A Söldner: The Secret Wars azon kevés játékok közé tartozik, mely Európában előbb látott napvilágot, mint az USA és Kanada meglehetősen nagy fogyasztói piacával ellátott területein. Mindez nem véletlen és korántsem arról van szó, hogy a terjesztésben meglehetősen nagy tapasztalatokkal rendelkező JoWooD rögtön ekkora bakit követett volna el, csupán az a helyzet, hogy a játékot fejlesztő Wing Simulations egy igencsak tehetséges német csapat. Ez rögtön együtt jár azzal is, hogy ha esetleg külföldön vásárolunk Söldnert, akkor alaposan nézzük át a dobozt, nehogy egy német verzióval legyünk boldogabbak. A megjelenési dátumok eltéréséből az is következik, hogy végre van egy olyan netes akciójáték, amiben az európai közönség cirka egy hónapos előnyben van a tengerentúli kollégákkal szemben. Ha most ismerkedünk a programmal, akkor ez az előny sajnos már elúszott, de ne csüggedjünk, profin játszani csak hosszú és kitartó gyakorlás után lehet.
Egyjátékos mód:
A játék indítása után, a menük láttán gyorsan egyértelművé fog válni, hogy játszhatunk egymagunkban is, azaz nem feltétlenül szükséges netes kapcsolat a játék kipróbálásához. Ha van netünk, akkor is érdemes ezzel a résszel kezdenünk, mivel jó alapot nyújt a nagyobb, hálózatos játék megpróbáltatásaihoz. A karaktergenerálás következik, ami kizárólag a külsőnket határozza meg, tehát ne aggódjunk, semmiféle hátránnyal nem fogunk rendelkezni, ha a fekete helyett a barna cipőt választjuk. Ezután rögtön a bázisunkon találjuk magunkat, ahol kedvünk szerint kolbászolhatunk a környéken, kipróbálhatjuk a közelben álló kis dzsipet, ismerkedhetünk az irányítással is. A játék alapvetően küldetések sorozatából áll, amit a közelben álló, műholdas antennával ellátott kommunikációs eszközön keresztül kérdezhetünk le a központból, ahova a világ összes tájáról futnak be az igények katonai akciókhoz. A nehézségi szint fokozatosan nő, így az elején még alap küldetésekkel találjuk szemben magunkat, de később már felköthetjük a gatyánkat, ha jól akarunk teljesíteni. A küldetésekért természetesen jutalom is jár, ami a kisebb fegyverektől egészen a hatalmas hadi gépezetekig terjed. Ha elfogadjuk a küldetést, máris a helyszínre jutunk, ahol jöhet a térkép áttanulmányozása és a szükséges felszerelés kiválasztása. Ehhez nem kell mást tennünk, mint odafáradni a megfelelő konténerhez és az ott található menüből kiválasztani az éppen szükségeset. Arra vigyázzunk, hogy ha a kiválasztott jármű, vagy fegyver megsemmisül, akkor az a következő küldetésekben már nem lesz elérhető. Magyarul ne pazaroljunk feleslegesen, és persze menjünk biztosra! Taktikailag az egyjátékos mód gyakorlatilag nem tartalmaz nagy kihívásokat, mivel az AI nem túl erős, így a legnagyobb problémánk az ellenfelek létszámbeli fölényétől származik. De az alapos felderítés mindenekelőtt való, mivel a küldetés leírása semmiféle részletes információval nem lát el bennünket. A felszerelések között nem véletlenül találunk távcsövet, használjuk gyakran! Ha ezzel megvagyunk, akkor irány vissza a bázisra és szedjük elő a megfelelő cuccokat a támadáshoz. Arra feltétlenül vigyázzunk, hogy egy nagyszerű programozási baki következtében az AI hiperjól lő rakétavetővel, elsősorban helikopterek ellen. Tehát ne sokat nézelődjünk akció közben – nem egészséges.
Többjátékos mód:
A játék erőssége a többjátékos mód, már csak azért is, mert nem kell AI-t programozni hozzá. A szerverlista kezelése szerencsére pofonegyszerű, és a megfelelő szűrők segítségével a kívánt játékformák könnyedén kiválaszthatók. Ezeket nem árt kicsit részletezni, mivel pár érdekes akad köztük:
Deathmatch, Team Deathmatch: a két csapat egymást gyilkolja egy meghatározott ideig, az nyer, aki több ellenfelet ölt meg.
Capture the Flag (CTF): ismét egy klasszikus mód: a cél, hogy megszerezzük és a saját bázisunkra vigyük az ellenfél zászlóját (vagy ennek megfelelő járművet), úgy hogy a sajátunk a helyén marad.
VIP assassination: az egyik csapat véd egy megadott célpontot, míg a másiknak el kell pusztítania azt.
Hostage Rescue: az egyik csapat túszokat tart fogva, míg a másiknak ki kell szabadítani őket.
Bomb Run: az egyik csapatnak bombákat kell telepítenie a meghatározott objektumokra, míg a másiknak ezt meg kell akadályozni.
