Összetett és nagyon szórakoztató történetet ismerhetünk meg, amelynek a kidolgozott személyiségű szereplők, az atmoszférikus zene és a szórakoztató akciójelenetek szinte filmszerű hatást kölcsönöznek.
Isolation
Ágyak, műszerek, tisztára meszelt falak… Kórház! De mit keresek én egy kórházban? Egyáltalán, miért nem emlékszem semmire? Ki vagyok én? És miért hasogat úgy a fejem? Az ajtó zárva, de rájövök, hogy a gondolataimmal tudok tárgyakat mozgatni. Miféle csodabogár vagyok?! Az ajtó kinyitása után továbbmegyek, ám hamar rájövök, mennyire rosszul érzem magam. De hiszen képes vagyok az elmémmel begyógyítani a sebeimet! Egy liftet találok, de nem tudom kinyitni az ajtaját. A folyosó végén őrök, semmi kedvem találkozni velük, így inkább elkanyarodok, míg egy szobában egy mágneskártyára nem bukkanok. A túloldalon távozom, és az előbb látott két őr mögött érek ki a folyosóra. Ellopózom a hátuk mögött. A zárt ajtónál megpróbálom használni az előbb talált kártyát – sikerült! Néhány szobával arrébb egy orvos – meglátva engem – félve kuporodik össze. Nem foglalkozom vele, inkább a számítógéphez lépek. Megvan a szint térképe! Gyorsan kikeresem rajta a liftet, már tudom a nyitó kódját is, csak vissza kell jutnom odáig. Az őrök sajnos már fegyverekkel várnak, nem tehetek mást, leütöm őket, majd beszállok a liftbe. Rájövök, hogyan hívnak. John Vattic. Ráadásul orvos vagyok. De akkor hogyan kerültem a „másik oldalra”?
Preparation
Előtörnek az emlékek. Parapszichológiai tanácsadóként jelentkeztem a haditengerészethez. Alkatom alapján aligha vagyok oda való. Sebaj. Az esti megbeszélésig több tréningen kell részt vennem. Követem Cortellit, ő hamarosan megmutatja, hogyan lehet felmászni különböző helyeken. A következő helyszínen megtanulok függeszkedni is, majd ezután a falhoz lapulásra és a fal melletti lopakodásra tanítottak meg. Először meg kellett kerülnöm egy tömböt, majd a hátsó tömb mögé bújva kijátszani a katona figyelmét. Amikor odajött, eltűntem a másik irányban, és meg sem álltam a rácsokig. A kiképzőm ezután megengedte, hogy a nyílásba is bekússzak. Kiérésem után az volt a feladatom, hogy több katona és kőtömb között észrevétlen maradjak. Sokat vártam, míg senki nem nézett oda, majd fedezéktől fedezékig haladtam. Az utolsó katona egész komoly köröket tett meg, de végül mögötte is el tudtam lopózni. Végül egy ablak alatt is elkúsztam. Ezután alkalmasnak találtak arra, hogy részt vegyek a fegyveres tréningen is. Megtanítottak fejre és testre célozni, valamint váltogatni a célpontok között. Le is teszteltek… A következő szobában fedezék mögül kellett tüzelnem. Csak 30 lőszerem volt, és mind a négy ellenfelemet el kellett háromszor találni. Ki kellett kísérletezni, hogy melyiket honnan és mikor érdemes becélozni, majd miután ráéreztem a taktikára, simán lelőttem őket. Ezután következett az igazi teszt. Azon a szakaszon kellett végigmennem, ahol az alapokra tanítottak meg, azonban ezúttal ellenséges katonák nyüzsögtek mindenhol. Én dönthettem, hogy lopakodással vagy paralizáló nyilak segítségével haladok előre. Az erőszakosabb utat választottam; mire addig a járatig értem, ahol kúszni kell, már hat katonát bénítottam meg. Innen sem volt nehezebb dolgom, néha lopakodtam, néha lőttem, a területet már ismertem. Ezután már csak a mesterlövészet elsajátítása volt hátra – itt is simán hoztam a kért pontszámot. Az esti megbeszélésen aztán sok minden kiderült. A WinterICE névre hallgató csapatunk Szibériába fog utazni egy orosz tudós felkutatására.
