Bár az idén kellemes mennyiségű világháborús RTS jött már ki, és várhatóan még érkeznek játékok a témában, a Soldiers nagyon jó kezelhetőségével, kiegyensúlyozott játékmenetével és nem utolsósorban remek küldetéseivel könnyedén emelkedik ki mindközül. A négy, egyjátékos kampány több mint húsz pályájával, valamint a bónusz küldetésekkel jónéhány kellemes órát eltölthetünk. Az elkövetkező néhány oldalon igyekszem tippeket és tanácsokat adni a feladatok megoldásához: mint mindig, most is megemlíteném, hogy elsőként próbáljunk meg minden küldetésen önerőből végigmenni – sok meglepetés fog érni bennünket. Másrészt a játékban elég nagy szabadsággal tevékenykedhetünk, ergo létezhetnek könnyebb / gyorsabb megoldások is. A leírás egyébként „Normal” fokozaton készült.
USSR1 – Chepel
A bemelegítő küldetésben feladatunk a térképen lévő összes német katona megsemmisítése. Elsősorban a T-34-esünkkel operáljunk, a páncélautót felejtsük el – jobban járunk, ha a benne ülőket is gyalogosként alkalmazzuk, és kiszereljük belőle a géppuskát. A két további gyalogosunkat is tartalékoljuk – hamarosan szerezhetünk egy német tankot, és abba jók lesznek legénységnek. A páncélosunkkal induljunk meg felfelé, majd lőjünk rá a város határában cirkáló őrök egyikére. Erre a németek megindulnak lefelé – egy, de előfordulhat, hogy két tank is lejön. Durván az út menti kisház magasságában álljunk meg, és onnan osszuk az áldást – ne fussunk bele a páncéltörő ágyúk tüzébe. A kisház körül legyenek az embereink – ha netán a tankunkra túl sok gyalogos tör, akkor velük segítsünk be a páncélosnak. Ne engedjük, hogy a németek a közelébe jussanak! Amint csitult a harc, óvatoskodjunk feljebb és lőjük ki az ágyúkat. Ha valamelyik épen marad, azt foglaljuk el, és lőjük szét vele a környéken lévő házakat – szinte mindegyikben rejtőznek németek. Kicsit menjünk feljebb – egy nagy adag német gyalogos és 2-3 páncélos megint érkezik fentről. Az ágyúval segítsünk be a tankunknak. Ha a támadás elhalt, akkor már csak a falu bal oldalán lévő tank okozhat gondot – szerencsére –, ha jobbról jövünk, akkor pont az oldalát mutatja nekünk, így könnyen kilőhetjük. Ha ez megvan, nincs más dolgunk, mint letakarítani a maradék német erőket és már készen is vagyunk.
USSR2 – Monastery
Elég húzós egy küldetés, ha nem tudjuk a trükköt hozzá. Két emberrel indulunk, és egy ejtőernyőst kell kiszabadítanunk, akit a romos kápolnában szorítottak sarokba a németek. Elsőként be kell jutnunk hozzá, majd ki kell juttatnunk a térkép jobb szélére, a folyó túlpartjára. A dolog nehézségét az adja, hogy a németek utánpótlása kimeríthetetlen (egy kis idő elteltével még tank is jön), míg nekünk két emberrel kell akcióznunk. Elsőként kutassuk át a kiégett tankokat és a körülöttük lévő embereket. Jutalmunk egy páncéltörő puska, egy géppuska és egy PPSH géppisztoly. Ezeket mindjárt használatba is vehetjük, ugyanis fentről egy SDKFZ meg egy osztag német tör ránk az út mentén. Először a páncélkocsit iktassuk ki, majd kaszáljuk le a németeket. Fosztogatás után irány a kápolna alsó részénél állomásozó könnyűpáncélos. Lopózzunk a közelébe, majd kínáljuk meg a páncéltörővel. Miután kiégett, páncéltörős emberünket vigyük le – durván az indulóhelyünkkel egy magasságig – és bújjunk el vele a folyóparton az egyik fa mögé. Legyen nála géppisztoly és sok lőszer is. Másik emberünket pakoljuk meg 4-5 gránáttal, majd menjünk vele a kápolna jobb oldalán félkörben végigfutó folyosó aljához. Itt jön a trükk: emberünkhöz megpróbálhatnánk áttörni az őt ostromló rengeteg németen keresztül, de az sok idő és elég rizikós a szökőkútnál lévő géppuska miatt. A félkör folyosó végén azonban lyukat robbanthatunk magunknak (ahol a kurzor zöld négyszöggé változik), majd fellopózhatunk a szorongatott katonáig (a folyosó felső végét is ki kell robbantani). Ha fenn vagyunk mentés, majd közelítsük meg bajtársunkat. Amint megkapjuk az irányítását, rohanjunk mindkét emberrel vissza a folyosón, csak az utunkba eső németeket kaszáljuk le. Közben négy irányból is elkezdenek özönleni a németek. Nekünk a lentről jövőket kell elintézni, ezért gyorsan váltsunk át a páncéltörős emberre – alulról egy SDKFZ jön a folyó mentén, amit mindenképpen ki kell lőnünk. Engedjük magunkhoz közel, majd lőjünk bele az oldalába – ezzel használhatatlanná tesszük. Gyorsan váltsunk át géppisztolyra és kaszáljuk le a kiugráló németeket. Kis szerencsével ez sikerül és hamarosan a két másik emberünk is leér a kápolna aljához. Ide fentről még jön egy tehergépkocsi, ezt gránáttal szedjük szét, majd az üldöző németeket leszedegetve vonuljunk az evakuációs ponthoz.
USSR3 – Last Ride
Az előző küldetést túlélő embereinkkel kell megoldanunk ezt a pályát. Két feladatunk van: beszélni a kommunista vasutassal, majd miután ez megtörtént, el kell bújnunk a nagyjából a térkép közepén lévő vágányon álldogáló szerelvény utolsó kocsijába. Feladatunkat nehezíti, hogy elvileg csendben, minden feltűnést kerülve kellene mindezt megtenni, ráadásul miután beszéltünk a vasutassal, mindössze három percünk van arra, hogy elbújjunk a vonatban. Sajnos az őrség a vonat körül igen erős, és a pályán mindenfelé sokan cirkálnak, így a lopakodás szinte lehetetlen – sokkal könnyebb a dolgunk, ha inkább fegyverrel vágunk utat magunknak a fritzeken keresztül. Szerencsére a fegyverropogásra csak mindig a közelben lévők reagálnak, így szakaszosan előrenyomulva meg tudjuk oldani a pályát. Az egyetlen gond az indulóhelytől felfelé lévő páncélkocsi – ha az előző pályáról maradt még lőszer a páncéltörőben, akkor nem gond, egyébként adjunk neki gránátokkal. Az időlimit miatt, először a vonat környékét tisztítsuk meg, majd csak ezután beszéljünk a vasutassal. Amint ez megtörtént egyből elindul a vonathoz, de ezzel egy időben 5-6 újabb német is oda fog jönni – számítsunk rájuk. Az időlimit lejárta előtt legalább egy emberrel szálljunk be a vonatba, és lehetőleg mindenkit jól pakoljunk meg lőszerrel – a következő pályán ugyanis azzal indulunk, amit itt összeszedtünk.
