Mai gépismertetőnkben az előző (Atari Lynx) rovatbelihez hasonlóan ismét egy kézikonzol kerül terítékre. Jelen esetben a Sega Nomad
(a fejlesztés alatt Project Venus- ekkoriban volt a bolygók után nevet
adni a Sega cégnél; lásd Saturn, Neptun…) névvel ismert ötödik
generációs kézikonzol (pl. innen való a 3DO vagy a Pioneer Laseractive,
Nintendo 64 is, hogy a még nem ismertetett Sony Playstationról nem is
beszélve). Kézikonzol-időrendben a Nintendo Gameboy color előtt, illetve
a Sega Game gear után található.
(a fejlesztés alatt Project Venus- ekkoriban volt a bolygók után nevet
adni a Sega cégnél; lásd Saturn, Neptun…) névvel ismert ötödik
generációs kézikonzol (pl. innen való a 3DO vagy a Pioneer Laseractive,
Nintendo 64 is, hogy a még nem ismertetett Sony Playstationról nem is
beszélve). Kézikonzol-időrendben a Nintendo Gameboy color előtt, illetve
a Sega Game gear után található.
A Sega Nomad kevesebb, mint 2 évig volt elérhető 1995 őszétől 1997-ig, és ez idő alatt kb. 1 millió darabot adtak el belőle.
A fő szerepe a Sega Megadrive/Genesis játékok futtatása volt kézikonzolos, beépített képernyős környezetben; hivatalosan japán és észak-amerikai területen lehetett kapni, de megoldható volt a PAL régiós játékok fogadása a normál Megadrive konzolhoz hasonlóan itt is.
A konzol a kb. 2 évvel korábban megjelent japán kézikonzol a Sega Mega Jet fejlesztésének tekinthető. A Sega Mega Jet is hordozható Megadrive volt, csak eleinte speciális használatra. A JAL (Japan AirLines) gépein az ülések háttámlájában megtalálhatóak voltak a kisméretű LCD képernyők a hosszú utazások alatti időeltöltésre.
Nos, a Mega Jet konzolok ezekhez voltak csatlakoztathatóak. Használhatóak voltak saját kártyákkal, illetve a légitársaság által biztosított játékokkal (általában járatonként max. 4 játék, pl. a Sonic).
A konzol áramforrást és kijelzőt igényelt, így nem tekinthető teljes értékű hordozható hardvernek, habár 1994-ben kereskedelmi forgalomba is került (ezért Japánban a Nomad később is jelent meg).
Eleinte célba volt véve, hogy a Sega Nomad érintőképernyővel jelenjen meg a Sega Game Gear ilyen változataként, de akkoriban ez a technológia bőven túlárazta volna a konzolt (az előállítási költségek miatt). Így maradtak a hordozható Megadrive konzol ötleténél.
Megjelenési ára 180 dollár körül volt, de nem fogyott annyira, még a pár hónappal későbbi árcsökkenést követően sem. Hiába volt nagyjából megbízható alternatíva, számos elérhető játékkal, a hibái (lásd lentebb), valamint a rossz időzítés (a 16 bites korszaknak hamarosan teljesen vége szakadt) miatt nem volt igazán sikeres.
Egy kis bemutató, különféle beszéd nélkül, még ha az illető kicsit szuperhős-fetisiszta is 😀
Technikai jellemzők:
Mivel a Megadrive konzol kézi változata, így a belső jellemzők egyértelműen azzal egyenértékűek a legtöbb esetben. Egy 3 ” átmérőjű (7,5 cm körüli) háttérvilágításos LCD képernyője volt, 6 gombos és D-pad irányítórendszerrel. Rá lehetett kötni egy második kontrollert a kétjátékos módhoz; illetve RCA kompozit vagy RF kábellel televízióra is csatlakoztatni lehetett (olyanokkal, mint ami a Megadrive II-hez is tartozott).
A beépített képernyő a jobb felbontás ellenére néha nem tudta követni a játékot, és előfordult szellemképes megjelenítés (a válaszidő miatt- hiába passzív mátrixos színes LCD volt, szebb volt a kor többi kijelzőjénél).
Leginkább lövöldözős, illetve néhány platformjátéknál; verekedős, logikai, versenyjátékokhoz, kalandjátékokhoz bőven elegendő volt.
Plusz a kijelző háttérvilágítása is nagyban merítette az elemeket; 2-4 órás játékot tett lehetővé 6 ceruzaelemmel. Lehetett kapni hozzá egyedi (NiMh) újratölthető elemeket, hivatalosan a szabvány újratölthető akkumulátorok nem biztosítottak elegendő feszültséget. De a gyakorlatban szinte mindenki azokkal használta…
CPU: Motorola 68000 16 bit, 7,67 Mhz + Zilog Z80 8 bit, 3,58 Mhz (mint a Megadrive)
Memória: 156 kByte (64kB RAM, 64kB video RAM, 8kB hang RAM, 20 kbit ROM)
Videó: 320×224 felbontás, 512 színű paletta, 64 szín egyidejű megjelenítése
Hang: Yamaha YM2612 6 csatornás FM hang, 4 csatornás Texas Instruments programozható hanggenerátor
A Sega Nomad rendelkezett néhány kompatibilitási problémával:
– Nem volt jól olvashatóak az apró betűvel írt szövegek a játékokban
– Kb. egy tucat játék hibásan, vagy egyáltalán nem működött vele. Bár a Sonic esetében ezek a problémák kiküszöbölhetőek voltak a 6-Pak kártyákkal (amelyekben több játék volt bezsúfolva)
– Nem volt Reset gombja, így a X-Men játékban egy ponton lehetetlenség volt továbbjutni (a játék egy helyen csak úgy ment tovább, ha resetet nyomtunk- ez itt reset gomb híján lehetetlen volt).
– Nem volt használható a Megadrive-hez való Sega CD, illetve a 32x kiegészítő sem
A Sega Nomad tulajdonosok (az elektronikailag hozzáértőbbek) elsősorban a képernyőt cserélik ki, illetve a hozzáértőbbek a háttérvilágítást cserélik le energiatakarékosabbra. Vagy újabb változatú újratölthető akkumulátorokat használnak (ezzel megduplázva az üzemidőt, ha a képernyő is cserélt). Egy ilyen LCD képernyő csere eredménye ezen a videón is megtekinthető, gondolom, nem kell leírni, hogy melyik a cserélt 🙂
Ezen kívül találni reset kapcsolóval beépített, lekapcsolható háttérvilágítású, illetve Sega Master System játékokra alkalmas változatokat is (mivel a Megadrive esetén használt Power Base converter nem működik alaphelyzetben).
Ez egy kicsit rövidebb gépismertető volt, mint az általában szokásosak, remélhetőleg elnézitek nekünk.
Forrás: Retemu
