Bevallom, amikor kitűnő szerkesztőm arra kért e-mailjében, írjak jelen értekezés tárgyáról, elég bután meredtem a képernyőmre. Aztán rápattantam a virtuális szörfdeszkára, és a net kiszámíthatatlan vizein Némethon felé vettem az irányt. És amikor percek múltán egy jól sikerült screenshoton felbukkant előttem a párizsi Notre Dame ködbe burkolódzott gyönyörű épülete, volt ám csodálkozás és szájnak tátása…
A második világháború fontos fejezetét írták a francia ellenállási mozgalom neves és névtelen hősei, férfiak és nők, idősek és fiatalok tízezrei. A Sabotage a szervezet egy kis, hét fős sejtjének irányítását adja a játékos kezébe, 1943 őszének sorsfordító napjaiban. Olyan feladatokat kell megoldanunk, mint egy német tengeralattjáró (Das Boot ) elsüllyesztése, vagy szabotázsakció egy hadiüzemben, miközben mind a megszállók, mind a velük összejátszó hazaáruló kollaboránsok elől bujkálnunk és menekülnünk kell, mert elég egy óvatlan mozdulat, egy elkapkodott, meggondolatlan lépés, és máris a Gestapo kezei között találjuk magunkat, „ahonnan még nem tért meg utazó”. A fejlesztők a hírek szerint alapos munkát végeztek, korhű dokumentumok alapján rekonstruálták az eredeti helyszíneket, és a 18 küldetés alatt nem kevesebb, mint 30 helyszínt kell bejárnunk, Párizstól a normandiai partok idilli betonbunkerein át London ködös utcáiig. Csapatunk minden tagjának más-más képessége és képzettsége lesz, így mint minden ilyen jellegű stratégiai-taktikai játékban, egyetlen alapszabályt kell majd alkalmaznunk és szem előtt tartanunk: a megfelelő embert a megfelelő helyre a megfelelő időben…
Mint a bevezetőben említettem, az eddig megjelent képek tényleg szemet gyönyörködtetőek, a 3D-s motor igencsak részletgazdag grafika alatt dübörög, és ha minden épület valóban ilyen kidolgozott lesz, mint a több screenshoton is feltűnő Notre Dame, vagy annyira hangulatos, mint a más képeken látható normandiai kisváros és az elhagyott, éjszakai gyárüzem… nos, akkor bizton állíthatom: 2002 őszén egy igen kellemes kis játékkal lehetünk gazdagabbak. (Külön pikantériája a dolgoknak, hogy mindez színtiszta német produkció…) Mit is tehetnénk még hozzá a dologhoz, mint a 40-es évek Franciahonában gyakran elsuttogott két mondatot: Vive la France! Vive la Résistance!
