Azt hiszem igen kevés játékban volt eddig szerencsénk a rossz oldalról megfigyelni, mi több, alakítani az eseményeket – nem így a Stubbs-ban. A játék főhőse egy szeretnivalóan szerencsétlen rothadó zombi, aki mindenféle zűrös kalandokba keveredik. Azt például tudtátok, hogy egy élőhalott még szerelmes is lehet?
Egy idilli kisvárosban járunk, az 1950-es években, ám a technikai fejlődés kicsit más szinten áll: vannak például légpárnás autók, erről azonban majd kicsit később. Hősünk édesen alszik a föld alatt, mikor is egyszer csak feléled, és elkezd galibát csinálni – jól rátámad mindenkire, kieszi az agyát, és zombivá változtatja őket – így vet véget a kisvárosi idillnek. Legyünk benne segítségére! Minden egy szép parkban kezdődik, ahol szerelmesek suttognak lágy szavakat egymás fülébe – mi meg kitörünk a föld alól és jól elvesszük a férfi tagtól a hotdogját. A program ezen része oktató szerepet tölt be, hogy a bonyolult irányítást sikerüljön mindenkinek elsajátítania. Először is a csókát vágjuk jól fültövön, majd csekkoljuk az irritáló robotot, aki számtalan jó tanáccsal szolgál, majd együk ki barátunk agyát – lesz néhány vicces pillanat. Kövessük fémburkolatú társunkat egészen a rendőrökig, akik még csak nem is sejtik, hogy egy városméretű revolúció fog kirobbanni – mindössze annyit látnak, hogy mennyire undorítóak vagyunk. Nosza, bosszuljuk is meg, együk ki az agyukat! Érkezik némi erősítés, ám mi csodálatos alfarhang szuperfegyverünket: míg ők komáznak, mi gyakjuk le őket. Pár másodperc után néhány kedves játszótársra lelünk, ugyanis a zombihagyományokhoz híven kezünk által elesett egyedek feltámadnak és a mi oldalunkon küzdenek. Irány előre, majd noszogassuk a mieinket is: előbb lökdössük meg őket, majd füttyentsünk nekik: így már a kívánt irányba fognak állni. Robotismerősünk belénk vág egy jó nagyot, csak hogy a baloldalon szemrevételezhessük életerő-kijelzőnket: értelemszerűen akkor halunk meg, ha ez teljesen lemegy nullára – ám, ha egy ideig nem mozdulunk, és nem bántanak minket, automatikusan feltöltődik energiánk, ami a későbbi szinteken igen hasznos lesz! Ezenkívül életünket természetesen elfogyasztott agyakkal tudjuk regenerálni. No, ha ezzel megvagyunk, menjünk a nagy kapuhoz, ahol egy kis videót nézhetünk végig. Egy fehérházszerű építményt látunk, menjünk is el arra, az akadékoskodó rendőröket tegyük el láb alól. A ház előtt forduljunk jobbra, majd hasítsunk előre: néhány rendőr belénk köt, ám még időben sikerül fellógnunk az egyik vonatra. Egy kis közjáték és már meg is vagyunk ezzel a pályával. Amint leszállunk, egy posztert van szerencsénk megcsodálni, amelyen egy gyönyörű nőt láthatunk – ő Maggie, akibe bele is esünk, hiába, ez egy ilyen játék. Egy nagy bajszú, kalapos egyén fut a csaj után, és mindenképpen meg akarja védelmezni tőlünk, sőt, még néhány zsaru is ránk szabadul. Kaszáljuk le őket gyorsan, majd pattanjunk be a légpárnás (!) járgányba. Ne felejtsük el, hogy ezzel nem csak gázolni tudunk, hanem lőni is! Tehát, induljunk előre, majd egy kis bolyongás után belefuthatunk egy ugyanilyen járgányba: lőjük ki, majd hasítsunk tovább. Nemsokára egy falhoz jutunk, amelyen van egy ajtó – menjünk be. Valami garázsszerűségben vagyunk, ahol menjünk fel a