USSR4 – Theft
Feladatunk gyakorlatilag a térképen lévő összes német eliminálása után a pálya felső részén álló mozdony segítségével ellopni a katyusát. A pálya kitakarításához nem kell sok kommentár: arra figyeljünk, hogy jó néhány géppuskafészek kerül utunkba, továbbá az őrtornyokban lévő őrök is igen messziről tüzet nyitnak ránk – őket az épületek és farakások fedezékében cserkésszük be. Ezen a pályán nagyon sok ládát lehet találni, amelyekben értékes felszerelést (például egy mesterlövész puskát is) találhatunk. Ezért mindenképpen kutassuk át az épületeket is. Ha sikerül eljutni a mozdonyhoz, akkor szálljunk be, majd a váltók átállításával először „menjünk neki” a katyusát hordozó vagonnak. Ekkor az automatikusan csatlakozik a szerelvényhez. Ezután nincs más dolgunk, mint a váltók átkapcsolgatásával elvezetni a vonatot a térkép jobb alsó széléhez, ki a nagykapun keresztül (a kapu kinyitásához csak lőjünk bele a zárba). Embereinket a küldetés befejezése előtt pakoljuk meg lőszerrel és tank elleni gránátokkal.
USSR5 – Prishib Station
Az előző küldetésben megszerzett katyusát kell eljuttatnunk a térkép bal szélén lévő pozícióba, majd segítségével meg kell semmisítenünk a térkép felső részén lévő vasútállomáson található összes tankot (még a vonatokon lévőket is). Ehhez önmagában a katyusa lőszerkészlete kevés lesz, ezért személyesen is be kell jutnunk az állomásra. Elsőként két emberünkkel induljunk el a katyusa leendő pozíciója felé, és tisztítsuk meg teljesen az állomás területét. Ügyeljünk az őrtornyokra, és arra, hogy a középső hosszú épületben jóval többen bujkálnak, mint amennyit alapból a térkép jelez. Vigyázzunk a teherautók épségére – belőlük ugyanis később üzemanyaghoz juthatunk, ami nagyon hasznos a küldetés vége felé.
A harmadik emberünket hagyjuk a vonatnál – ugyanis, amint megtámadjuk a bal oldali állomást, a németek egy vonattal lejönnek és megpróbálják ellopni szeretett rakétavetőnket. Ha sikerül nekik, akkor bevontatják azt a tankjaik mellé, onnan kiszedni pedig elég gáz.
Amint tiszta a terep, állítsuk át a váltókat és vontassuk be a sorozatvetőnket a megfelelő pozícióba. Ezután manuális módban irányozzuk rá a tankokra, majd lőjünk. Figyelem: a katyusa nyolcas sorozatokban lő, ezért amint tüzelni kezdünk, célozzuk meg szép sorban az összes tankot, hogy minél nagyobb pusztítást végezzünk. Elsőként az „élő” (amelyekben van személyzet) tankokra lőjünk, de próbáljuk úgy eltalálni őket, hogy ne semmisüljenek meg teljesen: bennük ugyanis van lőszer – ellentétben az üres tankokkal -, amit felhasználhatunk. Megjavítani ugyan nem tudjuk őket, de elfoglalhatunk egy üres tankot (egyet tehát hagyjunk épségben), megpakolhatjuk lőszerrel és üzemanyaggal, és már irthatunk is vele. Ha a katyusa kifogyott, egy gránáttal robbantsuk fel – ez is a küldetés része. Vigyázat, nagyot szól!
Ha netán felrobbannak az „élő” tankok, akkor sincs baj – a felső állomásnál, a térkép bal szélén egy rakás láda van, bennük 75 és 45 mm-es lőszerrel. Csak jussunk el oda – mivel nagyrészt gyalogosok vannak a táborban, kezdetben elég, ha csak a géppuskához van lőszer. Ha van tankunk, akkor elég könnyű a maradék páncélosokat megsemmisíteni (a végén a sajátunkat is robbantsuk fel) – ha nincs, kutassuk át az állomást. Rengeteg dinamit, gránát és lőszer van a ládákban, amelyekkel szintén felrobbanthatjuk a tankokat. A küldetés során az ellenség nem kap erősítést, így saját szánk íze szerint cserkészhetjük be az őröket. A pályának akkor van vége, ha minden páncélos megsemmisült és a katyusa is lángokban áll.
UK1 – Lighthouse
Az angol indulóküldetés elég hosszadalmas és nem is teljesen nyilvánvaló, mit hogyan is kell megoldani. Elsőként a két fényszórót kell kiiktatnunk (egy a világítótorony mellett, egy pedig a part menti uszályon van). Emberünkkel ússzunk körbe, és a fénykévéket elkerülve a világítótorony szigetén (ahol a sátor van a tábortűzzel) szálljunk partra. A kóricáló őröket hangtalanul, egyesével intézzük el – a dobótőrt használjuk, az hatékonyabb, mint a hangtompítós pisztoly. Ügyeljünk a világítótorony fénykévéjére – ha jön, bújjunk el egy bokorban, akkor nem lesz riadó. A torony melletti házban van vagy öt katona, plusz a bejáratnál posztol két őr is. Ha felzavarjuk őket, akkor elfoglalják a naszádot és a légvédelmi ágyút is – akkor pedig végünk. Ezért először intézzük el a járkáló őrt, majd mielőtt észbe kapna, az ajtónállót is. Ha ügyesek voltunk, akkor nem lesz riadó – foglaljuk el a hajó melletti légvédelmi ágyút, forduljunk rá a ház bejáratára, majd lőjünk bele egy sorozatot. A kirontó katonákat kaszaboljuk le – a gépágyúval nem lesz nehéz. Ezután forduljunk rá az uszályon lévő két ágyúra, és amikor éppen nem felénk néznek (ergo a tüzéreket nem védi az ágyú páncéllemeze) sorozzuk meg őket. Remélhetőleg sikerül kiszedni a személyzetet – legalább mindkét ágyúról egy-egy kezelőt. A fényszórót is iktassuk ki. Ezután két választásunk van: a naszádba beülve torpedóval elsüllyesztjük az uszályt, vagy az ekkor érkező gumicsónakos kollégákkal partra szállunk, és kilőjük a maradék személyzetet. Ez utóbbi ugyan nehezebb, de így az épen maradt ágyúkkal megtisztíthatjuk a partot a géppuskafészkektől és a fegyverek zajára kiözönlő gyalogosoktól. Fakultatív programként a torpedónaszád géppuskájával és gépágyújával is adhatunk a lőtávolban lévő ellenségnek. Ezután támadjuk meg a két nehézüteget. Ügyeljünk a tornyokban és a bunkerekben lévő géppuskásokra – őket messziről, mesterlövészpuskával vagy géppuskával szedjük le. A lövészárokban legyünk körültekintőek – egyrészt az ellenség rendszeresen több irányból is ránk rohan, másrészt az árok nem olyan mély, mint látszik és könnyen be-, illetve kilőhet belőle az ellenség. Inkább óvatosan, szakaszosan nyomuljunk előre, és rendszeresen pásztázzuk az árok falát, hogy hol adódik tüzelésre lehetőség. Az ütegek közelében addig ne használjunk gránátokat, amíg valamelyikkel szét nem lőttük a világítótornyot. Ha a torony a múlté, akkor viszont rakjunk le néhány ágyúlövedéket az ágyúk mellé, dobjuk a gránátot és pucoljunk – így lehet ugyanis levegőbe röpíteni az ütegeket. Ha mindkettő felrobbant, nincs más dolgunk, mint embereinkkel az evakuációs ponthoz gyalogolni. Előtte azonban pakoljuk meg katonáinkat lőszerrel, gránátokkal és kötszerekkel, ugyanis a következő pályán is velük fogunk akciózni.
