Még tippelni sem tudok, hányan kezdtek örömötökben vad vitustáncot ropni és fürdőszobai szivacsokat áldozni a következő, egetrengető kijelentés hallatán: megérkezett a rugalmas, likacsos szerkezetű és hasáb-alakú rajzfilmhős, SpongeBob kalandjainak legújabb adaptációja. Nem baj – aki bújt, aki nem: itt van.
Felidézem rég tovaszállt lurkó-korom kedvenc rajzfilmjeit: a hazai termésből a Magyar népmesék, a Frakk, a Vuk, az akkoriban éppen csak csordogáló nyugati kínálatból Tom & Jerry, valamint Frédi és Béni párosa, a szocialista blokk képviseletében pedig a No megállj csak! és a Kis Vakond kalandjai ugranak be elsőnek. Egytől-egyig kedves alkotások, igazi mesék voltak, amelyek a hétvégi reggeleken és a kora estéken odaszögezték a tátott szájú kisembereket a képernyők elé. Ma már más a helyzet – külön tévéadók szakosodtak a gyermekek szórakoztatására, amelyeken keresztül non-stop dömpingben érkezik a kicsinyek számára kimondhatatlan nevű külföldi mesehősök áradata. Ami azt illeti, nekem az új arcok közül senki sem túl szimpatikus – a Nickelodeon csatornán vetített amerikai blődségeket pedig kivétel nélkül gyerekgyilkos alkotásoknak tartom. Persze az, hogy én mit gondolok, nem igazán változtatja meg a trendeket: „magyaros” nevén SpongyaBob Kockanadrág is az említett tévéadó egyik fő reprezentánsa – és bizonyára nagy népszerűségnek örvend, hiszen idén novemberben egy főszereplésével készült, egészestés animációs filmet is bemutattak az amerikai filmszínházak. Ennek apropóján és alapján készíttette el a rajzfilm licenceit birtokló THQ a mozi játékadaptációját is, mely a nálunk márciusban vetítendő alkotással együtt érkezik majd az üzletekbe.
A víz alatt játszódó sztori kagylóhéjban (a közérthetőség kedvéért a játékban is olvasható angol neveket fogom használni, no meg szeretnék megkímélni mindenkit az olyasféle rettentő okosságoktól, mint Tintás Tunyacsáp): tengeri szivacsunk, SpongeBob és barátai Bikini Bottomban élnek, főhősünk pedig a Krusty Krab nevű gyorsétteremben dolgozik. Most azonban nagy baj történt – Neptune király koronáját megdurrantották, és nagyon úgy fest, hogy Mr. Krabs, SpongeBob főnöke a ludas. Persze később kiderül, hogy a gonosz Plankton áll a dolgok hátterében (ő a nemezis, aki mindig és mindenáron meg akarja szerezni Mr. Krabs csodás hamburgerreceptjét), most éppen egy Z-Tervnek keresztelt akció keretében némi agykontroll segítségével rabszolgasorsba akarja taszítani Bikini Bottom békés népét. No, ez az, amit – a leginkább egy szelet Pannónia sajt és Pinocchio keverékére emlékeztető – hősünk nem hagyhat annyiban: felkerekedik hát legjobb barátjával, a még nálánál is szerencsétlenebb és esetlenebb, kövér, rózsaszínű tengericsillaggal, Patrickkal az oldalán, hogy megakadályozza a szörnyű tervet. Nos, nem éppen egy Jókai-regény mélységű történet, az biztos, ámbár ide tökéletesen megfelel. A SpongeBob SquarePants ugyanis egy ügyességi platformer, amely a stílusban manapság divatos fő játékelemek közül szinte mindet felhasználja. Adott két, fejleszthető hős, egy raklapnyi rosszfiú és néhány főellenség, jó adag kesze-kusza pálya számtalan csapdával, néhány minijáték és közel félszáz megnyitható extra – mindez egy gyűjtögetős-feladatmegoldós játékrendszerbe beépítve.
Tengeri herkentyűk
Alapvetően két dolgot kell gyűjtögetnünk: különböző súlyokat (pontosabban súlyzókat) és Goofy Goober Tokeneket. Utóbbi érmékből egy darab minden egyes teljesített pálya végén vár ránk – ahhoz szükségeltetnek, hogy segítőnk, a Mandy névre hallgató kis sellő megajándékozhassa hőseinket egy-egy új képességgel (aki amúgy Neptune király lánya, és még véletlenül sem félmeztelen – igaz, így elnézve szegénykét, nem is olyan nagy baj ez). Minden egyes képesség meghatározott számú érme birtoklása esetén szerezhető meg – az utolsóért, a Sonic Wave Guitarért pl. 40 (!) pályát kell teljesíteni. Nem csak a harcban, hanem a továbbjutásban is segítenek minket, segítségükkel aktiválhatók ugyanis az egyes platformokat mozgató / ajtónyitó kapcsolók. A súlyzókat a tereptárgyak és az ellenfelek szétverésével lehet bezsebelni – tulajdonképpen úgy működnek, mint egy szerepjátékban a tapasztalati pontok. Amennyiben elértük belőlük a jelzett szintet (ennek határa egyre magasabbra nő), kapunk egy upgrade-pontot, amelyet az egyes képességeink fejlesztésére szórhatunk el. Nem túl bonyolult dolgok ezek: az alapállapot mellett van egy macsó-verziója mindegyiknek (nem az én rossz viccem, tényleg így hívják), amely egy kicsit nagyobb sebzést és valami extrát nyújt. Nézzük, melyik hősünk mire képes:
SpongeBob
– Health: Egyértelmű, az életerőnk maximumát növelhetjük vele. Alapból három életponttal rendelkezünk (ezeket a hamburgerek jelzik, és értelemszerűen a bekapott hambikkal is lehet őket visszaállítani), ez további három fokozatban bővíthető, így a maximuma hat lehet.
