RÖVID ÁTTEKINTÉS
A Sega, mint japán cég, természetesen először ott jelentette meg Sega Mark III néven 1985-ben (a hasonlóan hangzatos SG-1000 és SG-1000-II után). Nem titkolt szándékkal a nagy rivális (legalábbis akkori rivális), a Nintendo ellenfelének szánták.
ALAPADATOK
CPU: Egy 8-bites Z80 Zilog (sebessége: 3,58 MHz). A megcímezhető maximum memória 64 kByte volt.
Videó egység: Texas Instruments TMS9918/28 (TMS9918A). A 64 színű palettából 32 színt jelenített meg, 16 színt az előtér sprite-jaihoz, 16 színt pedig a háttér színeihez használhatott. Felbontása 256×192, 256×224 (valamint PAL-SECAM rendszereknél 256×240) pixel.
Audió egység: Texas Instruments SN76489 (4 csatornás mono 10 oktávban) az alapvető hangkeltő, de eleinte kiegészítőként, majd későbbi verziókban beépítve egy másik, kiegészítő hangchip, a Yamaha YM2413, amely mono frekvenciamodulált hangszintézissel 9 csatornán (vagy 6 csatornán 5 további ütem-csatornával) tudott hangokat kiadni, de csak bizonyos játékok esetében.
Memória: 8 kByte alapmemória (ROM), 8 kByte memória (RAM), 16 kByte videómemória (VRAM). Ezek mérete is változó volt a beépített, illetve a használt játékoktól függően (bővebbet ott).
Csatlakozók: Játékkártya slot (Sega Game Card), amely olcsóbb gyártású, de kisebb kapacitású programokat tartalmazott (kb. 256 kByte) Játékcartridge slot (ROM cartridge), amely a más gépeken is ismert cartridge kártyákkal operált (kb. 1 MByte). Mindezek mellett volt egy bővítőkártya slot is, amelyet nem, vagy nagyon ritkán használtak (a Sega Japánon kívül nem adott ki olyan kiegészítőt, amely használta volna a bővítőkártya portját).
Irányítók: 2 gombos, D-pados kivitel, kiegészítőként levehető ujj-vezérelt irányítóbottal (alap irányító)
Audio/video kimenetek, tápellátás: A gép hátulján volt található a DC (egyenirányított) adapter aljzata, egy RF kimenet (antenna-csatlakozó), egy DIN-csatlakozós, jó minőségű kompozit kimenet (hasonló a C64-hez), valamint egy csatornaváltó (a konzol “adási” frekvenciát változtató) kapcsoló.
Nem sokkal később, mint a Sega első 8-bites konzolja, megjelent Észak-Amerikában is Sega Master System néven 1986 júniusában, majd pedig Európában 1987 szeptemberében. Itt már jelentős változással, az eredetihez kevéssé hasonlító kinézettel került a konzol a piacra (pl. 50 érintkezős cartridge-ok használata a Mark III 44 érintkezőse helyett, hogy másról ne is beszéljünk).
Akárcsak japán változata, ez a konzol is tartalmazott beépített játékokat, amelyekkel kártya és cartridge nélkül is használhatóak voltak. Illetve voltak különféle kiadások az idők folyamán…
Model 3000: Beépített Snail Maze játék (a 2 gomb és a fel irány megnyomásával)
Model 3001: SegaScope 3D szemüveges változat
Model 3005-18: Beépített Alex Kidd in Miracle World játék (kártya nélkül)
Model 3005-24: Beépített Hang On játék (ha nem volt kártya a gépben)
Model 3006: Sega Master System 2 (Alex Kidd)
Model 3006-05A: Sega Master System 2 (Sonic the Hedgehog)
Model 3010-A: Beépített Hang On játék (kártya nélkül), Safari Hunt (fénypisztollyal)
Model 3010-B: Beépített Hang On játék, Astro Warrior
Model 3010-C: Beépített Missile Defense 3D (3D szemüveggel)
(nos persze voltak egyéb változatok, ezen felsorolás a teljesség igénye nélküli)
A tapasztalatok alapján új kiadás jelent meg a konzolból szintén Sega Master System néven Japánban, 1987 októberében. Ezen változat már nem külön kiegészítőként, hanem a csomag (illetve a konzol) részeként kínálta a Yamaha YM2413 FM hangchipet, egy gyorstüzelő kiegészítőt, valamint egy speciális 3D szemüveget is (vagyis a beépített modulját). Más konzolváltozat nem tartalmazott ilyen kiegészítést.