Experimentation
A visszatérés a liftbe annyira elkábított, hogy észre sem vettem, hogy a földszinten egy őr tart fegyvert rám. Mentális energiám azonban hatalmas löket formájában taglózta le szegényt. Meg kell keresnem a személyes aktámat, hiszen még mindig nem állt össze teljesen a kép! A számítógépen megnézem a szint térképét, és találok egy szobát az északi részen, ahol a páciensek adatait tartják (Patient Records Room). Indulás előtt még az ajtót is kinyitom a géppel. A bejáratnál több rendőrautóból elkezdenek lőni rám. Fedezékről fedezékre haladva gyorsan beszaladok a távolabbi ajtón. Innentől kezdve nincs egy nyugodt percem sem. Mindenhol őrök állnak, de ha esetleg egy orvosba botlok bele, az is azonnal riadóztat. Folyamatosan bujkálok, szerencsére mindig van egy nyílás, ahol nem vesznek észre. Ha meglőttek, visszavonulok ilyen helyekre és meggyógyítom magamat. Hirtelen gondolattól vezérelve először nem az adatbankba megyek, hanem a Chem-Store Corridor B nevű folyosót veszem célba, ahol az egyik őr majdnem észrevesz. Ott áll előttem, szuggerálom, és sikerül! Nem vett észre. Mostantól kezdve szinte láthatatlanul futhatok el mindenki orra előtt, amíg energiáim engedik (Charm). Ha elmém már nem bírja, elbújok regenerálódni, de így már könnyebben haladok egészen a térkép jobb felső sarkában lévő Private Labig. Itt majmokat tartanak ketrecben, valószínűleg kísérlet céljából. Itt fontos volt, hogy ne lásson meg senki, mert ha megszólal a riasztó, akkor a gorillák elkezdenek bömbölni, és a terem közepén lévő üvegfalú szoba ajtajai lezárulnak. Csöndben haladok előre, majd az említett szobában a kutatót leütöm hátulról. Elveszem a mellette levő mágneskártyát, amellyel már ki tudom nyitni a Patient Records szoba ajtaját. Sejthették, hogy fel fogok ott bukkanni, ugyanis már várnak rám, így el kell intéznem őket (az öklöm helyett használhattam volna fegyvereket vagy elmém erejét is). Ahogy elült a zaj, odaülök a terem hátsó sarkában található számítógéphez, amelyen újabb titkos adatokat találok szibériai küldetésünkkel kapcsolatban – és az emlékek ismét utat törnek maguknak elmém börtönéből.
Fieldwork
Hideg, hófúvás, fehérség, amerre a szem ellát – ezek szerint eljutottunk fél évvel ezelőtt Szibériába. Már vártak minket, ugyanis minden irányból golyók záporoztak felénk. Fedezékről fedezékre haladtunk, néha a távcsöves puskával is leszedtem egy-két oroszt. Egy alagúthoz érkeztünk, mely el volt zárva, de a csapat egyik tagja kirobbantotta a továbbvezető utat. Hamarosan magunk előtt láthattuk a célállomást, rengeteg katonával. Egy ideig távoli tűzpárbajba keveredtem velük, majd Jayne valamilyen okból elkezdett az épület bal oldalához futni. Utána mentem, a többiek fedeztek. Ahogy beértem az ajtón, robbanás rázta meg a komplexumot, és a rádióm elhallgatott. Jayne valami kislányról beszélt, nem tudom, mire gondolhatott. A létrán felmászva egy gépházba jutottunk, ahol zárva volt az ajtó. Felmásztam egy lépcsőn, majd benéztem egy szobába, ahol meggyógyítottam sérüléseimet és elolvastam egy feljegyzést. A szoba mellett egy újabb létra vezetett felfelé, ott ki tudtam kapcsolni a gépeket és az ajtó kitárult. Továbbhaladva jó pár holttestet és fegyveres katonát találtunk, utóbbiakat ügyesen lelőttem. Egy terembe jutottunk, ahol már sokan vártak ránk. Nem őket céloztam be, hanem azokat a tárgyakat, melyek robbannak, így hamar elintéztük őket. Az ajtó itt is zárva volt, így Jayne-nel felmásztunk az emeletre. Itt egy folyosó végén egy újabb feljegyzést találtunk, míg a másik irányban az irányítóterem volt. A számítógép persze jelszóval volt védve! Jayne rövid monológ után azt mondta, hogy próbáljam meg a „hó” szót. Sikerrel jártam, azt hiszem jó lesz figyelni a nőre, nem lenne jó, ha az én agyamban is így olvasna. A lomtárból sikerült előbányászni valamit! Rádión felvettük a kapcsolatot a többiekkel, de katonák rontottak ránk. Visszamentünk a földszintre, majd a nyitott ajtón belépve újra tűzpárbajba keveredünk, de rövid idő (és néhány holttest múlva) jöttek a többiek. Ezt megúsztuk.