platformra és kapcsoljuk át a kapcsolót, majd kifelé a garázsból. Kint menjünk balra, ahol már be tudunk menni a másik ajtón. Egy videó jön, mi pedig haladjunk végig a csőrendszeren. Nemsokára megint összefutunk az idióta robottal, aki megtanít minket belső szerveink eldobására, ami azért jó, mert mint gránátot használhatjuk ezeket. Induljunk meg, gyűjtsünk „híveket”, majd jobbra és be a csőrendszerbe. Néhány rendőr és orvos kellemetlenkedik, ám állítsuk át őket is, majd menjünk tovább. A furcsa kertbe jutunk ismét, ahol jobbra induljunk. Nemsokára jön egy videó, amelyben láthatjuk, amint a kalaposok mentik Maggie-t, mi meg fussunk utánuk. Menjünk ki a csőből, le balra, majd vissza, át a cső alatt. Ismét egy alagútba jutunk, majd akkor járunk jó helyen, ha a földön egy balra mutató nyilat látunk, amelyre Gift van írva – vegyük erre az irányt. Egy dühös farmert láthatunk, mikor pedig a színre lépünk, ő lelécel. Összetörünk pár mütyürt, és már jön is a következő pálya. Egy rendőrautót láthatunk, amint éppen tankoláshoz készül a helyi benzinkúton. A kis robot előzékenyen segít nekik ebben, így egyikük el is megy WC-re – legnagyobb bánatára. A toalettben ugyanis éppen mi trónolunk, és a legkisebb lelkiismeret furdalás nélkül fojtjuk meg őkelmét. Balgaságunkra éppen a rendőrség felé vesszük az irányt – mi több be is hatolunk. Itt fogunk tehát garázdálkodni. A rabokat térítsük meg gyorsan, majd az irodákon keresztül törjünk ki a folyosóra, ahol újabb ellenállásba ütközhetünk, ám zombihordánknak nem állhatnak ellen ők sem. Menjünk egyenesen a csillagos ajtókon keresztül, be a konferenciaterembe, majd tovább a megjelölt ajtókon, ki a csempézett folyosóra. Egy kis videó szakítja meg a játékot, melyben láthatjuk, hogy a rend őrei figyelmesek lettek ténykedésünkre, így ránk is szabadítják hatalmas erőiket. Irtsunk ki mindenkit, ám nincs mit tenni: a rohamrendőrség elkap minket. Szegény Stubbs-ot lekötözik és mindenféle csúnya kísérletet akarnak végezni rajta, még szerencse, hogy barátunk észnél van! Miközben a dokik mással vannak elfoglalva, mi leszereljük egyik kezünket, majd jó messzire elhajítjuk magunktól: az Adams Family-ből ismert jelenet tanúi lehetünk: azaz e végtaggal kell garázdálkodnunk. Irányítása elsőre kissé furcsa lehet, mert a kéz fel tud mászni mindenfajta falon, így nincsen bevehetetlen akadály előtte. Gyorsan induljunk meg előre, fel a falon, és másszunk be a szellőztetőbe. Haladjunk végig rajta, majd essünk le a szobába és pattanjunk fel a rendőrre – immáron mi kontroláljuk őt, és természetesen fegyverünk is van. Néhány szobán keresztül kell magunkat verekedni, ahol a kollégákat kell agyonlőni, lényeg, hogy kövessük a pici nyilat – ha így teszünk, nemsokára egy kapcsolóhoz érünk, melyet aktiváljunk. Forduljunk meg és rohanjunk végig a börtönblokkon. Útközben lesz még egy kapcsoló és már ott is vagyunk rothadó barátunknál, aki annak rendje-módja szerint ki is szabadul láncaiból. Induljunk meg előre, majd a progi nemsokára felajánlja, hogy vegyük le kezünket: ettől fogva már tudjuk ezt a képességet is használni. Forduljunk jobbra, majd verekedjük magunkat végig a rohamosztagosokon. Néhány szoba, a végén egy jobbos és már végeztünk is a rendőrségen. A következő