra, vagy ahogy ők nevezték, az “Új Föld”-re léphessenek, és ott új életet kezdhessenek…
Jó pár évtizednek kellett eltelnie, míg az első telepeseknek sikerült az összes nehézség ellenére egy önfenntartó, kényelmi és biztonsági szempontból egyaránt megfelelő kolóniát kiépítenie. A harmadik évezred küszöbén már teljesen megszűntek a mindennapi túlélésért folytatott küzdelmek, az emberek elkezdtek kifelé tekintgetni a világűrbe. Vajon milyen lehet a többi bolygó a naprendszerükben? Van-e rajtuk élet. Képesek lennének-e kolonizálni őket? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták a tudósokat, de a legtöbb emberben mégis egy kérdés motoszkált a leginkább. A jó öreg Föld.
Vajon mi történhetett vele mióta elhagyták, de méginkább az, hogy mi is késztethette őket a hirtelen távozásra??? Nem ismerték a válaszokat, de azt tudták, hogy minden erejükkel a Földet kell keresniük és ha megtalálták, akkor egyesülniük kell vele, hogy az emberi faj még hatalmasabb lehessen, mint ezidáig bármikor…

Valószínűleg senki számára sem lesz meglepő, hogy a kolónia irányítása teljes egészében hősünkre hárul. Világok felfedezése, új kolóniák létrehozása, a régiek fejlesztése, kapcsolatteremtés más békés fajokkal és harc az ellenségesekkel, mind-mind feladataink közé tartozik. A játék egészét tekintve leginkább a “Milleneum”-ra emlékeztet, de a “Deuteros”, sőt a “Dune2” egyes stílusjegyei is megfigyelhetőek benne. Ez persze nem azt jelenti, hogy a programban nincsenek eredeti ötletek, sőt! Inkább úgy fogalmaznék, hogy végre itt egy olyan űrstratégia, mely az előbb említett három nagy alkotás (meg egy rakás kisebb) pozitív tulajdonságait ötvözi magában -a negatívumok nélkül-, és az egész ráadásul meg van fejelve egy csomó új ötlettel, animációval, meg egy remek sztorival.
Egyszóval minden elfogultságom ellenére csak azt tudom írni, hogy a program nagyon jó, és ezzel a véleményemmel valószínűleg nem vagyok egyedül, mivel a legtöbb nyugati újság hasábjain is ez olvasható. És hogy miért is lennék elfogult??? Azt ugye mindenki észrevette, hogy a játék készítői egytől egyig honfitársaink!

Miután végignéztük az intrót és azt is kiválasztottuk, hogy női vagy férfi hőst szeretnénk magunknak, a kolónia irányítóhelyiségében találjuk magunkat. Innen bármikor elérhetjük a legfontosabb helyszíneket, akár a felső menüből kiválasztva, akár az adott helyszínt szimbolizáló tárgyra klickelve. Ez egyébként az egész programra jellemző, azaz egy képernyőn ugyanazt a funkciót többféle módon is el tudjuk érni. Persze azért van olyan eset is, amikor valamit csak a menüsorból tudunk kiválasztani és – habár elsőre egy kicsit bonyolultnak fog tűnni a dolog – egy két apróságtól eltekintve az irányítás nagyon kényelmesre sikeredett.

