Third World

Míg ezeket a betűket vetem monitorra, azon tanakodom, hogyan is vezethetném föl a Third World című játék bemutatóját. Csupa közhely, de legalábbis címke dereng szemeim előtt, melyek – bár tökéletesen illenek ide – beskatulyázzák, talán le is egyszerűsítik a „Harmadik Világ”-ot. Pedig úgy tűnik, végre elérkezett a sci-fi rajongók Kánaánja, a megtestesült virtuális Éden, a multiplayer Paradicsom, ahol szabadon szárnyalhat mindenki, aki az űr rabja. (Természetesen sci-fi alatt a manapság a többség által tudományos fantasztikumnak aposztrofált lagymatag kozmoszképzelgéseket értem, melyek, ha másra nem, arra mindenképpen alkalmasak, hogy megmosolyogtassák az embert…).

A szerencsétlen névválasztás átkával sújtott Third World (elsőre eddig mindenki a fejlődő országokra asszociált) nem titkoltan fölvállalja, hogy az egykori „űrkereskedős” klasszikus, az Elite nyomdokaiba kíván lépni, sőt, szeretne – stílszerűen szólva – fényévekkel több hívet szerezni magának. Ehhez az Internetet és annak velejáróját, a nagy sávszélességet hívták segítségül, melyek a manapság egyre divatosabb multiplayer játékok (avagy világok) alapjául szolgálnak. 

Ekképpen, egy jóravaló PBM-hez hasonlóan, a kiadás pillanatában a Harmadik Világ még egyáltalán nem lesz befejezettnek tekinthető. Univerzuma ugyanis folyamatosan fejlődik, részben a programozók, részben a játékosok áldásos tevékenységének köszönhetően. Míg előbbiek új elemekkel bővíthetik a meglévőket, gondolok itt új bolygók, űrhajók, fegyverek, tárgyak hozzáadására, mi (azaz a lakók) egymással kerülhetünk kapcsolatba, és társaságok, birodalmak kiépítésén fáradozhatunk. Az egész világ egységet alkot majd, nem lesznek külön régiók, egy Third World-be regisztráltathatja magát a kínai és a magyar jelentkező is. Talán éppen ezért a készítők úgy vélték, fölösleges nem-játékos karakterekkel (NPC) benépesíteniük gigantikus mikrokozmoszukat (vagy csak nem volt kedvük mesterséges intelligenciát programozni?), így gépi ellenfelekkel egyáltalán nem mérkőzhetünk meg. Beépített küldetések sem lesznek, munkát is csak egy másik, ember által irányított karaktertől kaphatunk, más kérdés, hogy magunk is lehetünk űrállomás-tulajdonosok, foglalkoztathatjuk a vállalkozó kedvű, újonnan jött embereket.

A legtöbbeket nyilván az űrbéli harcok érdeklik, ám ezek kivitelezéséről egyelőre nem sokat tudni. 3D-s (szimulátorokban megszokott) megjelenítést ígérnek, jóllehet, esetünkben másképp nehéz is volna elképzelni egy ütközetet, arról azonban nem szólnak a hírek, hogy hajónk mennyire lesz hajlandó a fizika törvényeit követni. (Az emlékezetes X-Wing sorozatban például – fittyet hányva a tehetetlenség törvényére – simán megállhattunk egy jókora gázelvétellel (avagy padlófékkel) az űr kellős közepén, mintha csak egy együléses versenyautóban csücsültünk volna.) Valószínűsíthető, hogy a csaták viszonylag lassúak lesznek, ennek fő okát a lag néven elhíresült hálózatakadozásban kereshetjük (Elméletileg egy 56K-s modemmel is résztvevői lehetnénk a TW-nek, így az XYZ-nek olyan rendszert kell(ett) alkotnia, mely ezzel a korlátozott sebességű kapcsolattal is megfelelően működik). A legrosszabbul azok járnak, akik mindenáron modemmel akarnak ringbe szállni, és nincsen legalább egy GeForce 2 kaliberű videokártyájuk – utóbb bejelentették, hogy erősen ajánlott egy hasonló kapacitású videovezérlő beszerzése…

Aki kevésbé harcorientált (esetleg a hardveréből nem futja kalózkodásra), az űrállomásokon múlathatja fölös idejét. Ezeken izometrikus nézetben kalandozhatunk, hasonlóan a kb. 1991 tájékán megjelent Space Rouge nevű programhoz, melyben szintén az űrt és különböző bázisokat kellett földerítenünk. A TW esetében megpróbálják ez utóbbiakat minél jobban kidolgozni, hogy akiknek nem fekszik a hajózós játékstílus, azok is találhassanak érdekes dolgokat. Még nincsen meg annak pontos rendszere, hogy az állomásoknak ki is lehet a tulajdonosa, az biztos, hogy nem a regisztrációs lapon kell beikszelnünk az „Akarsz bázist?” melletti rubrikát (A leghitelesebb találgatások alapján klánok és egyéb szervezetek lehetnek a főbb üzemeltetők, de még mindig tartja magát az a hír, hogy egyes játékosok is uralkodhatnak a létesítmények felett!).