Legutolsó piaca Brazília volt 1989 szeptemberében; azonban itt olyan sikeres volt, hogy legkevesebb 5 különféle verziót is készítenek.
Gyártása és forgalmazása alatt (Japánban 89-ig, Amerikában 92-ig, Európában 96-ig) valamivel több, mint 10 millió példányt adtak el, legtöbbet Európában, több, mint 6 millió darabot.
Így bizonyos területeken (Európa, Brazília, Óceánia) a Sega terve sikerült; többet adtak el a Nintendo-nál.
A konzolra az évek folyamán több, mint 300 játékot adtak ki (ideértve pl. a kizárólag brazil változatokat, a japán játékokat, stb.) Azonban Amerikában és Japánban nem tudott igazán megkapaszkodni, mivel a Sega cégen kívül csak két másik cég készített játékot a konzolra. Az is hátráltatta a helyzetet, hogy ekkortájt a Nintendo kifejezetten tiltotta azt, hogy a NES konzoljukra megjelent játékokat a fejlesztők más platformokra is kiadják (portolják). Sőt még az Egyesült Államok piacáért felelős cég sem állt a helyzet magaslatán kereskedelmi szempontból, nem úgy, mint az ellenpárja, a brazil TecToy. Európában és az említett Brazíliában még a Megadrive/Genesis megjelenése után is tudta tartani erős pozícióját, sőt híres játékok is megjelenhettek rá a kereslet miatt: Street Fighter 2, Mortal Kombat 1-2-3,
KÜLÖNBÖZŐ KONZOL ÉS RÉSZEGYSÉG VÁLTOZATOK
Konzolváltozatok (nem feltüntetve az alapváltozatot)
Mark III
Mivel itt a Sega Master System rendszerről van szó, japán kiadása is külön változatnak tekinthető, mivel más kialakítású kártyával rendelkezik, visszafelé kompatibilis elődjeivel (SG-1000, SG-1000-II).
Sega Master System II
1990-ben kiadott olcsóbb változatú Sega Master System, amelyen nem volt már reset gomb, a nem használt bővítőport, valamint a Sega Game Card (vagyis a kártya, nem a cartridge) fogadására használatos aljzat. A fő változatnál kisebb méretű volt, beépített játéka eleinte Alex Kidd in Miracle World, majd a később európai változatokban a Sonic the Hedgehog játék volt. (Két színváltozatban fekete/fekete pause gomb, valamint szürke/fehér gomb volt elérhető.)
Sega Master System III compact
A brazil, újragondolt változata a Sega Master System II konzolnak. Bár nevében különbözik, eleinte csak világoskék/fehér színvilágában tért el, majd pedig megkapta a Sega Megadrive 6 gombos irányítóját, és 74 vagy 105 beépített játékkal tették hosszabb távon élvezhetővé.
Sega Master System 3 / Master System evolution
Nem tévesztendő össze az előzőekben leírt Sega Master System III változattal. Ezek a változatok ugyanis ismét a brazil terjesztő, a TecToy újabb változata, amely immáron fekete és kék szín összeállításban tündökölt. Ezen kívül pedig megújított belső már képes volt a 8 megabites kártyák kezelésére is, valamint 112/131 beépített játékkal (köztük pl. a Sonic the Hedgehog játékkal) büszkélkedhetett.
Sega Master (System Super) Compact
Ismét csak egy brazil fejlesztés, méghozzá az eddigieknél kisebb változat, innen a Compact elnevezés. Egy vezeték nélküli konzol, amely a közeli TV-k megfelelő csatornájára sugározva teszi lehetővé a használatot. Természetesen szabvány RF kábel segítségével is összeköthető. Három változatban került forgalomba, de csak a mellékelt játékokban különbözött (Alex Kidd, Sonic, Super Futeboll II). Készült egy lányoknak készült verzió, stílszerűen rózsaszínben is Master System Girl néven, két verzióban (Mônica no Castelo do Dragão, Mônica em O Resgate + Sonic)
Sega Master System Kiosk
Játékboltokban kihelyezett, promotálási és kipróbálási célokra alkalmazott verzió. Maga a beépített gép nem egy SMS volt, hanem egy célhardver a játékok futtatására, amelyhez 16 cartridge volt csatlakoztatható. Ezek közül a gép elején lévő gombokkal lehetett választani. 4 irányítóval rendelkezett, sőt elfért a tetején egy CRT tévé is.