A választást elősegítendő, a mindenkori menüsor alatt látható üzenetsorban kiválasztás előtt mindig elolvashatjuk annak a helyszínnek a nevét, melyen a pointer áll, kiválasztás után pedig egy bájos női hang el is mondja, hogy hova kerültünk. (Már amennyiben van megfelelő hangkártyánk!) Közvetlenül az üzenetsor mellett a rendelkezésünkre álló pénzmennyiség, valamint a dátum látható. (Egyébként a dátumra való klickelés felel meg az időgyorsításnak) Hogy pontosan mi hol található a képernyőn, valamint hogy melyik ikon mit jelent, arra nem fogok pontosan kitérni, mivel a gép egyrészt kiírja, másrészt elmondja, hogy mi mit is takar valójában. Inkább az egyes helyszíneket fogom részletesebben taglalni, előbb-utóbb úgyis mindenki meg fogja találni, hogy éppen miről van szó.
Mielőtt azonban bármibe belekezdenék, szeretném hangsúlyozni, hogy minden opciót képtelenség lenne leírni (már csak helyhiány miatt is), így ez inkább amolyan elsősegély lesz azoknak, akik nagyon nem boldogultak a játékkal. Igyekeztem mindenhová leírni a számomra fontosnak ítélt dolgokat és tanácsokat, így remélem, hogy azért a tapasztaltabb “Reunionosoknak” is tudok majd némi segítséget nyújtani.

Mindenek előtt tanácsadókat kell felfogadnunk, ezek nélkül ugyanis eléggé meg van kötve a kezünk. A “Commaders” menüponttal kerülhetünk arra a helyszínre, ahonnan a nekünk szimpatikus segítőket megfelelő díjazás ellenében felfogadhatjuk. Ez a díjazás természetesen a képességeiktől függ, vannak olyanok, akiket bagóért be lehet szervezni, a legjobbak azonban olyan magas árat kérnek szolgálataikért, hogy azt a kezdeti időkben szinte képtelenség kifizetni.
Alapvetően négy, egymástól jól elkülönülő csoportra oszthatók tanácsadóink. Minden csoportban három, hozzáértésben nagyon különböző pályázót találunk. Az első csoportban levő emberek gyűjtőneve a “Construction Advisor”, az ő feladatuk a kolóniák fenntartása, valamint új létesítmények létrehozása. A “Development Advisor” a kutatásért felelős vezető, míg a “Space Fleet Advisor” pilótáink munkájának koordinálásában lát el fontos feladatokat. Az utolsó csoport a “Fighting Forces Advisor”, ki a jövőbeni csatáinkat fogja megvívni helyettünk.

Az egyes emberek képzettségét a “Scholary Level” mellett látható érték szimbolizálja, ez alól csak a “Development Advisor” a kivétel, mivel az ő esetében a tudásszint négy különböző tudományágban – úgymint matematikában, fizikában, elektronikában és mesterséges intelligenciában – nyújtott teljesítménye alapján mérhető le.

Miután felbéreltük a nekünk (és pénztárcánknak) legszimpatikusabb tanácsadókat, azok az irányítóteremben szépen fel fognak sorakozni a térképasztal köré, és ezek után már bármikor elbeszélgethetünk velük, csak rájuk kell klickelni. Kikérhetjük véleményüket a dolgok állásáról vagy hogy éppen mire lenne szükségük, és amennyiben fejleszteni szeretnénk képességeiket, úgy akár egyetemre is elküldhetjük őket. Ennek legnagyobb jelentősége természetesen a tudósunknál van, aki esetleg nem elég fejlett fizikából, és így képtelen egy projectet kifejleszteni. Érdemes azonban mérlegelni, az egyetem ugyanis nem túl olcsó dolog, lehet, hogy jobban megéri, ha felfogadunk valaki mást az illető helyére.
Még egy tanács, mielőtt továbblépnénk. A kezdeti időkben nem érdemes minden posztra felfogadni valakit. Ráérünk ezt később is megtenni…

Amennyiben új eszközöket szeretnénk vásárolni (a lézerágyútól kezdve az űrállomásig bezárólag mindent), akkor nincs más dolgunk, mint a “Buy” ikont választani, ahol azután már kedvünkre csemegézhetünk a remek találmányok között. Ha sikerül a játék folyamán az összes felszerelési tárgyat kifejlesztenünk (nem feltétlenül szükséges minden a végigjátszáshoz), úgy 35 különböző berendezés közül választhatunk. Lehetőségünk nyílik az állóképek mellett minden tárgyat 3D-s formában mozogva is megtekinteni, de akinek ennél is több kell, az a képre klickelve egy pár soros leírást kaphat az adott eszközről. Ez annál is inkább fontos, mivel így tudjuk megnézni, hogy az általunk választott tárgy előállításához mennyi és milyen nyersanyag szükséges, valamint természetesen azt, hogy mennyibe kerül.