UK2 – Rendezvous
Ezen a pályán a francia ellenállás tagjával kell találkoznunk. A kezdetben megjelölt épület csapda – ezért rögtön az elején kezdjük el leirtani a környéken lévő németeket (beleértve a páncélkocsikat és motorosokat is), hogy amikor rajtunk ütnek, kevesebb dolgunk legyen. Miután a célként jelölt épületet megközelítettük, megkapjuk a francia összekötő új helyét – a térkép felső részén lévő német helyőrségben tartják fogva. Az oda út két hídon keresztül lehetséges – válasszuk az alsót, amit csak egy könnyű páncélkocsi őriz. Ezt, a tőle nem messze lévő 88-as ágyúval könnyedén elintézhetjük. Ezután szakaszosan nyomuljunk felfelé a német helyőrségi épülethez. A sok katona mellett ügyeljünk arra, hogy a szétlőtt villamosnál egy páncélkocsi is áll, amely hamar beavatkozik a harcba – ezt gránátokkal intézzük el. Mielőtt kiszabadítanánk az ellenállót (ehhez csak meg kell közelíteni az épületet), először kerüljünk balra, és a térkép tetején lévő Nebelwerfert szerezzük meg. Ezzel lőjük szét az erősen őrzött felső híd védőit, és a híd bal partján lévő házat (ez tele van németekkel, akik ránk rontanak, amint megközelítjük a hidat). Csak ezután szabadítsuk ki a foglyot (figyelem: a villamos feletti épület tele van német mesterlövésszel, ráadásul a fogollyal együtt vagy féltucat őr is kijön a házból). Ha megvagyunk, keressünk egy dinamitrudat (a környéken több láda is található), majd ennek használatával robbantsuk fel a felső – most már őrizetlen – hidat. A pálya befejezéséhez nincs más dolgunk, mint a csatornán ringatózó halászhajóba beugrani, és a felrobbantott híd irányában elhagyni a területet.
UK3 – Crash Site
Ebben a küldetésben sok német mesterlövésszel lesz gondunk. Az út mentén nyomuljunk felfelé a lezuhant rakétához (ne térjünk le a mocsárba, mert annak hirtelen halál a vége), és lőjük ki a hatótávolságunkba kerülő németeket (a mesterlövészpuska igen hatékony itt). Lassan haladjunk előre, és igyekezzünk nem felzavarni a rakétánál őrködő két páncélost. Ezeket akkor támadjuk meg, amikor a gyalogságot már elintéztük – kússzunk fel a folyó mentén a dombok takarásában, majd dobjunk gránátot a járművekre – a német táborban van egy-két páncéltörő szeretetcsomag is a dobozokban. Ha a terep tiszta, kiderül hogy hiába fáradtunk – az új feladat a terület elhagyása. Egyetlen bökkenő van: ezt a mocsáron keresztül kell megtennünk, ami viszont azért nehéz, mert ha nem a helyes ösvényen megyünk, embereink pillanatok alatt elmerülnek az ingoványban. A megoldás egy vezető szerzése, „aki” nem más, mint egy kutya. Hogy előcsalogassuk, ostromoljuk meg a balra lévő farmot: sok német van itt, ráadásul szeretnek puskával lövöldözni ránk. Ne intézzünk el mindenkit, legalább egyet hagyjunk életben (mondjuk az alsó épület háta mögött bujkálót), mert akkor nem jön a német erősítés, ellenben hamarosan megérkezik a kutyus. Nincs más dolgunk, mint követni (elég csak 1 embert átvinni), és így a mocsáron át kijutunk a pályáról. Fontos: mielőtt a következő pályára megyünk, kutassuk át a rakéta környékén lévő ládákat, hogy legyenek páncéltörő gránátjaink és 1-2 molotov koktélunk – szükség lesz rájuk.
UK4 – Ambush
Az előző feladat folytatása – meg kell állítanunk egy konvojt, ami a rakéta vezérlőművét viszi. Elsőként a térkép jobb felső részén lévő szurdokot kell elzárnunk – erre korlátozott időnk van. Induljunk el arrafelé – siessünk, csak az útba eső őröket intézzük el. A szurdoknál elsőként a páncélkocsi körüli emberekkel végezzünk – harc esetén ugyanis megpróbálnak beszállni, ami ártana az egészségünknek. Amint a szurdok tiszta, fentről (az úton) jön egy kisebb német motoros erősítés. Ezekre tüzeljünk vadul, hogy felrobbanjon a motorkerékpár – a robbanás a sziklákat az útra sodorja, így el tudjuk zárni azt. Ezután menjünk az úton le, és likvidáljuk az őrbódé körül őgyelgő németeket – ennyivel kevesebb dolgunk lesz, amikor a konvojt kell elintéznünk. Ez egyébként lentről érkezik, majd az első elágazásnál balra tartva akar áthaladni a falucskán. Még mielőtt megérkezne, a falu felől egy Flak38-as légvédelmi üteg valamint a konvoj útvonalán egy németekkel teli SDKFZ is jön. Ez utóbbin utazik egy német, akinek páncéltörő rakétája van, ezért feltétlenül támadjuk meg és szerezzük meg a fegyvert – sokat segít a rajtaütésnél. A legegyszerűbb, ha a falu felé vezető úton, a mocsár felett található szikla mögé bújunk embereinkkel, majd az SDKFZ elejére dobunk egy molotov koktélt (nem nehéz, de elkelhet egy kis gyakorlás, ezért mentsünk előtte). A kiugráló németeket kaszáljuk le – a sofőr remélhetőleg bennég. Ez utóbbi azért fontos, mert ha elkezd manőverezni, akkor szétnyomja a hullákat, és akkor oda a fegyver, amit meg akartunk szerezni. Arra is ügyeljünk, hogy a páncélkocsi ne robbanjon fel – különben megint csak potyára jöttünk. A Flak38-ast nem muszáj megszerezni: bár az ágyúja erős fegyver, csak 3 emberünk van, akikre viszont máshol van szükség.
Ez után remélhetőleg maradt még annyi idő, hogy megszervezzük a rajtaütést. Osszuk szét a fegyvereket: egy emberünknél legyen molotov koktél / tank elleni gránát, egy másiknál legyen a páncélököl és a harmadiknál is legyen valamilyen gránát (ha van tank elleni az a legjobb). Természetesen mindenkinél legyen géppuska és valamennyi lőszer is hozzá. A konvoj nagyon erős: két motorbicikli, egy gyalogosokkal teli SDKFZ, egy teherautó (ebben van, amiért jöttünk, egy szakasz német társaságában) és egy géppuskás páncélkocsi (amilyet mi is szereztünk az előbb). Ja, és mintha ez még nem lenne elég: a konvojt egy Párduc harckocsi is kíséri, amelyen – csak a biztonság kedvéért – még további négy német baka is utazik. Velük együtt közel harminc katona van a konvojban – őket kell három emberrel elintéznünk.