pálya híven tükrözi a program komolyságát. Az egyik rendőrfejessel kell versenyeznünk – méghozzá táncban! A programban amúgy sem gyengék a hanganyagok, ám az itteni rész nagyon kemény! Pláne, ahogy meg van koreografálva az egész! Lényeg a lényeg, a rendőr eltáncol valamit, nekünk pedig le kell utánoznunk a mozdulatait, méghozzá a már jól ismert módszerrel: bizonyos mozdulathoz bizonyos gomb tartozik – ezeket kell jó sorrendben, jó ritmusban lenyomnunk. Ha nem tetszene ez a rész, tovább is tudjuk léptetni, nem kötelező megcsinálni – ez csak amolyan bónuszpálya, mely azért jócskán megdolgoztatja a rekeszizmokat. Ismét videó, melyben egy kedves szerelmespár románcát tesszük tönkre, mégpedig úgy, hogy az autójukon landolunk, majd szerencsétlenségünkre az utcáig esünk. Szerencsére nem vagyunk püréből, és nem kell magunkat összevakarni – máris indulhatunk meghódítani az utcákat! Légpárnás autón rendőri erősítés érkezik, ám nem kell aggódni, nem nehéz elbánni velük – és mindig tartsuk észben, hogy minél több embert átváltoztattunk, annál több az esélyünk a túlélésre, hiszen kicsiny renegátjaink immáron a mi érdekeinket szolgálják! A túlélés elsőszámú paragrafusa tehát: minél több zombit kontrollálni! No, induljunk meg előre, majd néhány kereszteződés után balra, egy nagy parkolóházba futunk. Haladjunk módszeresen felfele, a robotokat ne szekáljuk, jobb lesz nekünk úgy! Ismét egy kis videó, amelyben megkapjuk utolsó zombiképességünk: fejünket le tudjuk csavarni, és mint egy tekegolyót eldobhatjuk, majd a kellő időben detonáltatva óriási bulit csaphatunk ellenfeleink között. Menjünk előre, be a liftbe, majd körbe le a lépcsőn egyenesen ki az utcára. Balra bemehetünk egy épületbe, amelyben tartsunk felfele. Nemsokára elérünk egy hídhoz, melyen átmehetünk egy másik házba, be egyenesen Big Jimhez. Jussunk le az utcára, majd vegyük utunkat Woody háza felé, előtte pedig forduljunk el jobbra. Kis gyaloglás után egy nagyobb térhez érünk, ahol figyeljünk a jobbról közeledő járműre, nehogy elcsapjon minket! Balra induljunk, verekedjük magunkat végig a rendőrökön, majd forduljunk balra. Innen nem messze lesz egy kis sikátor jobbra, ahol már csak három rohamosztagost kell lenyomnunk, és már végeztünk is. A már látott farmer barátunk szervezkedik ellenünk, és a parasztokat shotgunnal szereli fel – ami nem túl örömteli dolog, lévén nehezebb lesz őket megtéríteni. Lényeg, hogy úgy közelítsünk feléjük, hogy közben cikázunk, így jóval kevesebbszer van esélyük eltalálni minket. Előre induljunk, így egy nagy térre érünk, melyen rengeteg ember van – kedvünkre csemegézhetünk. Szemezgessünk bátran, állítsunk át minél több embert a mi oldalunkra, majd menjünk a park bal felére, ahol egy kisebb videóban láthatjuk, amint újabb rendőrök érkeznek. Megjelenik a nyíl a képernyőn, mely mutatja, merre kell mennünk. Menjünk vissza a park közepéhez, ahol a nagy épület van, abba menjünk be. Az ajtó bezáródik mögöttünk, mi pedig induljunk meg a pallón felfele. Jussunk ki a külső körre, majd menjünk be a benyíló folyosón, haladjunk továbbra is felfele, mígnem egy másik körfolyosóra jutunk, ahol balra menjünk – egy remek videót nézhetünk meg, amelyben egy nagyobbacska láncfűrészes egyént láthatunk. Ő lesz az első