Az elmúlt hónapokban szinte elárasztottak minket a gazdasági szimulációk. Lassan ki sem látszunk a jobb-rosszabb autógyár-, állatkert-, kaszinó-, anyámkínja menedzselgetős Tycoonokból, pedig a dömpingnek még koránt sincs vége. Ilyen körülmények között az ember nem is kapná fel a fejét a SimGolf cím hallatán, ha nem lenne elébiggyesztve Sid Meier neve. De hát ott van, mely körülmény már csak azért is különös, mert a Civilization kiötlőjét az úttörő Railroad Tycoon révén a Sim-szériával konkuráló Tycoon-sorozat megteremtőjeként tartjuk számon. Mi azonban ne akadjunk fel ilyen apróságokon, inkább fogadjuk el, hogy változnak az idők, és a játék ikonjára irányzott két gyors kattintás segedelmével lépjünk be a legújabb Sim-világba!
Kezdetben vala egy nem túl nagy, infrastrukturálisan a klubházat leszámítva nulla földdarab, melyet az indulótőkeként kapott 100000 pénzből vásárolhatunk meg a világ legkülönbözőbb pontjain felajánlott telkek közül. A pálya flóráját és faunáját, valamint minden egyéb környezeti jellemzőjét annak típusa határozza meg, eszerint lehet sivatagos, trópusi, fenyvesekkel vadregényes park és klasszikus brit golfterep. Első lépésben lyukakat kell telepítenünk, melyeket a „H” billentyű lenyomásával nyomban meg is nyithatunk. Érdemes kezdetben egyszerűbb pályákat kreálnunk, mert a túl sok sikertelenség kedvét szegheti a kevésbé tehetséges vendégeknek. Tartózkodjunk hát eleinte a homokcsapdák, vizes árkok és egyéb kedvességek használatától, és a lyukat se helyezzük túlságosan távol a kezdőponttól. A későbbiekben persze szabadon engedhetjük fantáziánkat, és igazi kihívást jelentő feladatokkal lephetjük meg az igazi profikat. Bizony nehéz minden igényt kielégíteni: minden vendég saját személyiséggel, egyéni igényekkel rendelkezik, s golfklubunkról alkotott általános benyomásaikat éppúgy megosztják velünk, mint az egyes lyukakkal kapcsolatos véleményüket. A szép környezet, az ötletesen tervezett pályák, a nem túl könnyed sikerek mind javítják vendégeink kedélyállapotát, akik – amennyiben jól végezzük a dolgunkat – hajlamosak klubtagságot vásárolni, így biztos bevételhez és nagyobb presztízshez juttatva létesítményünket. Persze előbb-utóbb extra igényekkel lépnek fel: nem átallnak éhségről, szomjúságról, esetleg fáradságról panaszkodni. Annyi baj legyen, egy igazi üzletember ebből is képes pénzt csinálni. Bevételeink nagy részét tehát reményeink szerint busásan megtérülő fejlesztésekre kell fordítanunk. A Snack Bar segít az éhezőkön (némi anyagi ellenszolgáltatás fejében), a Putting Green-en és a Driving Range-en a klubtagok különböző ütéstechnikákat gyakorolhatnak, a Cart Garage kiskocsikkal gyorsítja a játékot, de építhetünk hotelt, leszállópályát repülőknek, és még sorolhatnám. Minden létesítmény upgradelhető, ám azt nem árt tudni, hogy bizonyos dolgok csak adott számú lyuk telepítése után érhetők el. A golfozók esztétikai érzékére virágágyások, emlékművek, igényes padok és kőhidacskák elhelyezésével hathatunk. A környezet rendben tartására, valamint a vendégek szórakoztatására és kiszolgálására alkalmazottakat vehetünk fel, úgymint gyomirtó ember (a lyukak körüli területet hamar benövi a gaz), üdítőárus, jókedvfelelős vagy a kedvencem, a lassan haladókat noszogató ranger. Jó ötlet, hogy telkeket jelölhetünk ki klubunk területén, melyekre aztán hírességek költöznek be, tovább növelve hírnevünket és látogatóink számát. Ahogy egyre ismertebbé válik golfparadicsomunk, úgy időnként megjelenik a területi főbiztos, aki némi kellemes játszadozás után esetleg hajlandó felajánlani a telkünkkel szomszédos földterületekből egyet megvételre, ami további terjeszkedésre ad lehetőséget. Persze ha megunjuk aktuális klubunk fejlesztgetését, kellő pénzmag birtokában akár a Föld átellenes pontján is belekezdhetünk egy újabb építésébe.