Az üzlet lebonyolítására hivatott ikonok kétlem, hogy bárki számára nehézségeket okoznának, így ezekkel most nem foglalkozom. Az egyetlen dolog amit itt meg kéne jegyezni, hogyha veszünk valamit, annak előállítása időbe kerül. Ez most így valószínűleg nagyon triviálisnak tűnik, de a későbbiekben például végzetes lehet, ha egy nagyobb mennyiségű vadászgépszállítmányra túl sokat kell várnunk… A lényeg tehát az, hogy osszuk be jól az időnket!

Ahhoz, hogy egy tárgyat le tudjunk gyártani, a legapróbb részletekig ki kell fejleszteni. Hogy pontosan min dolgozzon éppen a tudósunk, azt a “Research” menüben tudjuk beállítani. Az itt látható “fiókok” jelképezik az egyes találmányokat. A disk a már kifejlesztett tárgyakat jelképezi, míg ugyanez egy kérdőjellel arra utal, hogy az eszközt már megszereztük, de még nincs belőle kész prototípus. A csukott fiók villogó fényekkel azt a projectet jelöli, melyen éppen dolgozik a tudósunk. Ha a fiók be van zárva, akkor semmilyen adatot sem tartalmaz, ha azonban nyitva van, akkor arra az “ötletre” már rá lehet ereszteni a tudósunkat, hátha ki tud belőle fejleszteni valamit.

Hogy sikerül-e neki, azt igen hamar megtudhatjuk, mivel csak össze kell vetnünk a monitoron megjelenő szükséges tudásszintet saját tudósunk értékeivel, és amennyiben egyik szám se kisebb a kívánt szintnél, úgy rövidesen meg fog születni egy új termék. Amennyiben valamelyik érték mégis kisebb lenne, akkor jöhet a már jól ismert dilemma: egyetem vagy új tudós? Új ötletek felbukkanásához többnyire azért nekünk is kell tennünk valamit, ugyanis egyszerűen az idő múlatásával csak nagyon ritkán lehet új találmányokhoz jutni.

Mielőtt kitekintenénk a csillagok felé, először saját házunk táján nézzünk szét egy kicsit. Kolóniáinkat bármikor megtekinthetjük közelebbről, ha a “Planet Main” ikont választjuk. Aki játszott már valaha a Dune2-vel, annak nagyon ismerős lesz a látvány. Az épületek, berendezések és egyéb létesítmények mind madártávlatból láthatóak, és mi magunk is ilyen módon tudunk építkezni.

Ha ráklickelünk egy épületre, akkor megtudhatjuk, hogy mennyi áramot fogyaszt/termel, a benne dolgozók számát, valamint azt is, hogy mennyire hatékony a működése. Ha egy létesítmény nem kapja meg a működéséhez szükséges áramot, akkor teljesen leáll, a képernyőn pedig elkezd pirosan villogni. Ilyenkor egy dolgot tehetünk, valamilyen módon új áramforrásról kell gondoskodnunk. A legegyszerűbb, ha felhúzunk egy új erőművet.

