A Rise of the Nations (RON) alapvetően két korábbi program igen kellemes ötvözete. Első ránézésre is megállapítható, hogy sokat örökölt az Age of Empires (AOE) sorozatból, míg az emberiség szinte teljes történetét átfogó korszakok egyértelműen az Empire Earthből (EE) valóak. Függetlenül az elődöktől, még ha ránézésre csak egy klónnak látszik a RON, rengeteg kisebb-nagyobb újítás található benne, ami miatt még a veterán AOE és EE játékosoknak is fel kell frissíteniük a tudásukat. Elöljáróban azt el kell mondani erről a programról, hogy figyelmünket az új funkciók miatt még több dolog között kell megosztani, mint az elődöknél.
Az elkövetkező oldalon egy nagy adag tipphalmazzal találkozhattok, amelyet igyekeztem úgy összeállítani, hogy mind a profik, mind a stílusban kevésbé jártas, ám a RON-nal szimpatizáló játékosok számára hasznos legyen. Már most leszögezném, hogy a játék jellegéből adódóan nem lehet lépésről-lépésre receptet adni a győzelemhez, és nincs univerzális nyerő stratégia sem.
A kezelésről
Akár a gép ellen, akár hús-vér játékosok ellen játszunk, rendkívül fontos, hogy olajozottan tudjuk kezelni a játékot – ami természetesen gyakorlást igényel. Elsőként tekintsük át – és ha szükséges, változtassuk is meg – a hotkey-listát. A legfontosabbak az épületet és a várost kiválasztó gyorsbillentyűk, valamint az éppen pihenő dolgozók kiválasztására szolgáló gombok. Mivel már egy kisméretű pályán is elég nagy a kavalkád, ezek nélkül hosszú másodpercekig eltart, míg mondjuk megtaláljuk a fejlesztésekre szolgáló könyvtárat, az egységeket gyártó épületeket, esetleg a frissen megjelent munkásunkat. Márpedig amíg kutakodunk, az élet nem áll meg – a gép és a rutinos játékosok kellemetlen meglepetéseket okozhatnak, amíg mi a kereséssel vagyunk elfoglalva. Egy nagyobb csata közben meg az embernek nincs ideje elcsászkálni, hogy mondjuk elindítson egy új kutatást – egy hotkey-vel viszont anélkül választhatunk ki egy épületet, hogy elhagynánk a csaták színhelyét. Kellő gyakorlottsággal a fontosabb parancsokhoz tartozó billentyűket is megtanulhatjuk, ami tovább javítja reakcióidőnket.
Gép ellen játszva ne szégyelljük levenni a sebességet – akár néha még a leglassabb fokozatra is kapcsolhatunk, ha kicsit bonyolódnak a dolgok.
A másik hasznos dolog a minitérkép, amelyen ugyanúgy kiadhatunk parancsokat, mint a főképernyőn. Egységek útvonal-meghatározására vagy a térképen való gyors mozgásra ideális, használjuk bátran.
Aki talán legyint e sorok elolvasása után, annak érdemes elgondolkodnia azon, hogy vajon miért vannak a játékban olyan egyjátékos challenge missziók, ahol a gép a játékos reakcióidejét és gyorsaságát méri…
Végül, de nem utolsó sorban a főképernyő jobb alsó részén lévő információs panelre (data display) hívnám fel a figyelmet. Ez többféle módban is működhet (alatta ott a választó gomb), például megmutatja az egyes épületekben még kifejleszthető technikákat, csapataink létszámát vagy akár a játékban lévő birodalmak által elfoglalt területek nagyságát is.
A városokról
Első ránézésre a RON-ban szereplő városok az AOE town centerére emlékeztetik az embert, ami abból a szempontból igaz is, hogy csak innen juthatunk dolgozókhoz. Azonban a hasonlóságnak itt vége is. Minden egyes városnak van egy vonzáskörzete, amelyen belül helyezhetjük el a civil (farm, templom, egyetem, piac) épületeinket. A városok csak korlátozott számú épületet engedélyeznek számunkra – például minden településen csak 5 farmunk, 1 templomunk és 1 egyetemünk lehet. Vannak olyan épületek is, amelyek nem kötődnek városokhoz – főként a katonai jellegű létesítményekre (kiképzőközpontok, erőd, őrtorony, repülőtér) igaz ez. Ezeket – országhatárunkon belül – oda építjük, ahova csak akarjuk, és annyi lehet belőlük, amennyit fel tudunk húzni. Azért ez utóbbira van korlátozás: minden épület esetében igaz az, hogy felépítésükhöz egyre több nyersanyagra van szükség, ahogy több és több van belőlük a birodalmunkban. Ezért törekednünk kell arra, hogy mindent a lehető legjobb kihasználtsággal üzemeltessünk. Ha egy katonai épületet már nem használunk (mert esetleg túlságosan távol van az akciók színhelyétől, és az ott kiképzett katonák csak hosszú idő múlva érnek a célponthoz), jobban járunk, ha lebontjuk, és egy célszerűbb helyen építjük fel. Valamennyi nyersanyagot visszakapunk, és nem kell sok időt várni az erősítésre sem.