Sega Game Box 9
Egy nagyon ritka, eleinte japán hotelekben olykor kihelyezett, videómagnó-szerű dobozba beépített Sega Master System, amely 9 játékkal volt “felszerelve”, és két irányítóval rendelkezett. Ahol nem ingyen, ott pénzbedobás után volt használható. Nyugati országokban is előfordult, ahol akár 16 játék közül is lehetett választani.
Különálló verziók voltak még a Sega Game Gear (amelyet egy kiegészítővel lehetett hordozható, saját kijelzős Master System rendszerré varázsolni), illetve esetleges egyéb klónjai. Ezekről külön posztban írunk.
Különböző kiadások kerültek gyártásra attól függően, hogy hová készültek:
Japánban a Sega Mark III, illetve a japán verziójú Sega Master System
Hong Kongban kiadták a konzol egyetlen valódi kínai változatú SMS konzolját
Ázsia más részein egy nagyon ritka, japán kártyákat fogadó, FM hangchip nélküli, más frekvencián működő SMS és SMS II volt forgalomban.
Dél-Koreában Samsung Gam*Boy, Samsung Gam*Boy II/ Samsung Aladdin Boy futottak az SMS és SMS II sajátos, japánhoz hasonló verziói, különféle színekben és egyedi kontrollerekkel.
Az Egyesült Államokban és Kanadában a korai évek alatt nem bírták eldönteni, hogy milyen néven illessék a konzolt, így hol Sega Base System, hol pedig Sega Master System néven emlegették különféle alváltozataival együtt. (Különféle beépített játékok, mellékelt fénypisztolyos, valamint fénypisztolyos + 3D szemüveges változatok…)
Európa is kezdte túlzásba vinni, országonként különféle változatok, Plus, Pack I-II, Plus X, Tandy Pack, Special edition… és a többi. Más és más felszereltségekkel, más és más játékokkal, felsorolni is hosszú és hiábavaló lenne:)
Brazília kínálatát pedig az amerikai és az európai változatokon túlmutató változattengerrel lehet jellemezni, lásd feljebb SMS III, SMS 3, SMS compact, és így tovább.
Részegység, kiegészítő változatok
Játékcontrollerek, irányítók
– 2 gombos controller (a hivatalos Sega Control Pad / Master System control pad), leszerelhető ujjvezérelt irányítóbottal
1-es model: az eredeti verzió, az irányítóbot könnyen le/fel csavarozható
2-es model: az irányítóbot helyét befedték, egyes változatoknál a vezeték az irányító jobb oldalán van kivezetve
3-as model: az irányítóbot helye is eltünt, a verzió leginkább az SMS II változathoz mellékelt.
– 6 gombos controller, Brazíliában árult (hasonló a Megadrive 6 gombosához)
– Control stick, bal oldalra áthelyezett gombokkal, kiemelt irányítókarral A tapasztalatok szerint nem volt igazán jó minden játékhoz, leginkább autós játékokhoz, illetve hasonló irányítású programokhoz (talán ezért is árulták néhol az OutRun játékkal). Néhány verziót eleve úgy árultak, hogy kiemelték a kontroller más konzolokkal, számítógépekkel való kompatibilitását, lásd lentebb a keretes részt.
– Sega Sports Pad, egy sportjátékokra fejlesztett irányító, amelyen egyaránt volt “hanyattegér” (evező) néven ismert megoldás, és a hagyományos 8 irányú D-pad is. Amerikai és japán változat is készült, de a megoldást használó játékok elterjedése híján nem vált sikeressé.
– SG Commander, egy Európában és Japánban forgalmazott verzió, amelyen beépített kapcsolók szolgáltak a 2 gomb turbó-fokozataként (gyorstüzelés).
– Paddle control (HPD-200), egy evezőpadnak, nálunk hanyattegér néven ismert megoldás, ahol az egyik gomb az irányító tetején, másik pedig elöl található. Az irányítást az említett módon eszközölték. Csupán csak 3-4 játék volt, amely igényelte ezt a módszert, azon kívül egy pár pedig lehetővé tette a használatát.
