„…avagy az oroszlánon repkedő boszorkány esete a ruhásszekrénnyel… vagy mégsem?”
Minél idősebb az ember, annál inkább megnyílik előtte a világ – tartja a mondás. Ez felettébb igaz a szépirodalmi és fantasy kategória szülte gyöngyszemekre, hiszen ki ne merülne el időről időre az olyan nagy klasszikusokban, mint a Neuromancer vagy éppen J.R.R. Tolkien varázslatos világának otthont adó Gyűrűk Ura meseszép világa. Idővel mindig lesznek felkapott és népszerű mondakörök, melyekből meríthet a szórakoztató ipar: a következő évek egyik meghatározó alapműve minden bizonnyal a C.S Lewis által az ’50-es években alkotott klasszikus meseregény, a Narnia krónikái lesz, ugyanis a Disney Company mozivászonra viszi az egész világon hatalmas sikert aratott történetet. A hét kötetet is megélt kiadvány egy jeges és zord álomvilágba kalauzolja az olvasót, amely mintha a Gyűrűk Ura, a Harry Potter és az Alice Csodaországban ötvözéséből kialakult hátteret szolgáltat. A történet négy fiatal testvérről szól, akik varázslat folytán Narnia híres földjére kavarodva belecsöppennek a világért vívott harcba, ami a sötétség erőit vezénylő Fehér boszorkány és Aslan, az oroszlántestű „szent fény” vezetője között dúl. Az Új-Zélandon forgatott film idén karácsonykor debütál a hazai mozikban – pontosan akkor, amikor a Traveller’s Tales fejlesztette játékadaptáció is a boltok polcaira kerül.
Volt szerencsém közelebbről is megismerkedni a PC-re és konzolokra érkező produktummal – első benyomásra egy könnyed, lazább szórakozást nyújtó, egész estés mesét láttam legördülni a szemeim előtt. Egy az egyben a film cselekményét veszi alapul, és tulajdonképpen egy fantasy akciójáték, amelyben a négy főhőst – Peter, Susan, Lucy és Edmond – kell irányítani a jeges, zord, ámde mégis csodálatos Narnia földjén. A végső célhoz vezető út szövevényes: az 1950-ben megjelent címadó második kötet fő cselekményszálai megmaradnak, de a készítők további alküldetéseket és új helyszíneket is csempésznek a játékba. Alapjaiban csapatorientált harcokra kell számítani, amit a mágiával bódított környezet ellen kell vívni: vérfarkasok, troll-szerű lények, kentaurok, minotauruszok, küklopszok, gonosz törpök és elfek állnak majd a játékos útjába, akiket különböző furmányos módon kell lekaszabolni.
Mind a négy játszható karakter eltérő erővel és skillekkel rendelkezik majd: Peter, a test-test elleni küzdelemben erős fiatalember igazi harcos alkat, így remekül alkalmazza a különböző kardforgatási és egyéb fegyverek használatát elősegítő mágikus képességeket. Susan a távlövészetben jeleskedik, de bódító varázslatokban is jártas, így nem okoz neki gondot az sem, hogy a csapatra rontó ellenfeleket bűbájvarázslatával elaltassa, hogy aztán Lucy, a legkisebb, neutrális képességeivel felgyógyítsa a sérülést szenvedett tagokat.
A játék – legyen az egy, vagy kétjátékos kooperatív – csapatjáték is, ugyanis olyan speciális támadásokat is alkalmazhatunk majd, amelyekhez esetenként több csapattag is szükséges. Így erősebbek és pusztítóbbak a csapások, ám ha ez sem lenne elég, kapunk egy egész jól megkonstruált, fejleszthető kombórendszert is. A többtagú közös támadások kivitelezéséhez a folyamatosan töltődő Power Metert kell igénybe venni. Az eltérő sebességgel és technikával küzdő karakterek plusz fejleszthető skilleket, képességeket kaptak, így a gyűjtögethető pénzmag ellenében az alapmozgásoktól eltérő támadásokra is megtaníthatóak lesznek. Így némi RPG-t is sikerült a játékmenetbe tuszkolni, persze csak érintőlegesen.
A különböző puzzle és logikai feladványok gyakran nem lineárisak, megoldásukhoz gondolkodtató feladatok megoldása és az egyes karakterek speciális képességei is szükségesek lesznek – olyanokra gondoljatok, hogy „pl. míg egy hatalmas szakadék felett az egyik hőssel hidat varázsolunk, a többit ezen idő alatt libasorban át kell juttatnunk a túlsó partra” és hasonlók.
Az egész játék a film cselekményének felgöngyölítésén alapszik, mialatt szépen bevezet a csapatban való gondolkodás és a fantasy játékokra oly’ jellemző speciális támadások fejlesztésébe, használatába is. A Chronicles of Narnia: The Lion, The Witch and The Wardrobe szép, tartalmas mese: a helyszínek egy az egyben a filmből lettek átemelve, a karakterek ábrázolása úgyszintén. A pénzgyűjtögetős, fejlesztgetős móka örömet okoz majd kicsiknek és nagyoknak egyaránt, habár Narnia csodálatos földje csak akkor éri el az igazi hatást, ha a filmre is beneveztek, mielőtt leültök játszani. A sikerre Adam Adamson a garancia, aki a Shrek feletti bábáskodásával bebizonyította, hogy igenis alkalmas a csodás hófödte álomvilág, és talán egy újabb kasszasiker megteremtésére is.
Érdekességek
Az új-zélandi forgatás alkalmával a filmesek tizenkét valódi rénszarvast szállítottak a szigetország egyik nagyvárosának számító Auckland-be, hogy velük húzassák el a filmben szereplő jéghercegnő hintóját. A minél tökéletesebb megvalósítás érdekében nyolc fehér farkast is letelepítettek a szigeten, ám a munka végeztével csak a szarvasok utaztak vissza Kanadába. A Walt Disney stúdió ugyanis úgy döntött, hogy a nyolc fehér farkast hálája és tisztelete jeléül odaajándékozza a wellingtoni állatkertnek.