Az építkezéseknél még 2 dolgot érdemes figyelembe venni:
– A nyersanyagokat a dolgozóink nem hordják be a városba, ezért nem muszáj például a farmokat/fatelepeket/bányákat közvetlenül a település mellé építeni.
– Azok az épületek, amelyek növelik a termelés hatékonyságát (granary – kajatermelés; lumber mill – fakitermelés; smelter – fémbányászat) csak a városhatáron belül termelő épületekre fejtik ki áldásos hatásukat. Egyetlen kivétel ez alól az olajfinomító (refinery), amelyből minden egyes darab az összes olajkutunk termelését növeli, ráadásul a hatásuk összegződik is.
Mindezek után már nem meglepő, hogy a csaták során érdemes törekedni arra, hogy minél több városunk legyen. Ez nemcsak a nyersanyag-kitermelés miatt fontos, hanem azért is, mert ez által birodalmunk területét is növelni tudjuk. Városaink számát az általunk kifejlesztett civil (könyvtár – civic techek) technológiák limitálják, ha nem tudunk újat építeni, fejlesszünk egy szintet. Nyersanyagtermelés szempontjából egyébként 3-4 város már elegendő szokott lenni, ezeket maximumra felfejlesztve erős gazdaságunk lehet.
Városok elfoglalása
Városok építésénél egy jobb dolog van: azok elfoglalása másoktól. 🙂 Ez nem túlságosan bonyolult dolog, pusztán a várost jelképező központi épületet kell „lerombolni”, azaz 0-ra vinni az erejét, és elkergetni a védőket a környékről. Ha ez megvan, akkor gyalogosainkkal meg kell közelíteni, mire elindul egy számláló – a városra kattintva látható – mutatva, hogy mennyi idő múlva kerül teljesen uralmunk alá (asszimiláció, akár a Borgoknál ). Amint az idő lejár, a város teljes mértékben a mi uralmunk alá kerül. Ezután ne felejtsük el 2-3 munkással feljavítani a települést (ez nem automatikus), ellenkező esetben ellenfeleink egy óvatlan pillanatban egy-két lövéssel visszafoglalhatják azt.
Ostromra egyébként feltétlenül vigyünk katapultot vagy ágyút – ezek nélkül igen komoly veszteségeink lehetnek, amíg sikerül legyűrni az ellenállást, ráadásul az ellenfélnek bőven van ideje ellentámadást indítani, és az ostromló csapatainkat megszorongatni. Azt se felejtsük el, hogy a városok kezdettől fogva rendelkeznek némi védelemmel, ami ráadásul erősödik, ha a környéken dolgozó parasztok is bemenekülnek előlünk.
A hódítást az is nehezíti, ha van a környéken templom – ez ugyanis növeli a város erejét. Ezért ostrom előtt érdemes lerombolni „isten házát”, és természetesen saját veszélyeztetett településeink mellé építeni belőle egyet.
Érdemes még megjegyezni, hogy a városhoz tartozó civil épületek automatikusan átállnak hozzánk, így ezek lerombolásától tartózkodjunk, ha foglalni megyünk. A katonai épületek viszont maradnak az eredeti tulajdonos birtokában, tehát ezeket ne kíméljük.
Az országhatárról
Birodalmunk területe több szempontból is befolyásolja a játékot.
– Csak az általunk uralt földön építkezhetünk – így az olyan AOE-ben bevált trükkök, mint például az őrtorony lerakása az ellenfél gazdasági épületeinek közelébe, itt nem működnek. Az egyetlen kivétel a kereskedőink (merchant) kitelepítése a ritka nyersanyagok (rare resources) mellé, ezt megtehetjük határunkon kívül is. Másrészről saját határainkon belül előnyben vagyunk az ellenféllel szemben. Ha ugyanis az őrtoronyban egy nemzet kifejlesztette a megfelelő technikát, akkor területén az ellenséges egységek (és épületek is) folyamatosan gyengülnek, azaz életerejük csökken (attrition damage), kivéve, ha a siege factoryban építhető ellátó (supply) egységek vonzáskörzetében vannak. A „lerongyolódás” sebessége további fejlesztésekkel vagy csodák (pl. Kremlin) megépítésével fokozható, illetve befolyásolják a választott nemzet tulajdonságai is – például az oroszok esetében az ellenfelek +100% attrition damage-et kapnak (Napóleon és Hitler is tapasztalta ezt ). Ez lehetőséget ad olyan stratégiák alkalmazására, mint például az ellenséges hadsereg kifárasztása – még a legerősebb sereg is nagy veszteségeket szenved szinte támadás nélkül is, ha ellátó kocsija nincs vagy esetleg megsemmisül. Ezek után gondolom, az nyilvánvaló, hogy nagy portyákra nem szabad elindulni eme utánpótlást biztosító egységek nélkül. Az attrition damage szabálya egyébként valamennyire csökkenti az RTS-ekben gyakran használt korai lerohanás (rush) jellegű taktikákat multiplayer esetén, hiszen a védő előnyben van. Persze azért védekezésre mindig legyen egy-két kisebb csapat – önmagában az attrition nem tud megállítani egy sereget.