Escape
Összeszedem magamat, ismét a kórházban vagyok testileg-lelkileg. A gép szerint Jayne Vermontban van. Az ajtóval szemben lévő lifttel távozom, de hamarosan egy áthatolhatatlan akadály áll az utamba. Addig próbálkozom, míg az asztráltestem segítségemre nem siet. Hihetetlen. Át tudok gyalogolni szinte bármin! Hamarosan többen támadnak rám, de válogatott eszközökkel elintézem őket. Szaladok megállás nélkül, de egy teremben ismét energiafal állja az utamat. A testemből kilépve a túloldalon kikapcsolom a lézereket. Egy teherlift jelenti a továbbvezető utat, felszállok rá. De az indítógomb persze messze van… Ismét az asztrális projekció segít, a terem végében bekapcsolom a felvonót, majd visszatérek testembe. Az emeleten már éppen elkapnának, amikor hatalmas energialökettel leterítek mindenkit. Lám, még erre is képes vagyok… Ha én lennék az ő helyükben, én is rácsok mögött tartanám magamat. Ha bénítópisztollyal lőnek meg, szerencsére meg tudom gyógyítani magamat, és nincs ez másképp a sima golyók ütötte sebekkel sem. Kezdetben humánus vagyok: bénítom az ellenfelet, de nem ölöm meg őket. Aztán amikor egyszerre nyolcan rontanak rám, már előveszem az SMG-t és lelövök mindenkit. Egy újabb lift – a használat pedig a régi, akárcsak öt perccel ezelőtt. Amerre nézek, mindenhol katonákat látok, itt nincs értelme lopakodni, inkább igazságot osztok. Igazság? Még én sem tudom, hogy mit miért teszek. Folyamatosan előre haladva egy kisebb hadseregnyi embert teszek el láb alól, majd beszállok a várakozó autóba.
Madness
Időközben találtam ruhát, sőt, még egy villámkezű optikushoz is beugrottam, hiszen már szemüvegem is van. Esik. Az őrök itt is sokan vannak, de nagyon könnyű elosonni mellettük. Az épülethez eljutva két lefelé vezető lépcsőt látok, a bal oldalival nem tudok mit kezdeni, de a jobb oldaliból egy nyitott ablakon keresztül egy terembe jutok. Amerre nézek, hatalmas rendetlenség van, amitől labirintus jelleget ölt az épület. Szerencsére találok egy bénítópisztolyt, egy kulcsot egy ápolónál, majd egy felvezető csigalépcsőt, fel is mászom. A könyvtárba jutok, ahol a járőröző orvosokat lebénítom, még mielőtt a riasztóhoz futhatnának. Az asztalon elolvasom a számítógép jelszavát, majd odamegyek a géphez. Ránézésre vagy ezer éves, de ez nem akadályoz meg abban, hogy kinyissam vele a fenti ajtót, és megnézzem Jayne adatait. Skizofrén és őrült. Megint jól sikerült nőt választanom magamnak… A létrákon felmászom, majd benyitok az ajtón. Elsőre üresnek tűnik a szoba, de találok egy szellőző-csatornát, amelybe bele is bújok. Miután kiérek, módszeresen haladok tovább, közben elkábítok mindenkit, aki az utamba áll. Aki nem, azt is. Az egyik elkábított orvosnál találok egy mágneskártyát, elteszem. Hamarosan használom is a következő kórteremben, így feltárul egy ajtó. Egy-két „vendéggel” elbeszélgetek, persze közben tovább bénítom az alkalmazottakat. Találok egy számítógépet, meg is szerzek róla egy ajtónyitó kódot. Végigjárok rengeteg folyosót és szobát, de nem találok semmi érdemlegeset. Aztán egy ajtóhoz érek, amely mellett be tudom ütni a megszerzett kódot. Nem sokkal később felmegyek egy lépcsőn. Itt tartják a legveszélyesebb betegeket gumifalú szobákban. Az őrök észrevesznek, a Charm sem ér semmit, hiszen a kamerákra hatástalan. A legmesszebb elhelyezkedő sarokba futok, az ajtó zárja persze a túloldalon van, ezért telekinézist használok. Egy újabb ajtó állja hamarosan az utamat, bekuporodok elé, majd testemet elhagyva megyek be a szobába a nyitógombhoz, hiszen csak öt másodpercig tárul fel az ajtó. Sikerül, és a következő ajtó mögött végre találkozom Jayne-nel.
Rescue
Most már csak ki kell jutnunk innen! Szegény lány elég zavartnak tűnik, biztosan tele van injekciózva. El kell bájolnom, hogy kövessen. Lent az udvaron egy villámtól nagyon megijed, ekkor megint használnom kell elbűvölő személyiségemet. Hamarosan kiderül, hogy a fegyverek hangját sem bírja. Bebújok a fákkal lezárt ajtó alatt, de a lány nem jön utánam. Kint az udvaron telekinézissel kinyitom azt az ajtót, amelyen ki tud jönni. A létrát is telekinézissel hozom használható állapotba, felmászunk. A tetőn egy rozoga hídon kell átmennünk, természetesen nem sikerül, és hamar a mélység két oldalán találjuk magunkat. Gyorsan elintézem az őröket, majd a lezuhant deszkát megtartom telekinézissel, egészen addig, amíg Jayne át nem ér. Továbbmegyünk, míg egy nagyobb udvart nem látunk magunk alatt. Felmászok a korlátra, és a falnak lapulva araszolok egészen az udvar másik sarkáig, ahol találok egy ajtót, melyet ki lehetett nyitni. Az őröket lelövöm, és meglátogatom az üvegfalú szoba betegét. Reménykedem, hogy őrült szemeimben megismeri a rokonlelket, és nem is csalódok. Ad egy kulcsot a teraszhoz. Továbbmegyek, és a kulccsal beengedem Jayne-t. A lift nem működik, ezért felmászok a tetejére és beleugrok. Belül megnyomva a gombot már minden oké, felmegyek a lányért, majd együtt utazunk a földszintre. Szólok neki, hogy maradjon a liftnél, majd kimegyek az udvarra. Amikor végeztem mindenkivel, az ajtó mögötti lejárót járom végig kegyelmet nem ismerve. Ha mindenki halott, visszamegyek a lányért, és elviszem az udvaron és az ajtón át a járat végéig.
