„Animált rajzfilmhőseink legerősebbje, a Hihetetlen család fejeként elhíresült Mr. Irdatlan és szuperhős barátja, Frozone kalandjai nem értek véget a mozivásznon. A Disney és a Pixar nagy sikert aratott mesekalandja ismét videojáték-formát ölt, hogy az egész estés film történeti szálát tovább bonyolítsa…”
Tavaly több animációs mesefilm is sikert aratott a szórakoztató iparban. Úgy tűnik, hogy az 1996-os Toy Story-t követő nyolc évben a kiadók felismerték a számítógépes animációban rejlő lehetőségeket, és továbbra is ki kívánják használni azt. A Hihetetlen család is a mozivásznakra született, és hasonlóan az olyan alapfilmekhez, mint a Jégkorszak vagy a Madagaszkár, ez a film is kiváló táptalajként szolgál a videojátékokhoz. A sztori cselekményeit feldolgozó, tavaly megjelent The Incredibles-re is ráillik a „filmből készült kommersz” jelző, hiszen semmivel sem nyújt többet, mint egy silány feldolgozás. Valahogy hiányzik belőle a szuperhős-hangulat, és így csak egy huszadrangú, kommersz ugrabugra platformjáték lett belőle. A csorba kiküszöbölésére egy év elteltével érkezik a folytatás – vajon miben nyújt többet, mint a középszerű előd?
A The Inredibles: Rise of the Underminer ott kezdődik, ahol a hőseinkről szóló mese abbamaradt: a záró képsorokat követően Metroville utcáit elözönlik a föld alól előbukkanó förmedvények, így Mr. Irdatlan akcióba lendül, rögvest nekilát a tisztogatásnak. Noha az előző epizódban mindegyik szuperhős választható karakter volt, itt csupán a család feje, Mr. Irdatlan, és hidegfejű barátja szemszögéből szemlélhetjük az eseményeket. A kalandokban azonban egyszerre vesznek részt, így a játékosnak megadatik az a lehetőség, hogy kooperatív játékmenetben a Tak: The Great Juju Challenge-hez hasonlóan itt is mindkét karaktert egyidejűleg irányítsa. A Mr. Incredible és Frozone közötti váltogatás már az egyedi tulajdonságok miatt is fontos, hiszen hol egyik, hol pedig másik különleges képességeire lesz szükség.
A csapatmunka jócskán kiveszi a játékmenetből a részét, legyen az single, vagy multiplayer mód. Előbbiben a játékos felváltva, egymást cserélgetve irányítja a karaktereket, míg ketten játszva egyik Mr. Irdatlant, másik pedig Frozone-t terelgetheti az egyes szinteken. A játék története és menete semmit nem változik az egyjátékoshoz képest attól eltekintve, hogy ilyenkor nem kell bajlódni a karakterek közötti váltással (D-Pad megfelelő irányai), elég csupán az ellenfelekre, és a közösen megoldandó logikai feladatokra koncentrálni.
Ahogy említettem, mindkét karakter teljesen eltérő képességekkel rendelkezik, amelyeket a fejünkben tartva a megfelelő helyeken alkalmazni is kell.
Mr. Irdatlan támadásai sokkal erősebbek, többet sebeznek, így ő alakítja a pofozógépet, tőle a legtöbb keménylegény a padlóra kerül. Alaptámadása tipikus ütés kombó, amit speciális, nagy erejű IncrediSlam-mel tarkíthat. Ez az ikonnal megjelölt ellenfelek elpusztítása után kapott speciális támadási erő, mely hatalmas földrecsapást jelent, amitől közel-s távol minden nagyobb gépezet megfekszik. A nagy erejű ütésekhez kiválóan használható társának, Frozone-nak az egyedi képessége, a fagyasztósugár is, mellyel ellenfeleit és azok lövedékeit képes megfagyasztani. A jégsziklákon való csúszkálás is remek, ezzel gyorsabban és hatékonyabban mozog.