– Birodalmunk területe befolyásolja az adókból befolyó pénz (wealth – lásd a nyersanyagoknál) nagyságát is. Minél nagyobb területet uralunk, annál jobban jön a lé.
A triviális megoldáson kívül – azaz városok építése a határhoz közel – jó néhány egyéb módon tolhatjuk kijjebb határainkat:
– templomok és erődök (fort) építésével. Ez utóbbiakat városhatáron kívülre is telepíthetjük.
– egyes csodák (wonders) is növelik határainkat (pl. Temple of Tikal, Eiffel tower).
– a gems (ékkövek) ritka nyersanyag megszerzésével.
Ha már szóba kerültek a ritka nyersanyagok, beszéljük meg ezt is. Minden térképen találhatunk elszórva ilyen objektumokat – például láthatunk fűszert, papiruszt, gyémántokat vagy dohányt. Ezek mindegyike valamilyen pozitív hatást gyakorol nemzetünkre – van, amelyik csökkenti bizonyos egységek/épületek gyártási költségeit, némelyik folyamatos bevételt ad valamelyik nyersanyagból, stb. Ahhoz, hogy ezeket megszerezzük, egy kereskedőt (merchant) kell odaküldenünk (a piacon – market – képezhetünk ki egyet). Miután a kufár felépítette mellé a boltját, már miénk is a nyersanyag, és automatikusan jön az áldás. A kereskedőkre nem vonatkozik az attrition damage szabálya, tehát bárhol építhetnek, ellenben eléggé sérülékenyek, és akár egy gyengébb csapat is simán eltakaríthatja őket, ezért csak biztonságos helyre érdemes menni velük. Egyes nyersanyagok egyébként csak a játék közben, bizonyos korokat elérve jelennek meg a térképen – ilyen például az alumínium vagy az urán.
A térképen még elszórva találunk romokat (ruins) is. Ha ezeket megközelítjük egy katonai csapattal (például egy felderítővel), egyszeri nyersanyagbónuszt kapunk, majd a rom ezután eltűnik. Bár a jutalom nagysága nem túlságosan nagy (néhányszor 10 egység szokott lenni), a játék kezdeti szakaszában érdemes levadászni ezeket, mert ilyenkor minden morzsa jól jön.
Nyersanyagok
Mint a legtöbb hagyományos RTS esetében, itt is vannak alapvető nyersanyagok, amelyek szükségesek épületeink és katonáink létrehozásához. Mielőtt részletesen nagyító alá vennénk az egyes anyagokat és azok felhasználási módját, ismerkedjünk meg a RON egyik újításával, ami a „commerce limit” névre hallgat, és játék közben a képernyő jobb felső sarkában van kijelezve. Ez nem más, mint egy felső határ, ami azt szabályozza, hogy a nyersanyagokat maximum milyen sebességgel tudjuk kitermelni. A sebességet alapvetően az határozza meg, hogy hány dolgozónkat állítottuk az adott anyag kitermelésére. Azonban ha elérjük a commerce limit által meghatározott maximumértéket egy nyersanyagnál, akkor egy új munkás beállítása már nem jár semmilyen előnnyel – ezt jelzi az adott nyersanyag villogó sárga színe is. Ilyenkor érdemes embereinket átcsoportosítani. Például ha azt látjuk, hogy a kajatermelés maximum van, akkor állítsuk át egyik farmerünket mondjuk favágásra vagy bányászatra, illetve – főként a játék kezdeti szakaszában – növeljük meg a commerce limitet. Ezt az alábbi módokon tehetjük meg:
– a könyvtárban a „commerce” kategóriába tartozó tudományok kifejlesztésével. Ez a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb mód.
– meglepetés : egyes csodák megépítésével (a csodák többnyire csak egy adott nyersanyag limitjét növelik, például a piramis a kajára van hatással) is mehet feljebb a határ.
Fontos megjegyezni: a commerce limit nem a raktározható nyersanyagok maximumát határozza meg, hanem a begyűjtés sebességét. Mondjuk 100-as limit esetén is összegyűjthetünk akár 1000 egységnyi fát, csak az eltart egy ideig. Főként a játék kezdeti szakaszában kulcsfontosságú, hogy minél magasabbra tornázzuk a limitet, hiszen minél gyorsabban jönnek be a nyersanyagok, annál gyorsabban tudjuk felhasználni azokat – ez pedig akár a győzelem és a vereség közti különbséget is jelentheti. A nyersanyagforrások egyébként – ellentétben az előző résszel – kimeríthetetlenek és megsemmisíthetetlenek, tehát az olyan stratégiák, melyek erre alapozódtak (pl.: kivédekezem az ellenfelet, amíg ki nem fogy a nyersanyaga) itt nem működnek. Ráadásul mivel nem kell folyamatosan új helyre menni munkásainkkal, a nyersanyagtelepeket könnyebben lehet megvédeni is.