főellenség, illetve nem is az, inkább csak egy picit keményebb, mint a többiek. Későbbi pályákon lesz belőle még több is! Kezdjük el ütögetni, majd ha már fogytán az energiánk, fogjuk menekülőre! Az is jó taktika, ha ráeresztjük zombijainkat, plusz még mi is nekiesünk. Miután legyengült, próbáljuk meg kiszívni az agyát, ám ez nem sikerül – csak az egyik kezét tépjük le. Sebaj, ez is valami. Folytassuk a már megkezdett metódust, azaz ütögetés, majd futás, ha gáz van – várjunk, míg feltöltődik az életünk. Ha legyengült, ismét próbáljuk meg kiszívni az agyát – most már nagyobb sikerrel járunk! Ezzel le is zártuk ezt a részt. Farmer barátunk menekülőre fogja, és egy kocsin távozik – ám túljárunk az eszén: a hollywoodi filmekhez híven az autó aljára kapaszkodva közelítjük meg a célhelyszínt. Sajna a kapun kívül rekedünk, ám egy szerencsés véletlen folytán – hogy hősünk még halott létére is dohányzik – sikerül bejutni, mégpedig egy jó pillanatban eldobott csikknek köszönhetően. Két oldalt nagy búzatáblákat láthatunk, és egy nagy folyosó vezet az előttünk levő házig, azonban onnan igencsak sűrűn érkezik az áldás: nem elég, hogy shotgunos emberkék kószálnak mindenfele, de még egy géppuskafészek is van a ház előtt. Elsődleges célpontunk tehát legyen ez, ha sebesülnénk, vonuljunk vissza. Miután szereztünk néhány zombi cimborát induljunk meg a háztól jobbra eső ösvényen, ki a dombok közé. Ahogy itt masírozunk, a többi zombival a nyomunkban, a hamisítatlan vidéki hangulat közepette, akarva akaratlanul is eszembe jut a Redneck Zombies zenekar… Nagyon vicces! Szóval, haladjunk előre, majd balra és nemsokára egy báránykarám mellé érünk. Ugorjunk be, erre valamilyen okból kinyílik az ajtó, amelyen menjünk be – a már emlegetett láncfűrészes barátaink meg is érkeztek! Három van belőlük, legyünk résen, szerencsére bajtársaink nagy segítségünkre lesznek eliminálásukban. Irtsuk le a maradékot, majd pattanjunk fel a traktorra, ha nem sikerülne, akkor rúgjunk bele párat, hogy irányba álljon. Lépjünk a gázra, és tekerjünk végig a dombok között, üssünk el, akit csak tudunk. Ha megvagyunk, pattanjunk le a gépről, majd induljunk vissza a dombok irányába, ahonnan géppuskázás hallatszik, térítsük meg őket is. Most menjünk a telek végében levő pajtához, ahol a hátsó ajtót kirúghatjuk. Csattogjunk végig a folyosón, majd nemsokára kiérünk egy udvarra. Balra egy nagy magtárat láthatunk, amelynek fussunk fel a lépcsőjén. Bent tegyünk rendet, majd menjünk le: itt egy vicces videót tekinthetünk meg, mely érzésem szerint az amerikai fegyverimádatot hivatott parodizálni. Persze lehet, hogy tévedek, az egész előadás ugyanis zombinyelven zajlik, mely nyelv egyetlen szóra korlátozódik: agy. Úgyis mondhatnánk, adj agyat. Mármint, hogy puhatestű barátaink rendszerint ezt skandálják. No, hogy már ezzel is tisztában vagyunk, menjünk ki az udvarra és fussunk fel a ház tornácára. Balra induljunk meg, ahol lesz egy ajtó, melyet berúghatunk. Menjünk át az épület másik végébe és rohanjunk fel a lépcsőn. Még néhány berúgandó ajtó, és már el is érkeztünk farmer cimboránkhoz. Egy nem várt fordulat: zombinknak beugrik néhány emlékkép, és látja maga előtt, hogy ez az ember volt az, aki megölte. Ezért most jól revansot vesz rajta – miközben maga is majdnem otthagyja nem létező fogát. Miután jól végezte dolgát és felrobbantotta a kócerájt, máris birkahátra pattan és „elbirkagol” a következő pályára. Megérkezünk a helyi erőműhöz, szerencsétlen járgányunk igen csúnyán feladja a harcot, és feldobja a patáit. Nekünk ennél sokkal égetőbb problémánk van, nevezetesen veszett módon kell vizelnünk! Keressünk valami alkalmas helyet! Be az erőműbe, majd haladjunk balra, keresztül a turbináknál. Hagyjuk el a kazánokat, majd konstatáljuk, hogy újfajta, csúnya, lézeres ellenfelek vonulnak fel ellenünk – érdekes módon őket nem nagyon zavarja, hogyha eltalálnak valamit, akár az egész erőmű repülhet. Persze nem fog, ezt csak úgy megjegyeztem. Nemsokára egy kis videó jön, ahol gyengéden megkocogtatjuk a technikus vállát, majd miután nem hajlandó tudomást venni rólunk, együk meg az agyát, és haladjunk előre. Jobbra, majd a nagy teremben menjünk fel a felső platformra, ahol középen lesz egy kapcsoló: aktiváljuk, majd menjünk le és visszafele. Jobbra kimehetünk az ajtón. Végre egy alkalmas hely! Álljunk a medence elé, és kezdjük el csapolni készleteinket, mire feltűnik néhány ellen. Őket alakítsuk át szövetségessé, majd folytassuk a vizelést. Ha véletlenül beleesnénk a vízbe, semmi baj, mert lent kijövünk, és egyszerűen visszamászhatunk a lépcsőn. Kb. egy percnyi ürítés után a bájos női hang közli, hogy túl sok méreg van a közegben, ezért ő feladja. Miután megcsodáltuk munkásságunkat, haladjunk előre, ahol vigyázzunk a jetpack-es emberekre! Őket belső szerveinkkel dobálhatjuk le, de még jobb, ha nem törődünk senkivel, és futunk előre, egészen a liftig. Ha lent kiszállunk belőle, úgyis tele lesz az életerőnk. Egy nagy teremben vagyunk, amelynek a másik oldalán egy ajtó van. Ezt a bal oldali emelvényen levő három áramfejlesztő nyitja. Menjünk fel balra, kapcsoljuk be az elsőt, majd ugorjunk le, fussunk az ajtó felé, és menjünk fel a másik lépcsőn. Most a középsőt aktiváljuk, majd szintén ugorjunk le. Újabb kör, majd a harmadikat is kapcsoljuk be, végre kinyílik az ajtó – mi pedig kijutunk. Egy járgány! Pattanjunk be, és tapossunk a gázba. A nagy erőművet láthatjuk kívülről. A lenti részen és a fentin is két-két áramfejlesztő van. Ezekben kell lennie egy-egy zombinak. Tehát nem szabad hagyni, hogy az ellenfelek lelőjék őket, nekik a helyükön kell maradniuk. Mind a négy környékét tisztítsuk meg, majd az autóval fuvarozzunk oda legalább egy zombit – ő már magától beáll. Ha megvan mind a négy, hatalmas energia szabadul fel, mi pedig végeztünk ezzel a pályával. Egy igazi háborús övezetbe jutottunk! Mindenütt katonák, akik nem restek használni fegyvereiket, tehát csak óvatosan haladjunk, és mindig legyen elég bajtárs körülöttünk! Nyomuljunk előre, be az étterembe, majd ott balra a WC felé. Rugdaljuk be az ajtókat, míg ki nem érünk. Rengeteg katona fogad minket, és még több akna! Ezekkel nagyon vigyázzunk, mert ha rájuk lépünk, azonnal meghalunk. Hű alattvalóink hajlamosak belegyalogolni ezekbe, ilyenkor sem legyünk a közelben, mert mi is kapunk a detonációból. Haladjunk előre a roncsok között, míg végül egy olyan aknamezőhöz érünk, amelyen nem tudunk átmenni. Forduljunk vissza, majd menjünk be a végén a jobb oldali