A múlt ködéből – amikor a Z betűről még nem a robotok harca jutott az emberek eszébe – felsejlik egy dombtetőn álló, magányos lovas sziluettje.
Nem hiszem, hogy a mai világban, ahol a mozifilmek befolyásolják az embereket, egy olyan egyszerű szó hallatán is, mint a „hős”, nem rögtön nagy dolgok jutnának eszükbe. Gondolok itt a Superman-re, a Pókemberre, és az egyéb állatokról elnevezett szuperhírókra, akik emberfeletti tulajdonságokkal vannak felruházva. De kérdem én, miért? Hiszen vannak itt hétköznapi emberek is, akik nap mint nap életeket mentenek, mint például a tűzoltók, vagy a mentősök (a rendőrök nem, hehe). Ha ezt a két hőstípust összegyúrjuk, egy igen érdekes egyveleget kapunk, egy olyat, ahol a jótevő megmenti a rászorulókat, de ezzel mégsem emelkedik föléjük, hisz’ ő is ugyanolyan, mint ők. Ide tartozik természetesen jelen cikkünk tárgya, Zorro is (illetve Batman, akinek megmintázásakor alig feltűnően lopták el a „fekete lovast” megalkotók alapötletét).
Ha lenne valaki (bár kétlem), aki nem ismerné őt, ejtek róla néhány szót: él Mexikóban egy Don Alejandro de la Vega nevű nagyon gazdag úriember, akinek fia születik. Don Diego felcseperedése folyamán kénytelen szembesülni vele, hogy a világ nem is olyan tökéletes, amilyennek ő azt korábban elképzelte. A nép éhezik, szenved, ráadásul rablók, gyilkosok és egyéb bűnözők keserítik meg amúgy sem túl boldog életüket. Ennek hatására eldönti, hogy ő ezt nem nézi tétlenül, tenni fog valamit. Ettől kezdve nappal továbbra is nemesként tengeti életét, de amint leszáll az éj, fekete gúnyába öltözik, és Zorróként próbál kardjával rendet vágni a söpredék között.
1822-ben járunk Los Angelesben. A város új seriffet kap, mivel a régi rövid úton távozott, mondhatni meghalt. Az öreg Don Alejandro az új rendőrfőnökben egy volt háborús bűnöst vél felismerni, de la Hoya-t, aki „Saragossa henteseként” vált hírhedté. Mindenki azt hitte, hogy meghalt, mivel Montero kapitány ledöfte őt, amikor kiderült árulása. A kérdés az, hogy akkor hogyan maradhatott életben, és vajon mit akarhat itt, Californiában. Nyilvánvalóan semmi jót, sőt félő, hogy gaztetteit a csillaga mögé bújva bátran, semmitől se tartva viheti végbe. Mi feladatunk lesz hát, hogy ebben megakadályozzuk, és lefüleljük. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, mert feltűnik egy titokzatos hölgy, aki bánatos szemeivel, és lenyűgöző bájával teljesen elcsavarja Don Diegónk fejét.
Maga a fő csapásirány tehát a főgonosz becserkészése és elkapása lesz, amely hét fejezeten és tizennyolc különböző helyszínen (főleg Los Angeles különböző kerületei) át fog tartani. Emellett lesznek különálló részfeladatok is, körülbelül úgy, mint a Rainbow Six-ben: embereket kell megmentenünk, kémkednünk kell stb.
A küldetések előtt magunk választhatjuk meg, hogy hogyan akarjuk véghezvinni azokat. Választhatjuk a terminátor-féle „mindenkit kiirtok oszt’ jóvan” harcmodort, amiben ugyebár nincs olyan sok izgalom, viszont emberünk fejlődik, így színesítve ezen részét a game-nek, de választhatjuk az óvatos osonást is. Mivel a játék teljes egészében a filmre épül, Zorro inkább csak éjszaka hősködik, aminek velejárója a sötétség, az árnyék, vagyis a jó lehetőség a bújócskázásra. Ha ezt a típusát választjuk a pálya végigviteléhez, emberünk osonó módba kapcsol, és így könnyen elmehetünk az őrök mellett (persze csak az árnyékban), hogy azután hátulról bicskázhassuk meg őket, vagy egyszerűen csak hagyjuk, hadd menjenek. Ez egyfajta Thief-es fílinget ad a programnak, így itt inkább a taktikázáson és a megfelelő időzítésen lesz a hangsúly.
A fegyverek számáról nem lehet tudni semmit, csak annyit, hogy lesznek . Kardot persze biztos, hogy markolászhatunk, de emellett lesz még néhány ütő-szúró-vágó szerszám, sőt pár kezdetleges „tüzes bot” is.
