Egy őrült játék, őrült grafikával. Ennyi talán elég is ahhoz, hogy bárki kipróbálja, nem?
Ebbe a játékba már akkor belezúgtam, mikor pár hónapja kijött az első demo, és testközelből vehettem górcső alá minden egyes pixelt. Meg kell hogy mondjam, igen kellemes élményekkel álltam fel a számítógépem mellől. Mert hát a játék jó, szép és szórakoztató volt. Nem is csoda, hogy a végleges verzió hallatán el is kunyeráltam a cuccot tesztelésre.
A Toon Car eredetileg egy autóverseny-paródia, ami főként rajzfilmszerű hatásokkal, illetve azok túlkarikírozásával mulattatja az egyszeri játékost, mikor az éppen a hatodik párnát tömi a szájába, hogy ne káromkodja el magát a tapasztaltak hatására. Hiába szól elsősorban a fiatalabb korosztálynak, a legkeményebb nehézségi fokozaton még a vérprofi játékosok is alaposan megizzadnak majd vele. Rajzfilmes mivoltából fakadóan igen szórakoztató hangulat árad felénk a játék során, tehát világosan érzékelhető: nem a kőkemény szimulációra tették a hangsúlyt a program megalkotói.
Mint az a hasonszőrű programokban megszokott, a válaszható módok az alábbiak szerint alakulnak: a Practice mód értelemszerűen a gyakorlást jelenti, azaz azt a szent célt szolgálja, hogy mielőtt élesben nekimennénk egy-egy futamnak, bebarangolhassuk a pályát, és töviről hegyire megjegyezhessük az összes kanyar és akadály pozícióját. A Single Race egy tét nélküli futam, ahol már lesznek ellenfeleink, és használhatóak a fegyverek is. A Championship egy kicsit összetettebb téma, tulajdonképpen ez adja a játék zamatát, ahol bajnokságrendszerben kell felküzdenünk magunkat az élre, és lehetőleg ezt a pozíciót meg is illenék tartani. 3 almódja van egy ilyen bajnokságnak: egy, ahol az időkülönbség a döntő, egy másik, ahol a pontszámok számítanak, és egy harmadik, ahol körönként az utolsó mindig kiesik. Természetesen, ahogy ezt máshol is megszokhattuk már, az alapjátékban el nem érhető pályák csak azután nyílnak meg, miután a bajnokságban teljesítettük őket. A Driving Licenses pont alatt kicsit megcsavarták az ügymenetet a programozók, ugyanis a logikusságot nem nélkülözve először tanúbizonyságot kell tennünk vezetői tudásunkról, s csak azután gurulhatunk rá a világot jelentő rajtvonalra. A 3 különböző jogsiszerző pályán közös célért hajthatunk: az adott szinten megadott idő alatt kell végigsuhannunk, mindeközben pedig kitűzött számú bójákat romba döntenünk. A Multiplayer menüpont alatt eldönthetjük, hogy ha többen szeretnénk játszani a játékkal egyszerre, akkor azt vagy az Internet segítségével vagy az osztott képernyőt kihasználva tesszük meg.
Talán már feltűnt a sorok olvasgatása közben, hogy holmi fegyverekről ejtettem egy-két keresetlen szót. Nos, amióta a Nintendo Mario Kart nevű programja napvilágot látott, nem újsütetű dolog ez a PC-s versenyjátékok területén sem: a kocsik az utakon szanaszét szórt dobozokból bizony magukhoz szólíthatnak egynéhány pusztító eszközt. Ezek lehetnek rakéták, bombák, aknák, amik mind-mind az ellenséges vezetőt és járgányát zúzzák szét, és teszik harcképtelenné egy pár másodperc erejéig. Természetesen ezek a fegyverek ránk is hatnak, és hát mondanom sem kell, hogy a gép is előszeretettel alkalmazza ezt irányunkban. Na de ezért lettek kitalálva a védekező eszközök, hogy akár egy pajzsot felrakva, akár a nyúlcipőt szimbolizáló szuperszonikus meghajtást bekapcsolva sértetlenül ússzuk meg a támadást.
Hogy a játék konkrét adatairól is beszámoljak, 15 idétlenebbnél idétlenebb fazont választhatunk, akik között találhatunk eszkimót, szumóbirkózót, maffiózót, spanyol táncosnőt, és akik alá 10 extravagáns járgányt adhatunk, mindegyiket 8 különböző festéssel. Őket 21 pályán tehetjük próbára, melyek alatt 8 zenei track szól, egyenesen a CD-ről.
Rövid értékelésként elmondhatom, hogy a Toon Cart nem szabad komolyan venni, mivel teljes mértékben a kikapcsolódás maximális élvezésére íródott. Bohókás, kacagtató jelenetekkel tűzdelt játékmenet, egész pofás grafikával és teljesen egyedi hangulattal rendelkezik, ám úgy látszik, ez még nem elég az üdvösséghez.