A képernyő bal oldalán levő nyilakkal tudjuk kiválasztani, hogy mit szeretnénk építeni, majd a “build” ikon megnyomása után egyszerűen elhelyezzük a kiválasztott objektumot a térképen. Ha egyik épületünket nagyon feleslegesnek érezzük, vagy esetleg valami mást szeretnénk a helyére építeni, akkor a “demolish” ikonnal bármikor eltakaríthatjuk az útból. Természetesen minden új “házért” kemény pénzeket kell fizetni, hogy pontosan mennyit, azt az épület képére klickelve tudhatjuk meg. Vannak olyan létesítmények, melyeket csak más gyárak és üzemek megléte esetén tudunk felépíteni. Ilyen objektum például az űrrepülőtér is, amely nélkül nem tudunk semmit elszállítani a bolygón bányászott nyersanyagok közül. Vannak olyan épületek, melyekből többnyire elég ha egyet, maximum kettőt építünk (pl. command centre vagy radar), de vannak olyanok is, amiből értelemszerűen nem lehet eleget csinálni (pl. lakónegyed, kajagyár). Az egyetlen limit a bányák száma, melyet kolóniánként maximum 9 darabban határoztak meg. Egy bányában csak egy bányászdroid dolgozhat, így a kitermelés mértéke egyedül a működő üzemek számától, na meg a bolygó minőségétől függ.
Ha valahol egy új kolóniát építünk, akkor lényegében ugyanezek az opciók állnak rendelkezésünkre, eltekintve attól az apró eltéréstől, hogy egy új kolóniának az induló költsége 100.000 credit, plusz a “command center” ára. Emellett persze még kb. 200.000 creditet bele kell invesztálni a dologba, ellenkező esetben semmi értelme az egésznek, csak eggyel több a meghódított bolygók száma. Hogy pontosan mikor kolonizálhatunk egy bolygót, arról majd később még szó lesz.

Ugyanerről a képernyőről van lehetőségünk lekérni az adott bolygó adatait a “Planet Information” ikon segítségével. Itt minden minket érdeklő információt megkaphatunk a talajtípustól és a hőmérséklettől kezdve a telepesek (már amennyiben van kolónia a bolygón) számáig. Amennyiben saját kolóniát vizsgálunk, akkor a lakók véleményét is megismerhetjük ténykedésünkről. Ha ismerjük a bolygón lakó fajt, akkor a képükre klickelve róluk is plusz információkat kaphatunk.

Egy ismeretlen bolygóról csak úgy tudunk információt gyűjteni, ha ráeresztünk egy kutatószondát (satellite). Amennyiben nem volt semmi probléma, úgy kis idő múlva ezen a képernyőn megjelennek a begyűjtött információk, úgymint hőmérséklet, mit lehet bányászni, alkalmas-e kolonizálásra stb. Ha alkalmasnak találtatott kolonizálásra, akkor legközelebb, amikor a bolygót megnézzük, megjelenik egy speciálisan erre a célra tervezett ikon (Build Colony), aminek a használata ugye magáért beszél.

Hasonlóképpen lehet bányászállomást (Miner Station) is bolygók felszínére helyezni. Amennyiben a bolygó már lakott volt, akkor a normál szatelit megsemmisül amikor megpróbál behatolni a légkörbe. Ilyenkor jön be a képbe a majd előbb-utóbb kifejlesztésre kerülő “spy satelite”, ami kifejezetten a lakott bolygók feltérképezésére szolgál. Ennek segítségével akár ellenséges bolygók adatait is megtudhatjuk.

Van még egy érdekes szerkentyű, amit csak a játék utolsó harmadában lehet kifejleszteni, és ez a “spy ship”, azaz kéműrhajó. Ez a szerkezet ellenfeleink hadipotenciálját hivatott felmérni. Miután sikeresen rászabadítottuk valakire, szintén a “Planet Information” képernyőn a bolygólakó faj képére klickelve, pontos adatokat kaphatunk ellenségünk földi és légi haderejéről. A legfontosabb dolog ezen a képernyőn mégis a végére maradt, és ez nem más, mint az adózás beállítása.