Reliance
Ismét a múlt történései, Szibériában. Starke ezredessel beszélgettem, és érdekes dolgokat tudtam meg Jayne-ről. Megérez dolgokat. Vigyáznom kell, hogy legközelebb ne gondoljak a mellére, ha a közelben van. Az ezredest követve mesterlövészekbe botlottunk, őket messziről szedtem le. Közben egy kékes árnyalatú alakot láttam, nem is tudtam mire vélni. Egy épülethez értünk, de a kerítésen nem tudtunk bejutni. Megkerültem az egészet, majd a dobozokon át bemásztam. Egy szellőzőnyíláson keresztül hamarosan az épületbe is beértem. Orosz katonák voltak mindenhol, de hajnalra az egész épületet kiürítik, így akkor kellett cselekedni. Átváltottam a bénítópisztolyra. Fent az emeleten bármennyire is ügyes voltam, észrevettek és bekapcsolták a riasztót (de előtte az első szobában meggyógyítottam magamat). Az ezredes kint hatalmas tűzpárbajba keveredett, segítenem kellett neki. A középső szoba végében találtam egy kulcsot, azzal kinyitottam az utolsó ajtót a folyosón. Nemsokára egy nagy csarnokba jutottam, ahonnan végre el tudtam érni az udvart. Lelőttem mindenkit, majd visszamentem az épületbe. A komputereket nem tudtam használni, mert nem volt áram. Starke megígérte, hogy segít és így is lett. Na nem mintha sokat tudtam volna meg a dokumentumokból… Tovább kellett mennünk, de ehhez ki kellet nyitni a hátsó kapukat. A tetőre kimásztam, majd egy-két mesterlövész játékból való kiejtése után a létráról lemászva megnyomtam a gombot, így továbbmehettünk. Kimásztunk a kerítés mögé, ahol egy asztráltest megszállta az ezredest, és a segítségemet kérte. Továbbhaladtunk, míg a síneket el nem értük. Jobbra fordultunk és egy állomást találtunk. A vagonba beszállva, majd a végén kiszállva találtam egy szobát, ahol felszedtem egy kulcsot, amellyel ki lehetett nyitni az állomás kapuját. Starke csapdába esett, tőlünk pedig ismét segítséget kért egy kisfiú. És ami ezután történt… Szóval így kezdődött. Pszi használó lettem, bármennyire is küzdöttem ellene. Leestem a lyukba, és megmutattam elmém hatalmát. Milyen kár, hogy a vérfürdő után kiderült, hogy saját nemzetünk ellen küzdünk.
Entrapped
Valamiféle speciális osztagot küldhettek ránk, mert a mostani ellenfelek keményebbek. Lelövök néhányat, majd Jayne kíséretében haladok előre. Egy nagy terembe jutunk, ahol a katonák legyőzése után csak én tudok továbbmenni. Leguggolok, és bekúszok egy széles nyílásba, majd miután kijöttem belőle, kinyitom az ajtót. Meghúzom mindkét kart, az egyik a lány útját álló ajtót nyitja, a másik a vízszintet csökkenti. A következő nagy terem közepén egy újabb kart húzok meg, kinyílik két ajtó, majd rengetegen rontanak ránk. Lövések dördülnek (jó fegyver ez a shotgun), majd továbbmegyünk a nyitott ajtón. Egy nagyon hosszú csatornaszakasz következik, amelynek a végén két lezárt kapu vár minket. Aztán rájövök, hogy felettünk van két kar, telekinézissel bármelyiket meg tudom húzni, így máris feltárul a továbbvezető út. Kiválasztom az egyiket, ugyanabba a hatalmas terembe vezet mindkettő. A létrán felmászok, majd elkezdek jobbra mászni függeszkedve. Amikor fel tudok kapaszkodni, akkor átmegyek a perem másik oldalára, és a létra felé függeszkedek tovább. Már megint energiafallal akarják az utamat állni, ez már a kórházban sem működött. Projekcióval kilépek a testemből, de nem húzom meg a liftet vezérlő kart, hanem továbbmegyek, és megszállok egy katonát. Vele kikapcsolom a lézerkapukat, majd elindulok a valódi testem felé. Amikor mellettem van, visszatérek saját bőrömbe, lelövöm, és Jayne segítségére sietek, aki bajban van. Lent rengeteg katonát kell lelőnöm, ezután a lányt felvezetem a terem bal oldalán lévő liftfelvonó aljához, ő felajánlja magától, hogy ott marad. Felmegyek a már ismert úton, meghúzom a liftet irányító kart, megvárom míg leér, a lány felszáll rá, majd meghúzom újra. Ismét együtt vagyunk. Egyetlen út vezet tovább, hosszan haladunk rajta végig, létrákon, lépcsőkön és szennyvízen át visz az utunk. Egy nagy teremben néhány katonát le is kell lőni, de itt is egyértelmű, hogy merre menjünk tovább. Még egy utolsó, hosszú csatorna, és a létra már a felszínre vezető utat sejteti.