Mivel hőseink egy csapatot alkotnak, ezért egy nagyobb erejű támadáshoz egymás erejét kiegészítve támadhatnak. Ez főleg akkor szükséges, ha méretesebb gazfickók jönnek ellenünk. Ilyenkor az IncrediSlam helyett ajánlatos Frozone fagyasztósugarával először mozgásképtelenné tenni a célpontot, majd a másik főhőssel miszlikbe aprítani a nem kívánatos személyeket. Ha a távoli célpont lövedékekkel, pl. rakétával ostromolja elit alakulatunkat, szintén frigó barátunk lehet segítségünkre. Az ellenfél rakétáit fagyaszd meg, aztán hajítsd vissza őket a célpontra, és a sebzés-elhalálozás garantált lesz. Nekem személy szerint Frozone karaktere szimpatikusabb volt, mivel speciális képességei sokkal élvezetesebbé teszik a programot, mintha csak folyamatosan pofozkodnánk, és le sem vennénk az ujjunkat az ütés gombokról. Persze az is igaz, hogy Mr. Incredible ereje nélkül se mennénk sokra…
Ha egyedül irányítjuk mindkét karaktert, akkor bármikor felülbírálható parancsokat is kiadhatunk az éppen parlagon heverő szuperhősnek. Nem bonyolult műveletekről van szó, (az egyes típusokat a HUD is jelzi) olyan dolgokra utasíthatjuk az AI által irányított figurát, mint pl. a „maradj egy helyben” vagy „gyere közelebb és kövess” parancsok. A program mesterséges intelligencia kódja azonban hagy némi kívánnivalót maga után, ugyanis a gép által irányított segítőtárs nem minden esetben teszi a dolgát. Nem követ minden parancsot és a szorult helyzetekben sem hagyatkozhatunk rá. Az volt az érzésem, hogy nem csak az ilyen játékokra oly’ jellemző „beragadtam egy pixelrengetegbe és csak manuálisan tudsz kihozni belőle” hibák fordulnak elő, hanem érthetetlen dolgok is. Egyszer például nehéz küzdelem árán sikerült Frozone-nal egy nagyobb monsztert mozgásképtelenné tennem, ám ahelyett, hogy Mr. Irdatlan odafutott volna, hogy egy csapással szétzúzza az ellenfelet, nekem kellett ezt manuálisan, őt irányítva megtennem. Az AI tehát nem figyel a körülötte levő változásokra, és ha nem irányítod, nem cselekszik megfelelően – sőt, sok esetben még a kiadott parancs felülbírálásának sem engedelmeskedik.
No azért nem mindenhol ennyire veszélyes a helyzet: a nagyobb kombinált támadások (amelyeket még három szinten továbbfejleszthetünk) alkalmával meglepően jól működik a program, pl. Underminer ránk küldött teremtményeit elég jól leszedik maguktól, és ehhez gyakran a terepet is kihasználják. A hőseink a folyamatos előrehaladáskor utunkat álló hatalmas blokádok és torlaszok szétverésekor, vagy a meneküléskor jól kiegészítik egymást, és nem akadnak be sehova sem. A platformokon és pilléreken való ugrálásnál sem maradnak le egymástól, pedig ezekből elég sok akad, és gyakran nehezen lehet továbbjutni. Találhatunk ún. karakter-specifikus továbbjutási pontokat is, ahol mindig csak az egyik hős segítségét kell igénybe venni. Ezeket a helyeket mindig egy színes spot (kék Frozone-é, piros Mr. Irdatlané, és tarka, ha bármelyikük segíthet) jelzi, értelemszerűen ezeken a pontokon kell a karakter speciális képességét használni. Mr. Incredible esetében mindig az erejével van összefüggésben a mutatvány, Frozone-nál pedig a fagyasztásra irányul a dolog. Utóbbinál olyan esetekre gondoljatok, amikor pl. egy szakadék állja hőseink útját – Frozone-nak megvan a képessége arra, hogy jégtömbökből hidat építsen, amelyen aztán már lazán át lehet sétálni.
Mindent összevetve sikerült elérni, hogy a karakterek képességei és szerepük teljesen különbözzön a történet során, és egymás nélkül nem menjenek semmire. Habár könnyen ki lehet találni, hogy hol melyiket célszerű alkalmazni, de ez egyáltalán nem vágja tönkre a játékot. Egy okosabb AI sokat dobhatott volna a hangulaton, ugyanis sokszor kell kényszerből a másik karakterre átváltani, mert az nem azt a parancsot követi, melyet mi adtunk neki.