épületbe. Fussunk végig rajta, így az aknamező másik végén találjuk magunkat. Haladjunk jobbra, ahol egy nagy kaput láthatunk magunk előtt. Zombikat kell toboroznunk, hogy be tudjuk dönteni, ám a jobb oldalon található rakétavetős emberke előszeretettel ritkítja sorainkat. Megoldás: rejtőzzünk el Stubbs-szal, majd vegyük elő kezünket: közelítsük meg vele a katonát észrevétlenül, majd ugorjunk rá. Máris őt irányítjuk, pattanjunk le és védelmezzük zombijainkat a katonáktól – ne sajnáljuk a rakétákat. Ha meguntuk, lőjük agyon magunkat, ekkor visszakapjuk Stubbs irányítását. Ekkor barátaink – ha minden igaz – már nagyban döngetik a kaput, ám még néhány katonai rohamra azért számíthatunk hátulról, tehát erre figyeljünk. Pár perc után azonban sikerül bedönteni a kaput, majd megcsodálhatjuk, amint egy hatalmas tank elől menekülünk. Végeztünk is a pályával. Egy újabb főellenfeles pálya, ám addig el is kell jutni! Egy nagyobb teremben kezdünk, ahonnan balra induljunk. A szobákon keresztülkacsázva tudunk előrejutni, míg egy mozgólépcsőhöz nem érünk. Bátran vegyük használatba, majd innen jobbra folytassuk utunkat. Néhány szoba, néhány ellenfél, és máris egy újabb feljárónál találjuk magunkat. Pár robotba ütközünk, akiket még mindig nem tanácsos piszkálni, ám ha egyszer már bepörögtek, nincs mit tenni, zúzzuk le őket, ám vigyázzunk, mert halálukkor robbannak, így elkerülhetetlenül mi is sebződünk! Egy szobába érünk, ahol aktiváljuk a kapcsolót – tovább a liftbe, mellyel egy szinttel feljebb jutunk. A rácsos ajtót közelítsük meg, kinyílik magától – az ellenfelekkel számoljunk le, majd egyenesen menjünk be a szobába: ismét egy kapcsoló, melynek hatására a robotok életre kelnek, de legalább a másik ajtó is kinyílik. Fussunk át rajta, majd néhány szoba után ismét egy mozgólépcső. Fent jobbra induljunk, míg egy kísérleti szobába jutunk, ahol egy nagy generátor van. Innen is menjünk feljebb, ahol szintén lesz egy ilyen kütyü, míg végül elérkezünk egy kisebb szobába, ahova csak úgy özönlenek majd az ellenfelek. Nincs mese, le kell irtani mindenkit! Legyünk óvatosak, majd csodáljuk meg a videót, amelyben ismét elfognak minket. Itt is vagyunk a főellenfélnél, aki a reaktor körül cikázik egy erőburokban. Nincs más dolgunk, mint az embereket zombivá konvertálni, hogy lefoglalják a főellenfél figyelmét, és ne minket zargasson, mi pedig fussunk be a reaktor közepébe – itt járjunk körbe a kör alakú mag körül, és sorban nyomjuk meg mind az 5 gombot, mire egy hatalmas elektromos kisülés jön létre, amit ellenfelünk nem nagyon komál. Ezt még játsszuk el párszor, és már ki is fektettük őkelmét – mehetünk tovább a végső győzelem felé. Maggie-t láthatjuk, amint éppen bejelenti, hogy ő bizony romantikát, virágokat és édességet akar attól, aki szívét akarja meghódítani. No, majd mi megmutatjuk neki! Nem lesz könnyű dolgunk, hiszen egy egész város választ el minket, ahova már a katonaság keményebb erőit is kivezényelték. Induljunk meg előre, ám ne szálljunk be a dzsipbe, mert nemsokára zuhanóbombázás sújtja a terepet, azt meg így sokkal jobban el tudjuk kerülni. Miután jobbra fordultunk, az utca bal oldalán haladjunk, és irtsunk le mindenkit, míg el nem érünk az utca végébe, ahol vigyázzunk az aknavetős