A rajtaütéshez nekem legjobban az őrbódé alatt, a mocsártól jobbra lévő szikla mögötti hely jött be. A könnyebb beazonosításhoz mellékeltem egy képet, rajta a két legfontosabb pozícióval. Az „A” ponton lévő bokorba a molotovkoktélos kollégát rejtsük el, a „B” pontra pedig a páncélöklös álljon. Őt pozícionáljuk úgy, hogy szabad kilövése legyen az útra a két szikla között is. A harmadik emberünk helye valahol a kettő között, a szikla takarásában van: ő a gyalogsággal fog elsősorban törődni. A kép a támadás pillanatát is mutatja: az SDKFZ még a molotovkoktél hatótávolságában van, a páncélost viszont már el tudja találni a bazookás. Ekkor kell megindítani az akciót: „A” dobjon molotovot a páncélkocsira, majd „B”-vel célozzuk meg a Párduc hátsó részét. Harmadik emberünkkel géppuskából nyissunk tüzet a teherautóra. Ha szerencsénk van, a molotov végez az összes utassal, a Párducnak viszont valószínűleg két lövés is kell – az utasok közül remélhetőleg ott is elhullik néhány. A páncélöklössel ezután intézzük el a sor végi páncélkocsit, míg a többiekkel sűrű géppuskatűzzel fogadjuk a ránk rontó németeket. Ügyeljünk rá, hogy a teherkocsi nehogy felrobbanjon, akkor ugyanis bukjuk a küldetést – ezért a közelében csak óvatosan dobáljuk a gránátokat. Arra is számítsunk, hogy a németek viszont előszeretettel dobálóznak a gránátokkal, ha a közelünkbe érnek, ezért tüzeljünk, ahogy a csövön kifér. A veszteségek nélküli győzelemhez kell egy nagy kalap szerencse is, a legfontosabb azonban a jó időzítés illetve az, hogy az első lövések mindenképpen találjanak, így nagy valószínűséggel jó néhány gyalogost egyből kiütünk. Ha győztünk, szerezzük meg a kocsiból a rakéta vezérművét, és a falun keresztül – egy kisebb csetepaté után – hagyjuk el a helyszínt.
UK5 – Rescue
Feladatunk, hogy az értünk jövő repülőgépnek kivilágítsuk a térkép közepén lévő mezőt. Rögtön az elején kemény csata lesz – amint tüzet nyitunk a német őrökre (amit mindenképpen meg kell tennünk, mert másképp nem tudunk kijönni a szurdokból) egy rakás katona szakad a nyakunkba. Végezzük velük gyorsan, majd szaladjunk át az úton, a házak közé. Hamarosan ugyanis jön egy Flakpanzer, ami egykettőre legyalul minket, ha szem előtt maradunk – a hullákat azért kutassuk át, és vegyünk el az egyiktől egy doboz gyufát. Amint lenyugodott a helyzet, szerezzük meg a Flakpanzert (mesterlövészpuska előnyben) mert nagyon hasznos a későbbiekben – nemsokára ugyanis némi német erősítés érkezik az úton az ellenkező irányból, amit így könnyedén leamortizálhatunk (próbáljuk az ekkor érkező Flakot nem felrobbantani, akkor lesz még több lőszerünk a tankunkba). Ezután figyelmünket fordítsuk az üzemanyagraktárra. Takarítsuk ki a helyőrséget, de előtte a Flakpanzert pozícionáljuk úgy, hogy a tábor melletti úton begördülő könnyűpáncélosokat ki tudja lőni (két szakasz katona is jön velük). Ha ez is megvan, jön a pálya trükkje – tüzet kell raknunk a nagy mezőn lévő 5 darab, T alakban elhelyezkedő lyukba. Hozzunk el a bázisról egy hordó benzint, és keressük meg a mező végében lévő épületek melletti fahasábokat (nyomjunk TAB-ot, akkor könnyű észrevenni őket). Ezekből egyet-egyet rakjunk a lyukakba, majd mindegyikre löttyintsünk egy kis benzint a hordóból. Ezután szép sorban gyújtsuk meg a tábortüzeket, és spurizzunk le a mezőről, hogy a leszálló gép el ne sodorjon minket. A leszállás sajnos nem lett tökéletes – amint a pilóta is irányításunk alá kerül, fegyverezzük fel (most már ő is a csapat tagja) és sétáljunk el vele az üzemanyag raktár melletti úton az evakuációs ponthoz.
UK6 – Freedom
Az utolsó angol küldetésben be kell jutnunk egy jól védett reptérre, és el kell kötnünk egy repülőgépet. Fontos, hogy a repülőbe csak a pilóta tud beszállni, és nála kell legyen a rakéta vezérlőműve is, ezért ezt adjuk neki. Kezdés után bújjunk el, ugyanis a pálya elején egy őrjárat érkezik az úton – nem érdemes harcba keveredni velük. Később is, a part menti úton folyamatosan jönnek majd egyesével a motorbiciklik, erre számítsunk. Szerencsére akár egyetlen emberrel is könnyen fel tudjuk tartóztatni a járőrt, ráadásul minden esetben (ha nem robban fel, akkor) géppuskalőszerhez és üzemanyaghoz is juthatunk belőle. Ez utóbbi azért hasznos, mert a bázison van két tank, amelyeket használatba vehetünk, ha fel tudjuk tölteni őket. Bár van pár hordó a tankok körül (ezekre ügyeljünk, hogy ne robbanjanak fel) biztonságosabb, ha a motorokból is vételezünk majd, hogy tele legyen a tank. Ugyancsak az egyik páncélosban van pár ágyúlövedék, érdemes mindkettőt elfoglalni, mert a küldetés végének kivételével csak gyalogosok ellen kell tevékenykednünk, akik ellen jól védenek a tankok. A bázisra bejutás két úton lehetséges: ha van molotovkoktélunk, akkor bárhol berobbanthatjuk a szögesdrótkerítést (érdekes, de semmi mással nem lehet utat nyitni a kerítésen át) – ha nincs, akkor marad a főbejárat. A gép passzívan viselkedik – mindig csak az éppen támadás alatt lévő őr, illetve a közelében lévők rohannak ránk. Elsőként próbáljuk az őrtornyokat kiiktatni, és ha lehetőség van rá, vegyük is használatba őket – jó messzire lehet lőni belőlük, így még könnyebb megritkítani az ellenséget. Amint megvannak a páncélosok, töltsük fel őket, és két-két emberünkkel szálljunk be. Ezután intézzük el a még élő őröket, majd figyelmünket fordítsuk a reptéren lévő két légvédelmi ütegre. Ezeket mindenképpen épségben foglaljuk el – még szükség lesz rájuk. A tankoknak különösebben nem tudnak ártani – egyedül a lánctalpakban tudnak kárt tenni. Két tankunkat két irányból küldjük az ágyúkra – így az egyik mindig oldalról tud támadni, ami lehetővé teszi a kezelők kilövését (szemből erre minimális az esély). A hangár közelébe ne nagyon menjünk – furcsa módon a benn lébecoló katonák gránátjai néha kirepülnek a zárt térből is, és lerobbantják a tankunk lánctalpait. Lőni a benti németekre nem érdemes – a hangárkapuk mindennek ellenállnak. Amint megszereztük a légvédelmi ütegeket, egyik tankunkkal menjünk a hangár felső végéhez, intézzük el az ott lévő őröket, majd törjünk át a falon. Benn sok német van, és a tankra állandóan gránátokat dobnak – erre ügyeljünk, miközben rendet rakunk odabenn. Menjünk át az alsó hangárba – itt a repülőgép, amiért jöttünk. Az őrség elintézése után nyissuk ki a hangárt (a hangárajtó mellett, az alsó falon van a kapcsoló). Mielőtt a pilótával beszállnánk, tegyük embereinket a légvédelmi ütegekbe, illetve az egyik tankkal is álljunk a nagy zöld benzintartályokhoz közelebb lévő ágyú mellé. Amint felszáll ugyanis a gép, az ellenség támadást indít – egyrészt három vadászgép akar a repülőnk nyomába eredni (ezeket kell leszedni a légvédelmi ágyúkkal), de a térkép felső része felől (a kifutópálya végéből) néhány német könnyűtank és egy rakás gyalogos is jön. Őket mindenképpen fel kell tartóztatni, hogy ne tudjanak kárt tenni az ágyúkban. Jön még egy szakasz német is a tábor bejáratán keresztül – őket viszonylag könnyű elintézni egy géppuskással. A küldetést akkor nyerjük meg, ha sikerült a három német gépet lelőni – ezzel pilótánk egérutat nyer, és mi győzünk, még akkor is, ha a többi emberünk az ostrom során meghal.