Ez mind szép és jó, mondhatjátok, de ilyen játékból tizenkettő egy tucat. Tudta ezt Sid Meier is, és mivel neki nem szokása sablonos fércmunkákat kiadnia a kezéből, egy ügyes húzással újabb lehetőségeket nyitott meg a játékosok előtt. Az ötlet már ismerős lehet a Bullfrog nagysikerű játékaiból, Dungeon Keeper-ből, vagy a Theme Park World-ből, ám ezúttal némileg továbbfejlesztve tér vissza. Nem csak kipróbálhatjuk a saját magunk kreálta golfpályákat, hanem profi versenyzőnk egész karrierjét irányíthatjuk, már-már a szerepjátékokéhoz hasonló részletességgel. Sportoló Simünk – akit akár a The Sims-ből is importálhatunk – testre szabható külsővel és kezdetben nem túl fényes képességekkel rendelkezik. Utóbbiak fejlesztésére jó lehetőséget kínálnak az amatőr klubtagokkal vívott edzőmeccsek. Néha egy-egy profi játékos is tiszteletét teszi nálunk, akikkel komolyabb mérkőzéseket játszhatunk, kisebb pénzekért. Az igazi kihívást azonban az SGA (Sim Golf Association) tornái jelentenek, melyek megrendezésére kellően színvonalas klub kialakítása után nyílik lehetőségünk. Ezeken már egész komoly pénzdíjak vannak, hogy az esetleges győzelemmel járó elismerésről már ne is beszéljünk. Stratégiai játékhoz méltóan a SimGolf meccseit nem a gyors reflexek, sokkal inkább a jó taktika és egy kis pszichológia dönti el. Minden ütésnél meghatározhatjuk annak ívét, illetve az irányt, ám a kivitelezés már golfozónk képességein, illetve hangulatán múlik. A sikeres találatok növelik önbizalmát, ám egy-egy sikertelen kísérlet kedvét szegheti, így ilyen esetben érdemes egy könnyebb ütéssel helyreállítani lelki egyensúlyát.
Persze nem kell nagyon komolyan venni ezt a kis aljátékot, mert bár nagyon szórakoztató, de azért mégsem egy Links. Nem is lehet az, hiszen a játék által használt izometrikus megjelenítés sem tesz lehetővé igazi szimulációt. Az igazat megvallva reménykedtem, hogy a Sims-ből megismert 3D karaktereket láthatjuk viszont, és így bármennyire szépek is az aprólékos animációk, grafikai szempontból kisebb csalódást okozott a játék. Ezzel együtt is megállja a helyét a megjelenítés a hasonló stílusú stuffok között, bár a maximális zoom mértékével nem tudtam igazán kibékülni – szívesen megnéztem volna kissé közelebbről is klubomat. A hangok és a zenék a szokásos profi munkára vallanak, igazi Sim hangulatot teremtve játék közben
A Sid Meier’s SimGolf legfőbb erénye a változatos lehetőségekben rejlik. A pályatervezés, a gazdasági ügyek és golfozónk fejlesztgetése szoros összefüggésben vannak egymással, de mindenki eldöntheti, hogy mégis mire helyezi a fő hangsúlyt. Bizton állíthatom, hogy ha egy pályánk egy újság szerint bekerül a legjobbak közé, az éppoly örömet okoz a tervező szívének, mint a golfbajnoknak egy torna megnyerése, vagy a kemény üzletembernek a növekvő bevételek számlálgatása. Így lesz több a játék egyszerű gazdasági szimulációnál, és méltó Sid Meier és a Sim-sorozat jó híréhez.
Deja vu
Ha valakinek ismerősen cseng a játék neve, az koránt sem a véletlen műve. A Maxis még 1997-ben jelentetett meg hasonló című golfprogramot (SimGolf, így simán), ami nem aratott osztatlan sikert. Bár egérlökdösős ütésvezérlése, multiplayer játékmódja és a két előre elkészített pálya mellé kapott szerkesztője az újdonság erejével hatott, mégis rövid idő alatt eltűnt a süllyesztőben. Jelen tesztünk tárgya, a Sid Meier-féle SimGolf tehát címén és a feldolgozott sporton kívül nem mutat hasonlóságot névrokonával. Tegyük hozzá: szerencsére…
