Brian De Palma 1983-ban készült gengszterfilmje, a Sebhelyesarcú elég emlékezetes darab volt a műfajon belül, így nem lehet csodálkozni azon, hogy a Keresztapához hasonlóan végül ebből a filmből is játék készül. Tony Montana történetét – mint megannyi gengszterfilmet – Al Capone élete ihlette: a film egy kubai emigránsról szól, aki könyörtelenségének köszönhetően rövid időn belül Miami legnagyobb drogbárójának bizalmas emberévé válik, mi több: nem áll meg ennél a pontnál, s amikor lehetősége van rá, átveszi az irányítást a floridai bűnszövetkezet fölött.
A film végén persze őt is utoléri a végzete, és egy columbiai halálosztag szitává lövi, de olybá tűnik, ez nem akadályozta meg a játék fejlesztőit, hogy továbbszőjék a történetet. A Radical Entertainment munkatársai vették maguknak a bátorságot, és „belekontárkodtak” Oliver Stone forgatókönyvébe, úgyhogy az ő verziójukban Tony Montana életben marad: gránátvetős M16-osával végez a támadóival, majd elrejtőzik, és azt tervezgeti, miként fog bosszút állni a bűnszövetkezeten, amely tönkretette őt. Hogy vissza tudja küzdeni magát a korábbi pozíciójába, gyakorlatilag újra fel kell építenie a karrierjét, tehát kokaincsempészéstől kezdve mindent el kell vállalnia. A játék erőteljes hasonlóságot mutat a Grand Theft Auto sorozattal: egyrészt autózni kell, másrészt lövöldözni, s a küldetéseket szép sorjában kapja a játékos. Hogy olyan hírnévre tegyünk szert, mint Al Pacino a filmben, meg kell semmisíteni a konkurens bandákat, és persze a rendőrséggel sem illik kesztyűs kézzel bánni. Vad autós hajszák és ádáz tűzpárbajok: erről fog szólni a játék. Ha jól mennek a dolgaink, szépen gyarapszik a vagyonunk, vásárolgathatunk, és ami a lényeg: a reputációnk növekedésével új városrészek nyílnak meg, s haladhatunk tovább a történetben.
A főhős személyiségét anno remekül kidomborította Al Pacino alakítása, és a játék alkotói szemlátomást azon vannak, hogy a játékos is hasonlóan nagyot alakíthasson. Külön rendszeresítve lett egy gúnyolódás gomb, amellyel be lehet szólni az ellenségnek, s amikor az egy rövid szünetet tart a riposzt miatt, elő lehet ugorni, és ki lehet használni az alkalmat néhány pontos lövéshez – a felhergelt ellenfél néha még a fedezékbe húzódásról is megfeledkezik. Tony temperamentuma is szerepet kap: ha hagyjuk, hogy „felmenjen benne a pumpa”, végül egy dühödt támadásban ereszthetjük ki a gőzt, mikor is minden közelében tartózkodó ellenfelet automatikusan becéloz, és gondolkodás nélkül lő.
A játék látványvilága hasonló lesz a GTA sorozathoz, azon belül is a Vice Cityhez, hiszen abban is Miamiról mintázták a várost. Persze ez esetben – amikor konkrétan Miamiban járunk – még fontosabb követelmény a hasonlóság. A város teljes úthálózata ugyan nincs benne a játékban, viszont a film jellegzetes helyszínei közül sokra ráismerhetünk.
A városban természetesen civil forgalom is lesz, viszont nem tudunk majd olyan esztelenül pusztítani, mint a GTA-ban. Az amorális gengszterbe mégis csak szorult annyi betyárbecsület, hogy nem hajlandó civilekre lőni. Bármikor elő lehet venni a pisztolyt, nem kis riadalmat keltve a járókelők körében, viszont ha egy ártatlan embert akarunk lelőni, Tony nem engedelmeskedik a parancsunknak, és leereszti a fegyvert.
Arról még nem szól a fáma, hogy Tony hangját a játékban is Al Pacino fogja-e kölcsönözni, mindenesetre nem lenne rossz, ha felkérnék a színészt, mert a karaktermodell elég jól hasonlít rá, és úgy lenne teljes az összkép. Ha minden jól megy, talán még az sincs kizárva, hogy nem csupán egy GTA-utánzat lesz az egészből.