Streetlife
A garázs végében találok egy nyílást, bekúszok, majd miután kijövök, lelövök mindenkit a közelben. Jobbra kanyarodok, majd az első sikátornál balra. Hamarosan megnézhetem, ahogy néhány öltönyös információt gyűjt. Nem sokáig. Megfordulok, majd nem messze egy csarnokban találkozom egy lánnyal, aki nem akar segíteni, de elmondom neki, hogy megteszek bármit. Ad egy csomagot, amit kézbesítenem kell. Kint felmászom a létrán, majd a ház másik oldalán le. Kicsit összeveszek egy banda tagjaival, de nem bántom őket, valószínűleg az ezredest védik (aki mégsem halt meg). Hátat fordítok nekik, és a rendőrautó mellett továbbfutok. Hamarosan találok egy ajtót, melyen a kapucsengőbe bemondom a jelszót, és kézbesítem a csomagot. Cserébe kapok egy vipera-tetoválást a karomra, amelyet látva a bandatagok továbbengednek a sikátorokban. Hamarosan megjelennek az öltönykék, a banda tagjait megvédem tőlük. Miután mindet lelőttem, hajlandóak segíteni Starke hollétét illetően. Felmászom a létrákon, majd be az ablakon. Az ezredes sehol, de az asztalon találok egy feljegyzést. Miközben olvasgatom, előkerül az egykori főnök is, és segít az emlékezésben.
Teamwork
A csapatunk már nagyon unta a szibériai telet, bár valószínűleg a szibériai nyárral sem lett volna másképp. Az unalmas mindennapokba csak az vitt némi színt, ha éppen elkezdtek lőni ránk. Miután a csapat messziről leszedte az ellenfeleket, felmentem az épülethez, majd végigfutottam a síneken. Egy kékesen derengő kisgyerek fogadott, de nem tudtam továbbmenni. Visszaszaladtam a házig, ezután megtámadtak minket. Cortelli a rádióval ügyeskedett, míg mi az oroszokat lőttük. Miután sikerrel jártunk, Cortelli magához hívott a házban, és elküldött az ezredeshez, aki még mindig a domb aljában várt. A rádiókapcsolat meg lett oldva, most meg kellett nézni, hogy a sínek hova vezetnek. Mondtam én, hogy el van zárva az út, de nem hittek nekem. Visszaindultunk, de lentről elkezdtek lőni minket, majd miután velük végeztünk, az épület mögött is kisebb harc alakult ki. Egy idő után az ezredes beküldött a hátsó ajtók mögé, hogy nézzem meg, mit rejtenek. Itt találtunk egy nagyszerű mesterlövész-helyet. A társam ott is maradt, én pedig továbbmentem, miután lelőttem mindenkit az ablakból. Ismét energiafal állta az utamat, projekcióval átmentem rajta, és egy udvarra jutottam. Ennek a közepén egy létra vezetett le egy karhoz, azt meghúztam, és a házikóban kinyílt az ajtó, mely az udvarra vezetett. Így már saját testemben is ki tudtam menni, de előtte szóltam az ezredesnek, hogy tudjanak ők is követni. Az udvaron a mostanra megszokott hatalmas lövöldözés következett, de szerencsére Franklin az ablakból besegített, így a csapat hamarosan egyesülhetett. Franklin talált egy kulcsot, pont jó lesz ahhoz az ajtóhoz, melyet asztrális alakban bezárva találtam az oldalsó alagútban. Odamentünk és kinyitottuk, majd egy rövid harc után találtunk egy sérült nőt. Visszavonuljunk vele, vagy menjünk tovább – már csak ez volt a kérdés…
Breakout
Még mindig nem emlékszem, hogy ezután mi történt, így elbeszélgetek az ezredessel. Szó esik arról, hogy az amerikaiak is érdekeltek voltak a kutatásban, amelyben Grienko kísérleti nyúlként használta a gyerekeket. De hogy a bázison mi történt, az még mindig nem jut az eszembe. De most menekülni kell, mert a házat körbevették. A folyosón nagy a lövöldözés, ráadásul Starke-nak még egy kulcsért is be kell mennie egy szobába, ahol szintén ellenfelek várják. Miután felvette a kulcsot, a folyosó végéig követem. A tűzlépcsőn találunk egy ajtót, de csak belülről nyílik. Sebaj, a ház falánál van egy felvonó, telekinézissel a földszintre juttatom, bemászok, megnyomom a gombot, majd az ablakon is bemászok. Kinyitom az ajtót, lemegyek az ezredeshez, majd hamarosan követ engem, aminek örülök, mert lassan akkora lyukak vannak a testén, mintha golyókat izzadna. Végigfutunk a folyosón, majd az ajtón át egy újabb lépcsőre jutunk, ahol ismét vadászat kezdődik, majd miután minden ügynököt lelőttünk, irány az utca. Azazhogy előbb még egy folyosó, amelynek a végén két darab három négyzetméteres WC-ből végtelen mennyiségben ömlenek az ügynökök, bizonyára a WC-csészén keresztül érkeznek ennyien. Kis lövöldözés után a folyosó közepén találok egy „Exit” feliratú ajtót, ezen kimegyek, és még éppen tanúja leszek annak, ahogy Jayne-t elviszik egy fekete autóval. Azt hiszem ideje meglátogatni ezt a Hansont, aki az egész ügy hátterében áll.