US1 – Drop Zone
Ezt a küldetést csak dobótőrrel felfegyverkezve kezdjük. Feladatunk hogy összegyűjtsünk legalább négy ejtőernyőst, majd eljussunk az evakuálási pontig. Mivel a németek folyamatosan kapnak utánpótlást (egy alkalommal, úgy 20-25 perc elteltével az indulóhely melletti úton négy német tank is beérkezett), a térkép megtisztításáról ne is álmodjunk, csak a feladatra összpontosítsunk és legyünk gyorsak. Az ejtőernyősök akkor csatlakoznak hozzánk, ha bármelyik emberünkkel megközelítjük őket – egyébként automatikusan harcolnak (nem túl sok ésszel természetesen). Ne aggódjunk, ha párat leszednek – egész addig potyognak az égből, amíg csapatunk legalább négy emberből nem áll. Kezdéskor azonnal rohanjunk az úton földet érő bajtársaink felé. Közülük legalább egy csatlakozni fog hozzánk, vele együtt rohanjunk be az út túloldalán lévő búzatáblába (közben próbáljuk meg az elesettek fegyvereit felszedni) – így elkerüljük az úton érkező páncélkocsit. Ezután intézzük el a ránk rontó németeket, majd irány a legközelebbi légvédelmi üteg. Az ettől balra lévő területet megtisztítva egy újabb ejtőernyős csatlakozik hozzánk. Egyik emberünkkel foglaljuk el az üteget, pakoljunk bele jó sok lőszert, és szedjük ki vele az esetleg támadó német páncélkocsikat. Másik két emberünkkel biztosítsuk az ágyút, és ha lehetőség van, „szervezzük be” a közelben földet érő ejtőernyősök valamelyikét. Ha megvagyunk négyen, a szélmalom mellett ússzunk át a folyón az evakuációs ponthoz. Amint az összes emberünk odaért, meg is nyertük a küldetést. Az emberek felszerelésével ne foglalkozzunk különösebben – a következő küldetésben nem velük tevékenykedünk.
US2 – Nijmegen
A város tele van németekkel, őket kell elintéznünk szakaszunkkal. Elsőként a szövetséges tankokat kilövő ágyúkat likvidáljuk, majd a füstölgő Shermanokból szereljük ki a géppuskát és fegyverezzük fel embereinket velük. Ezután lassú előrenyomulás és a város megtisztítása a feladat. Amellett, hogy majd minden házban vannak orvlövészek és géppuskások, a németek rendszeresen kapnak 6-8 fős erősítést a város felső része felől (mi is, de a saját csapatok meglehetősen gyengén harcolnak). Ezekre számítsunk, ők ugyanis folyamatosan támadnak minket – a házakban bujkálók ritkán indítanak ellentámadást. Használjuk okosan saját mesterlövészünket, és amint sikerült egy ablakban kiszúrni valakit, sürgősen likvidáljuk. Amelyik házban több német van, oda szórjunk gránátot – ha valakit nagyon nem sikerül kiszednünk, a páncéltörő gránáttal kirobbanthatjuk a házak falát is. Szerencsés esetben a leomló romok maguk alá temetik a szívós ellenfelet. Különösebb trükkje a pályának nincsen – aki eddig eljutott az már ismeri a közelharc csínját-bínját. Mielőtt az utolsó némettel is végzünk, szereljük fel jól az embereinket: a negyedik küldetésben ismét velük fogunk tevékenykedni, legyen náluk mindenféle földi jó.
US3 – Minefields
Elég hosszadalmas és rázós küldetés. Bár a kezdésként kapott két Sherman komoly ütőerőt sejtet, ismerve a játékot, ez csak annyit jelent, hogy a németek sokkal nagyobb erőkkel rendelkeznek. A rengeteg, tank elleni gránáttal felszerelt gyalogos mellett találkozni fogunk egy rakat PZ IV-essel (ezt kapják erősítésnek folyamatosan a fritzek), néhány Párduccal, két Tigrissel és egy Királytigrissel is. Utóbbi két tank ágyúja messze hatékonyabb a miénknél, a Párduc pedig páncélozásban múlja felül saját tankjainkat. Így, amint lehetséges, zsákmányoljunk tankokat, és fokozatosan cseréljük le őket a németek jobb járműveire. Hogy a dolog ne legyen egyszerű, a város körüli terület tele van aknákkal – szerencsére a táblák mutatják, hol van aknamező. A feladat egyébként nem bonyolult: saját szorongatott helyzetben lévő katonáink megsegítése valójában annyit tesz, hogy el kell intéznünk az összes németet. Ne rohanjunk a városba (ha lemészárolják a megmentendő csapatot, az se gond) – először a mezőkön álldogáló magányos épületeket takarítsuk ki. A hozzánk legközelebb lévő tanya – ahol üzemanyag is van – tele van németekkel, de a többi épületben is van ellenség. Figyelem: egyik-másik házban tankokat is elrejtettek a németek – például a térkép jobb sarkában lévő épületben egy Tigris vár ránk (érdemes megpróbálni ezt megszerezni kezdésként, vagy a területen cirkáló egyik Párducot. Vagy mindkettőt…). A starthelyhez legközelebb lévő szénaboglyában egy páncéltörős német bujkál – egyszerűen csak hajtsunk át rajta. Igyekezzünk nem ripityára lőni a német tankokat – ha más nem, a bennük lévő üzemanyag és lőszer jó szolgálatot tesz. A városban egyébként a legjobban akkor járunk, ha szétlövünk minden házat. Szinte mindegyikben vannak németek, akik csak azt várják, hogy a közelükbe menjünk, illetve beérkező erősítést is könnyebben el tudjuk intézni, ha nem akadályoznak az épületek. Csak haladjunk megfontoltan, és ne engedjük, hogy a gyalogosok a közelünkbe jöjjenek – ezek talán még több kárt is okoznak, mint maguk a német páncélosok. Figyeljük a térképet, nehogy meglepjen egy baka.
US4 – Artillery Assault
Az előző után ez egy kellemes, viszonylag gyorsan végrehajtható küldetés. Öt emberünkkel először el kell intéznünk a német rádiósközpontot (az indulóhelytől felfelé, a második épület), majd meg kell semmisítenünk a három német üteget. A rádiós épület megsemmisítéséhez csak dobjunk egy gránátot a bejárathoz – az ajtó mögött egy teli benzineshordó van, ami elintézi az egész épületet. Számítsunk német erősítésre (egy páncélkocsi és egy teherautónyi gyalogos), de ezt könnyedén visszaverhetjük. Ha az épület levegőbe repült, a három német üteget kell kilőnünk. Ezeket sem védik túl erősen, csak arra kell ügyelni, hogy alulról, az aszfaltúton rendszeresen jön egy motorbicikli vagy egy páncélkocsi, valamint az út túloldaláról jön néhány ember akkor, ha az üteg személyzetét kilőjük. Az ütegek felrobbantásához dinamit vagy páncéltörőgránát javasolt. Ha elsőként a legfelső üteget foglaljuk el, akkor a másik két löveget akár azzal is elpusztíthatjuk, így nem kell azok védelmét is legyűrnünk a győzelemhez. A másik két üteget azért nem tudjuk így felhasználni, mert a lövegekben nincs üzemanyag, ezért nem tudunk ráfordulni a célpontokra. Elképzelhető, hogyha meg tudjuk szerezni a rádiós házban lévő hordót (és mondjuk dinamittal robbantjuk fel az épületet), akkor azzal feltölthetjük valamelyik ágyút – ezt ki lehet próbálni. Mielőtt befejeznénk a küldetést, embereinkkel szedjünk össze jó sok gránátot, a következő küldetésben szükség lesz rájuk.
