Nehéz dolog egy ilyen végletekig hype-olt játékról előzetes bemutatót írni. Egyrészt az egyszeri cikkírót óhatatlanul magával ragadja a hazai és külföldi rajongók elsöprő lelkesedése, másrészt viszont sokat látott játékosveteránként ott bujkál benne a kisördög: mi van, ha mégsem azt kapjuk majd, amire várunk? Megesett már ilyen csúfság nem is egyszer… Ez a fajta kettősség esetemben furcsa tudathasadásos állapothoz vezetett. Gondolkodtam, hogy ez a cikk a töretlen optimizmus, vagy a visszafogott kételkedés jegyében szülessen-e meg. Mivel előrehaladott skizofréniám döntésképtelenségbe torkollott, kénytelen voltam a klaviatúrához engedni a Reménykedő Immortalt (R.I.) és a Cinikus Immortalt (C.I.) is. Következzék kettejük belső vívódása:
C.I. Szereted a jó filmeket? Akkor szeretni fogod a The Movies-t. Szerintem.
R.I.: A téma rendkívül eredeti: egy hollywoodi filmstúdió komplett, minden részletre kiterjedő irányítása lesz a feladatunk, az 1920-as évektől egészen 2020-ig.
C.I.: Eredeti ötlet?! És az 1995-ben megjelent Hollywood Pictures? A ’97-es Hollywood Mogul? A 2002-es Movie Studio Boss? Mind erre a témára épültek, nem is voltak rossz játékok, mégis kevesen emlékeznek rájuk manapság. Vevők egyáltalán az emberek az effajta játékokra?
R.I.: Persze hogy vevők! Hiszen a The Movies nem egy száraz stratégiai játék lesz, erre biztosíték a fejlesztő Lionhead Studios (a Black&White megalkotói) és vezetőalapítója, Peter Molyneux neve is. Az unalmas pénzügyek helyett a hangsúly elsősorban magán a filmkészítésen lesz. A stúdió berendezése változatos díszletekkel, a színészek lelkének pátyolgatása, a kosztümök kiválasztása, illetve magának a forgatásnak a levezénylése teszi majd igazán izgalmassá a játékot.
C.I.: Berendezés, öltöztetés, pátyolgatás? Nem hangzik ez egy csöppet Sims-esen? Nem csodálom, hogy csak fél évvel a Sims 2 után merik kihozni a játékot… Lehet majd lesni a konkurenciától.
R.I.: A jótól lopni nem szégyen. Igaz, itt is megalkothatjuk majd saját színészeinket, de ezek jellemfejlődése (avagy visszafejlődése) sokkal kidolgozottabb lesz, mint a Sims-ben, vagy annak Superstar kiegészítőjében. Ahogy kezdő színészecskéink sztárrá avanzsálnak, felveszik az elkerülhetetlen allűröket, és egyre többet engednek meg maguknak. Hogy mennyire toleráljuk a depressziót, a drogozást, a késéseket a forgatásról, az egyre nagyobb anyagi igényeket (magasabb fizetés, luxusautó, magánrepülő, stb…), az csak rajtunk múlik. Megpróbálhatjuk formába rázni kedvenc színészünket, de akár rövid úton meg is válhatunk kedélybeteg, elhízott akcióhőseinktől, vagy kiállhatatlan, hisztériás díváinktól. Fontos a határozott és gyors fellépés, hiszen a mindig botrányra éhes paparazzik folyamatosan stúdiónk üdvöskéi körül rontják a levegőt. A B&W-vel Lionheadék már bebizonyították, hogy értenek az AI-programozáshoz. Remélhetőleg a Movies-ban is hasonlóan remek (vagy még jobb) mesterséges értelem felel majd a szereplők cselekedeteiért.
C.I.: Azért valljuk be, ilyen mega-tamagotchiból lassan tizenkettő egy tucat. Ami igazán naggyá tehetné a játékot, az maga a filmforgatás. Erről mit lehet tudni? Valódi mozikat tudunk majd készíteni a programmal?
R.I.: Igen, talán ez lesz a The Movies legnagyobb újítása. A forgatás menetébe minden eddiginél sokkal mélyebben nyúlhatunk majd bele. Először is kiválaszthatjuk, hogy milyen műfajban szeretnénk alkotni. Akció, horror, komédia, románc, sci-fi, western, thriller és háborús mozi – ez a kezdeti kínálat, mely remélhetőleg a várható kiegészítő lemezekkel tovább fog bővülni. Addig is próbálkozhatunk az alapstílusok kombinálásával is, így semmi akadálya egy „tankos-romantikus” film megalkotásának. Következő lépésben a forgatókönyvet kell megalkotnunk. Rengeteg előre legyártott klisé közül válogathatunk majd, melyeket szabadon kombinálva szinte végtelen számú lehetőséghez jutunk. Emellett lehetőség lesz saját forgatókönyv megalkotására is, bár ennek mikéntjéről – be kell valljam – nem sok információ látott eddig napvilágot.
