A Suikoden játékok a kínai Shi Nai’an által írt Shui Hu Zhan című novellán alapszanak. A „Végzet 108 csillagának” ötlete is innen ered, továbbá a legelső játék alaptörténete, és szereplői is ebből a műből léptek át a képernyők világába. A történet alapjában véve forradalomról, politikáról, intrikáról szól, valamint a jószívű főhősről, aki a megfelelő támogatással és akaraterővel akármilyen akadályon képes volt átküzdenie magát.
Sok RPG-től eltérően a Suikoden játékokban, noha volt egy főszereplő, de az irányítható karakterek száma elképesztően nagy volt, ennek ellenére rendkívül sok hasonlóságot mutatott a többi megjelent szerepjátékkal is: fogadóban mentettünk játékot, földalatti járatokban csatáztunk, körökre osztva adtuk ki parancsainkat, és ehhez hasonló, standard RPG elemek. Amivel mégis sikerült egyedivé válnia a játékoknak, azok a komoly stratégiát igénylő, többszereplős harcok voltak, a rengeteg minijáték, valamint a folyamatosan benépesedő főhadiszállás.
Az összes Suikoden játék sztorija ugyanabban a világban játszódik, és a történetek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Olyannyira erős ez a kapcsolat, hogy a memóriakártyán található mentéseket át lehetett venni részről részre. Így akár a Suikoden első részében összeszedet tapasztalatainkat a második fejezetben kihasználhattuk, továbbfejleszthettük, amit aztán átlophattunk a harmadik epizódba, és így tovább. Példátlan mértékű összefonódásnak lehettünk szemtanúi.
A Suikoden Tactics hamarosan a boltok polcaira huppan, azonban a Konami volt olyan kedves, és küldött nekünk egy – már majdnem végleges – játszható tesztverziót.
Mondanom sem kell, hogy a játékuniverzum még mindig teljesen ugyanaz, mint amit eddig már megszokhattunk a sorozattól. Az sem meglepő, hogy rengeteg ismerős arccal fogjuk szembe találni magunkat, ahogy fokozatosan haladunk előre ebben a körökre osztott stratégiai játékban.
Gondolom, hogy a fenti sorok elolvasása után nem ér minket meglepetésként, hogy – miután kiválasztottuk a TV-készülékünk megjelenítési módját – a játék szélsebesen átvizsgálja a memóriakártyát, hogy ugyan talál–e Suikoden IV mentést, mert ha rálel egy ilyenre a kis adattárolón, akkor bizony azonnal beszipkázza az adatokat belőle. Mint, ahogy látjuk, a részek közti összefonódás most is megvan, ebből a csillogásból mit sem vesztett a Tactics. Az elején még semmi konkrét hasznát nem élvezzük ennek a tettnek, ám később bekerül a party-ba az első pályán irányított – Suikoden IV-ből ismert – fiatal Local Boy és Snowe.
Azt már megszokhattuk, hogy általában a játékok első pályái, mindig tutorialként, vagy tréningként szolgálnak. Nos, ez a Tactics-ban sincs másképp, ám itt nem az alapvető dolgok megismertetésére koncentrál a játék, hanem a program nem szokványos részeit mutatja be a játékosnak. A sok helyütt látott „karakterem tűz jellegű, ezért a vizes ellenségek ártanak nekem legjobban” effektust. A Suikoden Tactics-ban is szerepel ez a felállás, ám itt néhány zóna is rendelkezik némi elementális affinitással. Szerencsénk van, ha mondjuk mi, és az adott terep is tűzre van hangolva, ekkor ugyanis karakterünk komoly – élet és támadási – bonuszokat kap. Ha viszont vizes terepen vagyunk, akkor bizony hatékonyságunk jelentősen csökken. A játék elején túl sok gubancot nem okoz majd ez a dolog, ám ahogy haladunk előre a sztoriban, és mondjuk embereink elsajátítják a mágiahasználatot, valamint egyre erősebb ellenfelekkel találjuk szembe magunkat, kiváló, stratégiába szervesen beépíthető harctéri tényezővé válik. Nem csak saját karakterünket, de a környezetet is aktívan használhatjuk, ami képes igen komolyan megfűszerezni a körökre osztott stratégiák amúgy sem sótlan világát.