Most pedig nézzük sorban az egyes nyersanyagokat:
Kaja (food)
Kezdetektől fogva szükség van rá. Munkásaink kiképzéséhez elengedhetetlen, illetve a korszaklépésekhez és a csodák felépítéséhez is rengeteg kajára van szükség. Legfontosabb kajaforrásaink a farmok, ezenkívül halászhajók által is hozzájuthatunk az élelmiszerhez. A farmok hatékonysága növelhető a melléjük épített magtár (granary) és a benne kifejleszthető technológiák által. Mivel az élelmiszer alapvető fontosságú a fejlődéshez, ha sikerül az ellenfél termelését megzavarni vagy netalántán megbénítani, az nagyban lelassítja az előrehaladását. Akár a korai időszakban is érdemes lehet egy-két kósza csapattal megbolygatni az idegen farmereket.
Fa (wood)
Szintén az első perctől szükségünk van rá. Szinte minden épület megépítéséhez kell valamennyi belőle, kezdetben különösen a farmok „eszik” a fát, továbbá a csodáknak majdnem fele is igen komoly mennyiséget igényel belőle. Hogy ne legyen egyszerű az élet, az első kutatásokhoz is szükség van fára. Végül, de nem utolsó sorban, az 5. korszakig (enlightenment age) majd minden katonai egység kiképzéséhez is elengedhetetlen ez a nyersanyag.
Ezek után nem meglepő, hogy igen komoly figyelmet kell szentelni a fakitermelésre – kezdetben ez bír a legnagyobb fontossággal, hiszen a kajatermelés is a fán alapul. Legfőbb – sőt, lényegében az egyetlen – forrás a favágó tábor (woodcutter camp), amelyben attól függően, hogy mekkora erdő mellé építjük, akár 10 munkás is dolgozhat. Minden erdő mellé csak egyetlen kitermelő tábor építhető. A termelés hatékonysága a fatelep (lumber mill) és a benne kifejleszthető találmányok segítségével növelhető – amint van rá erőforrásunk, húzzunk fel belőle egyet favágóink közelébe. Érdemes még a térképen lévő ritka nyersanyagokat is megnézni, és azt elfoglalni először, amelyik fát is ad.
Wealth (pénz)
Ez az erőforrás is jelen van már a kezdetektől fogva. Ugyan nincs akkora jelentősége, mint az előző két nyersanyagnak, a játék szinte minden területén szükség van egy kis pénzre. Talán a kutatás területén a legfontosabb, ugyanis az egyetemek illetve a benne kiképzett tudósok (scholar), emellett jó pár fontos technika is igényel pénzt. Egyes katonai egységek, valamint az elég nagy fontosságú erőd/torony/repülőtér hármashoz is kell némi zsozsó.
Ne felejtsük el azt sem, hogy a második korszaktól kezdve a piacon pénzért bármilyen nyersanyagot vásárolhatunk, tehát mentőövnek sem utolsó az arany.
Megszerzése nem olyan egyértelmű, mint a többi nyersanyagé – a befolyó vagyon nagyságát ugyanis több összetevő határozza meg.
– A piacok (market) stabil bevételt biztosítanak, de önmagában ez nem elegendő, ráadásul 1 városhoz csak 1 piacot építhetünk fel. Itt képezhetjük ki azonban a karavánokat és a kereskedőket, amelyekkel szép summát kaszálhatunk.
– Egy karaván két városunkat köti össze, közöttük ingázva termeli a pénzt. Két adott város között csak egy karaván mászkálhat, ezért a vagyon szempontjából előnyös, ha minél több pénzünk van. A karaván által termelt pénz arányban van a városok közti távolsággal, illetve ha idegen országok között van az útvonal, az több bevételt jelent (nemzetközi fuvarozás ). A karavánok bevétele egyébként az idő előrehaladtával növekszik – 2-3 korszaklépés 200-300%-os növekedést produkál.
– A templomok a másodlagos pénzbevételi források. Egyrészt megépítésükkor azonnal kapunk egy kis pénzt, másrészt olyan technikák fejleszthetők ki bennük, melyek növelik az adóbevételt. Például az első tech (Taxation) kifejlesztése egészen olcsó, mégis már két város esetében is 8-10 arany folyamatos bevételt produkál.
– Halászhajókból és ritka nyersanyagokból is juthatunk pénzhez, ezt a lehetőséget se szalasszuk el.
– Városaink és birodalmunk mérete is befolyásolja a beáramló tőke nagyságát. A határok kitolásáról már volt szó. Városaink méretét a rádiuszán belül lévő épületek száma és az adott korszak határozza meg. Például 5 épület és a középkor elérése (Medieval Age) növel egy induló várost nagyvárossá.