US5 – Last Stand
A Ryan közlegény végső csatájához hasonló szituációban kell helytállnunk: meg kell akadályoznunk, hogy a németek átjussanak a hídon. Öt emberünkkel ez elég húzós feladat, mivel a küldetés második felében egy Királytigrist is el kell intéznünk. A pályán két híd van, de szerencsére egyszerre csak egyet kell védenünk – elsőként a hozzánk közelebbit kell tartanunk. Rögtön rohanjunk a hídhoz, majd az innenső parton lévő ház melletti ládákból fegyverkezzünk fel. Remélhetőleg a második küldetésből még maradtak páncéltörő gránátjaink – ha nem, akkor sincs nagy baj, mivel kapunk egy Bazookát, néhány gránátot, ráadásul a térkép alján (ahol a szétlőtt német féllánctalpas van) szintén van egy láda néhány gránáttal. A szeretetcsomagban találunk egy marmonkannát és egy javítókészletet is: a szemfülesebbek ebből rájöhetnek, hogy a híd túloldalán lévő, elhagyott német páncélost meg lehet javítani, és – például a mi oldalunkon lévő dzsipből – a kanna segítségével fel is lehet tankolni. Az egyetlen probléma, hogy a tankot megszerezni nehéz: egyrészt a hídon átkelve a tóparti házakban bujkáló mesterlövészek könnyű célpontjai leszünk, másrészt a tank kijavításához jónéhány percre van szükség, ami idő alatt az első két német támadó hullámot vissza kell vernünk. Ráadásul a tankban nincs valami sok lőszer, és – legalábbis nálam így volt – nem is lehet elmozdulni vele az eredeti helyéről, hiába javítjuk meg a lánctalpat és töltjük fel üzemanyaggal. Végeredményben tehát könnyen lehet, hogy nem éri meg szórakozni vele. Egyszerűbb, ha embereinkkel a híd innenső oldalán fedezékbe vonulunk, és mielőtt az első támadó hullám ideér, kilövöldözzük a túlparti házakban kuksoló németeket. A hidat három hullámban támadják: a szokásos gyalogság mellett elsőként néhány motorbiciklis érkezik, majd egy páncélautó végül pedig egy PZ IV-es is. Ez utóbbi természetesen a legnagyobb gond, mivel már messziről tüzet nyit ránk ágyúval. Talán a legjobban akkor járunk, hogy amint meglátjuk, visszavonulunk az épületek mögé, majd gránáttal vagy Bazookával intézzük el. Kis szerencsével nem robban fel, így megszerezhetjük, ami nagy segítség a küldetés második felében. Amint a harmadik hullámot is visszavertük, parancsot kapunk a híd megsemmisítésére, amit dinamittal hajtsunk végre – előtte azért kutassuk át a sok hullát, főként gránátokat és géppuskalőszert begyűjtve. Ha megvan a tank, menjünk le vele a második hídhoz, és parkoljunk le rajta. Embereinkkel is jöjjünk ide, majd intézzük el az itteni házakban lévő ellenséget. Siessünk, mert hamarosan jön a következő támadás. Itt négy hullámot kell visszavernünk: elsőként egy Flakpanzer és egy osztag német, majd egy Királytigris és egy PZ IV, azután egy teherautónyi gyalogos végül egy Tigris próbál meg áttörni a hídon (néhány baka mindegyiket kíséri, természetesen). A tigriseket megsemmisíteni szinte semmi esélyünk, de ez nem is cél: csak ne engedjük őket eljutni a hídig, azaz robbantsuk le a lánctalpukat. Ezt közönséges gránáttal is meg tudjuk csinálni, de ha van Bazooka vagy páncéltörő gránát, az még jobb. Nekem legjobban az jött be, hogy még a város előtt – az út menti dombon / domb mögött – elbújtam két emberrel (a többiek a hídnál voltak fedezékben), majd amint a Királytigris és a PZ IV a közelbe ért, gránát ment a lánctalpakra. Ezután a domb és a házak fedezékében rejtőzve spuri vissza a hídhoz. A tankok támogatása nélküli gyalogság könnyű préda, majd miután velük végeztünk, menjünk vissza és a beérkező Tigrissel eljátszhatjuk ugyanezt. Ha a tankok elég messze voltak a hídtól, amikor megbénítottuk őket, akkor még ágyúval sem árthatnak nekünk, így egyedül a német bakákkal kell foglalkoznunk. Ezután nincs más dolgunk, mint várni, mert a tankokkal hamarosan elbánnak a felmentőként érkező vadászbombázók – mi pedig hátradőlhetünk, mert a küldetés ezzel be is fejeződik.
GER1 – En route
Kezdéskor másfél percünk van arra, hogy a közeli tanya kocsiszínjébe behajtva elbújjunk a szövetséges gépek elől. Amint a légiveszély elmúlt, néhány emberünkkel kell megsemmisíteni a térkép felső részén lévő páncélautót (illetve minimum kilőni a személyzetét). Ehhez először át kell kelnünk a folyón lévő hídon, amit viszont egy kisebb angol csapat őriz. Hogy feladatunk egyszerűbb legyen, egyik emberünkkel szereljük ki a Tigrisünk géppuskáját, majd csapatunkkal menjük a térkép közepén lévő roncs páncélautóhoz (találunk benne némi muníciót). Ezután embereinkkel közelítsük meg a híd őrzőit – de ne a hídon keresztül menjünk, mert akkor a tanyát őrző katonák és az ott lévő ágyú hatótávolságába kerülünk, hanem inkább attól balra keljünk át a folyón (a nagy szikláknál, ahol az őrök is állnak). Figyeljünk rá, hogy amint nekiesünk az angoloknak, a tanya felől a hídon át megpróbálnak átjönni páran. Amint a híd őrségével végeztünk, közelítsük meg a farmot. Az egyik angolnál találunk egy M1 Carbine-t. Ez nagyon jó fegyver, mert olyan erős, mint a mesterlövész puska, de tűzgyorsasága sokkal jobb. Ezzel akár meg is próbálhatjuk kilőni a páncélkocsi géppuskájánál lévő katonát – ha őt, és a helyére beugró katonát is likvidáljuk, akkor a küldetést egész könnyen be tudjuk fejezni.
