Meg kell olajozni minden csapágyat, venni kell új kerekeket, szépen le kell festeni a deszkánkat, és tele kell tömni a hátizsákunkat jó sok festékszóróval, mert beindul a World Destruciton Tour, Tony Hawk és Bam Margera vezetésével.
A Neversoft Entertainment úgy döntött a Tony Hawk’s Pro Skater 4 után, hogy bizony ráfér már a sorozatra egy igen alapos vérfrissítés. Nem szerették volna, hogy ellaposodjon a franchise, azt pedig végképp kerülni akarták, hogy ennek folyományaként kiürüljön a kassza. Két részre oszlott a csapat. Az egyik egy igen titkos projekten dolgozik, amelyről eddig csak annyit lehet tudni, hogy mindent ütni fog, és hogy köze sincs a sportjátékokhoz, ugyanis vérbeli, hatalmas sztorit elmesélő akciózás lesz. A másik fele a teamnek pedig elkezdte hegeszteni az Underground első részét. Megvallom, nekem nagyon tetszett, pontosan annyi újdonságot hozott a sorozatnak, amennyire annak szüksége volt. Mire az újságot a kezetekben tartjátok, addigra megjelenik a második rész is, amelyről a most következő sorokban olvashattok majd bővebben. Lehet, hogy lesz pár értelmetlen kifejezés, de ha végigcsináljuk a Training üzemmódot, akkor mindent érteni fogunk, és nem riadunk majd vissza a „Manual”, „Grind” és hasonló ronda szókapcsolatoktól. Csapágyakra fel!
Pontvadászat
Újdonság az előző részhez képest, hogy bekerült egy „Classic” játékmód is, amely a régi Tony Hawk játékok stílusát követi. Kapunk egy pályát, két percet, és egy tízes listát azokról a feladatokról, melyeket teljesítenünk kell. Ahhoz, hogy a következő helyszínre mehessünk, minimum hat akadályt le kell küzdenünk. Ha összehozunk egy eszeveszett, 100 000 körüli pontszámot, automatikusan három feladat teljesül is, innen pedig már majdnem le is van tudva az adott város. Nézzük meg, hogy szerezhetünk irdatlan mennyiségű pontokat.
Első lépésben keressünk egy gyönyörű félcsövet. Ezek rendkívüli módon támogatják a nagy sebességű, felhőszaggató ugrásokat, amelyeket végigtrükközhetünk. Minél többfajta mutatványt csinálunk, a pontszámunkat annál nagyobb szorzóval látja el a program. Ez teszi lehetővé azt, hogy egy 5000 pontos, háromkomponensű trükkből 15 000-et érő gyönyörűség kerekedjen ki.
Tehát míg a levegőben vagyunk, és éppen egy Melon-fogást csinálunk, próbáljunk meg forogni közben. Mikor pl. egy 720 fokos fordulattal megspékelt trükköt viszünk véghez, mindig vigyázzunk, hogy mire földközelbe érünk, addigra engedjük el a deszkát, és hagyjuk abba a forgást, mert egy esést követően elúszik minden addig felhalmozott pontszám.
Most már tudunk pörgő-fogásokat kivitelezni, földet is tudunk érni, de ezzel még nem érünk el egetverően nagy számszerű elismerést. Mikor visszaérünk a betonra, próbáljunk meg „Revert”-be érkezni. Ehhez csak egy gombot kell megnyomni (PS2-n ez az R2), és rögtön ezután pattanjunk „Manual” állásba (ezt a fel, le kombinációval érhetjük el). Ezzel a kis trükkel földet érés után is aktív státuszban tarthatjuk a kombót.
Innen többféle módon is folytathatjuk a pontvadászatot: megismételhetjük szinte ugyanezt, vagy pedig megpróbáljuk a félcső szélén a „Lip trick”-et. Ez egy egyensúlyi feladat, melyet ha elég ideig kitartunk, meglesz a jutalma. Természetesen ez még mindig kevés az üdvösséghez, ezért amikor kijövünk a mozdulatsorból, most is a „Revert” majd „Manual” kombinációt vegyük igénybe, hogy aktív maradjon a kombónk. Ezután lepattanhatunk a deszkánkról, majd kereshetünk egy korrekt helyet, ahol végig grindolhatunk. Amennyiben minden felsorolt dolgot elkövettünk és variáltunk, hatalmas mennyiségű ponttal fog minket megjutalmazni a játék.
Sztorientáció
Már az előző részben is jelen volt a Story Mode. Ez a sportjátékoktól szokatlanul, valamiféle történet köré próbálta csavarni az egész underground gördeszkás miliőt. Ez most sincs másképp. Bam Margera és Tony Hawk vezetésével két csapat alakul, hogy egymással összemérjék erejüket az egész világot átszelő illegális versenyen. A World Destruction tour az egyik legváltozatosabb gördeszkás-játékötlet, amivel életemben találkoztam…. Pontokra hajtunk, minden városban 1000 pont érhető el, de ha úgy döntünk, már 400 megszerzése után (Easy fokozaton – piha) átcammoghatunk a következő lerombolandó világvárosba.
Trükkönként általában 25-50 pontot kapunk, de a különösen nehéz, extrém feladatokért időnként egy százassal is gyarapodhat az összpontszámunk. Minden pályán akad egy-egy olyan trükk, amely teljesen átrendezi a környezetet, új kihívásokat teremtve ezzel. Teszem azt Bostonban két ágyút elsütve összeomlik egy épülő felhőkarcoló, ami jó pár félcsővel és rámpával gazdagítja majd a terepet. Természetesen az ilyen extra trükkökért is busás pontokat kapunk jutalmul. Azt, hogy mit teljesítettünk, és mi van még hátra, a játékot lepauzálva, a „View Goals” menüpont alatt csekkolhatjuk. Szerencsére minden feladathoz rövid szöveges ismertető társul, így könnyebben rálelhetünk a helyes útra.