Conspiracy
A Nemzetbiztonsági Hivatalban hamar észrevetetem magamat, de valahogy be kell jutni. A recepciós leütése után megnézem magamat a monitoron. Tetszik amit látok, sokkal férfiasabb az arcom össze-vissza törve. A jobb oldali folyosót választom és figyelek a falon lévő riasztóra, csak ne nyomkodja senki. Az egyik raktárban a polcon újraírható UVD-lemezeket találok, elteszem, ki tudja, mikor jön jól. Néhány őrön túljutva egy műszakváltásnak leszek éppen a tanúja. Innentől nagyon figyelnem kell, mert ha megszólal a riasztó, akkor az ajtók automatikusan záródnak (kivéve a WC-jét, oda szoktam visszavonulni, amíg el nem csendesül minden). Charmmal bemegyek a bal oldali szobába, elolvasom az egyik szekrényen a feljegyzést, majd gyorsan kimegyek. A szemközti ajtón lopózva megyek be, két őr, egy takarító és egy kamera van itt, sorban és csöndben el is intézem őket, majd odaülök a hátsó számítógéphez. Hanson felhasználói nevével belépek, letöltöm a leveleit, majd a másodikban lévő csatolást lementem az asztalra. Megnyitom az UVD-meghajtót, majd behúzom az asztalról a lementett videót. Átülök a szoba elejében lévő géphez, majd ott megnyitom a lemezről a fájlt. Kint a folyosón figyelek, hogy senki ne legyen útban, és a riasztó se szóljon, majd odamegyek a detektorhoz, és telekinézissel megbabrálom, majd átmegyek rajta (az átmenetel alatt végig aktívnak kell lennie a telekinézisnek). A folyosó végén egy videóterem van, megnézem, hogy Hanson mit is rejteget! A filmből ugyan nem sokat értek, úgy érzem, vissza kell menni ehhez a múltba, Szibériába.
Infiltration
Egyedül voltam egy teljes katonai bázis ellen… Előre futottam, majd balra. Egy ajtót kinyitva a ház másik oldalára jutottam. Természetesen közben az ellenfelek megállás nélkül jöttek, de ez egy ilyen nap, a továbbiakban sem lesz ez másképp. Leszállt egy helikopter a közelben. Úgy döntöttem, hogy ezúttal nem nyers erővel haladok előre, ezért charmot és bénító-pisztolyt használtam folyamatosan. A helikopter mellett jobbra felmásztam, amíg tudtam, majd egy felhúzott hídra értem. Az én oldalamon lebillent a híd, de a másik oldalt telekinézissel hoztam vízszintesbe (a kapcsoló jobbra volt a falon). Továbblopóztam, majd a csendes gyilkolás után balra leugrottam és megnyomtam a gombot. Lemásztam a létrán, majd végiglopóztam a ház fala mellett, és kinyitottam az ajtót. A házban semmit nem találtam, így kimentem a másik oldalon, ahol ismét ölnöm kellett. Kezdtem úgy érezni magamat, mintha egy videojátékban lennék egy irányítható hős, hiszen csak mentem előre és lőttem. Egyik udvar után jött a másik, de szerencsére nem lehetett eltévedni, mert egyértelmű volt a továbbvezető út. Megtaláltam a piros házat, de be volt zárva. Az oldalánál belestem az ablakon, és telekinézissel az ajtón keresztbefektetett gerendát eltüntettem, így már be tudtam menni és felvenni a templom kulcsát. Egy hosszú mesterlövész-párbaj után dobozok állták az utamat, és arra ugyan képes vagyok, hogy az orosz és az amerikai hadsereget kiirtsam, de a dobozok pakolása túl prolimunka nekem. Inkább oldalt függeszkedve átmásztam mellette, majd haladtam tovább. Itt egyre komolyabb ellenfelekkel találkoztam, ezúttal inkább elfutottam mellettük a templomig, ahova be is léptem.