Conquest: manapság erősen elterjedőben lévő módozat, amikor a pályán lévő stratégiai pontokból a lehető legtöbbet kell megtartani, a lehető leghosszabb ideig.
Survival: a túlélési gyakorlat kooperációs mód, így az összes játékosnak a lehető legtovább kell tartania magát a számítógép által vezényelt ellenfelek ellen.
Single Scenario és Campaign: a gép által generált küldetést, vagy azok láncolatát kell végrehajtani, gyakorlatilag az egyjátékos mód átültetése.
Amint látható, számos módosítás található alapból a játékban, azonban ne lepődjünk meg, ha túlnyomórészt a Conquest és DM, illetve TDM módokkal találkozunk, ugyanis ezek manapság a legelterjedtebbek. Ami nem is csoda, mivel ezekhez kell a legkisebb jártasság a játékban, nyugodtan alkalmazhatjuk az „aki szembejön, pofán lövöm” taktikát. Természetesen a többjátékos módok nagy előnye éppen az, hogy a csapatjáték adta lehetőségeket a lehető legnagyobb mértékben tudjuk kihasználni. Ehhez egyik legnagyobb segítség az előre beprogramozott utasítások, amit csak Voice Chatnek neveznek. Ezt egy menü segítségével tudjuk elővarázsolni és pár gomb megnyomásával gyorsan, és hatékonyan tudatni társainkkal a közölnivalónkat. Ha egy szerveren kevés az ilyen párbeszéd, akkor két dologra gyanakodhatunk. Az egyik, hogy amatőrök játszanak, míg a másik, hogy a szerverhez tartozik egy olyan szerver is, ahova belépve rendesen beszélhetünk a csapatunk tagjaival. Persze egy német szerveren nem biztos, hogy egyből megértetjük magunkat, de ha kellően jártasak vagyunk valamilyen idegen nyelven, akkor ez sokat segít. Leggyakoribb ilyen chat-programok a Team Speak, Roger Wilco és a Ventrillo, melyek teljesen ingyenesen letölthetők.
Az internetes játékstílus talán abban különbözik a leginkább a gépellenitől, hogy jóval gyorsabb, valamint jóval nagyobb felkészülétséget igényel a játékosok részéről. Mindkettő oka, hogy jóval intelligensebb és tapasztaltabb ellenfelek ellen játszunk. Ezért aztán itt igazán nagy szerep jut a taktikai felkészültségünknek. Ha igazán sikeresek akarunk lenni, akkor érdemes a beállítottságunknak megfelelő felszereléssel játszanunk és az azzal való játékot kifejlesztenünk, mielőtt valami másra adnánk a fejünket. A gyakori váltogatás zavaró tud lenni, bár kétségtelenül élvezetes. Alapvető felszerelésként talán a könnyű gépfegyvereket említeném, mivel ezzel viszonylag gyorsan tudunk mozogni és elég nagy tűzerővel és pontossággal rendelkeznek ahhoz, hogy akár közép távolra is veszélyesek legyünk velük. Közelharcra kétségtelenül a legjobbak. Ha már nem vagyunk ennyire akciómániásak, akkor specializálódhatunk nagypontosságú, távolra ható fegyverekre, a mesterlövészpuskákra. Ezek sebzése jóval nagyobb, mint a gépfegyvereké, a lőgyorsasága azonban kisebb, így jól meg kell gondolni, hogy mikor engedjük útjára a csőben lapuló lövedéket. Érdekes, hogy jelenleg ez a fegyvertípus a legveszélyesebb az egész játékban, és ha valaki jól kezeli a puskát, az ellenfélnek nem sok esélye marad. A szakosodás másik irányvonala a brutálisabb cuccok felé mutat, azaz válhatunk kiváló sofőrökké, vagy pilótákká, utóbbiak ismét csak nagy kárt tudnának tenni az ellenfélben, hiszen a legnagyobb tűzerőt a repülőgépek képviselik. Azonban a jelenlegi játékrendszerben egyszerűen nem éri meg repülővel próbálkozni, mivel a célbefogó-rendszer annyira lassú, hogy nincs idő rendesen célozni, mert hamar átrepülünk a célpont felett. A helikopterek már jobb választásnak tűnnek, ámbár a sebességük és ezzel együtt a hatékonyságuk is kisebb. Maradnak a szárazföldi erők: páncélosok, páncélozott lövegek, vagy egyszerű csapatszállítók, melyek megfelelő legénységgel gyors előrenyomulást tudnak biztosítani. Az egyetlen hátrányuk, hogy a jelenlegi verzióban egy jobb bazooka, vagy rpg találat a levegőbe küldi az egész járművet. Nem véletlen, hogy a gyalogsági támadás igencsak közkedvelt, hiszen minden más fegyvernemmel szemben van hatékony ellenszere.