C.I.: Nyilván meg kell majd adni a jelenetek sorrendjét, majd hozzájuk rendelni a díszleteket és a szereplőket. Nem nagy ügy… Magát az akciót meg úgyis befolyásolhatjuk a forgatás közben, nem?
R.I.: Valóban. De ne szaladjunk ennyire előre! A stílus és a forgatókönyv maga után vonja a kívánt díszleteket. Ezeket a stúdió területén kell felhúznunk, a többi létesítmény közé. Lesznek nagy szabadtéri építmények, mint például egy vadnyugati városka főutcája, illetve beltéri berendezések, mint a jó öreg díványos-kandallós szobabelső, városi gyorsétterem, vagy éppen csempézett fürdőszoba zuhanyfüggönnyel egy Psycho-remake-hez. Az előre elkészített díszleteket lehetőségünk lesz átrendezni, illetve teljesen újakat is alkothatunk különféle editorok segítségével. Ezek egy részét a készítők már a játék megjelenése előtt a rajongók rendelkezésére bocsátják, szabad utat engedve ezzel a lelkes moddereknek.
C.I.: Ez a „teljeskörű módosíthatóság” remélem nem azt jelenti, hogy a rajongóknak kell majd ingyen és bérmentve elvégezni a munka lényegi részét – vagyis a nagyfokú változatosság megteremtését a helyszínek és a kosztümök tekintetében.
R.I.: Nem hiszem, hogy erről lenne szó. Ez csak egy lehetőség, mellyel mindenki teljesen egyedivé teheti filmjeit. Ettől függetlenül az alapjáték lehetőségei is szinte kimeríthetetlenek lesznek. A kosztümökben rejlő variációk száma például jelenleg is négymillió fölötti, és még véget sem ért a játék fejlesztése!
C.I.: Álljunk csak meg egy szóra, tanár úr! Tegyük fel, hogy lesz a játékban tízféle cipő, ugyancsak 10 nadrág, ugyanennyi ing, kabát, sapka, nyakkendő és szemüveg. Ezekből összesen tízmillió féle variáció állítható össze, ennek ellenére nem hinném, hogy a rajongók elégedettek lennének ekkora kínálattal… Persze lehet, hogy Molyneux bátyóék nem így számoltak, de ezzel együtt sem kell hasra esni a nagy számoktól, amíg nem tudjuk, hogy pontosan mi is van mögöttük.
R.I.: Elismerem, igazad van. De még nem beszéltem a sminkről: minden szereplő teljes körű testfestést kaphat, így változva át vad indián törzsfőnökké, rothadó zombivá, vagy éppen uralkodói díszben pompázó Amidala hercegnővé.
C.I.: Most pedig mondj egy olyan játékot, amelyben nem lehet lecserélni a textúrákat! Na ugye. Itt megint az a kérdés, hogy mennyire töltik fel a Lionhead grafikusai igényes tartalommal a játéknak ezt a részét, illetve mennyit bíznak a kreatív játékosok munkájára. Lelki szemeimmel már előre látom a kiegészítő lemezek áradatát is: The Movies Make-Up Pack, The Movies Costume Pack, The Movies Scene Pack, és még a jó ég tudja, hogy mi minden.
R.I.: Már az is baj, ha egy játékot a megjelenése után is támogat a kiadó? Ugyan már. Nézzük inkább, hogy mit kezdhetünk felöltöztetett, kisminkelt színészeinkkel a forgatáson. Ha sikerült elhelyeznünk a kamerákat, beállítottuk a világítást, és gondoskodtunk az esetleges speciális hatásokról (szélgép, robbanószerek és egyéb nyalánkságok), akkor végre kezdődhet a jelenet felvétele. A szereplők cselekedeteit nem tudjuk direktmódon befolyásolni, hanem bizonyos csúszkák állítgatásával hathatunk rájuk. Tegyük fel, hogy leültettünk egy fiatal párocskát a TV elé. A lányka „öröm” csúszkáját a maximumra húzva a színész látványosan élvezni fogja a műsort. Ha szeretnénk, hogy ezen felbátorodva a férfi főhős némi udvarlást kezdeményezzen, toljuk feljebb a „szerelem” csúszkáját. Mielőtt a lassú fűzés unalomba fulladna, tegyük csutkára a pasi szerelmi szintjét – minden bizonnyal megpróbálja ezáltal megcsókolni párját. Ha a lány öröm csúszkáját ezzel egyidőben minimumra vesszük, garantáltan pofon fog csattani csók helyett. Látható, hogy a jelenetek levezénylése során munkák leginkább egy DJ-ére emlékeztet, csak itt a hangszínek és effektek helyett a hangulatokkal kell majd játszanunk.