GER2 – Reconnaissance
Parancsnokunk Tigrise lerobbant, nekünk kell megvédenünk (megszerelni nem lehet). Mindenekelőtt a hordókból töltsük fel a PZ IV-et, a gyalogosokkal (és a másik Tigris személyzetének egy részével) bújjunk el a feljebb lévő út melletti bokrokba. Hamarosan jön két dzsip, tele katonákkal. Várjuk meg, amíg a bokrokban rejtőzködő katonáink közelébe érnek (minél tovább engedjük őket, annál jobb, így nem tudnak majd visszavonulni), aztán adjunk tűzparancsot minden emberünknek. Kis szerencsével veszteségek nélkül tudjuk eliminálni a felderítőket. Szedjük össze a fegyvereiket, majd a két mozgásképes tankunkkal sürgősen vonuljunk az út melletti szántásra (a térkép széléhez közel). A terület teljesen sík, így szabad kilövést biztosít tankjainknak. Ez azért előnyös, mert a hamarosan megérkező tankoszlopot elég sok gyalogos kíséri, akiket nehezen tudunk elintézni az indulóhely dimbes-dombos területén. Ráadásul így könnyebb kilőni az úton szép sorjában közeledő szövetséges páncélosokat. Ha teljesen a térkép széléhez húzódtunk, akkor a szövetségesek az úton meg fognak állni egy csomóban. Ekkor araszoljunk közelebb tankjainkkal, majd lőjünk a tömegbe HE lövedékekkel (először a gyalogosokkal teli csapatszállítót célozzuk). A hatás nem marad el – jó nagy pusztítást végzünk, még a tankok egy része is mozgásképtelenné válhat a találatok mellékhatásaként. Ezután nincs más dolgunk, mint bevégezni a pusztítást – a rohamozó gyalogosokra célozzunk elsőként, miközben a Tigrissel a Shermanokat, a PZ IV-essel pedig a többi járművet lőjük. A lényeg, hogy a bakákat ne engedjük közel tankjainkhoz – ők veszélyesebbek, mint a tankok. Amint elintéztük az összes ellenséget, a küldetésnek vége is.
GER3 – Villers-Bocage
Kellemesen könnyű küldetés, mivel Tigrisünk totális fölényben van a városban cirkáló szövetséges tankokkal szemben. Feladatunk egyszerű: semmisítsük meg az ellenséges páncélosokat. A velünk együtt érkező német PZ IV-est (miután a szövetségesek kilőtték) szerezzük meg – ehhez ugyanis rengeteg lőszert találunk, így érdemes ezt használni a városkép átrendezéséhez (a házakban bujkáló Bazookásokat könnyen kiszedhetjük az ágyúval), így a Tigris lőszerét teljes egészében a tankok elleni harcra használhatjuk. A pálya nem bonyolult, az ellenség pedig passzív. Csak két esetben jön erősítés: egyszer két Sherman (a szökőkút melletti templom háta mögötti úton), amint ezekkel végeztünk, egy kisebb szövetséges osztag, amely megpróbálja elvágni a kivezető utat. Sajnos a Tigrist a végén el kell hagynunk (lerobban), így Wittmant (a főhőst) a másik tankban szállítsuk az indulási hellyel azonos evakuációs ponthoz.
GER4 – Hunter
Az előző küldetésben hátrahagyott Tigris megszerzésére indított akció nyitányaként ezen a pályán el kell tipornunk a szövetséges erőket. Ez nem túlságosan nehéz, ha lassan és megfontoltan nyomulunk felfelé. A pályán lévő szövetséges egységek mellé még pár alkalommal érkezik erősítés – ez többnyire két Sherman némi gyalogsággal körítve. Először szemből, később jobbról majd balról, végül ismét szemből és két oldalról jönnek (mindig az aktuális pozíciónkhoz viszonyítva). Az elején érdemes zsákmányolnunk egy-két tankot: ehhez először nyílegyenesen menjünk neki a védelmi vonalnak, lőjük szét az ágyúkat, majd szépen visszatolatva intézzük el a ránk kirohanó gyalogságot. Ennek hatására megjön az első harckocsi páros. Igyekezünk nem felrobbantani a Shermant, és akkor gyalogosainknak is lesz végre tankjuk. Ezután szakaszosan nyomuljunk előre – a Shermannal pusztítsuk az élőerőt, míg a Tigrissel a tankokra vadásszunk. A jobbról érkező tankok, 76mm-es ágyúval rendelkező Shermanok. Egyet ezek közül is érdemes beszervezni – egy tank két emberrel még egészen jól elboldogul. Ha már három páncélosunk van, semmi sem állíthat meg – pusztítsunk el mindenkit a pályán a győzelemhez.
GER5 – Liberation
Ahhoz képest, hogy ez a legutolsó küldetés, meglepően könnyű. El kell jutnunk a harmadik pályán hátrahagyott Tigrishez, meg kell szerelnünk, majd 10 percig ki kell tartanunk a rohamozó szövetségesekkel szemben – ők egyébként körülbelül arról jönnek, ahonnan a harmadik pályán mi is indultunk. A küldetés első fele hasonló az előző pályához: egyesével vadásszuk le az ellenséget, amint lehet, szerezzünk egy Shermant gyalogosainknak, majd így megerősödve pusztítsuk le a pályát. A gép nem nagyon reagál, szóval nagyrészt egyesével intézhetünk el mindenkit. Amint lerendeztük a helyőrséget, szereljük meg a Tigrist, majd három tankunkkal álljunk be a szökőkút és a szövetségesek támadási pontja közé (az utca szökőkúthoz közelebbi vége javasolt). A főerők középen jönnek (négy Sherman meg egy rakat gyalogos) de a balra lévő párhuzamos utcán is próbálnak áttörni (úgy két tank). Ennek megfelelően helyezzük el csapatunkat. Amint jön a támadás, adjunk ki tűzparancsot, és manuálisan segítsünk be tankjaink irányításában – mint mindig, most is a rohamozó gyalogság és a Bazookások legyenek az elsődleges célpontok. A támadás hamar kifullad (nekem 5 percig tartott), ezután csak meg kell várni, míg azt idő lejár és akkor – győztünk!
Tudtad-e hogy?
– a TAB billentyűvel láthatóvá és azonosíthatóvá válnak a földön elszórt tárgyak, így könnyebben összeszedhetjük a számunkra fontos cuccokat
– egy tank irányításához minimum 2 főt érdemes használni, hogy egyszerre tudjunk manőverezni és tüzelni/tölteni
– a katonák futás közben is tudnak tárazni, ezért mozgás közben érdemes mindig újratölteni a fegyvereket
– a páncélosok és ágyúk lőszerének űrmérete eltérő, erre figyeljünk, amikor tankjainkba kilőtt roncsokból pakoljuk a lövedékeket
– a backspace billentyűvel lelassíthatjuk a játékmenetet, így sokkal könnyebb a ránk törő ellenséggel elbánni.