Hősünket harmadik szemszögű külső nézetből irányíthatjuk majd, mivel így olyan nagyszerű dolgokat is megvalósíthatnak, mint a köpeny mozgása helyzettől függően, vagy a kardpárbajok filmes hatása. Ugyanennek köszönhetően sokkal jobban átláthatóbbak a harcok a Thief első szemszögű nézetéhez képest, így sokkal jobban érvényesíthetőek a különböző cselek, kombók harc közben.
A grafikáról szerintem a képek sokat elárulnak. Hatalmas külső helyszínekre számíthatunk, ahol végül is egy egész, élő város(rész) lesz megjelenítve hús-vér emberekkel, akik személyiségüktől függően mindig máshogy viszonyulnak hozzánk. Lesznek, akik hanyatt-homlok menekülnek mikor meglátnak, de lesznek olyanok is, akik – mivel hallottak már rólunk – rajonganak értünk, szívesen segítenek bármiben, sokszor értékes információval látnak el bennünket. Ha végigmérjük, mit kapunk (hatalmas helyszínek, rengeteg poligon, csontváz alapú mozgás stb., stb.) rájöhetünk, hogyha már a Max Payne is akadozva futott gépünkön, akkor ez a program legfeljebb csak képregénynek lesz felfogható. Így nem árt valami bivalyerős masina beszerzése, de a látvány mindenért kárpótol majd.
Nem hiszem, hogy egy ilyen fejlesztőcsapat, amelynek van egy külön csak a hangokkal foglalkozó részlege, elrontaná a progi hangi részét. Az már alapnak számíthat, hogy a teljes 3D-s hanghatást támogatja, de emellett még sok egyéb nyalánkságot is. Ezek már mostanában nem is olyan nagy dolgok, hisz a dinamikusan változó háttérzajok, a rengetegféle lépés, kopogás és fegyvercsengés-hang már mind-mind alapkövetelménynek számítanak. Külön öröm a profi színészekkel felvett szinkron, amelyet nem kevesebb, mint 700 videó-bejátszásban hallgathatunk.
Én személy szerint már nagyon várom, mivel kisebb koromban nagy fan voltam (hát még a haverom unokatesója hogy várhatja, aki kiskorában esténként Zorrónak öltözve bicajozgatott az utcájukban ), de ugyanakkor van bennem egy kis félelem is, mert ha egy ilyen játékban akár csak egy dolgot is elrontanak (itt főleg a kameramozgatásra gondolok), akkor már játszhatatlan is az egész. Na, ez hamarosan kiderül, hiszen az európai megjelenés november 23. Addig is: sitty-sutty-sutty (most képzeljetek egy Z betűt a hasatokra, HAH).
Zorró a filmekben:
Emberünk töretlen sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy soha semmilyen más történetet nem dolgoztak fel ennyiszer, mint Zorrót. 1937 és 49 között összesen hat, egyenként 12 részes sorozat készült az „éjszaka harcosáról”. Ezek közül talán a legérdekesebb az 1944-ben bemutatott Zorro’s black whip volt, amelynek főszerepét Linda Sterling kapta, vagyis itt a főhős egy nő (!) volt.
A filmek számára sem lehet panaszunk, mivel 1920-tól 97-ig nem kevesebb, mint 37 (igen, harminchét) jelent meg. Ezeket nem csak Amerikában készítették, hanem Olaszországban, vagy Mexikóban éppúgy, mint pl. Belgiumban. A legutóbbit The Mask of Zorro címen játszották a mozik, ahol az „eredeti” Zorro, Don Diego (Antony Hopkins) 20 évig a börtönben poshadt, és kiöregedvén egy fiatal, becsületes embert keres, akinek átadhatná az ügyeletes főhős szerepkört. Ezt az ifjút meg is találja Alejandro Mulieta (Antonio Banderas) személyében…
In Utero fejlesztőgárda:
A csapat 1994-ben alakult, néhány roppant lelkes, de egyáltalán nem kezdő emberkéből. Céljuk egy olyan cég létrehozása volt, ahol a hangsúly a különböző grafikai és hangi munkálatokon volt. Mivel ezek eléggé eltérő dolgok, a csapat három különböző részre oszlott, ahol mindenki megtalálhatta a neki legmegfelelőbb munkakört. Ezek pediglen:
– Game D-Vision: teljes egészében a számítógépekre, és a legújabb generációs konzolokra való játékkészítésre fektetik a hangsúlyt (tehát a Zorro játék is nekik lesz köszönhető).
– Design D-Vision: a cég ezen ága készít különböző honlapokat egyéni ízlés szerint (persze nem bagóért), videoklippeket, valamint olyan újszerű fejlesztéseket, mint az internetes (mini)játékok, vagy a teljesen 3D-s internetes siteok.
– Sound D-Vision: teljes hanghátteret biztosítanak bármilyen típusú termék számára.
A csapat mind a 45 dolgozójával a minőséget garantálva, és a kreativitásukkal vívták ki az elismerést. Ennek köszönhetik, hogy nagynevű cégekkel vannak kapcsolatban.