C.I.: Na igen, azok a misztikus csúszkák. Elmondva egyszerűnek hangzik, de valójában senki sem tudja, hogy fog ez az egész működni. Mekkora szabadságfokunk lesz? Mennyire tudjuk majd saját, egyedi elképzeléseinket megvalósítani? Lehetőség lesz-e egészen apró gesztusok kivitelezésére is, vagy nem adhatunk ilyen mélységű utasításokat a színészeknek? Tekintve, hogy egy átlagos film hossza harminc másodperctől három percig terjed majd, túlságosan mély alkotásokra nem kell számítanunk szerintem.
R.I.: Azért azt ne felejtsük el, hogy a filmek hossza nincs lekorlátozva. Akár egész estés produkciókat is alkothatunk, ha bírjuk anyagilag. Szerencsére lesz ún. Sandbox mód is a játékban, ahol a pénzzel nem kell törődnünk: itt kötöttségek nélkül élhetjük ki magunkat. Az elkészült alkotásokat megfelelő marketinggel kell útjukra bocsátanunk. Ha túl keveset költünk reklámra, a kutya se nézi meg a filmet, ha viszont túl sokat, túlzott hype fogja övezni, ami hatalmas csalódáshoz vezethet.
C.I.: Na igen, a túlzott hype-ról Molyneux is tudna mesélni. Sokan máris megalapították saját virtuális filmstúdióikat, logókat gyártanak, melyek majd filmjeik előtt fognak virítani, mikor a nagyvilág elé tárják őket. Ugyanis a játékkal készült alkotásokat közszemlére bocsáthatjuk majd a neten, sőt, a Lionhead egyfajta virtuális Oscar-gálát is szervez majd a rajongóknak. Már csak az a kérdés, lehet-e majd olyan élvezetes alkotásokat készíteni a programmal, amelyek a büszke rendezőjén kívül mások érdeklődésére is számot tarthatnak.
R.I.: Minden bizonnyal. De ha mégsem, akkor is ott lesznek az egyjátékos lehetőségek: a filmezés hőskorától eljutni a hangosfilmig, a színes technikákig, majd a sokmillió dolláros speciális hatásokig és CGI-effektekig – ebben bizony nem kétnapos kihívás rejlik. Egy egész stúdió irányítása nem könnyű dolog, de szerencsére minden területre vehetünk fel segítőket, akik elvégzik helyettünk a munkát. Így lehetőségünk lesz a játék azon területeire fordítanunk figyelmünket, amelyik a legjobban fekszik nekünk. Szerintem ilyen széleskörű feladatokkal, ennyi eredeti ötlettel és ilyen újszerű megvalósítással ez a játék tuti siker.
C.I.: Molyneux neve még nekem is garancia a magas színvonalra. Végső soron tehát – a gyógyulás jele? – egyetértek veled
Movies-ra várva…
Amíg a Lionhead játéka meg nem jelenik, néhány régebbi mozis anyaggal üthetjük el az időt:
Hollywood Pictures (1995)
A nagyapánktól örökölt moziláncot kell felvirágoztatnunk. Először vásároljuk a filmeket, később magunk is megalkothatjuk őket. A forgatókönyvírás megoldása egészen érdekes: egy komolyabb szókészletből rakhatjuk össze a film tartalmát összefoglaló mondatot. Pl: „okostojás varázsló gyerek kalandjai a kastélyban” – tuti kasszasiker lenne …
Hollywood Mogul (1997)
Máig az egyik legjobb, legösszetettebb darab a témában. A kezelőfelület és a grafikai kivitelezés elég puritán, de ezért kárpótol a rengeteg opció és a jól kidolgozott játékrendszer. Az eredeti verzióban sajnos nincsenek valódi színészek, de ezt egy kis rajongói csomaggal gyorsan orvosolhatjuk.
Movie Studio Boss (2002)
Az átláthatóságra és az egyszerűségre helyezték a hangsúlyt a készítők ebben a budget-kategóriás (5 dolcsiért bárki megveheti) programban. A filmkészítés egyes részfeladatait kisebb minijátékok formájában kell abszolválnunk. Meglehetősen egyszerű, de legalább már 3D-s grafika teszi emészthetővé a kezelőfelületet.