A fent említett menüben megláthatjuk, hogy a „YOU” feliratú fülecskén kívül van még „PRO”, „GUEST” és „SECRET” elnevezésű is. Ezek is külön-külön „Goal list”-et tartalmaznak, de ahhoz, hogy teljesíthetővé váljanak az itt szereplő trükkök, meg kell találnunk az adott karaktereket. Minden pályát úgy kezdünk, hogy magunk mellé kiválasztunk még egy PRO társat is. Nem elég, hogy magunkkal visszük a profi gördeszkást, őt is meg kell találni. Ők többnyire igen nyilvánvaló helyen fognak ácsorogni, úgyhogy nem lesz nagy kihívás rájuk lelni. De van még nekünk egy Special és egy Guest gördeszkásunk is. Na, őket megtalálni már keményebb dió. Töltsünk egy kis időt a pálya részletes bejárásával, menjünk be mindenhova, ahova képesek vagyunk, és egyetlen egy kis félreeső sarkot se hagyjunk ki.
Amennyiben megtaláljuk mindkét rejtett emberkét, még semmi sincs készen. Éppen ellenkezőleg, most jön csak a java. Megkapjuk az ő „Goal list”-jüket is, amelyek jóval bonyolultabb trükköket tartalmaznak, mint a saját listánk. Ezek elvégzéséhez gyakran olyan helyekre kell eljutnunk, amelyekről addig még fogalmunk sem volt. Persze, megtaláltuk a rejtett karaktereket, bejártuk a várost, így gondolhatnánk, hogy fel is van derítve a pálya. Na ez hatalmas tévedés. Mindenhol vannak rejtett zugok, ahova csak egy drótvezetéken grindolva, vagy esetleg kizárólag gyalog juthatunk el. Éppen ezért kell kihangsúlyoznom újfent, hogy a pálya körbejárása, megismerése tulajdonképpen létfontosságú a rendes végigjátszáshoz.
Az egész trükközősdi nem is igazán ügyességi játék. Annak látszik, szó se róla, azonban mégsem azon múlik, ki mennyire ügyes, és, hogy milyen sebesen tudja csapkodni a különböző trükköket előhívó gombokat. Egyetlen egy dolog fontosabb mindennél: az időzítés. E nélkül semmit sem érünk a félcsövekben ugrálva, és lip-trick közben. Nagyon fontos, hogy precízen időzítve vigyünk véghez minden mozdulatsort, mert néhány profi-listás kombót igen szigorúan bírál el a program. Mikor négy padot kell végig-grindolnunk kombóban, akkor nem elég simán átmenni rajtuk, hanem a csúszásokat kötelező ugrásokkal összekötni. Amennyiben rosszul időzítjük az elrugaszkodást, úgy könnyen a következő pad elé, vagy mögé fogunk érkezni, így meghiúsul a feladat.
A vicc az egészben az, hogy a látszat ellenére a Tony Hawk’s Underground 2 egyáltalán nem bonyolult játék. Sőt, bizton merem állítani, hogy az első rész óta sokkal könnyebben akasztom az irányításra a „felhasználóbarát” táblát. Rengeteget finomítottak rajta, így a magamfajta non-hardkór „tonihókos” is teljesen bátran neki kezdhet a World Destruction tournak, és hamar azon kapja magát, hogy nevetve teljesíti a nehezebbnél nehezebb feladatokat is. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a játékot. Még oldalakat tudnék megtölteni jó tanácsokkal, de hely hiányában már csak annyit javaslok, hogy deszkára fel!
Én és a Tony Hawk
1999 augusztusának végén jelent meg a Tony Hawk’s Pro Skater első része Playstationre (majd később a többi aktuális konzolra), amely egy teljesen új kategóriát teremtett a sportjátékokban. Változatos volt, látványos, könnyen kezelhető és mérhetetlenül laza. Hatalmas siker lett, és beindított egy egész, jól jövedelmező franchise-t, én pedig egy kölcsönkonzolon órákon át nyomtam.
Az egy évvel később megjelent második rész számomra mostanáig az etalon volt. Már kiforrott a játékmenet, tökéletes lett az irányítás, és még változatosabbak lettek a trükkök. Számomra a 2000-es év hatalmas sikere volt.
A 2002-ben megjelent harmadik és negyedik rész még mindig jónak nevezhető játékok voltak, azonban már lehetett érezni, hogy ezt tovább már nem nagyon érdemes fokozni, mert egyszerűen nem lehetséges. Szerencsére ezt észrevették a neversoftos skacok, és rögtön megtették a szükséges lépéseket a sorozat felrázásához.
Tavaly kijött a Tony Hawk’s Underground, amely vadiúj Story módot, irdatlan mennyiségű beállítási lehetőséget, és egy palack friss vért hozott az éppen betegeskedni kezdő szériának. Ami váltotta nálam a Tony Hawk’s Pro Skater 2-t, az csakis az Underground második része lehet. Jóval kiforrottabb, mint az első, kicsit egyszerűsítettek rajta, eszméletlenül változatos, és imádnivaló. (Aki szereti a Jackass szériát, az megint örülhet, mert kedvenc szereplői most is feltűnnek a játékban.)