Akik eddig kerülték ezt a műfajt, azok most sem fognak beleszeretni, mivel a finomabb változtatások, újszerű elemek ellenére is tipikus körökre osztott stratégiával van dolgunk. Ez azt jelenti, hogy a játékmenet viszonylag lassú, a térkép mezőkre van felosztva, ezeken lépkedhetünk, a harcok nem éppen a leglátványosabbak, és a tempó végképp belassulhat, mikor egy egész kört arra áldozunk, hogy varázsitalokkal, gyógyszerekkel meggyógyítsuk sebesült karaktereinket. A fentiekből is látszik, hogy nem való mindenkinek a körökre osztott stratégia, ám aki szereti az efféle finom szöszölést, azok rendkívül jól szórakozhatnak.
Elárulhatom, hogy a Suikoden Tactics csatái nagyon is változatosak, ha már adrenalin pumpálóan gyorsak nem lehettek: rengeteg fajta ellenség tör életünkre, és –kis túlzással- mindegyik legyőzéséhez más, és más taktika, valamint hozzáállás szükségeltetik a csapat részéről.
Rendkívül hangulatosak a városok, ahova kis portyázó csapatunk mindig betér, hogy feltöltse készleteit mindenféle földi jóval. Vásárolhatunk fegyvereket, felszerelést, gyógykészítményeket, a fogadóban megszállhatunk, és pihentethetjük a teamet, valamint szóba is elegyedhetünk a néppel.
Természetesen nem csak csatározásból, és féktelen öldöklésből áll a Suikoden Tactics játékmenete. Az RPG-kre jellemzően lesz bőven dolgunk két gyilok között is. Karaktereink szóba elegyednek egymással, komoly fejtegetéseket hallhatunk mindenről, ami ebben a világban fontos. Noha ezeket simán át is lehet ugrani, többnyire nem ajánlatos, mivel elejthetnek egy-két olyan infómorzsát, amit a későbbiekben felhasználhatunk a könnyebb továbbjutás érdekében.
Ha már a beszélgetéseknél tartunk. Mikor több küldetésre is ugyanazokat a karaktereket visszük magunkkal, és ezekkel bizonyos távolságon belül maradva végeztetünk el műveleteket (harc, gyógyítás, stb.), akkor ők összeszoknak, így a legkülönfélébb bónuszokat nyerik el. Ez plusz beszédhelyzeteket teremt, valamint kihathat egy csata végkimenetelére is, mivel ezek a párosok új, kétszereplős képességeket is elsajátíthatnak, amitől csak úgy hullnak majd az ellenségek. Ez még nem minden, mivel az összeszokott párosok megvédik egymás életét: ha a helyzet úgy kívánja, akkor automatikusan megtámadják társuk ellenfelét, vagy más módon, de azonnal a segítségére siet. Ez nagyon jól hangzik, azonban nem vihetjük mindenhova ugyanazokat a karaktereket, mert mint tudjuk, variálnunk kell őket az elementális beállítottságuknak megfelelően.
A Suikoden Tactics hivatalosan egy körökre osztott stratégia, ám még RPG-nek is beillene a sok-sok apróság miatt. Változatlanul azt mondom, hogy aki eddig nem rajongott eme stílusért, az most sem fogja megváltoztatni a véleményét, álláspontját, azonban aki már régebb óta szerette a japán stílusú játékokat, valamint a Suikoden sorozatot, az most sem fog csalódni. Rajongóknak kötelező.
New Game+
Miután először végigjátszottuk a Suikoden Tactics-et, és már éppen a Credits lista pörög, akkor ne rohanjunk semerre, várjuk szépen végig. Kapunk egy felajánlást, hogy elmenthetjük a játékot, nos, ezt tegyük meg, így elérhetővé válik a New Game+ opció a főmenüből. Ez semmi mást nem takar, minthogy újrakezdjük az egész játékot, ám ezt abban az állapotban, ahogy befejeztük elsőnek. Mindenféle ködös fogalmazást félre téve: meglesz az összes pénzünk, tárgyunk, fegyverünk, skill-ünk, felszerelésünk, és minden egyéb dolog, amit első végigjátszás során sikerült összeharácsolnunk. (A rúnákat kivéve természetesen.)