Nagy játék ez, amivel a pénztárcánkat tudjuk kibélelni, esetleg a népszaporulatot egy kicsit visszafogni, vagy pont az ellenkezőjére utazni, és a bevándorlók számát megdobni. Azt, hogy az emberek hogyan viseltetnek irányunkban, véleményem szerint két dolog határozza meg. Egyfelől, hogy mekkora az adó, másfelől, hogy mindent megkapjanak, amit kérnek. Minél többen vannak egy kolóniában, annál több pénzt lehet kaszálni, sajnos viszont annál jobban is sír a szájuk mindenféle speciális, jó drága épületért…

Kezdetben “New Earth”-on kívül két bolygót ismerünk a naprendszerben. Ezek a Klatoo és a Zeus. Az idő múlásával folyamatosan fedezik fel az új bolygókat, de ez csak a játék elején – pontosabban szólva az első naprendszerben – megy ilyen egyszerűen, a későbbiekben, akárcsak a találmányok esetében, tennünk kell valamit, hogy felfedezhessünk egy új bolygót. A csillagtérképen (Starmap) egyszerűen csak rá kell klickelni, hogy melyik bolygóra, vagy azon belül melyik holdra vagyunk kíváncsiak és máris megnézhetjük a rendelkezésre álló információt.

Ha majd lesznek űrhajóink, akkor hasonló módon közlekedhetünk a bolygók között, azzal a különbséggel, hogy nem a “look”, hanem a “move” ikont kell választanunk. Ha megfelelő módon előrehaladtunk a játékban, akkor természetesen más naprendszerekbe is át tudunk majd vándorolni, hogy ott folytathassuk a Föld keresését.

A Reunionban, ellentétben más hasonló játékokkal, nem egy-egy űrhajót kell irányítanunk, hanem inkább flottákat. Persze lehet, hogy a “flotta” szó egy kicsit túlzás bizonyos esetekben, de mindenképpen különböző célú hajócsoportokról van szó. Hogy pontosan milyen egységeink vannak, azt a “Ship Info”-val tudjuk megnézni. A képernyő bal oldalán sorakoznak egységeink, jobb oldalt pedig az éppen aktuális egység paramétereit láthatjuk, beleértve, hogy hol van éppen az a squadron, és hogy valójában miből is épül fel.

A színeknek és a formáknak egyaránt nagy jelentősége van ezen a képernyőn. A piros egység mindig a hadsereget szimbolizálja, a zöld kalózokat, a kék kereskedőket, a szürke pedig szatelit-hordozókat. Hasonló fontosságú az egyes egységek alakja is. Ha félkör alakú a szimbólum, akkor valamelyik bolygó felszínén tartózkodnak hajóink, ha félkör felett egy görbe nyíl, akkor orbitális pályán, ha pedig egyszerűen csak egy nyíl, akkor éppen úton vannak valahová. Itt tudjuk megtekinteni az adott bolygó szárazföldi egységeit is.

Amennyiben új flottát akarunk létrehozni, úgy a “New Unit” opciót kell választanunk. Először meg kell határoznunk az új “társaság” nevét, majd pedig a típusát. Ez lehet:

– Satellite Carriers – Csak szatelitek hosszú távú szállítására alkalmas.
– Trade Groups – Kereskedőhajók csoportja. Mivel a termelés teljes egészében “Új Föld” központú, ezért elsődleges feladatuk, hogy a kolóniákon és más bányászbolygókon kibányászott nyersanyagokat az anyabolygóra szállítsák.
– Army Groups – A hadsereg. Alapvetően két fontos részre bomlik, a légierőre, valamint a szárazföldi erőkre.
– Planet Forces – A bolygók védelmi alakulatai

Egy meglévő egység összetételét a “Group” ikon segítségével tudjuk megváltoztatni. Természetesen egy egységbe csak a típusának megfelelő hajókat és fegyvereket tudjuk belerakni, így például kereskedőhajók közé ne is próbáljunk meg hadihajót beleerőltetni. Egy csoportba maximum négyféle hajót rakhatunk, négy különböző típusú fegyverrel. Ez alól csak a hadseregünk a kivétel, ott ugyanis egy csoporton belül vannak a szárazföldi és a légi alakulataink.