A szuperhősök képességei be vannak határolva: Frozone például nem képes egyfolytában csúszkálni, mindig csak egy adott távolságot képes megtenni, ami sokszor nem bizonyul elegendőnek – célszerű ilyenkor a csúszkálgatást magunkra vállalni, hogy eljuttassuk oda a hőst, ahol épp szükség van rá. A játék vége felé sajnálatos módon elfogyott az ötlet, és amíg a sztori kezdetén gyakran kell alkalmaznunk a speciális képességeket a továbbhaladáshoz, a vége felé folyamatosan ismétlődő feladatokkal és a véget nem érő ütlegelés unalmával kerülünk szembe. A platformjátékok kedvelői és a fiatalabb korosztály ennek ellenére mindvégig élvezni fogja a Rise of the Underminert, arról nem is beszélve, hogy a történet szerelmesei mehetnek még egy kört a számukra szimpatikus hőssel.
A játék látványvilága azonban eltörpül a moziban látottak mellett. A karakterek mozgása kissé kidolgozatlan, darabos és kevés fázisból áll, a környezetből elvett dobozok, ládák szétzúzása pedig hagy némi kívánnivalót maga után. A hátterek kidolgozottsága fantáziátlan, gyakran ismétlődő objektumokkal találkozik a játékos, ami illúzióromboló. Ez különösen a városban játszódó pályákra igaz: ismétlődő utcák, tereptárgyak és mindenütt ugyanazok az épületek szolgáltatják a környezetet.
A zene és a hanghatások terén hasonló hiányosságokkal küzd a program. A filmben hallható színészek voice-actor szereplése figyelemreméltó, csak pont a két főhős hangját nem az ismert hangok kölcsönzik. A beszólások és megjegyzések egy idő után unalmasak, ráadásul a hanghatások is recsegősek, néha fülbántóak. A zenei részleggel viszont semmi gond, nagyban hasonlít a filmben hallottakhoz.
Összességében egy, átlagos, mégis játszható programot kap az, aki a The Incredibles: Rise of the Underminert választja. A fiatalabbaknak minden bizonnyal örömet fog okozni (már csak a film folytatása, a karakterek változatossága és a speciális képességek miatt is), de az idősebbek számára az apró hibák, az AI esetlensége és a játék rövidsége miatt csak egy „átlagos” lesz a sok közül. Ha a film bejött és jól szórakoztál rajta, érdemes egy próbakört menni vele, de eget rengető produkcióra senki se számítson.
Szövegek
A Hihetetlen család tarolt az első vetítések alatt, 71 millió dollár nyereséget termelt a kiadónak.
A Pixarnak ez volt az első esete, hogy kizárólag emberi figurákat felvonultató filmet kellett létrehoznia.
Tippek
A platformokon való ugráláskor nem mindegy, melyik szögből veselkedsz neki a táv teljesítésének. Mindig nekifutásból hajtsd végre őket, mert így messzebbre jutsz. Tipp: Frozone nagyobbat tud ugrani, mint Mr. Inredible ezért inkább vele próbálkozz szűkebb peremek esetén. Olyan helyzetek is adódnak, amikor látszólag nem tudsz továbbjutni – ekkor próbálj a környező platformokra átjutni, vagy különböző szerkezeteket működésbe hozni.
Az egyes helyszíneken (pl. a Syndorme’s Base) addig nem juthatsz tovább, amíg az összes számítógép-konzolt működésbe nem hozod, e nélkül ugyanis nem nyílnak ki az ajtók.
A legtöbb géphez tartoznak kapcsolók, amelyekkel hatástalanítani lehet őket. Ezek általában azok közelében vannak, de akadnak olyanok is, melyek el vannak dugva egy-egy beugróban, vagy emeleten, esetleg őrök őrzik őket.
Vannak olyan szintek, ahol csak menekülni, vagy futni kell. Ilyen pl. az Incredi-Ball is.
A lehetetlennek tűnő helyszíneken mindig van valahol egy kapcsoló, gép, célpont, vagy ellenfél, amit le tudsz szedni, ezáltal működésbe hozni azt a mechanizmust, amely továbbjuttat a pályán.