– Sega Handle controller, egy műanyag botkormány, amely a repülőgépekéhez hasonlatos. Csak kiegészítővel volt csatlakoztatható a géphez, Elsősorban repülőgépes és autóversenyes játékokhoz volt használható, a 2 gomb a kormány “szarvain” volt.
– Light Phaser, avagy a sok videójátéknál előforduló “fényfegyver”. Az ilyen “fegyverek” legfőkébben a katódsugárcsöves (CRT) televíziókon – a kornak megfelelő tévéken – működtek rendeltetésszerűen. A fegyver csövében egy fényforrás világította meg a képernyő egy részét, és amikor az elsütőbillentyű (1-es gomb) megnyomására a képernyő egy tizedmásodpercre felvillant. Ilyen módon ellenőrizte, hogy hová is mutat a “célkeresztünk”, hová is “lőttünk”. Természetesen a fegyver-szerű kinézet miatt hamarosan design-átalakításra kényszerült – hogy ne nézzen ki fegyvernek. Így került rá egy narancs színű “dugó” a csőbe, sőt létezett kék színű Light Phaser is Brazíliában. Körülbelül egy tucatnyi játék támogatta, köztük a bizonyos konzolverziókba is beépített Safari Hunt.
– Rapid fire unit, egy olyan kiegészítő, amelyet a konzol és az irányító közé csatlakoztatva lehetőség van az automata tüzelési módra, amelyet más kontrollerek már beépítve tartalmaztak. Külön be lehetett állítani mind a két gombra a funkciót.
– 3D glasses, vagyis 3D szemüveg, amellyel a korabeli (’87-’88) 3D megoldással, a bal és a jobb oldali lencse lekapcsolgatásával érte el e hatást. 7-8 játék támogatta (nevükben a mágikus 3D szócskával), és csak az alap verziójú Sega Master System konzolon volt használható, mert a játékkártya portra (nem a cartridge port) csatlakozott, amely már a későbbi verziókon nem volt megtalálható. Hátrányai közé sorolható az egyértelmű villogás mellett, hogy nem működött CRT televíziókon kívül máshol.
Léteztek még egyéb, más cég által gyártott vezérlők, irányítók is:
– Sega Remote contoller, infravörös összeköttetésben állt a konzollal, 3-4 méter távolságig, gyorstüzelő-móddal, stb.
– Quickshot wireless controller (QS-127), amely leginkább a Megadrive kontrollerére hajaz, ismét csak vezeték nélküli megoldás.
– Turbo Touch 360, egy olyan kontroller, ahol a teljes D-pad irányítórendszert nyomásérzékeny felületre cserélték, kényelmesebb és kevésbé fárasztó irányítást ígérve. Azonban túl érzékeny volt, és kényelmetlenebb lett.
Oldalakon keresztül sorolhatnánk a különböző változatokat, amelyek közül voltak sikeresebbek, és voltak eleve olyanok, amelyeket veszélyes volta miatt még vissza is hívtak. (Esetleg második posztunkban bővebb említést is tehetünk róla). Annyi biztosan igaz, hogy a SEGA ekkortájt az ún. DE-9 csatlakozótípus miatt sok változat közül választhatott.
A hardverhez kapható egyéb kiegészítőkről, az utóbbi kb. 10 évben kiadásra került kicsinyített, sokszor controllerbe épített változatokról egy másik alkalommal ejtünk szót. Hasonlóképp máskor lesz szó a későbbi konzolok képességéről a Master System játékok kezelése terén.
EGYÉB ÉRDEKESSÉGEK
– Lelkes programozók képesek voltak megoldani a konzol limitáltságát grafika terén; némi programozás segítségével képesek voltak a teljes, 64 színes paletta egyidejű megjelenítésére.
– Több változatban is használták a megjelenítésért felelős chipet (Video Display Processor):
315-5124: Mark III, valamint Sega Master System
315-5246: Sega Master System 2, illetve az SMS újabb kiadásai
315-5378: Sega Game Gear
315-5313: Sega Genesis/Megadrive
– A cartridge kártyák hivatalosan 4194 kilobitesek (4 megabit) voltak, de néhány brazil játék elérte a 8 megabitet is.
– A korábban említett fényfegyver egy még nem módosított változatával tartott túszul egy nőt Brazíliában egy férfi 2009-ben.
