3076. A földet és a hozzá hűséges kolóniákat egyetlen óriási komputer irányítja – a Greason System. Ide csatlakozik minden, ez az intergalaktikus hálózat központja, ezen keresztül futnak az információk az egyik naprendszerből a másikba. Egy megbúvó kis naprendszerben egy csoport – Zakarte vezetésével – lázadást indított a Galaxis Vezetése ellen.
Miután sikeresen hatalmukba kerítették a Greason szuperkomputert, felsorakoztatták űrflottájukat, hogy elsöpörjék az Úniót…
A túlerővel nem tudott szembeszállni a kolóniák egyesített űrflottája sem. A lázadók átvették a hatalmat. A régi rend megmaradt túlélői a hatalom visszaszerzését tűzték ki célul.
Az utolsó remény benned van. Vajon sikerül-e megfékezned Zakarte-t? Hatvannégy fényév távolságból indulsz a Föld felé, hogy küldetésed teljesítsd. Ezzel a bevezetővel indul a GAME ARTS játéka, a SILPHEED.
Bevallom őszintén, az első benyomásom az volt a játékról, hogy szép intró és gyenge játék.
De egy kicsit tüzetesebben megvizsgálva már más véleményt kellett alkotnom. A Sega Megadrive nem a leggyorsabb hardver vektorszámításból (ezt már írtam egyszer valahol?), de ez a program lenyűgözően alkalmazza ezt a technikát.
Ha sikerül az első szinten átszenvednünk magunkat (ami egy meglehetősen szokványos kinézetű pálya), akkor már talán láthatunk valami extrát is. Ugyanis a második szinten egy aszteroida-mezőben folytatjuk utunkat.
Mikor játszottam a stuffal, és elértem ide, akkor meg-megálltak a kollégák a hátam mögött néhány másodpercre, és elhangzottak, olyan kifejezések is, mint “ez állati jó!” vagy “ez már igen!”.
Azt persze mondanom se kell, hogy minden szint befejezése után egy jópár perces renderelt átvezető animációt láthatunk a további történésekről, mellesleg szuper űrhagulatot árasztó zenével és hanghatásokkal.
Ezek az animációk – a kollégák véleménye szerint is – igencsak megütik egy 486-os PC + duplasebességű CD-ROM konfiguráció teljesítményét, sőt! Itt egy pillanatra sem akad le a lejátszás, a hang folyamatos marad mindvégig. És ha jól emlékszem, akkor a Mega CD meghajtója csak szimplasebességű, valamint 4MByte RAM sincs a gépben!
Az persze igaz, hogy a felbontás nem valami óriási és ugyebár max. 64 színt láthatunk a képernyőn. Mindezek ellenére az összhatás félelmetesre sikeredett. Na ennyi elég is az ömlengésből, mert még valaki azt hiszi, hogy azt akarom bemagyarázni nektek, mennyivel jobb egy PC-nél egy Megadrive Mega CD-vel. Azonkívül ez itt most egy játékleírás akar lenni és nem egy hardverteszt.
A játékról annyit, hogy ez megint (csak) egy lövöldözős program, szuper hangokkal és zenével. A vektorgrafika nagyon feldobja az egészet, a mozgatás sebességére sem lehet panaszunk.
A folyamatos zenei aláfestés mellett, a hanghatások csak emelik a játék hangulatát. A képzeletbeli “rádión” jövő üzenetek, illetve a fedélzeti számítógépünk üzenetei folyamatosan kísérik a küzdelmet, ami nagyban elősegíti a játékba való beleélésünket.
A nehézségre vonatkozóan az a véleményem, hogy elsőre semmi se fog sikerülni. Jónéhány nekifutás szükséges egy adott pálya rutinszerű végigjátszásához.
Minden pályán több új ellenség-fajtával is találkozhatunk, és ha már azt hisszük, hogy újabb fajta ellenség nem jöhet, akkor érhet minket igazán meglepetés.
Ami viszont nagyon hiányzik, az a mentési lehetőség legalább szintenként.
Sajnos túl sok időt nem szentelhettem a dolognak, de azért ennyi tapasztalat alapján bátran állíthatom, hogy ez egy jól eltalált, kellemes hangulatú játék.