– Végül, de nem utolsó sorban a Colossus, Porcelain Tower és Taj Mahal nevű csodák azonnali és egész masszív jövedelemnövekedést okoznak.
– Nyersanyag-eladásból is lehet bevételünk. Arra azonban figyelni kell, hogy minden egyes eladás csökkenti az adott nyersanyag árát, így ez csak átmeneti megoldás a pénzszerzésre.
A vagyon gyűjtésének legfontosabb szabálya, hogy az összes rendelkezésre álló lehetőséget használjuk ki. Csak az egyikre támaszkodva (például kizárólag karavánokat építve) nem tudunk annyi pénzt szerezni, amely elegendő lenne birodalmunk igényeinek kielégítésére.
Fém (metal)
A második korban (Classical Age) jelenik meg. A katonai egységek közül kezdetben csak a nehézgyalogság és lovasság, valamint az ágyúk igénylik, ám ez drasztikusan megváltozik az industrial age elérésekor – innentől kezdve szinte mindenhez szükség lesz rá, méghozzá hatalmas mennyiségben. Ezeken kívül minden katonai jellegű találmány és technológia kifejlesztéséhez, valamint a nem termelő jellegű katonai épületekhez (erőd, torony) is szükséges. Említésre érdemes, hogy az olajipar kiépítéséhez, továbbá néhány késői csodához is kell fém.
Kitermeléséhez a térképen lévő hegyek mellé kell bányákat telepítenünk – akárcsak a fatelepek esetén, a bányászok számát itt is a hegy mérete határozza meg. A pályák legtöbbjén viszonylag kevés, és nem túlságosan nagy méretű szikla található, így ezek birtoklása elsődleges fontosságú a késői korszakokban. Az öntöde (smelter) a kevés kitermelési lehetőség miatt különösen fontos, a bányák közelébe telepítve növeli azok termelékenységét, és a benne kifejleszthető technikák további bónuszokat adnak. Sajnos az öntöde csak a 3. szintű science technika megismerése után jelenik meg.
További fémtermelést növelő eszközök az Angkor Vat és Kremlin csodák, és természetesen egyes ritka nyersanyagok is hasznos pluszt jelentenek.
Bár a fém kezdetben csak másodlagos nyersanyag, a modern korokban létfontosságúvá válik, ennek megfelelően kell egyre több figyelmet fordítani a kitermelésére.
Olaj
Bár későn, csak a 6. korszakban jelenik meg, onnantól kezdve viszont ez a legfontosabb nyersanyag. A modern hadsereg egységei szinte zabálják, továbbá a korszaklépésekhez is elengedhetetlen. Bár csak kevés katonai épülethez szükséges (Airbase, Missile Silo), ezek létfontosságúak.
Az ipari korszakba lépve a térképen megjelennek az olajlelőhelyek – többnyire a sziklás területeken és természetesen a tengeren. A kitermeléshez az adott pontra munkásainkkal olajkutakat kell építeni (az építő egyben az adott kút üzemeltetőjévé is válik, mint a farmok esetében). A tengeri kutak elég problémásak – főként a viszonylag kevés életerejük és a nehéz védhetőségük miatt. Ha nem muszáj, ne erőltessük az építésüket.
A kutak teljesítménye az esetek jelentős részében önmagában kevés – szerencsére van megoldás. A városok mellé finomítókat (refinery) építhetünk, melyek az összes kút hatékonyságát növelik, ráadásul hatásuk összegződik. Ezért ha csak kevés kutunk van, építsünk sok finomítót ennek ellensúlyozására.
Az olaj fontossága miatt a kutak és finomítók elsőrendű célpontok a háborúban. Védelmükre mindig tartalékoljunk elegendő erőt.
Tudás (Knowledge)
Bár nem kézzelfogható anyag, ez a 6. elem. Különbség az előző anyagokhoz képest, hogy vásárolni/eladni/átadni nem lehet. „Termelési” módja viszonylag egyszerű: egyetemeket (university) kell építeni, amelyekben ezután tudósokat (scholar) lehet kiképezni. Minden egyetemen maximum 7 prof lehet, és városonként csak egy iskola működhet. Az okosok hatékonysága az egyetemen fejleszthető technológiákkal növelhető.
A tudás felhasználása elég egyértelmű – minden könyvtárban fejleszthető technika és a korszakváltás is kellemes mennyiségű tudást igényel. Általában azért elmondható, hogy 3-4 teljesen feltöltött egyetem elegendő a játékban ahhoz, hogy a fejlesztésekhez mindig legyen elég tudásunk. Figyeljünk arra, hogy bár alapesetben a tudósok egységként nem jelennek meg a térképen (hacsak le nem rombolunk egy egyetemet, vagy ki nem rúgjuk a profokat a helyükről), a populációlimitbe viszont beleszámítanak.
