Mindenki életében kell egy kis ritmus, hogy ütemesebben haladjunk tovább, hogy legyen olyan muzsika, ami megízesíti mindennapjainkat, s hogy végül elérkezzünk a ritmusok paradicsomába…
A Nintendo berkeiben készült Rhythm Paradise, hasonlatosan a többi kiotói cég által fejlesztett játékhoz, hűen tükrözi a profizmust, és hozzáértést, a zenéhez, fitneszhez, és mindenhez.
Mikor megemlítettem, hogy mindennek a ritmus az alapja, nem vicceltem! A Rhythm Paradise-ban különböző feladatokat kell végre hajtanunk, különböző stílusban, de egy valami mindig közös bennük: a marokkonzol ceruzáját kell ütemre használnunk, melynek hatására teljesítjük az adott feladatot.
Először is elárulom a működés mikéntjét. A Nintendo Ds mindkét oldalát használatba vesszük, de csak a bal oldalt fogjuk “nyomogatni” is. Míg a jobb oldalon megfigyeljük, hogy mely feladatot, és hogyan kell teljesítenünk, addig a balon megjelenik egy kis fekete korong, üres középponttal. A korong belseje, és fekete része is egy-egy mezőt jelent, amit ha megérinünk a ceruza végével, különböző cselekvést érhetünk el vele a játékban. Ezt kell majd a leírtak alapján ritmusra nyomkodni, és váltogatni az éppen futó minijáték elvárásainak megfelelően. Egyszerű, ugye?
A Rhythm Paradise során, több mint 40 minijátékkal találkozhatsz, illetve ha a több játék összevonását is számoljuk, akkor 50 alkalom adódik rá, hogy megcsillogtasd ritmusérzékedet. Szinte mindegyik hasonló megközelítésű és felépítésű, a leghétköznapibb cselekvésektől az extrém helyzetekig, de egy közös bennük: a DS ceruzával és a már említett kis koronggal mindegyik áthidalható.
A ceruza felhasználásnak ezt a fajtáját vagy százféle módon alkalmaztatják velünk, hiszen bár csak 50 kreatív alkalmazás van, garantálom, hogy senkinek sem fog mindegyik elsőre sikerülni. Sőt. Vegyük példának a farmeres részt. A zöldségeket kell kiszedni a földből, majd miután felhúztuk őket, és a levegőbe repültek, tovább kell ütnünk. Ez két mozdulatot igényel, az első nyilvánvaló, ám a második elütésnél a ceruzával némileg ellentétes mozdulatokat kell tennünk, és az efféle váltás furcsának tűnhet, belekeveredik az ember, főleg egymás után sokszor véghez víve ezt.
A képi megjelenítés azonban nem az elsődleges segítség, amelyet a játékmenet során felhasználhatunk a boldogulásunkra. Ami még ennél is fontosabb, az a hangjelzések segítsége. Bizony, a Rhythm Paradise-ban a vizuális jelzések csupán második helyre csúsznak, és az elsődleges jelleget az audio szerzi meg magának.
Remélhetőleg mindenki rájött már, hogy nagyon sok múlik a megfelelő időzítésen, és a megfelelő mennyiségű gyakorláson, nagyjából a siker, avagy a bukás útja áll előttetek. A grafika marokkonzolhoz képest mérten tűrhetően hat, természetesen a hardverképességnek megfelelően ne is várjuk HD szintű megjelenítést, de a saját mértékéhez képest vállalható. A hangok az mellett hogy szerves, és kötelező részét képviselik a játékmenetnek, bele is illenek az összképbe, nem idegesítőek, inkább megszokhatóak.
Csak ismételni tudom magam mindenki számára, hiszen egyetlen fontos dolog van a Rhythm Paradise esetében: ha tulajdonodban van egy DS, és némi szórakozni vágyás, indítsd el a játékot, ceruzát készíts, elmét élesíts, ritmust gyorsíts…jön az ütem!