Azt állandóan illik fejben tartani, hogy csapatjátékról van szó. Az összehangolt, nagy erejű támadások egy kevésbé jól szervezett védelem ellen szinte mindig eldöntik a meccset. Lehetőleg ne kószáljunk el, ha csak nem mesterlövészek vagyunk, mindig maradjunk társaink látótávolságában, hogy szükség esetén vezetni tudjuk őket. Csapaton belül a fegyvernemek elosztása nagyon fontos. Ez persze egy public játékban nehezen koordinálható, de lépéseket tehetünk az ügy érdekében. Ha már kialakult az összhang a csapat tagjaival, akkor kezdhetünk trükközni és az addigitól eltérő taktikákat alkalmazni. Fontos, hogy teljesen ismerjük a pályákat, hiszen a terep adta előnyök kihasználása nagyon sokat tud segíteni. Az épületek, dombok, fák mind-mind biztos menedéket jelenthetnek az ellenséges lövészek elől. A fegyverek változatossága típus szerint nagyon nagy, azonban kivitelezésben már problémák vannak, hiszen majdnem az összesnek megegyezik a pontossága, azaz különbségeket csak a lövedékek erejében tapasztalunk. Ez persze nem túl élethű és sajnos egy nagy halom fegyvert alapból használhatatlanná tesz. Törekedjünk a nagyot sebző és gyors szerkentyűk beszerzésére, ezekkel megyünk a legtöbbre. Ez pedig ismét csak az automata és fél-automata gépfegyverek és karabélyok használatának kedvez. A fegyverek erősségét legkönnyebben úgy tudjuk meghatározni, ha megtekintjük az árlistát a spawn képernyőn, mivel ez kb. az erősségi sorrendet is tükrözi. Nagyon nem érdemes görcsölni a legdrágább darabokért, mivel a közepes árfekvésűek is tökéletesen megfelelnek normál alkalmazásoknál.
Röviden ennyi lenne az a kezdő lökés, amire mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy az első pár órában boldoguljon a játékkal, a többi már jön magától. Természetesen egy alap játékkezelési ismeret szükséges a grafikai és irányítási beállítások aprólékos belövéséhez, de ez akár el is maradhat, mivel alapbeállításokkal is nagyszerűen el lehet boldogulni. Mi mást tudnék még mondani, mint hogy Have Fun.
Frissítések
Ahogy az már manapság lenni szokott, a játék megjelenése után közvetlenül egy kis javítás is napvilágot látott, ami számos bugot megszüntetett, és talán sikerült egy kicsit kiegyensúlyozottabbá tennie a Söldnert. Valljuk meg, ez rá is fért, mivel még mindig nagyon sok bosszantó hibával találkozhatunk. Többek között az is ide tartozik, hogy automatikusan nem frissít. Ezt nekünk kell megtenni, melyet vagy az „update online” nevű programmal tehetjük meg közvetlenül a netről, vagy offline frissítünk az előzőleg letöltött patch-et futtatva. Fontos, hogy a mostani frissítés (v28610) után egy elég kemény hiba került be a játékba, mely abból adódik, hogy az internetes adatátvitelt optimálták ugyan, azonban a beállításoknál a változásokat nem készítették el a menüben. Így ha sima ISDN-en játszunk, akkor az Internet Connection beállítást Cable/DSL-re kell rakni, míg ha duál-ISDN, vagy ADSL eléréssel rendelkezünk, akkor a LAN beállítást válasszuk, különben a kapcsolatunk a szerverrel nem a lehető legjobb lesz.
Mi-24 HIND
A játékban meglehetősen nagy szerep jut a helikoptereknek támadási és szállítási akciókban egyaránt. Erre a két feladatra nagyon kevés légi jármű alkalmas egy személyben, azonban a Szovjetunióban tervezett Mi-24-es, NATO kódnéven HIND, egy ilyen helikopter. Az 1973-ban bevezetett szerkezet a kor egyik legmodernebb támadó helikopterének számított és bátran felvehette a versenyt az amerikai AH-64-es Apache-csal is. A közel 18 méteres, két pilótát követelő gépszörnyet nagyon könnyen felismerhetjük a két darab, buborék alakú és meglepő módon egymás felett elhelyezkedő pilótafülkéről. Ha esetleg a rendszerváltás előtti időkről lemaradtunk, akkor még mindig megnézhetjük a Rambo 3-at, amiben Stallone barátunk éppen egy ilyet kap le a rakétavetővel (na persze). A gép képességeiről képet alkothatunk, ha tudjuk, hogy egy kissé módosított változata megdöntötte az addigi magassági, sebességi és emelkedési rekordokat. Fegyverzetére sem lehetett panasz, hiszen a két fegyvertartó pilonra gyakorlatilag minden akkori rakéta felszerelhető volt, és gép még 12 tonnás összsúllyal is a levegőbe emelkedett. Támadó helikopter lévén levegő-levegő irányított rakétákkal, de akár több tucat nem irányított levegő-föld rakétával is elindulhatott, utóbbit elsősorban harckocsik ellen használva. Az elmúlt 30 év alatt számos módosítás született és egyre korszerűbb rendszerekkel látták el, majd 1982-től lassan felváltotta a korszerűbb MI-28-as. Ha ezek után beszállunk egy ilyen harci járműbe, nyugodtan érezhetjük, hogy az erő velünk van.