Karakterünk több (eleddig ismeretlen) fajból kerülhet ki, de ez alapján nem predesztinálódik, csupán előnyöket, hátrányokat kap. Az induló képzettségek mellé az idő múlásával egyre több és újabb szakértelmet szerezhetünk (akár tanulás, akár a gyakori használat révén), ezek egy része a kezdetek kezdetén még azért nem lesz elérhető, mert egyszerűen még le se programozták őket. Újnak mondható az a fejlődési szisztéma, mely nem indokolja, hogy mitől javult az adott jártasságunk, így egyes területeken egészen furcsa tettek is képezhetik hősünket. Sci-fi játékról lévén szó elkerülhetetlen, hogy az olyan áltudományos kitalációkat, mint pl. hidegfúziós cukorka, megmagyarázzák valahogy az információra éhes népnek. Ezért mindenki rendelkezik majd egy saját, személyre szabott adatbázissal (kisebbfajta könyvtárral), melyben a megismert dolgok leírását, történetét olvashatja el.

Feltehetően már az első hetekben szembe kell néznünk azzal, hogy aki bután/túlzott vakmerőséggel/egyéb helytelen módon áll hozzá virtuális, űrbéli életéhez, az bizony könnyen a másvilágra kerülhet. Az XYZ végtelenül tipikusan kívánja megoldani ezt a problémát, és tulajdonképpen nincs is ezzel semmi baj. Ők sem akarnak fizető ügyfeleket veszíteni, és mi sem akarjuk több hónapos (netán éves) munkánk gyümölcsét csillagporként szétszóródva látni újonnan indított, egynapos karakterünkkel. Elhalálozásunk éppen ezért nem életünk, „mindössze” tárgyaink, esetleg a hajónk, szakértelempontjaink elvesztéséhez vezet. Ezek ugyan kellemetlen hátulütők lehetnek, mégis megmaradnak legfőbb értékeink, adott esetben bosszút is állhatunk („Meghaltam, de nincs időm ezzel foglalkozni. Az élet megy tovább.”). A zord kaszás ellen különböző biztosításokkal is védekezhetünk (Ez a lehetőség abban a bizonyos magyar PBM-ben is létezik, sőt ott még le is klónoztathatjuk magunkat).

A fentiekből azt hiszem, világosan kiderül, hogy egy jónak ígérkező, de semmiképpen sem eredeti játék lesz a Third World. Még az is megeshet, hogy 2002 tavaszán – amikorra a beindítását ígérik – már csupa olyan vonás dominanciája jellemzi majd, melyekről eddig egyáltalán nem esett szó, ám ennek az esélye minimális, és valószínűbbnek tetszik, hogy ez a fent vázolt, a múlt részeiből kompilált egyveleg fog Harmadik Világként megtestesülni.

Azonban a hasonlóságok megemlítésén kívül igazából nem sok kifogással élhetünk ellene, fölösleges lenne visszasírni a PBM-ek vagy a MUD-ok korát. Éppen ezért számomra  legfontosabb kérdésként nem is az merül fel, hogy a TW felülmúlhatja-e ezeket (vagy akár az EverQuestet), hanem az, hogy egy olyan virtuális világ, ahol tényleg csak emberek által irányított karakterek élnek, hogyan fog festeni… mondjuk, úgy 5 év múlva.

Az ötlet persze nem új, a MUD-ok, MUSH-ok (és egyebek) szintén többfelhasználós kalandokhoz biztosítottak hátteret, szöveges felületük ellenére is remekül megállták a helyüket, csak éppen hiányzott „alóluk” a megfelelő marketingmunka, az, hogy egy cég fölvállalja őket, és hírnevüket messzire röpítse. Ezekből milliónyi létezett (és létezik ma is), és nem kis számban találhattunk köztük sci-fi témájú játékokat. Egy másik stílus, a PBM (play-by-mail) is óriási hatással bírhatott a TW készítőire. A PBM-ek – magyarul levelezős játékok – anno ugyanazt valósították meg, amit manapság a legtöbb újdonsült „szakértő” az Internetnek tulajdonít: az emberek szerepeket vehettek fel, más bőrébe bújva találkozhattak a többi játékossal. Míg azonban nyugaton máig rengeteg PBM-be jelentkezhetünk, idehaza mindössze három jelentősebb működik (Az egyik a fentebb említett sci-fi műfajba sorolható). 

Akit érdekel a téma, az Interneten keresse föl a Flagship magazin honlapját, ők ingyen küldenek egy mintapéldányt legfrissebb számukból. Ez kizárólag angol nyelvű PBM-ekkel foglalkozik.