Childcare
Az egész bázis kihaltnak tűnt, pedig oda-vissza bejártam. Az egyik terem közepén találtam egy generátort, telekinézissel megpróbáltam beindítani, de csak akkor sikerült, amikor egy Anna nevű kislány asztrálteste segített. Ezután a laboratóriumba mentem, ahol beszéltem a lány valódi „testével”. Kifutottam a folyosóra, majd charmmal elfutottam egészen annak a lépcsőnek az aljáig, ahol az ujjlenyomat-olvasó van (miután megöltem eddig vagy 300 embert, az eszembe sem jutott, hogy egynek levágjam az ujját…). Itt projekcióval átvettem a lépcsőn álló katona felett az uralmat, majd bementem a szobába (az én ujjlenyomatommal értelemszerűen nem működik a dolog), a bejárattól jobbra található gépen pedig kikapcsoltam az állandó ujjlenyomat-ellenőrzést. Elhagytam a testét, majd felrohantam a lépcső tetejére. Kinyitottam az ajtót, gyorsan charmot használtam, majd jobbra keresztülszaladtam a szobán. A lépcsőn lementem, és hamarosan azt láttam, hogy három katona két kisgyerekre támad. Lelőttem őket, a gyerekek megköszönték. Továbbmentem az ajtón, majd néhány folyosó után (láttam a gyerekek üvegfalú szobáit is közben) felmentem egy lépcsőn. Abba a terembe jutottam, ahova először nehéz volt bejutni az ujjlenyomat-ellenőrzés miatt. Itt egy gyerek állt golyózápor alatt, segítettem neki. Miután csend lett, használtam rajta a charmot, hogy elnyerjem a bizalmát. Már csak Nadja volt hátra. Abban a teremben, ahol a két gyereket lőtték, volt egy ajtó, amely eddig nem állt nyitva, de most már átmehettem rajta. Újabb gyerekek szobái mellett megtaláltam a kislányt. Megkértem, hogy vezessen Grienkóhoz. Ő elkezdett előre futni, de ahányszor támadás érte, láthatatlanná vált, és csak akkor „jött elő” újra, ha tiszta volt a terep. Így egészen addig a szobáig mentünk, ahol az ujjlenyomat-ellenőrzőt kikapcsoltuk a számítógépen. Kinyílt az utolsó ajtó, és végre beszélhettem Grienkóval. Undorító kis patkány, de tudja, milyen irányba kell nyalni. Miután az oroszoknak nem volt pénzük, az amerikaiak oldalára állt, hogy kifejleszthesse a szuperfegyvert – a gyerekek személyében. Most már összeállt a kép – csak Hansont kell megtalálni.
Confrontation
A szívemben hatalmas dühvel indulok megkeresni a főkolompost, aki képes gyerekeken kísérleteztetni azért, hogy aztán fegyverként vethesse be őket. Elindulok a lift felé, nekem rontanak vagy ezren. Egy ideig lövöm őket, aztán amikor elült a csatazaj, beszállok a liftbe. Fent folytatódik a bújócska, ők bújnak, én megtalálom és lelövöm őket. Egy olyan helyiségbe érek, ahol tartályokban emberek úsznak. Ők tehát az elkészült hadsereg, pszi harcosokból… Nekem is rontanak rögtön. Kezdetben még csak Psi attackkal sebezhetők, de ha már megkezeltem őket ezzel, akkor a golyó is jól fogja őket. Mindet megsemmisítem. Ezek után egy öltönyös úr bekísér Hansonhoz, ahol számon kérem rajta az elmúlt időszak történéseit. Ő gyilkosnak nevez, mire én majdnem megölöm, de aztán látom, hogy Jayne-t fogva tartják, és inkább másképp döntök. Megpróbálok tovább emlékezni.
Redemption
Ez vajon már tényleg a végkifejlet? – kérdezem magamtól. Talán a kirakós utolsó darabja is a helyére kerül. Végignéztem Grienko halálát, majd a gyilkosok gyilkosa lettem. Kimentem a teremből, leszaladtam a lépcsőn és beszálltam a liftbe. Lent találtam egy szobát, amelyben egy tudóst éppen meg akartak ölni, nem hagytam. Itt a szobában használtam a leolvasót is, a folyosón kinyílt az ajtó. Egy újabb termen haladtam keresztül, amikor hirtelenjében ismét a kórházban találtam magamat egy zárt szobában. Hamarosan megjelent egy másik énem, és már ki tudtam menni. Visszaszaladtam abba a szobába, ahol annak idején (de régen is volt) felkeltem. Itt elbeszélgettem magammal (ez most a jövő vagy a múlt?), majd visszatértem Szibériába. Hosszasan lövöldöztem, majd amikor elfogytak az ellenfelek, a továbbvezető ajtó is kinyílt.