Kereskedőhajóink rendelkezésre álló raktere összeadódik, így ha keveseljük a kapacitásunkat, egyszerűen csak építenünk kell még egy teherhajót és azt berakni a többi mellé. A nyersanyagokat a “Transfer” ikon segítségével tudjuk áramoltatni rakterünk és a felszín között, de természetesen ez a funkció csak annál a csoportnál működik, ahol tényleg van raktér. Mivel a különböző eszközök gyártása kizárólag az “új föld”-i üzemekben történik, az egyéb nélkülözhetetlen felszerelési tárgyakat – valamint fegyvereket – is az előbb említett módon tudjuk eljuttatni kolóniáinkra.

Bármilyen egységünket a “Control Panel” segítségével tudjuk irányítani. A legfontosabb a “Launch Lever”, mely a pilótafülke bal szélén található kar, ez az egyetlen opció ugyanis ami csak innen érhető el. A le és felszállás irányítására hivatott, minden más űrhajóval kapcsolatos dolgot valamelyik másik menüből is kezelhetünk. Természetesen az irányítófülkében azért egy kupacban vannak a legfontosabb dolgok, így az előbb leírtak ellenére is érdemes megtanulni, hogy mi micsoda (kb. 2 perc alatt mindenkinek sikerülni fog).

Ha netalántán nézeteltéréseink akadnak más fajok képviselőivel (és a későbbiekben bizony sűrűn lesznek ilyen nézeteltéréseink), akkor sokszor nincs más megoldás, mint harcolni. A háborúk alapvetően két részre oszlanak, a földi csatákra, valamint az űrcsatákra. Ez utóbbi egyébként a program leglátványosabb része, mivel harc közben rengeteg, különböző remek hangeffektekkel feldobott animációt láthatunk, természetesen az eredmény nyomonkövetése mellett. Túl sok dolgunk az űrcsatával amúgy sincsen, hiszen az egészet elvégzi helyettünk katonai tanácsadónk.

Kezdetben úgy gondoltam, hogy leginkább az “amelyik félnek több űrhajója van, az győz” alapelv érvényesül, később azonban megváltozott a véleményem. Természetesen sokat számít a számbeli fölény, de nagyon nem mindegy, hogy melyik hajóból és fegyverből van nekünk több, mint az ellenfelünknek. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy minden létező fegyvert megszerezzünk magunknak, mivel mondjuk “Starfighter” nélkül akár lehet tíz csillagrombolónk is, teljesen esélytelenek leszünk egy komolyabb csatában.

Ugyancsak nagyon fontos, hogy hajóinkat a maximális fegyverzettel szereljük fel, ellenkező esetben a Morgulok össznépi kacsavadászatot tarthatnak, még akkor is, ha esetleg mi volnánk többen…

A földi csata a Dune 2 stílusában zajlik. Kihelyezett egységeinket külön-külön is irányíthatjuk, mozoghatunk velük, vagy célpontot adhatunk nekik. Egy-egy egység természetesen több repülőből vagy tankból állhat, hogy pontosan mennyiből, azt a “Pcs” melletti számból tudhatjuk meg. A másik érték, azaz az “Str”, az egység támadóerejét szimbolizálja, amit a program a felszerelt fegyverek mennyiségéből és minőségéből számol. Ellentétben az űrcsatával, amennyire csak pénztárcánk engedi, mindig érdemes a legújabb rendelkezésünkre álló haditechnikát felsorakoztatnunk, mivel például repülőgépek ellen csapatszállítókkal teljesen reménytelen harcolni. Ha ezt mégsem tudjuk megtenni, akkor jöhetnek a különböző taktikák az erősebb fegyverek bekerítésére vagy más módon történő legyőzésére.

Van még egy helyszín, amiről eddig egy szót sem szóltam, holott a fontossága miatt nagyon megérdemelné.