– A páncéltörő kézigránátok ütközéskor azonnal, míg sima társaik csak a földet érés után néhány másodperccel robbannak
– Bizonyos küldetések között embereink felszerelése nem veszik el, ezért a pályák végén érdemes lőszert és fegyvereket zsákmányolni. A járművekbe rakott felszerelések viszont biztosan elvesznek
– Ha egy emberrel ágyúba/járműbe szállunk, a kezében lévő fegyvert automatikusan elteszi a hátizsákba, vagy ha ott nincs hely, akkor ledobja a földre
– A rohamsisak véd a fejlövéstől, de az első találat után lerepül az emberek fejéről
A híres páncélos parancsnok
A német kampány küldetései egy valós személy, Michael Wittman körül forognak, és a küldetések valóban megtörtént eseményeken alapulnak. Wittman a legsikeresebb harckocsi parancsnok a II. Világháborúban: nevéhez 138 tank és 132 páncéltörő ágyú megsemmisítése kötődik, amelyet a háborúban résztvevő összes nemzet parancsnokai közül senki sem tudott még csak megközelíteni sem. Wittman remek megfigyelőképessége és taktikai érzéke mellett csapatszelleme is hozzájárult a sikerhez. Különösen az első Tigrisének lövészével (Balthasar „Bobby” Woll) tudott jól együtt dolgozni, aki nem egyszer átvette a megfigyelés és célkijelölés létfontosságú feladatát, miközben a parancsnok más feladatokat látott el. Az 1914-ben, egy farmon született Wittman gyakorlatilag végigharcolta a háborút: a Lengyel és Francia hadjárat során egy SdKfz 222-es páncélkocsi sofőrjeként, majd később parancsnokaként szolgált felderítőként. 1940-ben, mikor egységét vadonatúj Stug III Ausf A páncélosokkal szerelték fel, ő maga is kapott egyet, melynek parancsnoka lett. Ezzel harcolta végig a Görögország elleni hadjáratot. A Barbarossa hadjárat idején Dél-Oroszországban harcolt: bár sokszor individualista módon, a többiektől elkülönülve egyedül harcolt, rendkívül hatékony volt: első ütközetében nem kevesebb, mint 6 darab T-34/76-ost pusztított el. 1942 nyarára már az első és másodosztályú vaskereszt birtokosa lett. 1943-ban, miután átképezték a vadonatúj Tigrisre, ismét visszatért a keleti frontra. A híres kurszki csatában 30 tankot (T-34/76 és KV I típusúakat), 28 páncéltörő ágyút és 2 tüzérségi üteget pusztított el. Volt olyan nap, hogy 16 páncélost vadászott le! Az orosz frontot 119 győzelemmel hagyta el, melynek eredményeként előléptették SS Obersturmführerré, 1944 januárjában. Ekkor átvezényelték a nyugati frontra.
Villers Bocage
1944 Június 13.-án Wittman régi lövészével, „Bobby” Wollal (aki ekkoriban szintén tankparancsnok volt, csak páncélosát éppen szerelték) felderítő küldetést hajtott végre. Félő volt ugyanis, hogy a szövetségesek nagyarányú páncélostámadást indítanak a Panzer Lehr hadosztály bekerítésére. A küldetés során – miközben Wittman leállította tankját, hogy hallgatózzon egy kicsit – német gyalogosok jelezték, hogy furcsa tankok közelednek az úton. Miután gyalogosan felderítette őket, visszarohant tankjához és egymaga rátört az angolokra, akik a 7. páncélos divízió (a híres Sivatagi patkányok) egyik alegységébe tartoztak. Az első áldozat 12 M3-as féllánctalpas volt, amelyet géppuskákkal pusztított el, majd betört a szövetséges kézen lévő városba és 3 M5A1 majd 3 Cromwell tankot tett veszteséglistára. Miközben visszavonult, meglepte egy Cromwell, ami két lövést is leadott rá, ám annak 75 mm-es lövedékei ártalmatlanul pattantak le a Tigris páncélzatáról. Délután, miután Wittman jelentést tett parancsnokának, Sepp Dietrichnek, visszatért a városba, ezúttal nem egyedül: három Tigrist és egy PZ IV-et hozott magával. Ekkor egy angol, Cromwell, Sherman Firefly tankokból és vontatott páncéltörő ágyúkból álló hadoszlopba botlott. Az angolok azonban éppen megpihentek és teát főztek, így Wittman gyakorlatilag ellenállás nélkül tarolta le a hadoszlopot. Ezután ismét megtámadta a várost, ám ezúttal a szövetséges gyalogosok erős védelmi vonalába futott bele. Saját tankjának lánctalpát páncéltörő ágyúk tették tönkre, így gyalogszerrel kellett visszavonulnia, míg a többi német páncélos angol Shermanek áldozata lett. A nap végére Wittman győzelmi listájára 25 tank, 14 vontató és 14 féllánctalpas került, mely veszteség sokkolta az angolokat, és lehetővé tette a Panzer Lehr hadosztály számára, hogy elkerülje a bekerítést.
Wittman 1944. augusztus 8.-án, a Caenért vívott csatában esett el, amikor 007-es lajstromszámú Tigrise egy Sherman Firefly telitalálata következtében felrobbant. Legénységével együtt egy névtelen tömegsírba temették, de 1983-ban áthelyezték a normandiai La Gambe temetőjébe.
Hogyan használjuk gyalogosainkat?
1. Embereink pontosabban lőnek, ha féltérdre ereszkednek vagy hasra fekszenek. Mivel fekve sokkal lassabban tudnak forogni (így egy hirtelen oldalról/hátulról megjelenő ellenség könnyen lekaszálhatja őket), érdemes a féltérdnél maradni. Ez elég pontos, de jóval gyorsabb célzást tesz lehetővé
2. A katonák eléggé spórolósak a lőszerrel. Ezért ha kritikus a helyzet (például sok közeli ellenség van), akkor manuális irányítással kaszáljuk le a célpontokat, mert emberünk valószínűleg nem fog bírni velük.
3. Katonáink messzebbre lőnek, ha nem mi irányítjuk őket. Így ha egy távoli célpontot kell elintéznünk, de nem tudunk közelebb menni, hagyjunk egy kis időt, hátha katonáink maguktól tüzet nyitnak rá.
4. Hatótávolság tekintetében a géppuskák (MG32/MG34, Bren, M1919A4) a legjobbak, utánuk a puskák (Mauser, Garand, M1 Carbine, EM-2, G-41) majd a géppisztolyok (Tommy Gun, MP-40/41/44) következnek. Pisztolyokat ne használjunk, mert nem visznek messzire ráadásul kevés lőszer fér beléjük.
5. A fegyverkategóriák (géppuska/puska/géppisztoly) különböző típusai mind azonos lőszert használnak.
6. Tankok ellen legjobb a páncéltörő gránát (M24x5, N73 AT) vagy valamelyik páncélököl (Panzershreck, Bazooka). A sima gránátok (M24, M61, MK1) maximum csak a lánctalpak ellen jók – az viszont tény, hogy egy megbénított tank már félig legyőzöttnek tekinthető.
7. A molotovkoktél a gyengén páncélozott célok ellen hatásos.
8. Használjuk ki a rejtekhelyeket – egy bokorba elbújva az ellenség mindaddig nem vesz észre minket, amíg nem lövünk rá. Rajtaütéshez tehát nélkülözhetetlen a növényzet.
Hogyan használjuk páncélosunkat?
1. A géppuskát mindig tárazzuk be nyugodt pillanatokban. Nincs is annál rosszabb, mint akkor tárazni, amikor gránátokat lóbáló bakák rohannak ránk.
2. A kilőtt Shermanekből mindig szereljük ki a géppuskát – az ebben lévő M1919A4 géppuska tárjába 200 lőszer fér, ami nagyon hasznossá teszi, még német páncélosokban is.
3. Ha katonák rontanak ránk, tüzelés közben érdemes hátrálni, akkor nehezen érnek a közelünkbe, és van időnk lekaszálni őket.
4. Embereinket ne nagyon utaztassuk a tankok hátulján – ott nagyon sérülékenyek, ráadásul lőni sem tudnak.
5. Gyengén páncélozott járműveket ne használjunk – csak vonzzák a gránátokat, miközben minimális pluszt adnak.
6. Minél erősebb egy tank, annál lassabban fordul a tornya. Ilyenkor használjuk Wittman módszerét: forgassuk az egész tankot, ne csak a tornyot – így sokkal könnyebben célra tudunk állni. Különösen a Tigrisnél igaz ez.
7. Az ellenséges tankoknak próbáljuk a tornyát célozni. Tapasztalataim szerint itt sokkal sebezhetőbbek.
8. Az AP (kék) lőszer páncélosok, a HE (piro
