Ha röviden kell összefoglalni, akkor tipikus Ridge Racer next-gen szinten.
Ritka, hogy egy újonnan induló platformnál már rögtön a debütkor olyan minőségű játékot raknak le az asztalra, ami sokáig megállja a helyét, márpedig a Project Gotham Racing 3 igencsak feladta a leckét. Azonban megérkeztek az első komoly trónkövetelők, és nagyon jól felveszik a kesztyűt. Sokan talán megütköznek a két játék összehasonlításán, de ne feledjük el, hogy mindkettő tulajdonképp az arcade autós kategóriát képviseli. Na és éppen ez az, ami miatt a Ridge Racer 6 szimpatikusabb, ugyanis a PGR 3 – azon túl, hogy nagyon jó és látványos játék – túlságosan is komolyan veszi magát, míg a Namco játéka megmaradt annak az őrült, féktelen száguldásnak, ami eddig is volt.
A játék a sorozat megszokott jegyeit hozza, a szokásos csúsztatásos (driftelős) versengési stílust erőlteti, de távolról sem lehet egyszerű portnak, vagy klónnak mondani, ez egy teljesen új rész. Ráadásul először tört ki a PlayStation fennhatóság alól, ugyanis az előző részek mind csak a Sony masináira jelentek meg a játéktermi változatok mellett (ugyan jelentek meg részek N64-re és DS-re is, ezek inkább „mellékrészek”, sem mint igazi folytatások).
Az RR6 hozza az elvárható következő generációs szintet mind látvány, mind játszhatóság terén. Már az intró igen látványos (Namco minőség), megadja az alaphangot, de azért megemlítendő, hogy a PS1-es RR Type 4 bevezető képsorainak hangulatát továbbra sem sikerült túlszárnyalni. A játék gyönyörű nagyfelbontású textúrákkal operál, az autók majd lemásznak a képernyőről (természetesen HD erősen javallott, de ez szinte már alap), nagyon messzire ellátni (nincs pop-up), és a kameramozgás sem akad be egy pillanatra sem.
A nitró használata a legutóbbi, PSP-s epizódot idézi: három ellőhető palackunk van, melyeket menet közben is tölthetünk a csúsztatásokkal. Összesen mintegy 230 versenyben vehetünk részt, a pályák számát tekintve viszont éltek egy kis tükrözéssel illetve trükközéssel a készítők. Vannak ugyanis olyan versenyek, ahol egy már ismert pályán kell fordított irányban mennünk, akad rá példa, hogy csak bizonyos szakaszok változnak, vagy épp a napszakokkal variálnak a designerek. Akárhogy is, elég változatosak a betoncsíkok, nem válnak egyhamar unalmassá, ráadásul a játékmenet sem feltétlen lineáris, mert különféle elágazásokon mehetünk a végső cél felé, igaz a teljes siker érdekében célszerű minden versenyt lenyomni. Vezethető járgányból 130 darab áll rendelkezésre (némi csalás itt is van: osztályonként 5-6 típus van, ezeken belül több festéssel is akad egy-egy verda), és vannak az Marketplace-ről letölthető darabok is. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy az online módusz is remek, játszhatunk más sorstársainkkal, de feltölthetünk időeredményeket, saját Ghost Datát is.
Összefoglalásul: az RR6 tipikus arcade autós őrület, mivel jól ismerjük a sorozatot, és tudjuk, hogy nem tör komoly szimulátor-babérokra, megbocsátható a béna ütközésmodell, ez most itt nem erről szól. Viszont egy jó tanács: mindenképp a Burnout Revenge előtt szerezzük be, mert noha a játék remek, ha abba belefogunk, más már nem fog érdekelni minket ezen stíluson belül egy ideig.