legényre! Balra, a hátsó épületbe be tudunk menni egy ajtón, onnan pedig átjutunk egy másik utcára. Toborozzunk zombikat, majd induljunk meg a jobb oldalon. Irtsunk le mindenkit, majd vigyázzunk a középen levő aknamezőre! A tankba pattanjunk be és tegyünk rendet, majd mikor megjelenik a kis nyíl, szálljunk ki és fussunk abba az irányba: egy ajtóra mutat, amin bemehetünk. Ki a másik részen, majd az utca végén ismét be a másik házba, ahol haladjunk felfele, majd ki az objektumból. Az utcán vagyunk, ismét egy dzsippet látunk. Haladjunk előre, majd a középen levő kerek emlékműnél vadásszuk le az aknavetős egyéneket, majd menjünk a jobb oldalon, ahol térjünk be a boltba, amit jól ki is rámolunk pár társunkkal. Miután kimentünk, rontsunk a két rakétavetősre, majd a mögöttük levő épületbe menjünk be. Ismét egy utcára jutunk, ahol egy tankba ugorhatunk be. Előre nyomuljuk, miközben igen vicces zene szól, és máris a város főterén találjuk magunkat. Pár rakétavetős és néhány tank áll az utunkban, de csak a középen álló City Hallig kell eljutnunk, majd behatolnunk, és máris jön az utolsó pálya. Heves ellenállásba ütköztünk! Egy nagy terem aljában vagyunk az árkádok alatt. Előttünk a recepció, azután a lépcső. Rohanjunk ki, szedjünk pár áldozatot, majd vissza az oszlopok mögé, ugyanis a lépcsőről erősen lődöznek rakétával. Ha vettünk egy nagy levegőt, rontsunk ki, és szedjük le a rakétást, majd regenerálódjunk, mert fel kell mennünk a lépcsőn, ahol egy csomó kalapos, puskás ember lesz. Amíg át nem alakítjuk őket. Menjünk még egy szinttel feljebb, ahol még több kalapos lesz: őket nagyon gyorsan rendezzük le, különben egyből leirtanak minket. Menjünk be az ajtón, ahol a már rég látott robotismerős fogad minket, majd miután eldiskuráltunk, készüljünk az utolsó harcra, ami megjegyzem, nem lesz túl nehéz. Tehát belépünk a szobába, ott van Maggie. Rájön, hogy mi nem is vagyunk gonoszak, és ö tulajdonképpen egészen kedvel minket – és hopp, most jön a csavar – kiderül, hogy életünkben ő volt a feleségünk. Bordáink közül kirántjuk a virágot és az édességet, és máris repülünk felé, hogy keblünkre öleljük kedvesünket… és kiszívjuk agyvelejét. Miután ezt a teremben található fiatalember – sarjunk – nem nagyon komálja, nincs más választásunk, le kell őt nyomnunk. Egy hatalmas erőpajzssal veszi magát körül, és onnan lődöz. Szerencsére jön pár ellenfél is, akiket alakítsunk át. Ők lefoglalják a fiút, amíg mi darabjainkkal hajigálhatjuk a pajzsot, ami attól egyre kisebb lesz, valamint zombijaink is gyengítik, nemsokára pedig teljesen elfogy, és már végeztünk is. Jön a Happy End, és már tényleg boldogan élünk kedvesünkkel, míg az élet el nem választ… Ennyi volt ez a borultságot nem mellőző darab. Néha ilyen is kell, ám értetlenül állok a tény előtt, miszerint nevesebb játékmagazinok is igen jó pontszámokat osztottak ki neki – holott nagyon egysíkú a játék. Alig pár mozgás, teljesen ugyanolyan sémára épülő feladatok… Pedig nagyon vicces, jó hangok vannak benne, a zenék gyilkosan jók, és úgy általában szerethető, ám jóval többet ki lehetett volna hozni belőle. Ja, és sajna elég rövid. Azért nem rossz játék, arra megfelel, amire tervezték: egy félórás szüntelen hentelésre, ahol végre mi lehetünk a rosszfiúk!