Az építkezésről
Miután kitárgyaltuk a különféle nyersanyagokat, pár szó az építkezéssel kapcsolatos szabályokról. A RON-ban mindennek (épületek és egységek) a nyersanyagigénye folyamatosan nő. Ha ugyanabból az egységből/épületből szeretnénk egy következőt létrehozni, akkor egy kicsivel többet kell fizetnünk érte. Általánosságban elmondható, hogy a katonai egységek/épületek ára radikálisabban emelkedik, mint a civil dolgoké. Ebből az következik, hogy – főként a játék kezdeti szakaszában – igyekezni kell a lehető legjobban kihasználni a meglévő épületeket. Így például egy bizonyos pont után a kajatermelést nem egy új farm beállításával, hanem például egy magtár (granary), illetve a benne kifejleszthető technológiával érdemes növelni.
A másik érdekes dolog az épületek felhúzásának sebessége. Sok esetben fontos lehet, hogy egy épületet vagy csodát minél hamarabb befejezzünk. A tempót – logikusan – úgy növelhetjük, ha nem egy, hanem több munkást rendelünk ugyanarra az építkezésre. Igen ám, de a sebességnövekedés minden egyes munkás hozzárendelése után egyre kisebb. Már a második ember beállítása is csak alig több mint 30%-kal növeli az építés sebességét (tehát nem 100%-kal, mint az ember elvárná), a 6. munkás pedig mindössze 7%-ot javít a teljesítményen. Lefordítva egy konkrét példára: ha 6 dolgozónk épít egy erődöt (fort), akkor mindössze alig 1 másodperccel lesznek hamarabb készen, mint ha ugyanazt az erődöt 5 dolgozó húzná fel. Általánosságban tehát elmondható: 4-5 dolgozónál többet ne rendeljünk egy építkezéshez.
Gazdasági tippek
Most pedig következzék néhány megjegyzés a gazdasággal kapcsolatban.
– Egyik nyersanyag sem fontosabb a másiknál, mindegyikre szükség van. Bár a piaccal átmenetileg tudunk segíteni magunkon, hosszú távon mindegyik kitermelésére ügyelnünk kell.
– Minden nyersanyaghoz van legalább egy csoda, ami növeli a kitermelés hatékonyságát. Ha valamelyik területen gyengék vagyunk, fontoljuk meg a megfelelő csoda felépítését – megéri.
– Feltétlenül fejlesszük ki a nyersanyag-kitermeléssel kapcsolatos technológiákat. Sokkal hatékonyabb ezekkel növelni a termelését, mint újabb bányák/farmok/fatelepek építésével. A population limit miatt amúgy is figyelni kell arra, mennyi munkásunk van.
– Figyeljünk arra, hogy ne centralizáljuk túlságosan a nyersanyag-kitermelő helyeket. Például ha az összes fatelepünk egy város körül van, és az ellenfél letámadja, az végzetes lehet – egy nyersanyag kiesése egyenlő a halálos ítélettel.
– Kooperatív játékmódban más országokkal is kereskedhetünk, és szövetségeseinket kisegíthetjük, ha valamiből hiányuk van. Akár az AI-val is üzletelhetünk.
– Foglaljunk el annyi ritka nyersanyagot, amennyit csak tudunk, főleg a játék kezdeti, viszonylag békés első perceiben.
– Kezeljük dinamikusan a termelést – ha látjuk, hogy valamiből túl sok van, ne sajnáljuk a fáradságot, hogy áttegyünk pár munkást más területekre.
A háborúról
Miután körbejártuk a játék békés oldalát, itt az idő, hogy belevessük magunkat a RON harcrendszerébe. Az alapfelállás itt sem változott sokat az AOE-hez vagy az EE-hez képest. Itt is létezik a kő-papír-olló szabály, azaz nincs univerzális „über alles” egység, mindennek megvan az ellenszere. Például az íjászok között a lovasság nagy rendet tud vágni, ám a lovasokat a lándzsás csapatok felfalják reggelire. Az összefüggések elég egyszerűek, és a dolgunkat megkönnyíti a játék online súgója, amely minden csapatról megmondja, hogy melyik csoportok ellen erősek, és melyekkel szemben gyengék. A legfontosabb azonban az: mindig használjunk vegyes összetételű csapatokat. Ha valaki csak egyfajta egységre (mondjuk lovasságra) gyúr, az csúnyán ráfázhat már a leggyengébb fokozatú AI ellen is – egy hús-vér ellenfélről nem is beszélve.
Speciális egységek
Mivel a játékban elég sok normál katonai egység van, ezekkel kapcsolatban nem untatnék senkit – a már említett online súgó amúgy is mindent elmond. Inkább pár olyan katonát vennék nagyító alá, akik speciális felhasználási móddal/képességekkel rendelkeznek.
