Bár a Japán kultúráról szerettem volna rövidebb előadást tartani szent hasábjainkon, de aztán rámszóltak, hogy ez nem egy tudományos disszertáció, másodsorban pedig a fél oldal igen erőteljes visszafogó erő volt arra, hogy mégse tegyem. Pedig tettem volna oly szívesen a Super Bust A Move kapcsán, amiről annyit kell tudni, hogy egy tipikusan Japán elme(háborodott) szülte. A színekről, hangokról és játékmenetről első pillantásra lesüt, ez igen egy furcsa játék. De hogy mi is tulajdonképpen? Arról most pár szóban alant.
Szóval volt ez a Tetris-láz is piciny hazánkban, amikor már a sarki zöldségesben is árultak ilyet és a metrón utazók 85%-a ilyenen pityegett. Na, ez csak nálunk volt új keletű dolog, mert akinek volt konzolos ismerőse és látott már kis Nintendót, az emlékezhet arra, hogy volt azon valami hasonló játék, csak alakzatok helyett színes golyócskák hulltak alá az égből. Na, pontosan az volt a Bust A Move. A Taito egészen pontosan ’94-ben jelentette meg először ezt a játékot, amit azóta folyamatosan minden évben megtesz – kipofozva kicsit az interfészt, meg felturbózva a játékmenetet. Figyelem! Aki nem látott még ilyet, ne várjon csodálatosan villogó 3D-s effekteket, több millió színben pompázó képernyőt – ez a játék nem erről szól. Mert ez a játék a logikára és csak is a logikára épít.
A Super jelző ezesetben a játékban bekövetkezett változásokra utal, hiszen egy pici csavarnak köszönhetően a játékmenet lefolyása megváltozott. Vagy felfolyása? A színes gömbök ezúttal nem lefelé folydogálnak majd, hanem nekünk kell fellőnünk őket a játéktérre, és úgy tudjuk az előre felállított formációt eltüntetni, ha 3 azonos színt egymás mellé lövünk. Persze lesznek nehezítések is, beépített téglák és mozgó falak személyében, és természetesen több karakter közül választva verhetjük végig a több 100 pályát, amit minden egyes logikai játékot kedvelőnek szívből tudok ajánlani, mert igen jót szórakozhatunk rajta.
