Hét év nagy idő, pontosan ennyi telt el a Rainbow Six sorozat 1998-as bemutatkozása óta. Rengeteg platformon számtalan epizód jelent meg, ha azonban a különféle kiegészítőket leszámoljuk, akkor tulajdonképp a negyedik résznél tartunk. Szerencsére a számozás ezúttal elmaradt (kissé idiótán festene a Six után egy négyes), az új jövevény neve nemes egyszerűséggel Lockdown lett.
A játéknak igazság szerint már meg kellett volna jelennie tavasszal, ám különféle huzavonák után végül szeptemberben jelölték meg a kiadónál a születési napot. Kedvező fejlemény a Gamecube tulajok részére, hogy az eddig tervezett PS2- és Xbox-verziók mellé az ő gépük is felkerült, tehát minden konzolos egyaránt örülhet majd az új Rainbow Sixnek.
A történet szerint a terroristák szintet léptek, a fenyegető bioterrorizmussal kell ezúttal szembenéznünk. Egy nemzetközi banda egy bizonyos nanotech vírus bevetésével fenyegetőzik, ám a célpont egyelőre ismeretlen. Ráadásul a Rainbow Team is személyesen érintett, az egyik csapattagot ugyanis elrabolják a gazok.
A single player módban történt némi újítás, két embert is irányíthatunk majd a kalandok során. Természetesen most is megkapjuk a tapasztalt csapatvezető szerepét (Ding Chavez), ami hasonló élményeket nyújt majd, mint a korábbi részekben. Látványos, hogy ilyenkor egy védőszemüvegen keresztül szemlélhetjük a világot, melyen a környezeti hatások is megjelennek, vagyis esőcseppek, illetve az ellenfelekkel történő hadakozásnak köszönhetően karcolások. A szokásos „főnökösködés” mellett azonban most beleélhetjük magunkat pár misszió erejéig egy mesterlövész (Dieter Weber) szerepébe is. Ennek a résznek az irányítása talán a Konami Silent Scope sorozatáéhoz lesz hasonlatos, vagyis gyorsabban mozoghatunk a célkereszttel, ha nem tartunk célra, viszont a pontos találathoz és a finomhangoláshoz már mindenképp be kell zoomolnunk. Csapattársaink kidolgozására ezúttal nagyobb hangsúlyt fektettek a készítők, mindenféle nációból találhatunk majd embereket, őt a gyengébbik nem is képviselteti magát. Fegyverarzenálunkban megtalálhatóak lesznek majd a jól megszokott darabok, de azért akadnak majd új meglepetések, mint például a mozgásérzékelők, vagy a halálos MTAR-21 micro assault rifle, mely bizonyára mosolyt csal a militarista érzelműek arcára. A mesterséges intelligencia is sokat fejlődik, az ellenséges alakulatok vadi új technikákat és taktikát vetnek majd be, például fedezik egymást. A grafikát (ha futólag is) már méltattam, ezt lehet elmondani a mozgásokról is, melyhez nagyon valósághű rongybaba-fizikát használtak.
Az egyes változatok (mivel más fejlesztők készítik) eltérnek majd egymástól pár dologban. A legnagyobb különbség talán a multiplayerben lesz, mert amellett, hogy a jól ismert módokkal variálhatunk majd, lesznek exkluzivitások is. Az Xbox változatban a Persistent Elite Creation módot köszönthetjük, melyben társat kreálhatunk és fejleszthetjük, a PS2-es verzióban pedig a Rivalry mód lesz az extra, ahol is a Rainbow vs. zsoldosok típusú küldetés-alapú csapatjáték lesz műsoron.
A végén nincs igazán mit hozzátenni tanulságként: ez egy olyan játék, amelyet ha valaki szeret, akkor nincs miért győzködni, viszont ha valaki idegenkedik tőle, akkor most sem feltétlen fog beleszeretni (megjegyzendő, hogy a készítők mindent megtesznek, hogy a kezdők is elboldoguljanak a játékkal, ne csak a tapasztalt veteránok).