Felderítő (scout) – mint a neve is mutatja, nem harcra termett egység. Általában alapból kapunk egyet, amit érdemes azonnal munkába is állítani (vagy az autoexplore funkcióval, vagy kézzel irányítva). Az elején vele tudjuk összeszedni a térképen lévő bónusz csomagokat – ez különösen nagy hasznot jelent a gazdaság számára. Később, miután a térképet már felderítettük, akkor is érdemes pár scoutot tartani, ugyanis képes kiszúrni és megsemmisíteni a láthatatlan kémeket és kommandósokat, akik egyébként nagy galibát tudnak kavarni.
Kommandós, különleges erők (Commando, Special Forces) – a felderítők késői leszármazottjai, akik további extra képességekkel rendelkeznek. Láthatatlanok, és a körülöttük lévő légvédelmi ágyúk automatikusan működésképtelenné válnak. További lehetőségeik:
– counterintelligence (kémelhárítás): ellenséges kémek megölésére, valamint a saját épületünkbe beültetett informátorok likvidálására szolgál.
– sniper (mesterlövész): katonai egységek azonnali likvidálása. Az akció végrehajtása előtt rövid időre a kommandós láthatóvá válik, így bárki megsemmisítheti.
– szabotázs (sabotage): épületek komoly megrongálása (nem megsemmisítés!!!).
Tábornok (General) – amint lehetőségünk nyílik rá, seregeinkhez csapjunk 1 (vagy akár több) tábornokot. Azonnali hatásként a hatókörükben levő katonák védelmi értékei növekednek (fejlesztéstől függő mértékben), már a kezdeti +2 bónusz is akár 200% javulást jelenthet a korai seregeknél. Ez a növekedés nem összegződik több tábornok esetén. Akkor miért van értelme 2-3 tábornokot egy seregbe rakni? Nos, amellett, hogy tábornokaink is halandóak, speciális képességeiket így gyakrabban használhatjuk.
– force march (erőltetett menet): a hatókörben lévő csapatok sebessége egy időre jelentősen megnövekedik. Előnyös lehet visszavonuláskor, vagy ha meglepetésszerű csapást szeretnénk mérni az ellenségre. A lassú ostromegységek mozgatásakor is hasznos.
– entrench (beásás): csak gyalogos egységekre alkalmazható. A szemből érkező támadásokkal és a területre ható sebzéssel (splash damage) szemben a védelem 33%-kal növekszik. A bónusz csak addig él, amíg a beásott csapatok nem mozdulnak, illetve csak saját birodalmunk területén alkalmazható.
– decoys (elterelő egységek): a tábornok körül lévő egységek másolatát hozza létre, amelyek úgy viselkednek, mintha igaziak lennének. Sebzést harcban nem okoznak, és ha támadás éri őket, automatikusan eltűnnek. Az ellenség megzavarására, ál-támadások imitálására jó, esetleg támadó seregünk méretének megduplázására is használhatjuk (lehet blöffölni ).
– ambush (rajtaütés): rövid időre láthatatlanná teszi a hatókörön belül lévő (és ott is maradó) egységeket. Hasznos lehet meneküléskor vagy az ellenséges hátországba való besurranásra.
Kém (spy) – a kémek láthatatlanok, csak ha megvesztegetési akciót hajtanak végre, akkor válnak rövid időre láthatóvá. Egyes speciális egységek (scout, helicopter), valamint más kémek alapból látják őket. A speciális képességek használatához – akárcsak a tábornok esetében – craft szükséges, amely minden kém esetében automatikusan töltődik, elég gyorsan. Az alábbi dolgokra használható a kém:
– counterintelligence (kémelhárítás): mint a kommandósnál, ellenséges kémek megölésére, valamint a saját épületünkbe beültetett informátorok likvidálására szolgál.
– informer (informátor): nagyon hasznos képesség, és egészen egyszerű használni. A funkció alkalmazásakor egy kiszemelt ellenséges épületre kattintva láthatjuk, hogy mi zajlik benne, továbbá mindaddig, amíg az ellenfél meg nem „tisztítja” az épületet, mindent látunk, ami körülötte történik. Feltétlenül használjuk már kezdettől fogva ezt a képességet, sok meglepetéstől megóv, ha tudjuk, mi zajlik odaát.
– bribe (megvesztegetés): egy teljesen feltöltött kém bármilyen katonai egységet (dolgozót, karavánt nem) átállíthat a maga oldalára. A megvesztegetés végrehajtása után a kém rövid időre láthatóvá válik, így bármilyen közönséges egység megsemmisítheti játszi könnyedséggel. Emiatt célszerű mondjuk egyszerre 6-8 kémmel végrehajtani egy ilyen akciót – így hatékonyan lehet fogyasztani az ellenfél seregét, és a kavarodásban könnyebben megléphetünk védtelen kémeinkkel. Ostromegységeket csak közvetlen közelről lehet megvesztegetni!
Taktikai tippek
Távirati stílusban lássunk néhány dolgot a harccal kapcsolatban.