Ismét váltás, majd az elmegyógyintézetben találtam magamat. Arrafelé indultam el, ahol Jayne-t fogva tartották, ugyanazokkal a módszerekkel haladtam előre, mint annak idején (pontosabban: a jövőben). Amint elértem a szobájáig, szerencsére visszatértem megint a megfelelő időbe és helyre. Nem sokáig, ugyanis miután charmmal keresztülfutottam a következő szakaszon, ismét máshol találtam magamat. Ezúttal a Nemzetbiztonsági Hivatal épületében, és Jayne szólalt meg a fejemben, azt állítva, hogy előre látom a jövőt, és így meg is tudom változtatni. Bementem Hansonhoz, és az idősíkok kezdtek egymásba csúszni. Nem tudtam, hogy mi emlék és mi történik most, mi képzelgés és mi a valóság. Hamarosan visszatértem Szibériába, de akkor már teljesen meg voltam zavarodva. Hanson ott volt, és ezernyi katonát küldött rám. Kiszabadítottam a gyerekeket, akik hatalmas energiáikkal segítettek a harcban. Hosszú idő után elfogytak az ellenfelek, Hanson pedig büszkén nézett „hadseregére”. Korán örült. A gyerekek ugyanis megunták a zsarnokoskodást, a kísérleteket, a kínzásokat, és ellene fordultak. Miközben a testéből falatoztak, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy kit sajnáljak és kitől undorodjak. Azt pedig végképp nem értettem, hogy most melyik esemény melyiket követte, és hogy feljegyzéseimben mit írjak jelen, és mit múlt időben. De számít ez? Most már aligha…
Pszi képességek
Telekinesis (Telekinézis)
Adott súlynál nem nehezebb tárgyakat és személyeket tudunk mozgatni a segítségével. Gyakran jelenti a továbbjutás kulcsát, hiszen előfordul, hogy egy ajtó nyitásához a túloldali gombot kell megnyomnunk. A harcban sem elhanyagolható a szerepe, hiszen segítségével akár robbanó palackokat is dobhatunk az ellenfelek közé, vagy magukat a rosszfiúkat hajíthatjuk el rongybabaként.
Healing (Gyógyítás)
Kell-e részletezni, hogy mennyire fontos a rendszeres használata? Mindig menjünk olyan területre, ahol nem fedeznek fel minket a gyógyítási folyamat alatt, hiszen ilyenkor védtelenek vagyunk. Amikor párban vagy csapatban dolgozunk, társunkat is meg tudjuk gyógyítani.
Psi Attack (Pszí-támadás)
Akkor jöhet jól, ha már nincs kedvünk a géppisztolyt használni, vagy egyszerűen jobban tetszik a pszí-harcmodor. Segítségével egy energialöketet lőhetünk az ellenfélre, de ennél hasznosabb, ha a körülöttünk elhelyezkedő összes katonát levesszük a lábáról a hullámokban terjedő támadásunkkal – igaz, utóbbival kevés sebzést okozhatunk csak, hiszen hamar felállnak az ellenfelek.
Charm (Bájolás)
Két használati módja közül harci szituációkban az a hasznosabb, mely segítségével megbűvölhetjük ellenfelünket, akik így nem vesznek észre (gyakorlatilag láthatatlanná válunk). Figyelem: ha kamera előtt megyünk el, automatikusan megszűnik a bájolás, és még az összes pszíenergiánkat is elveszítjük! Más szempontból is hasznos ez a képesség, bizonyos pontokon meg kell győznünk embereket, hogy kövessenek minket (pl. Jayne-t, vagy az egyik kisgyereket, akin kísérleteznek), ezt is a bájolás segítségével tehetjük meg.
Projection (Projekció)
Segítségével időlegesen elhagyhatjuk testünket, és alapcselekvéseket végezhetünk (ajtónyitás, létrára mászás, stb.), ráadásul akár kémkedhetünk is ezalatt. Az energiafalakon csak így tudunk átmenni (hogy aztán a túloldalon ki is kapcsoljuk azt). Testünket mindig nyugodt helyen hagyjuk, mert ha támadás ér minket, nagyon védtelenek leszünk.
Possession (Megszállás)
Projekcióval nyert asztrális testünket még egy fontos dologra tudjuk használni, megszállhatjuk vele ellenfeleinket. Sok dologra jó ez, pl. fontos ajtókat nyithatunk ki vagy levadászhatjuk a többi katonát.
Tippek:
Mindig nézzünk körbe, hogy van-e kamera a teremben, és ha látunk egyet, azonnal semlegesítsük fegyverünkkel vagy telekinézissel.
A menüben rendkívül részletes leírást olvashatunk a megismert szereplőkről, fegyverekről és küldetésekről, ha valami nem egyértelmű, érdemes ezt a részt olvasgatni.
Az egyik orosz táborban játszhatunk egy Earth Impact játékautomatával is!
A Second Sightban nem lehet menteni, hiszen a pályák között ezt automatikusan megteszi a program, a küldetések közben pedig csakis a Checkpointok segítenek.
Érdekesség:
A készítők a hivatalos honlapról letölthetővé tettek egy flash-alapú minijátékot, melyben a Second Sightban szereplő nemzetbiztonságiakat lőhetjük halomra.
Érdekesség:
A Second Sight nem véletlenül hasonlít annyira a TimeSplitters 2-re: ugyanaz a csapat készítette, és még a grafikus motor is megegyezik a két játékban.
A játékot készítő Free Radical Design sok embere a Nintendo gépeken egykor kult-státuszt kivívó Rare-ből vált ki évekkel ezelőtt.