– Karate Spin: Alaptámadásunk – SpongeBob megperdül a tengelye körül és megsebzi a karhosszúságban lévő ellenfeleket. Macsó változata annyiban különbözik tőle, hogy némileg erősebb, és ha jól időzítünk, képesek vagyunk a feladójának visszaütni a ránk kilőtt lövedékeket.
– Bash: Felütés – hősünk jó nagyot sóz a feje fölé. Akadnak olyan ellenfelek, melyek a föld felett lebegnek, ellenük kell használnunk, hiszen ugrás közben a Karate Spin nem működik (egyszerűen az árnyékukba állunk és durr!). A fejlettebb változat esetén szivacsunk beleállítja az ellenfelekbe a kesztyűjét, amelyet ezután egy gombnyomásra felrobbanthatunk (illetve négy-öt másodperc után magától is megsemmisül).
– Spongebowl: Távolsági támadás, SpongeBob egy bowling-golyót gurít az ellenfelek közé, értelemszerűen hatástalan a repülő rosszaságok ellen. Macsósítva találatkor felrobban (illetve menet közben felrobbantható), így nagyobb területet beterítve sebez.
– Sonic Wave Guitar: A más játékokból már ismerős rakétához hasonlatos fegyver, amely repülés közben irányítható. Az elektromos gitárból kiáramló „halálos” hanghullám továbbfejlesztett változata képes követni a kijelölt ellenfelet.
Patrick
– Health: Ugyanúgy működik, mint SpongeBobnál, nem is érdemes rá több szót vesztegetni.
– Star Spin: Patrick alaptámadása, gyakorlatilag megegyezik a másik főhősével. Macsóra tuningolva ez is visszapasszolja a lövéseket.
– Cartwheel: Ezt a trükköt alkalmazva Patrick cigánykerekezésbe kezd és szétcsapja az útjába kerülő ellenfeleket. A fejlettebb verziónak van egy kicsiny aurája, ezáltal még nagyobb területen sebez.
– Smash: Ugrás közben, a levegőben kell elsütni – tengeri csillagunk a földre való huppanásakor egyúttal sebez is. Olyan ellenségekkel szemben kell használnunk, amelyekhez talajszinten nem lennénk képesek hozzáférni a gyorsan pörgetett fegyvereik miatt. Macsósított változata a környéken lebzselő ellenfeleket pluszként meg is szédíti.
– Throw: Segítségével felkaphatunk, majd eldobhatunk egy tárgyat. Ezzel egyrészt sebezhetünk, illetve széttörhetünk valamit, másrészt az elérhetetlen kapcsolókat is működésbe hozhatjuk. A tuningolt verzió segítségével messzebbre hajíthatjuk a felkapott cuccot.
Vízirevü
A több fejezetre bontható alappályák úgy működnek, mint minden platformjátékban, ezekhez csak pár szavas általános tanácsokat lehet adni: mindig jól nézzünk körül, minden útvonalnak látszó helyen próbáljunk meg továbbhaladni és aktiváljunk minden egyes utunkba kerülő kapcsolót. Néha azonban megnyithatunk egy-egy challenge-pályát (mindig jelzi valami a helyüket, pl. egy világító platform, és mindegyik teljesítéséért egy Goofy Goober Token jár) – ezeknél a következő típusokkal futhatunk össze:
Combat Arena Challenge: Itt három hullámban érkeznek az ellenfelek (30-40-50 fő), értelemszerűen mindenkit le kell vernünk a jutalomért. Szerencsére nem túl nehéz feladat, mert a pályán elszórt életerőpótló hamburgerek újratermelődnek egy idő után.
Floating Block Challenge: Időre megy, a levegőben lebegő, forgó, eltűnő, mozgó, egy oldalukon tüskés platformokon kell eljutni addig a helyig, ahol a token található. Igen gyors reflexeket kíván, pláne, hogy egy rossz mozdulat és a mélybe zuhanunk, ami azonnali halált jelent.
Spongeball Challenge: SpongeBob kis galacsinná megy össze, és így kell irányítanunk, gurítgatnunk a csapdákkal teli pályán – amely – hasonlóan a fentiekhez – a levegőben lebeg. Forgó csöveken, megnyíló padlóelemeken kell eljutni adott idő alatt a célig. Néha őrjítően nehéz.