– Oldalról támadva egy csapatot a támadó +100% sebzésbónuszt kap, hátulról +30% a jutalom. Ezt felhasználva érdemes mindig tartani néhány gyors, távolsági harcra alkalmas egységet (pl. lovas és gyalogos íjászok) a seregben, melyeket használjunk átkarolásra. Fontos, hogy közelharcban ez csak többnyire az első ütésig érvényes, hiszen ezután a megtámadott – ha éppen nem harcol egy másik emberrel – automatikusan szembe fordul a támadóval.
– Sziklás terepen (rocks, nem a hegyekről van szó) állva a csapatok 33% védelmi bónuszt kapnak. Ez kombinálva a generális és a beásás adta pluszokkal egészen hatásos védekezést tesz lehetővé. Fontos: íjászok esetében a sziklás terep nem ad előnyt!
– Folyón való átkeléskor az egységek lelassulnak, és ha megtámadják őket, nagyobb sebzést is szenvednek el. Ezért ne szalasszuk el a lehetőséget, ha az ellenfél éppen a vízen jön át. Megpróbálkozhatunk azzal is, hogy a folyók partjára tornyokat építünk – igaz, ez kétélű fegyver, mivel ha ostromágyúkkal jön az ellen, akkor pont nekünk kell átmenni a folyón, ha meg akarjuk védeni építményeinket.
– A nyíl (arrow) formáció a történelemmel ellentétben íjászok védekezésekor ideális – alkalmazzuk ezt, ha közelharci csapatok támadnak saját távolsági egységeinkre.
– Ne feledkezzünk el egységeink viselkedésének beállításáról (stances). Agresszív módba akkor állítsuk csapatainkat, ha nem zavar az elvesztésük – mivel nekimennek minden ellenséges csapatnak, és a világ végére is elüldözik őket. Általában a defenzív mód a leghatásosabb, mivel így egységeink viszonylag egy csomóban maradnak, de azért az őket támadó egységekre rámozdulnak. Ötletes újítás a raid és a raze mód: előbbi az ellenfél civil embereire és épületeire összpontosít, utóbbi pedig főként az épületek rongálását teszi előtérbe. Érdemes lehet kisebb csapatokat raid módban bezavarni az ellenfél gazdasági központjaiba – ezzel lelassíthatjuk a termelést.
– Amikor csak lehet, sérült csapatainkat gyógyítsuk fel. Ezt kétféleképpen tehetjük meg: épületekbe (erőd, torony és a laktanyák) elszállásolva csapataink gyógyulnak, illetve a Versailles-i kastély (csoda) megépítése után az utánpótlást biztosító egységek (supply wagon) egyben regenerálnak is. Ha franciákkal játszunk, akkor még Versailles-t se kell megépíteni ehhez. Érdemes tehát visszavonulni, ha nagyon rosszul áll a szénánk, mintsem erőltetni a harcot – pár perc, és kimerült csapataink ismét erőtől fognak duzzadni.
– Az erődbe és tornyokba elszállásolt egységek növelik az adott épület támadóértékét.
– Ha támadunk, 2-3 ostromegység (ágyú, katapult) feltétlenül legyen a csapatban – sokkal jobbak az épületek megsemmisítésében, mint a többi katonai egység. Különösen az erődöket ne próbáljuk meg egyszerű katonákkal lerombolni, mert komoly veszteségeink lesznek, míg az ágyúk játszi könnyedséggel elintézik azt.
– Sima mozgás helyett használhatjuk az „attack move” funkciót (attack gomb, majd kattintás a célterületre vagy CTRL+jobb gomb). Ilyenkor katonáink elindulnak a kijelölt hely felé, de ha ellenségbe botlanak, akkor automatikusan megtámadják azt. Sima „move” esetén csapataink nem állnak meg harcolni, így az ellen nyugodtan lelövöldözheti őket.
– A nehéz hadihajókat használjuk a tengeri fölény kivívására, könnyebb társaikat pedig a vízen átkelő csapatok elfogására, illetve repülők elleni harcra. A középkort elérve a nehéztüzérséggel felszerelt hajók (Bombardment Ships) kellemes tűzerővel rendelkeznek az ellenfél szárazföldi csapatainak és épületeinek pusztítására.
– Sose támadjunk elhamarkodottan. Ha nincs technológiai vagy számbeli fölényünk, akkor egy túlságosan korán megindított támadás csak erőforrásaink elvesztegetésére jó – ráadásul védtelenné tesz egy esetleges ellentámadással szemben. Tapasztalataim szerint csak akkor van értelme a kamikáze rohamoknak, ha be tudunk hatolni a riválisaink hátországába, ahol megritkíthatjuk dolgozóik sorait.
– Ne feledkezzünk meg a felderítésről. Ha tudjuk, mit csinál az ellenfél, az életet menthet.
– Legyünk rugalmasak és kreatívak. Használjuk ki a választott nemzetünk előnyeit, és különösen multiplayerben figyeljük meg az ellenfeleink által alkalmazott taktikát. Így még ha vereséget is szenvedünk, sokat tanulhatunk belőle.