A Reunionban “Space Local”-nak hívják, de az egyszerűség kedvéért mi csak maradjunk meg a kocsma elnevezésnél. Talán az egyik legfontosabb hely, nagyon sűrűn kell ellátogatnunk egy italra ide. Mindenkivel érdemes sokszor elbeszélgetni, mert jó pénzért előbb utóbb kipöntyögnek valamilyen fontos információt. Ahogy haladunk előre a játékban, újabb és újabb “versenyzők” érkeznek a bárba, és természetesen mindegyikőjüknek megvan a maga szerepe a történetben. Van olyan, aki jó pénzért, esetleg a haszon egy bizonyos százalékáért hajlandó kalózakciókat végrehajtani, egy másik fickó viszont kemény százezrekért akár a világ másik végébe is elmegy kémkedni nekünk. Helyenként a történet fonala is a bárban folytatódik, így ha nem látogatjuk meg “barátainkat”, sokáig egy helyben topoghatunk!

A leírtakon kívül még rengeteg ikon van amiről nem beszéltem, de ezek jelentése többnyire nagyon egyértelmű, így nem érdemes túl sokat beszélni róluk. Ilyen például a “Messages”, melynek segítségével az elhangzott üzeneteket nézhetjük vissza, vagy a “Main Computer”, mely egy adatbázist szolgáltat az ismert és kevésbé ismert bolygókról, valamint az ellenséges vagy saját kolóniákról.

Hát ennyi lett volna. Nem tartom kizártnak, hogy a következő számban lesz még egy cikk, amely kifejezetten tippekkel és egy teljes végigjátszással fog foglalkozni, mivel a játék (szerencsére) van annyira komplex, hogy helyenként igencsak nagyokat lehet koppanni benne. Én kb. 15-ször kezdtem újra az egészet, mire sikerült úgy gazdálkodnom, hogy minden szükséges nyersanyagból elegendő mennyiségű állt a rendelkezésemre, kolóniáimat a legoptimálisabb időben a legoptimálisabb helyre építettem, a felmerült ötleteket mind sikerült kifejlesztenem és ezzel egyidőben még egy ütőképes flottát is működtetni tudtam.

Nagy a kihívás, végig oda kell figyelni, hogy mikor mire költjük a pénzünket. Ahogy fejlődünk, a legégetőbb probléma már nemcsak a pénzhiány lesz, hanem bizonyos nyersanyagok – például az energon – hiánya. A játék vége felé – amikor már dúskálhatunk a milliókban – fogunk ráébredni, hogy valójában milyen nagy kincs is az idő. Még fel se eszméltünk az egyik támadásból és már ott is a következő.

Az egyetlen szépséghiba, hogy miután sikerült lenyomnunk egy faj teljes űrflottáját, akkor az olyan, mintha kiütöttük volna őket. Hiába van még három működő kolóniájuk – beleértve a fővárost is – többet már nem fogunk felőlük hallani az űrben. A földi erőiket szintén nem reprodukálják, így egy idő után olyan, mintha feladták volna a küzdelmet és emelt fővel várnák a teljes megsemmisülést. Ez azonban senkit se keserítsen el komolyabban, mivel igencsak meg kell küzdenünk azért, hogy egyáltalán egy ellenséges kolóniát támadhassunk. Ott meg azután valószínűleg igen hamar taccsra fognak tenni, úgyhogy fogcsikorgatás az lesz bőven, nem kell aggódni. Irányítás szempontjából az egész játékban számomra egyetlen funkció hiányzott, és ez a kolóniáink közötti váltogatást segítő ikon. A nyolcadik benépesített bolygó után ugyanis némileg kezdett idegesítővé válni, hogy folyton a csillagtérképen kell keresgélnem a kolóniáimat. Volt olyan is, amiről e funkció hiányában nemes egyszerűséggel elfeledkeztem. Pedig egész kellemes kis bolygó volt, egy rakás energonnal…

Ezek a hiányosságok azonban csak apróságok és én továbbra is csak azt tudom mondani, hogy a játék nagyon szuper! Le a kalappal előttetek srácok!!! Azt hiszem, mindannyian nagyon várjuk a folytatást…