Bungie Challenge: A jó öreg bungie-jumping, annyi extrával, hogy a levegőben lebegő céltáblákba kell beletalálnunk ugrás közben, illetve egyéb csapdák is nehezítik a dolgunkat.
Két hagyományos platformpálya közt mindig találkozni fogunk egy olyannal, amikor valamilyen járművet (pl. egy hamburger-autót, vagy egy kádat…) irányítunk egy versenypályán, vagy éppen csúszkálnunk kell vele lefelé egy meredek, keskeny ösvényen. Ezek a pályák négy szakaszból állnak: az első feladat általában végigmenni rajtuk és széttörni a megadott számú célpontot – ha ezzel megvagyunk, gyakorlatilag tovább is ugorhatunk. Ha nem így gondoljuk, folytathatjuk ugyanezen a pályán, a következő feladatokkal: Time Challenge (a megadott időn belül kell eljutnunk a célig), Ring Challenge (a pályán megjelenő, egy idő után eltűnő karikákon áthaladva kell végigmennünk rajta), Macho Time Challenge (a saját legjobb időnket kell megdöntenünk). Mivel mindegyikért egy-egy Goofy Goober Token jár, ha túl jók lennénk a Time Challenge-nél, érdemes a cél előtt lecövekelni egy kis időre, hogy a macsó időt eztán könnyebben elérjük.
Rejtett helyeken – széttörhető falak, padlódarabok mögött és alatt, illetve a járműves pályákon útleágazásoknál – néha belefuthatunk egy zöldes színben pompázó kincsesládába. Ebből összesen negyvenkettőt találhatunk, és mindegyik egy kis extrát nyit meg, amelyeket az Options menüben tekinthetünk meg. A mozifilm trailerei, koncepciós vázlatok, zenék, néhány kosztüm és ezekhez hasonló dolgok találhatók itt. A játék és a pályafelépítés egyik legjobb vonása, hogy bármikor bármelyik szakaszra visszatérhetünk – így ha a fő vonalon nem tudunk továbbhaladni (mondjuk egy kapcsoló megnyitásához nincs meg az egyik képességünk), akkor visszamehetünk egy-egy érméért. A főellenfelek legyőzésére engedelmetekkel nem vesztegetünk nyomdafestéket – egyrészt mert kevés van belőlük, másrészt mert kb. két-három perc alatt legyőzhetők.
Utána a vízözön?
Ami azt illeti, a SpongeBob SquarePants: The Movie az eddigi legjobb játék, amely a kissé habókos szivacs főszereplésével készült – más kérdés, hogy ez a vakok közt a félszemű klasszikus esete. A Heavy Iron fejlesztőinek becsületére váljék, hogy beleraktak minden olyan komponenst, ami manapság szükségeltetik egy jó platformjátékhoz (más kérdés, hogy mindegyik lopott), technikai problémákkal sem találkozunk, a tiszta játékidő cirka 14-16 óra és még a képi világ is jól visszaadja a rajzfilm idióta miliőjét (Bikini Bottomot például valóban egy tengerfenékre szállt bikini alkotja – ezért az égbolt élénk színű, virágos mintázata). Ez azonban még így együtt is kevés. Ennek két oka van: egyrészt a játék képi világa okán az idősebbeknek gyerekes, a komoly kihívások miatt pedig a kicsiknek túl nehéz lesz. A környezet, a dialógusok és a feladatok alapján olyan hat-tíz évesre saccolnám a célközönséget – féltávtól azonban a pályák teljesítéséhez nagyfokú koncentráció, ügyesség és a sok újrakezdés miatt nem kevés türelem szükségeltetik, amely nem biztos, hogy pont erre a korosztályra jellemző. Másrészt nem a legszerencsésebb időszakban jelent meg – legalábbis platformfronton nemrégiben támadtak az év végi dömping keretében olyan nagyágyúk, mint a Jak 3 vagy a Ratchet & Clank harmadik része, amelyek – ne tagadjuk – sokkal szebb és jobb játékok. Ideig-óráig el lehet azért szórakozni vele – de bohóchal legyen belőlem, ha kitörölhetetlen nyomot fog hagyni a videojátékok történelmében. A THQ üzletpolitikáját ismerve, abban viszont biztosak lehetünk, hogy nem utoljára futottunk össze a sárga tengeri szivaccsal és díszes kompániájával. Bluggy!
Apró okosságok:
– A SpongeBob SquarePants: The Movie a különböző platformokat (a mobiltelefonokat is beleértve) tekintve kisebb jubileumot is jelent: ez a 15. játék a franchise-ban.
– Stephen Hillenburg, SpongeBob szülőatyja a rajzfilm készítése előtt tengerészeti tudományok oktatójaként dolgozott.
– A filmben (és a játékban) a Baywatch „sztárja”, az aranytorkú David Hasselhoff is feltűnik, amint megmenti a bajba került két hőst. Az egyik lánykának jobban örültünk volna…
